Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-09 / 283. szám, csütörtök

18 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Táncos, zenés Árgyélus kismadár Somolja. A Kis Csali, a Nagy Csali, a Csali Ifjúsági és a Csalié Néptáncegyüttes, valamint zenekaraik mutatják be közös évzáró műsorukat Az árgyélus kismadár címmel de­cember 12-én, vasárnap 15 órakor a somorjai kultúrházban. Az árgyélus kismadár című előadás „apró-cseprő honismere­ti és néprajzi ismeretekkel megtűzdelt tanmese egy csengő hangú madár viszontagságos kereséséről, megtalálásáról, s mindezek előzményeiről és következményeiről”, (ú) Adventi játszóház Écsi Gyöngyivel Kassa. Adventi játszóházba invitálja a Csemadok Kassai Városi Választmánya holnap 14.30-ra a Márai Stúdióba a ki­csiket és a nagyokat. Écsi Gyöngyi Megváltó született ma néktek... című adventi ének-összeállításával teszi meghitté az ünnepvárást. A műsorban közreműködik Kováts Marcell, (ú) Találkozó Leslie L. Lawrence-szel Dunaszerdahely. Ma 19 órakor, a Max-pláza I. emeletén, a Családi Könyvklub üzletében a misztikus krimi csúcsraga­dozójával, Leslie L. Lawrence-szel válthatnak szót mind­azok, akiknek fontos, hogy eredeti ajánlóval együtt adják át a karácsonyi könyvpiac egyik sikerkönyvét, az ismert szerző legújabb bestsellerét szeretteiknek, (ú) Pozsonyban és Dunaszerdahelyen a Ghymes Platina lett a Szikraszemű Január 2-ig látható az idei CE.ZA.AR-díjas munkákból nyílt kiállítás a Kelet-szlovákiai Galériában Oklevelek a legjobbaknak A verseny és a kiállítás az mutatja, hogy az épületek túlnyomó többsége megfelel az európai szintű munkák kritériumainak (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Aranylemez lett a Ghymes együttes alig két hónapja meg­jelent Szikraszemű című leg­újabb albuma. A 27 éves zene­kar eddigi működése során 17 önálló albumot jelentetett meg, ezek közül 7 platina és 4 aranylemezzé vált. A zenekar vallja, hogy ez a szép eredmény a közönségével közös érdem, hiszen nélkülük ez a sikertör­ténet nem jöhetett volna létre. „A lemezek sikere bizonyíték arra, hogy a minőségi, érze­lemgazdag és fajsúlyos zenére, értékes gondolatokra mindig igent mond a közönség. A Ghymes együttes ezekben a hetekben hagyományos kará­csony előtti turnéján vesz részt. Több magyarországi helyszín mellett Szlovákiában is koncer­tet adnak. Pozsonyban decem­ber 13-án a Szlovák Rádió kon­certtermében, december 18-án pedig a Dunaszerdahelyi Váro­si Művelődési Központban hallhatják őket a rajongóik, (ú) Kassa. Pozsony és Zsolna után Kassán is látható az a kiállítás, amelyen az idei CE.ZA.AR elneve­zésű építészeti díj nyer­teseinek munkái látha­tók. A kiállításnak a Ke­let-szlovákiai Galéria Er­zsébet utcai kiállítóter­me ad otthont. FECSÓYVETT A kassai megnyitón a kelet­szlovákiai régió idei legjobb építészei a Szlovák Építész Kamara alelnökétől, Ľubomír Závodnýtól elismerő oklevelet vettek át. A Kassai és az Eperjesi me­gyében két nyertes munka szü­letett. A családi házak kategóri­ájában az Eperjesen található Ján Mihalov által tervezett épü­let, a lakóházak - társasház ka­tegóriájában a City Park Club (Bencúr utca, Kassa) épületé­nek tervezői, Štefan Pacák, Ju­raj Kőbán, Jana Koreňová lettek abszolút győztesek, akik a po­zsonyi eredményhirdetésen és gálán szeptember 30-án már átvehették a CE.ZA.AR-szob- rocskát, Jan Hofstädter szob­rászművész