Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-09 / 283. szám, csütörtök
18 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Táncos, zenés Árgyélus kismadár Somolja. A Kis Csali, a Nagy Csali, a Csali Ifjúsági és a Csalié Néptáncegyüttes, valamint zenekaraik mutatják be közös évzáró műsorukat Az árgyélus kismadár címmel december 12-én, vasárnap 15 órakor a somorjai kultúrházban. Az árgyélus kismadár című előadás „apró-cseprő honismereti és néprajzi ismeretekkel megtűzdelt tanmese egy csengő hangú madár viszontagságos kereséséről, megtalálásáról, s mindezek előzményeiről és következményeiről”, (ú) Adventi játszóház Écsi Gyöngyivel Kassa. Adventi játszóházba invitálja a Csemadok Kassai Városi Választmánya holnap 14.30-ra a Márai Stúdióba a kicsiket és a nagyokat. Écsi Gyöngyi Megváltó született ma néktek... című adventi ének-összeállításával teszi meghitté az ünnepvárást. A műsorban közreműködik Kováts Marcell, (ú) Találkozó Leslie L. Lawrence-szel Dunaszerdahely. Ma 19 órakor, a Max-pláza I. emeletén, a Családi Könyvklub üzletében a misztikus krimi csúcsragadozójával, Leslie L. Lawrence-szel válthatnak szót mindazok, akiknek fontos, hogy eredeti ajánlóval együtt adják át a karácsonyi könyvpiac egyik sikerkönyvét, az ismert szerző legújabb bestsellerét szeretteiknek, (ú) Pozsonyban és Dunaszerdahelyen a Ghymes Platina lett a Szikraszemű Január 2-ig látható az idei CE.ZA.AR-díjas munkákból nyílt kiállítás a Kelet-szlovákiai Galériában Oklevelek a legjobbaknak A verseny és a kiállítás az mutatja, hogy az épületek túlnyomó többsége megfelel az európai szintű munkák kritériumainak (A szerző felvétele) ÚJ SZÓ-HÍR Aranylemez lett a Ghymes együttes alig két hónapja megjelent Szikraszemű című legújabb albuma. A 27 éves zenekar eddigi működése során 17 önálló albumot jelentetett meg, ezek közül 7 platina és 4 aranylemezzé vált. A zenekar vallja, hogy ez a szép eredmény a közönségével közös érdem, hiszen nélkülük ez a sikertörténet nem jöhetett volna létre. „A lemezek sikere bizonyíték arra, hogy a minőségi, érzelemgazdag és fajsúlyos zenére, értékes gondolatokra mindig igent mond a közönség. A Ghymes együttes ezekben a hetekben hagyományos karácsony előtti turnéján vesz részt. Több magyarországi helyszín mellett Szlovákiában is koncertet adnak. Pozsonyban december 13-án a Szlovák Rádió koncerttermében, december 18-án pedig a Dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központban hallhatják őket a rajongóik, (ú) Kassa. Pozsony és Zsolna után Kassán is látható az a kiállítás, amelyen az idei CE.ZA.AR elnevezésű építészeti díj nyerteseinek munkái láthatók. A kiállításnak a Kelet-szlovákiai Galéria Erzsébet utcai kiállítóterme ad otthont. FECSÓYVETT A kassai megnyitón a keletszlovákiai régió idei legjobb építészei a Szlovák Építész Kamara alelnökétől, Ľubomír Závodnýtól elismerő oklevelet vettek át. A Kassai és az Eperjesi megyében két nyertes munka született. A családi házak kategóriájában az Eperjesen található Ján Mihalov által tervezett épület, a lakóházak - társasház kategóriájában a City Park Club (Bencúr utca, Kassa) épületének tervezői, Štefan Pacák, Juraj Kőbán, Jana Koreňová lettek abszolút győztesek, akik a pozsonyi eredményhirdetésen és gálán szeptember 30-án már átvehették a CE.ZA.AR-szob- rocskát, Jan Hofstädter szobrászművész alkotását. Bár győztesek nem lettek, ám a kassai kiállításon szintén oklevelet vettek át a verseny második fordulójába, a legjobb három közé bejutott rekonstrukciós tervvel. A Kassai Állami Tudományos Könyvtár átriumának tervezői Michal Burák és Marek Bakalár voltak. Michal Burák egy másik tervezőtársával készített munkáját a Tiszacsemőn épült vasúti rendőrség épületének tervét is benevezte a versenybe, bár ezzel a munkával nem került az idei legjobbak közé. ,Az idei verseny érdekessége, hogy a szakmai zsűri a fővároson kívül megvalósult terveket kezdte el nagyon pozitívan értékelni, ami a korábbi években nem volt jellemző. Ez azt jelenti, hogy ebben a megmérettetésben megszűnik a főváros-központúság, hisz vidéken is nagyon értékes épületek készülnek” - mondta Juraj Kőbán építészmérnök, a City Park Club győztes tervezőgárdájának tagja. Az elmúlt évekhez viszonyítva jóval több volt a benevezett épületek száma, hat kategóriában 98 munka került a zsűri elé. A második fordulóba kategóriánként 3-4, összesen 21 épület jutott, ezekből került ki a díjjal kitüntetett hat épület. „A mennyiség növekedése mellett minőségi javulás is tapasztalható, az épületek túlnyomó