Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-11 / 285. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2010. DECEMBER 11. AKIRŐL BESZÉLÜNK ] I ■ Név: Michael Douglas ■ Született: 1944. szeptember 25., New Brunswick ■ Végtezttség: A Kaliforniai Egyetemem, majd a New York-i American Place Theater-ben tanult színészetet, és elvégezte a rendezői szakot is ■ Első komoly szerep: .... Steve Keller nyomozó A '^NRSl a San Francisco utcáin című Jjjr sorozatban ■ Első nagy siker: Oscar-díj a ÉHNHfl Száll a kakukk fészkére című film producereként —«► • Legnagyobb sikere színész- ’v ként: Oscar-díj a Tőzsdecápák című i filmben nyújtott alakításáért ■ Házastárs: Diandra Luker (1977-2000), Catherine Zeta-Jones I (2000 óta) ■ Gyermek: Cameron (1978), Dylan Michael Sgjj§ , (2000), JHK Carys Zeta (2003) leelássam, mi lakozik benne Sokáig minden nagyszerűen működik. Aztán az élet hozzádvág egy labdát, hogy leteszteljen. Plaza Szállodáig. Leül egy parki padra, szemben a szálló bejáratával, és a ki-be járó embereket figyeli, miközben minduntalan arra a napra gondol, amikor 10 évvel ezelőtt ebben a hotelben tartották lakodalmukat. ” Talán épp egy ilyen merengés közben kapta az ötletet, hogy most, ebben a szörnyű helyzetben megkéri férjét, házasodjanak össze újra. És tényleg megtette. Michael most már csak attól tart, hogy felesége akkora felhajtást csinál, és olyan vendégsereget hív meg, mint az első esküvő során, amikor még egykori szerelmei is megjelentek, s közülük az egyik, Mick Hucknall, a Simply Red együttesből reggel ötkor a kidőlt zongorista helyére ült, és ő szórakoztatta az ifjú párt meg a többieket. Catherine-ből sugárzik az optimitzmus, az erő, amelyből igyekszik a legtöbbet átadni férjének, ha elfogja őt a szomorúság, ha megjön a kórházból vagy a börtönből. Michael betegsége óta minden az ő vállára szakadt. Bár az ügyes-bajos dolgokat megbeszéli férjével, maga intézkedik. Egyedül menedzseli a bermudai, Los Angeles-i, kanadai, mallorcai és ausztriai ingatlanjaikat, ő intézte az egész költözést Los Angelesből New Yorkba, ahol Michaelt kezelik, s ő keresett iskolát is a gyerekek számára a keleti parti nagyvárosban. Maga jár jótékonysági akciókra, teszi, amit kell. Csak a nevére érkező forgatókönyveket dobja félre, azok kibontatlanul maradnak. Játszani, filmezni az Oscar-díjas színésznő most nem ér rá. New York külvárosában telepedtek le egy elegáns villában. A lapok beszámolói szerint semmiben nem szenvednek hiányt, a házhoz medence, lovaglóterem tartozik, a kertben kacsaúsztató és néhány vendégház van. Vendégeket azonban mostanában nem nagyon hívnak, Michael ugyanis azokhoz az emberekhez tartozik, akik, ha megbetegednek, visszahúzódnak. Bevallotta, nincs még egészen tisztában azzal sem, mennyire súlyos a betegsége, s nem tudta még megemészteni az egészet. Amikor a statisztikai adatokról beszéltek neki a rákkal kapcsolatban, nem az élet és a halál jutott az eszébe. Egyszerűen arra gondolt - mondta a Hollywood Reporternek -, hogy egy betegség kerítette hatalmába, amelyet le kell győzni. „Nem néztem a lelkembe sem, hogy meglássam, mi lakozik benne.” Michael Douglas, akit A San Francisco utcáiban szerettünk meg, kedveltük, amikor a zöld smaragdot és a Nílus gyöngyét hajszolta, csodáltuk a Tőzsdecápákban