Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-10 / 284. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2010. DECEMBER 10. Vélemény És háttér 7 Ha Trnka bosszúvágyból elővenné a kormánypártok kényes ügyeit, felrúgná az íratlan status quót Elszabadult indulatok A sikertelen főügyészválasztás, s főként a voksolás módjának tervezett megváltoztatása, úgy tűnik, kiugrasztotta a nyulat a bokorból. Az eddig a pártatlanság látszatát kelteni igyekvő DobroslavTrnka főügyész „bátran” nekiment a kormánykoalíciónak. MÓZES SZABOLCS Mindez legalább két dolgot jelez. Az egyik: Tmka már nem is számít arra, hogy a parlament tavasszal - immár nyílt voksolással - őt választhatná újra főügyésznek. A másik következtetés pedig, hogy minden bizonnyal komolyan gondolta pár héttel ezelőtt elejtett gondolatfoszlányát, mely szerint nem zárja ki, hogy a közeljövőben belekóstol a pártpolitika világába. (Nem mintha eddig magát függedennek álcázva ne járt volna arrafelé.) Minapi expozéja után még nyilvánvalóbb, ha ezt megteszi, melyik oldalon láthatjuk őt viszont a közéletben. Egy ilyen erős kormányattak után pedig igencsak megnő az esélye, hogy a főügyész már jövőre bekopogtasson a legnagyobb ellenzéki párt ajtaján. S lesz is pár aduász a kezében: amíg ő volt a főügyész, Robert Ficónak és pártjának - de nem csak neki - nem kellett aggódnia a számára kínos ügyek kimenetele miatt. Azzal, hogy Trnka nekiment a főügyészválasztás metódusa megváltoztatásának, egyértelműen jelzi: tudta, hogy több hónapos udvarlása ellenére is elfogadhatatlan a koalíció nagy része számára, illetve tisztában volt vele, hogy csak a titkos választás és a kormánypárti árulás tarthatja őt meg a főügyészi székben. Míg ő a titkos szavazás megszüntetése kapcsán az alkotmányosság és a demokrácia megcsúfolásáról beszél, inkább arról kellene vallania, mennyire tartja a jogállamiság és a hatalom átláthatósága szempontjából üdvösnek, hogy őt megzsarolt/megvett (a helytelen opció kihúzandó) honatyák szavazatai tartsák meg tisztségében. Attól függetlenül, hogy ki zsarolta/vette meg az illető képviselőket. Trnka tegnapelőtti kirohanása ugyanakkor előrevetíti annak lehetőségét is, hogy a következő hetekben, hónapokban - amíg ő vezeti a főügyészséget - akár kényes, egyes kormánypártokat kompromittáló ügyek is terítékre kerülhetnek, melyeket eddig esetleg a főügyész abból a célból jegelt, hogy újraválasztásához koalíciós szavazatokra is szüksége lesz. Most, hogy tudja, tavasszal - szinte biztosan - végez, félig szabad emberként fogja a dolgát végezni. Azért csak félig, mert ha megnyit is pár zűrös ügyet, ez csak a politikai spektrum egyik felét fogja érinteni, az ellenzéki Smemek aligha kell kényelmetlen vizsgálódásoktól tartania. Mindez ugyanakkor egyáltalán nem baj, ugyanis ha Trnka most valóban „elszabadulna”, ezzel az évek óta fennálló, íratlan status quo bukna, melynek lényege a következő volt: a mindennapi politikai harc részeként itt-ott elővesszük politikai ellenfeleink pártfinanszírozási, korrupciógyanús ügyeit, egymás fejéhez vágunk pár erősebb meggyanúsítást, de semmitől sem kell tartani, mert az illetékes intézmények (például az ügyészség) ezeket az ügyeket úgyis a fiók mélyére süllyesztik. Ha a jelenlegi főügyész most a Smemek kedvezve és saját bosszúvágyát kielégítve nehéz pillanatokat okozna a kormánypártoknak, aligha fogja visszatartani valami a következő főügyészt és az őt megválasztó koalíciót a nemes bosszútól. Ebből pedig mi, választópolgárok profitálhatunk a legtöbbet. Úgyhogy, ha ilyen tervei vannak Trnka úr, akkor csak