Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-13 / 286. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 13. Vélemény És háttér 5 Mindenütt és minden helyzetben a legnagyobb természetességgel használjuk anyanyelvűnket A nyelvtörvény nem farkas... Elöljáróban az esetleges akaratlanul is megfogalmazódó vagy szándékos félreértések elkerülése végett, mintegy jelképesen véssük kőbe: a Fico-adminisztráció által kiötölt és szentesített államnyelvtörvény minden egyes paragrafusát a nacionalista szűkkeblűség, a szlovákiai kisebbségekkel szemben táplált többségi úrhatnámság, jószerével pedig az eredendő butaságból táplálkozó komplexusokjel- lemzik. BARAK LÁSZLÓ (Ezekről a tényekről tehát e sorok írójával is fölösleges vitatkozni. Annál kevésbé, mivel többekkel együtt korábban számos, konkrét érvekkel alátámasztott vonatkozó véleményt prezentált már.) Arról ugyan lehet, ám ugyancsak fölösleges vitatkozni, hogy az államnyelvtörvény szlovák parlament által múlt héten elfogadott módosítása nyomán minimum hetven százalékban „fölpuhult” a Fico-féle kemény, ha úgy tetszik, ostobán diszkriminatívjogszabály! Ez az állítás természetesen egyáltalán nem azt akarja sugallni, hogy most már minden rendben van. És, hogy borítsunk fátylat a szlovák nacionalizmus evidens és látens disznóságaira; meg a normális politikusok alkalomadtán ne tö- rekedjenekarra, hogy ajelenlegi jogszabályból kiiktassák azokat a paragrafusokat, amelyek továbbra is diszkriminatív jellegűek. Különös tekintettel a szankcionálási lehetőségekre. Szóval, a módosított jogszabály tényleg továbbra is bírálható, javítandó. Amit megtehet, megtett és tudott, tud, jó néhány kormánypárti képviselő is. Mielőtt fenntartásokkal bár, de megszavazták a módosított jogszabályt... Jogos és természetes gesztus volt az is, hogy parlamenten kívüli pártként a Magyar Koalíció Pártja hangsúlyosan bírálta, bírálja a jelenlegi állapotában is tökéletlen jogszabályt. Hiszen etnikai csoportosulásként - ha jelenleg a pályaszélen tengődik is - mást nem tehet. Ugyanez vonatkozik minden egyes demokratikusan gondolkodó emberek alkotta civil szervezetre, egyletre, szakmai fórumra stb. Egyáltalán nem szerencsés azonban, sőt, ha az elmarasztaló minősítések holmi önérdekű, kampánycélú hangulatkeltéssé „tupírozódnak”! Merthogy az általában a túlélésre berendezkedett köznép soraiban a kiherélt jogszabályra vonatkozóan is ugyanolyan félelmet kelthetnek, mint amilyen indokolt félelmet kelthetett Ficóék arrogáns módon diszkriminatív nyelvtörvénye. Fölösleges tehát, sőt, meglehetősen kontraproduktiv cselekmény farkast kiáltani, ha a kerítés mögül most már egyelőre csupán egy izgága eb ugatja a szlovákiai kisebbségek nyelvijogait... Mindennek tetejébe csak azok nem veszik tudomásul, akik nem akarják, a mindenkori parlamentben csakis többségi akarattal fogadható el vagy módosítható bármilyen jogszabály. Ficóék, vagyis a „bunkónacionalisták” idején arra volt többségi akarat, hogy olyan nyelvtörvény szülessen, amely komolyan és konkrétan csorbította a ldsebbségi nyelvi jogokat és általában a demokráciát. Ajelenlegi, Ficóéknál kétségkívül jóval különb „szalonnacionalista” többségtől meg arra telt, hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék a kisebbségek fenyegetettségét. Ráadásul, tudni kell, sehol nincs az leírva, hogy a legközelebbi választásokat követően nem lesznek-e megint többségben abunkók... Ezek.a