alkotását. Bár győztesek nem lettek, ám a kassai kiállításon szintén oklevelet vettek át a verseny második fordulójába, a leg­jobb három közé bejutott re­konstrukciós tervvel. A Kassai Állami Tudományos Könyvtár átriumának tervezői Michal Burák és Marek Bakalár vol­tak. Michal Burák egy másik tervezőtársával készített mun­káját a Tiszacsemőn épült vasúti rendőrség épületének tervét is benevezte a verseny­be, bár ezzel a munkával nem került az idei legjobbak közé. ,Az idei verseny érdekessé­ge, hogy a szakmai zsűri a fő­városon kívül megvalósult ter­veket kezdte el nagyon pozití­van értékelni, ami a korábbi években nem volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy ebben a megmérettetésben megszűnik a főváros-központúság, hisz vidéken is nagyon értékes épü­letek készülnek” - mondta Ju­raj Kőbán építészmérnök, a City Park Club győztes terve­zőgárdájának tagja. Az elmúlt évekhez viszonyít­va jóval több volt a benevezett épületek száma, hat kategóriá­ban 98 munka került a zsűri elé. A második fordulóba kategóri­ánként 3-4, összesen 21 épület jutott, ezekből került ki a díjjal kitüntetett hat épület. „A mennyiség növekedése mellett minőségi javulás is ta­pasztalható, az épületek túl­nyomó többsége megfelel az eu­rópai szintű munkák kritériu­mainak. Főként a családi házak kategóriájában volt nagyon sok kimagasló munka. A versenybe nevezett épületek hozzávetőle­gesen 20 százaléka található a keleti régióban, a két abszolút győztes kassai és eperjesi épüle­tet tekintve, valamint a legjob­bak közé került épületet is figye­lembe véve elmondható, hogy az idei évben ezen a megméret­tetésen a régió nagyjából 35-40 százalékos sikert ért el” - mond­ta Juraj Kőbán építészmérnök. Az utazó Jolié és Depp első közös filmje (TASR/AP-felvétel Johnny Depp és Angelina Jolié akciórománca Hollywood régi varázsa MTTTUDÓSÍTÁS Párizs. Johnny Depp és Ange­lina Jolié Hollywood régi vará­zsát lopja vissza a filmvászonra - állítja Florian Henckel von Donnersmarck, az Észak-Ame- rikában holnap debütáló Az utazó című akciórománc ren­dezője. A német filmes, aki A mások élete című drámájával három évvel ezelőtt elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Os- car-díját, most az Anthony Zimmer című, 2005-ben bemu­tatott francia thriller nyomán forgatta le Az utazót, Johnny Depp és Angelina Jolié első kö­zös filmjét. A produkció az álomgyár régi hagyományaihoz visszanyúlva gyönyörű helyszí­neket, elegáns jelmezeket és trükkös párbeszédeket vonultat fel, miközben sikerül megőriz­nie a film európai jellegét. .Akadnak, akik szerint Holly­wood fénykora már a múlté, és ma már nincsenek olyan színé­szek, mint Humphrey Bogart vagy Lauren Bacall. Pedig de­hogynem: Johnny Depp me­nőbb, mint Bogart, Angelina Jo­lié pedig egy személyben Bette Davis és Marilyn Monroe” - fo­galmazott Von Donnersmarck. Depp Olaszországban vaká­ciózó amerikai matematikata­nárt alakít, aki gyanútlanul be­legabalyodik a végzet asszonya, Jolié hálójába. Külön fejezet szól a szlovákiai magyar, a szlovák, a magyarországi és a külföldi színházakról Tényleg hiánypótló, de hiányos kötet JUHÁSZ DÓSA JÁNOS S reméljük, hogy lesz folyta­tása is. Az óhaj nem véletlen, ugyanis tájainkon rendkívül mostohán bántak a színikriti­kával. Se a lapok, se a kiadók, se a színházak nem támogat­ták, legfeljebb megtűrték. A hatvanas-hetvenes évek­ben Egri