nyújtott Oscar-díjas alakításáért, terveket sző. Jövőre filmezni szeretne, felesége segítségével készül az új projektre. Partnere Matt Damon lesz, aki szerint „minden pontosan be van tervezve, magam beszéltem Michaellel és Catherinne-nel, s megkérdeztem, képes lesz-e erre. Csak pozitív visszajelzést kaptam”. A Steven Soderbergh rendezésében készülő Liberace című filmet tavasszal kezdik forgatni, Douglas játssza a főszerepet, egy híres, excentrista Las Vegas-i zongoristát alakít az életrajzi drámában. A homoszexuális zenész partnerét alakítja Matt Damon. Ha pedig mindenen túl lesz, világkörüli útra indul családjával. Legalább is szeretne. Hátat akar fordítani Hollywoodnak, ha csak egy évre is. Most még a gyerekek is „jó korban vannak” ahhoz, hogy megértsék, miért veszik ki őket az iskolából, anélkül, hogy kirángassák őket megszokott világukból. A világsztár szeretné megmutatni nekik a csodálatos Uj-Zélandot és Dél- Afrikát, ahol hosszabb időt akar eltölteni. „Sokáig minden nagyszerűen működik. Aztán az élet hozzádvág egy labdát, hogy leteszteljen” - ismételte meg több nyilatkozatában is filozofikus mondatait a sztár. Bizonyára minden tőle telhetőt megtesz, hogy ez a teszt jól sikerüljön. Urbán Gabriella előtt, s Hollywood után, úgymond, a valós világot is igyekszik megismertetni velük. Fiát, Dylan Michaelt, aki 10 éves és kislányát többször elvitte magával a kemoterápiára, mert meg akarták érteni, hogy mi történik apjukkal. Sőt Cameron után a börtönbe is elmentek, hogy lássák őt, hogy ne idegedjenek el bátyjuktól. Kórház, börtön... Nem erőt teremtő helyszínek. A jókedvet és az optimizmust sem ott adják. Az utóbbiakat felesége osztogatja Michael Douglasnek. Pár évvel ezelőtt Catherine Zeta- Jones, a szép walesi származású színésznő szinte hihetetlennek tartotta, hogy a híres Michael Douglas, aki nagy nőcsábász, sőt szexmániás volt, s akit félistenként tisztelt, neki ígért hűséget, miatta vett részt elvonókúrán, ő a felesége lett, és bekerült a nagy Douglas-klánba. Férje erős volt, fizikailag és lelkileg is, ő volt a támasza, a mentsvára. Ma ez fordítva van. Megható történetről számolt be ezzel összefüggésben a Gala magazin. „Néha, ha a fárasztó hétköznapok megengedik, Catherine Zeta-Jones elsétál a New York-i Michael pedig ma csodálattal tekint a 94 éves filmlegendára, aki még mindig dolgozik: „jobban néz ki, mint egy 60 éves. Mindenképpen jobban, mint én” - jegyezte meg némi szarkazmussal. Michael Douglasnál előrehaladott, 4-es stádiumú rákot diagnosztizáltak, és nyolc hétig tartó terápiára fogták. Borzasztó tortúra volt: naponta járt be a manhattani Memorial Sloan- Kettering Rákközpontba, hogy megkapja napi adag kemóját és a sugárdózist. A tumor kisebb lett, a mellékhatások nagyobbak. A színész arca beesett, szeme alatt sötét karikák éktelenkedtek, szája csücske legörbült, mintha az egész ember összeaszott volna. Tipikus jelenség a kezelés alatt álló rákbetegek többségénél. Reggelente igyekezik elkísérni 7 éves kislányát, Carys Zetát az iskolába. Többször kapták lencsevégre, amint kézen fogva megy az utcán lányával, a másik kezében egy üveget szorongat, amelyben Pedialyte nevű rehidratáló oldat van. Ezt hányás vagy hasmenés után adják a folyadékvesztes embereknek. Nem titkol semmit gyermekei