kérlelhetetlen tények. Az érintett köznép, többek között a szlovákiai magyarok pedig annyit tehetnek egy ilyen közéleti kontextusban, hogy mindenütt és minden helyzetben a lehető legnagyobb természetességgel használják anyanyelvűket. Függetlenül attól, milyen módon és miért szeretnének ellenük tenni a „bunkó- és szalonnacionalisták”. Avagy miként ijesztgetik őket bizonyos, leginkább belőlük élő szlovákiai magyar politikusok... Az efféléken kívül ugyanis elsősorban az olyan szlovákiai magyarok rongálják, csorbítják, saját nyelvi jogaikat, méghozzá önkéntes alapon, akik például Dunaszerdahelyen - de jószerével minden egyes szlovákiai magyarok lakta helységben - gyávaságból vagy tudatlanságból nem használják bárhol, bármilyen helyzetben az anyanyelvűket. Nem beszélve azokról a szlovákiai magyar üzletesekről, akik ugyanezért, sőt, esetleg csak sóherségük okán, képtelenek ellátni boltjaikat magyar feliratokkal is...!- Főnök, gondolom nem ilyen év végi jutalomra számított... (Peter Gossónyi karikatúrája) KOMMENTÁR Permanens válság MOLNÁRNORBERT Lehet-e kölcsönös bizalom nélkül kormányozni? Ez a kormánykoalíció aktuális kérdése, amely elég korán, a koalíció megalakulása után nem egészen fél évvel merül fel. A válasz rém egyszerű: lehet. Eddig sem volt kölcsönös bizalom a koalícióban. Maga Bugár Béla nyilatkozta a kormány megalakulása idejében, hogy nem tárgyalna négyszemközt Mikuláš Dzurindával, mert rosszak a tapasztalatai vele. Magyarul: Bugárúgy ment bele akoalíció- ba, hogy nem bízott a kormányzó négyes egyik legerősebb emberében. Az is furcsa lenne, ha a koalíciós partnerek teljes mértékben bíznának a KDH-ban, amely a második Dzurinda- kormány bukását okozta. Az SaS és a Híd pedig - mint új párt - eleve nem kínált mást, csak a nagy bizonytalanságot. Persze, Bugár előélete valamelyest garancia lehetett arra, hogy nem vágja átkoalíciós partnereit. Most azonban éppen ezt az elméletet igyekezneknéhányan megdönteni. Zoltán Horváth (vagy Horváth Zoltán) SDKÚ-s képviselő a Hidat gyanúsítja félreszavazással, konkrétan Jakab Elemér képviselőt, aki ugyan hat félresikerült szavazatot nem képes az urnába dobni, de egyet igen. Ha a Híd keleten nem kokettált volna a Smerrel, ma valószínűleg hülyének nézik Horváthot, és simán az elvesztett galántai polgármester-választás számlájára írnák kijelentéseit. De ászéi fúj, aharasztzörög. A főügyészválasztás sikertelensége azt mutalja, hogy nincs többsége a kormánykoalíciónak, néhányan közülük látens ellenzékiségben szenvednek. Az pedig csak szerencse lenne, ha nem korrupt képviselők szavaztak félre, hanem olyanok, akiknek valami miatt nem tetszik Radičová kormánya. De mi történik, ha bukik a kormány? Ez a négyes ebben az összeállításban nem folytatja, a szemétdombra küldik azt a politikus asszonyt, aki hosszú idő után meg tudta előzni a népszerűségi listákon Róbert Ficót, aki diadalittasan térhetne vissza. Hátborzongató. Jó lenne elhinni, hogy az egész csak műbalhé, hiszen a nagy hangzavarban Gsendben átment az év legfontosabb törvénye, a költségvetés, amely a kisemberre nézve nem feltétlenül tartalmaz csupa pozitívumot, de elfogadták a nyelvtörvény módosítását is, amely a koalíció nacionalistáinak kellemetlen, a Hídnak pedig kevés. Ám ennyi tudatosságot nem nézünk ki a koalícióból, így meg kell tanulniuk permanens bizalmi válságban kormányozniuk. Nekünk pedig elviselni azt az érzést, hogy bármikor bukhat