haj rá! Szöveg nélkül mRHA (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Sötét égbolt, feketelyuk LŐR1NCZ ADRIÁN H Nem kis öröm tölti el tudományokért olthaken egy hete e honnak is van már sötétég- boltparkja, mégpedig a szlovák-ukrán-lengyel hármashatár közelében. Hogy miért épp ott? Gondolom, a Szlovák Tudományos Akadémia Csillagászati Intézetének szakemberei hosszas mérlegelés után arra a következtetésre jutottak, hogy nincs még egy annyira sötét hely széles e honban, mint a Polonyinák Nemzeti Park, meg annak közvetlen környezete, pedig dehogy nincs! A sötétégbolt-park 48 500 hektáron terül el; lógóján ordas farkas vonít a csillagos égre, alatta felirat: Dark-sky Park Poloniny. így, angolul, hogy végre egész Európa megértse, egy jó nagy lépéssel előbbre vagyunk; s ez attól függetle- nül igaz, hogy a gazdasági mutatók legújabban arról ámlkodnak: még 2020-ban sem érjük el az Európai Unió átlagát (ami nem gond, mert úgy néz ki, pár éven belül az EÜ csúszik le a mi szintünkre) . E téren csak Skócia tud ránk verni, meg Magyarország, melyek egy éve közösen létrehozták a kontinens első, nemzetközileg is elismert sö- tétégboltparkját; a hírek szerint a kezdeményezéshez hamarosan a Hortobágyi Nemzeti Park is csatlakozik. Ezt a sötétégboltos történetet mindenképp érdemes volna megfejelnünk azzal, hogy létrehoznánk a feketelyuk-re- zervátumokat. Aszóban forgó égitestek alapvető tulajdonsága ugyanis az, hogy - sarkítva fogalmazva - anyagot és energiát nyelnek el, s erre Szlovákiában az utóbbi években bőven volt példa. Az első, feketelyuk-rezervátumot hirdető táblát mondjuk a bősi vízi erőműre tehetnénk ki - ott „csak” 16,5 millió euró (mintegy félmilliárd szlovák korona) úszott el -, aztán szép sorjában az Rl-es jelentős felárral épülő, Nyitra-Garamszentbenedek szakaszára, ahol a „többletkiadás” 398 millió euró, vagy az elektronikus útvám sújtotta utak szélére, mivel ott is elcsordogált 221 milla (persze euróbán). Feketelyuk-rezervátum lehetne a pozsonyi vár - felújítása állítólag 43 millió euróval többet nyelt el a kelleténél -, illetve mindazok a szociális vállalatok, melyeket a honi adófizetők 11,2 miiiája bánja. A felsorolást folytathatnám - de érdemesebb volna elgondolkodnunk azon, hogy csillagokat, esetleg csillagképeket nevezzünk el azokról, akik mindezt véghezvitték. Hogy ha majd ott állunk a Polonyinák sötét ege alatt, s felpillantunk, elrebeghessünk egy hálás köszönömöt - vagy valami mást... KOMMENTAR Felemás rendszerváltás MOLNÁR IVÁN Szlovákiában gyakran hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizonyos mértékben kiemelkedünk régiónk többi reformországa közül, hiszen a csehekkel, magyarokkal és lengyelekkel ellentétben már bevezettük az eurót, egy sor olyan szerkezeti reformot hajtottunk végre, amelyekről a szomszédos országokban még csak nem is álmodnak. Az elmúlt húsz évben hatalmas utat tettünk meg - sulykolják belénk naponta a politikusok. Többségünk ugyanakkor jól tudja, hogy valami nagyon nincs rendben, a felszínes változások bűvöletében ugyanis megfeledkezünk a lényegről. Hogy a több mint húsz évvel ezelőtti rendszerváltás mennyire csak a felszínt érintette, azt a Transparency International által tegnap közzétett Globális Korrupciós Barométer bizonyítja a legjobban. A felmérés legfőbb tanulsága, hogy egy-két kivételtől eltekintve, egyenes arányosság mutatható ki az ország szegénysége és a korrupció között. Magyarul, minél szegényebb egy ország, annál nagyobb az esélye, hogy a hivatalban vagy az orvosnál csak kenőpénzzel sikerül valamit elintézni. Szlovákia