Viktornak jelent meg pár, színházzal foglalkozó kö­tete, amely színikritikákat, re­cenziókat is tartalmazott. Nagy kár, hogy bár akkoriban még akadtak kritikusaink, Miklósi Péter, Tóth László A fejezetek meglehető­sen vegyes képet mu­tatnak. A leggazdagabb a komáromi és a kassai társulattal foglalkozik. vagy Szilvássy József, az írá­saikat kötetben egyik kiadó sem tartotta fontosnak megje­lentetni. A nyolcvanas évekre a kri­tikusok is elfogytak, egyedül Dusza István maradt színházi hírvivőnek, s a kilencvenes évek elején a Kalligram Kiadó adta ki Nézőtéri napló 1981-1990 című kötetét, amelyben időrendi sorrend­ben gyűjtötte egybe kritikáit. Dusza mellett csak Hizsnyan Géza és alkalmi kritikusok maradtak, akik mentek, meg­néztek pár előadást, majd rá­jöttek, hogy az utazás sokba kerül, s bizony nincs olyan pontja a Felvidéknek, ahon­nan megközelítőleg Komárom és Kassa is ugyanolyan közel lenne. így kerültek alkalmi kassai és komáromi kritikusok is, akiknek összehasonlítási alapjuk nem volt, a színházak pedig ötévente kiadtak egy jubileumi kiadványt, amely­ben elsírták, hogy se szlováki­ai magyar dráma, se szlováki­ai magyar kritika nincsen. Itt megemlíteném, hogy elég csak Erdélybe vagy Vajdaság­ba elnéznünk, ott mindkét műfaj él és virul. S talán az ottani színházi vezetők tud­ják, hogy miért. Ezért is külön örvendetes, hogy a Madách-Posonium Ki­adó vezetése gondolt egy na­gyot, s megkérte Hizsnyan Gé­zát, gyűjtse kötetbe színházi témájú írásait. Az eredmény eléggé felemásra sikeredett. Hizsnyan Géza a könyvét, akárcsak a magyar színikriti­kusok egyik legjelesebbike, Koltai Tamás, regionális fel­bontásban adja, s külön feje­zetben közli a szlovákiai ma­gyar, a szlovák, a magyaror­szági és a külföldi színházak­ról írott benyomásait. A fejezetek meglehetősen vegyes képet mutatnak. A leg­gazdagabb természetesen a komáromi és a kassai társulat­tal foglalkozik, de ahogy a töb­bi fejezetben, Hizsnyan itt is meglehetősen eklektikus, s aki nem kísérte figyelemmel a két színházunk kilencvenes évei­nek apró rezdüléseit, az bizony idegenül bolyong a sorok kö­zött. Hizsnyan ugyan elkövet egy-egy egészen kiváló tanul­mányt (ezek közé sorolnám pl. a Verebes-féle kassai Bánk bán­ról írt dolgozatát, de a két Szé­kely-kritika is a jelesek közé tartozik), ám fontos előadások­ról nem kapunk hírt, míg ke­vésbé fontosak szerepelnek a kötet lapjain. Még kevésbé fe­dezhető fel logika a többi feje­zetben. Lehet persze helyhi­ányra is panaszkodni, de egy- egy átfogó tanulmány elkelt volna; s hiába a bevezetőként és utószóként közölt magvas eszmefuttatás, amely közül fő­leg az 1994-ben íródott A ki­sebbségi kultúra lehetőségei a művészi alkotásban tartalmaz ma is nagyon aktuális gondola­tokat, a 2000-ben írott, a fiatal szlovák színház stíluskeresését tárgyaló rész tíz év távlatából igencsak hiányosnak hat. S ha feltételezzük, hogy egy színházzal foglalkozó újabb kö­tet tájainkon esetleg ismét húsz év múlva jelenik meg, akkor bi­zony érthetetlen is a kötet alul- szerkesztettsége, s felemás ek­lektikája (bizony mintha pa­noptikumban lennénk). Ennek kiküszöböléséhez elég lett vol­na egy-egy hosszabb frissen írt tanulmány, amely eligazította volna a kevésbé járatos olvasót vagy akár például a magyar színházi szakmát is, hogy hol tart ma a szlovák, illetve a szlo­vákiai magyar színház.

Next

/
Thumbnails
Contents