a kormány. TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY Németország a közelmúltban felszólította Csehországot, hogy vezesse be az eurót - állítja a Lidové Noviny cseh napilap. A kérést Angela Merkel német kancellár tolmácsolta Petr Nečas cseh kormányfőnek, amikor az augusztusban Berlinbe látogatott. Merkel jelezte: Csehország Németország szövetségese lehetne abban, hogy rendet teremt az euróövezetben. A cseh miniszterelnök környezete megerősítette, hogy az idézett ajánlat valóban elhangzott. A lap értesülése szerint hasonló ajánlatot kapott Lengyelország is. Angela Merkel röviddel Nečas előtt találkozott a lengyel miniszterelnökkel, s lényegében ugyanazokkal a szavakkal szólította fel az euróövezetbe való belépésre. Az újság úgy tudja, hogy az egyik kormányfő sem válaszolt igennel Merkel felszólítására. (kokes) JEGYZET Mindenható sajtóbíróság JUHÁSZ KATALIN B Nem szeretnék mészetes szávéleményemet, szerencsére nem kellett megtanulnom a sorok közt üzenni. Nyilván így vannak ezzel negyven alatti magyarországi kollégáim is, akik most egy Or- well-regénybe csöppentek. Mert bár a parlament még nem szavazta meg az új médiatörvényt, felesleges azzal nyugtatni magunkat, hogy hátha visszavonják a beterjesztők a törvénytervezetet, amely a sajtószabadság végét jelentené. Kemény cenzúra lépne életbe, szépen betapasztanák az újságírók száját. Legyünk realisták: szinte biztos, hogy létrejön a médiahatóság, amely kizárólag fideszes tagokból áll, és amelynek elnökét szokatlanul hosszú időre, küenc évre betonozza be a törvény. Azaz minden magyarországi médium „pártfelügyelet alá” kerül, beleértve az internetes lapokat is. Röviden: ha bárki úgy érzi, a sajtó megsértette őt, nem a bírósághoz, hanem a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz (NMHH) fordulhat. Tudjuk, sokan a kritikát is sértésnek tekintik, demokráciában ezen csak mosoly- gunk, ám az ominózus törvénytervezet tele van homályos meghatározásokkal. Nem definiálja például a „súlyosjogsértés”, vagy az „erkölcstelen” fogalmát, azaz a médiahatóság dönti el, tényleg megsértették-e az illetőt. Ha szerintük igen, akkor akár 10 millió forintos bírságot is kiszabhatnak, sőt visszavonhatják az adott sajtóorgánum nyilvántartási számát, ami egyenlő a megszüntetéssel. És bár az NMHH büntetése miatt a médiumok bírósághoz fordulhatnak, az eljárás évekig eltarthat, viszont azonnal fizetniük kell, így előfordulhat, hogy képtelenek lesznek talpon maradni. így lehet ügyesen „kiszervezni” a sajtót a független bíróságok ítélkezése alól. Egyebek mellett ezt kifogásolta a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöksége a parlament sajtóbizottságának címzett levelében, amelyre november 30. óta nem érkezett válasz. A jelzés egyértelmű: a hatalom nem kívánja bevonni a szakmát a vitába. Friss adalék, hogy Rogán Antal fideszes képviselő azt kezdeményezi, rögzítsék az alkotmányban a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnökének rendeletalkotásijogát. Azaz Szalai Annamária önállóan hozhatna rendeleteket. Méghozzá azért, hogy lehetősége legyen olyan normák kibocsátására, „amelyek a piaci viszonyok és más körülmények gyors változása folytán aligha határozhatók meg törvényi szinten”. Na, erre varijának gombot! Vajon mik azok a „más körülmények”? És milyen körülmények között lesznek kénytelenek dolgozni januártól a magyarországi újságírók? Mondom: jobb nekem idehaza...