és a fejlettebb nyugat-európai országok között e tekintetben, húsz évvel a kommunizmus bukása után is civilizációs szakadék tátong, hiszen míg tőlünk nyugatabbra 16 emberből egy fizetett az elmúlt egy évben hálapénzt, nálunk a megkérdezettek negyede volt kénytelen ilyen módon intézni az ügyeit. Szlovákia valamiben mégis kilóg a sorból, hiszen míg a környező országok többségében a politikai pártokat tartják a legkorruptabbnak, nálunk a bíróságok számítanak a fekete báránynak, amijói jelzi, hogy az elmúlt húsz évben e téren édeskevés történt, és az előző kormány dorbézolása, valamint Štefan Harabin kinevezése a Legfelsőbb Bíróság elnökévé már csak hab a tortán. Nem jobb a helyzet azonban a hivatalokban, sőt a magánszférában sem, de ez utóbbiakhoz már hozzászoktunk, így szinte nem is tartjuk olyan kirívónak. A valódi probléma, hogy a lakosság döntő többsége, bár elítéli a korrupciót, semmit nem tesz ellene. A legtöbben azért, mert úgy gondolják, hogy nincs értelme, sokan pedig egyszerűen félnek a megtorlástól. Az emberek reflexei e tekintetben az elmúlt húsz évben alig változtak. A korrupció leküzdéséhez elsősorban öntudatos állampolgárokra lenne szükség, akik hajlandók fellépni a hivatali visszaélésekkel szemben. A politikusok többsége ugyanakkor annak örül a leginkább, ha a lakosság bégető nyájként viselkedik, lenyelve mindent, amit elé tesznek, így egyelőre úgy néz ki, hogy szemmel látható javulásra nem számíthatunk az elkövetkező években sem. FIGYELŐ Aki átlépte a „határt” Kínát nem osztja meg Liu Hsziao-po, mert csak bizonyos körökben, szűk rétegben téma személyisége, sorsa és munkássága: az 1,3 milliárdos Kínában a lakosság túlnyomó többsége nem hallott még a Nobel-békedíj idei kitüntetettjéről. Az internet világában a politika iránt érdeklődő, olvasó, idegen nyelvet beszélő fia- talokközül sokan vannak, akik már megismerték őt és a nevéhez kötődő Charta 08 elemeit. Akadnak, akik a világhálóról letöltött kiáltványt sokszorosítva terjesztik és a fórumokon is sok-sok bejegyzés található nézeteivel, elképzeléseivel kapcsolatban. Támogatói mellett akadnak kritikusai is. Kínában nem ritka a rendszer, a politikai vezetés bírálata. Abaj általában akkor kezdődik, amikor valaki támadást indít, hangsúlyozottan a társadalmat stabilizálva építkező rendszer megdöntését kezdi nyíltan hirdetni. Amikor átlépi ezt a „határt”, sok esetben külföldi (nyugati) támogatással teszi. Liu Hsziao-po esetében is ez történt: átlépte a határt. Ezt igyekezett alátámasztani egy a közelmúltba megjelent cikk is, amelynek eredetijét kínaiul a china.com.cn oldalon publikálták. Címe szerint arra kívánt választadni: kiazaLiu Hsziao- po. „Kínát háromszáz éves gyarmati uralom alá kellene helyezni, hogy az országban valódi változások történjenek; a tudásnak pedig semmi köze az iskolai végzettséghez, a legtöbb kínai egyetemi hallgató és végzett diák csak hulladék” - idézte még valamikor november közepén Liut egy hongkongi lapnak adott korábbi interjújából a China Daily (CD) című lapban angolul közölt jegyzet írója. „Nem érdekel, hogy árulónak, vagy hazafinak hívnak. Ha azt mondják, áruló vagyok, akkor az vagyok. Egy őseinek sírjait feldúló hálátlan gyermek, amire büszke vagyok” - mondta a hongkongi lapban Liu, aki másutt a kínai embereket fizikailag és szellemileg egyaránt teljesen gyengének tartotta, olyanoknak, akik nem kreatívak. Ezt pedig faji sajátosságként írta le az ellenzéki. Liu akkor azt mondta, szégyelli, hogy kínai, s ha az angol nyelvtudása jobb lenne, akkor megszakítaná kapcsolatait Kínával. (MTI)