többsége megfelel az európai szintű munkák kritériumainak. Főként a családi házak kategóriájában volt nagyon sok kimagasló munka. A versenybe nevezett épületek hozzávetőlegesen 20 százaléka található a keleti régióban, a két abszolút győztes kassai és eperjesi épületet tekintve, valamint a legjobbak közé került épületet is figyelembe véve elmondható, hogy az idei évben ezen a megmérettetésen a régió nagyjából 35-40 százalékos sikert ért el” - mondta Juraj Kőbán építészmérnök. Az utazó Jolié és Depp első közös filmje (TASR/AP-felvétel Johnny Depp és Angelina Jolié akciórománca Hollywood régi varázsa MTTTUDÓSÍTÁS Párizs. Johnny Depp és Angelina Jolié Hollywood régi varázsát lopja vissza a filmvászonra - állítja Florian Henckel von Donnersmarck, az Észak-Ame- rikában holnap debütáló Az utazó című akciórománc rendezője. A német filmes, aki A mások élete című drámájával három évvel ezelőtt elnyerte a legjobb idegen nyelvű film Os- car-díját, most az Anthony Zimmer című, 2005-ben bemutatott francia thriller nyomán forgatta le Az utazót, Johnny Depp és Angelina Jolié első közös filmjét. A produkció az álomgyár régi hagyományaihoz visszanyúlva gyönyörű helyszíneket, elegáns jelmezeket és trükkös párbeszédeket vonultat fel, miközben sikerül megőriznie a film európai jellegét. .Akadnak, akik szerint Hollywood fénykora már a múlté, és ma már nincsenek olyan színészek, mint Humphrey Bogart vagy Lauren Bacall. Pedig dehogynem: Johnny Depp menőbb, mint Bogart, Angelina Jolié pedig egy személyben Bette Davis és Marilyn Monroe” - fogalmazott Von Donnersmarck. Depp Olaszországban vakációzó amerikai matematikatanárt alakít, aki gyanútlanul belegabalyodik a végzet asszonya, Jolié hálójába. Külön fejezet szól a szlovákiai magyar, a szlovák, a magyarországi és a külföldi színházakról Tényleg hiánypótló, de hiányos kötet JUHÁSZ DÓSA JÁNOS S reméljük, hogy lesz folytatása is. Az óhaj nem véletlen, ugyanis tájainkon rendkívül mostohán bántak a színikritikával. Se a lapok, se a kiadók, se a színházak nem támogatták, legfeljebb megtűrték. A hatvanas-hetvenes években Egri Viktornak jelent meg pár, színházzal foglalkozó kötete, amely színikritikákat, recenziókat is tartalmazott. Nagy kár, hogy bár akkoriban még akadtak kritikusaink, Miklósi Péter, Tóth László A fejezetek meglehetősen vegyes képet mutatnak. A leggazdagabb a komáromi és a kassai társulattal foglalkozik. vagy Szilvássy József, az írásaikat kötetben egyik kiadó sem tartotta fontosnak megjelentetni. A nyolcvanas évekre a kritikusok is elfogytak, egyedül Dusza István maradt színházi hírvivőnek, s a kilencvenes évek elején a Kalligram Kiadó adta ki Nézőtéri napló 1981-1990 című kötetét, amelyben időrendi sorrendben gyűjtötte egybe kritikáit. Dusza mellett csak Hizsnyan Géza és alkalmi kritikusok maradtak, akik mentek, megnéztek pár előadást, majd rájöttek, hogy az utazás sokba kerül, s bizony nincs olyan pontja a Felvidéknek, ahonnan megközelítőleg Komárom és Kassa is ugyanolyan közel lenne. így kerültek alkalmi kassai és komáromi kritikusok is, akiknek összehasonlítási alapjuk nem volt, a színházak pedig ötévente kiadtak egy jubileumi kiadványt, amelyben elsírták, hogy se szlovákiai magyar dráma, se szlovákiai magyar kritika nincsen. Itt megemlíteném, hogy elég csak Erdélybe vagy Vajdaságba elnéznünk, ott mindkét műfaj él és virul. S talán az ottani színházi vezetők tudják, hogy miért. Ezért is külön örvendetes, hogy a Madách-Posonium Kiadó vezetése gondolt egy nagyot, s megkérte Hizsnyan Gézát, gyűjtse kötetbe színházi témájú írásait. Az eredmény eléggé felemásra sikeredett. Hizsnyan Géza a könyvét, akárcsak a magyar színikritikusok egyik legjelesebbike, Koltai Tamás, regionális felbontásban adja, s külön fejezetben közli a szlovákiai magyar, a szlovák, a magyarországi és a külföldi színházakról írott benyomásait. A fejezetek meglehetősen vegyes képet mutatnak. A leggazdagabb természetesen a komáromi és a kassai társulattal foglalkozik, de ahogy a többi fejezetben, Hizsnyan itt is meglehetősen eklektikus, s aki nem kísérte figyelemmel a két színházunk kilencvenes éveinek apró rezdüléseit, az bizony idegenül bolyong a sorok között. Hizsnyan ugyan elkövet egy-egy egészen kiváló tanulmányt (ezek közé sorolnám pl. a Verebes-féle kassai Bánk bánról írt dolgozatát, de a két Székely-kritika is a jelesek közé tartozik), ám fontos előadásokról nem kapunk hírt, míg kevésbé fontosak szerepelnek a kötet lapjain. Még kevésbé fedezhető fel logika a többi fejezetben. Lehet persze helyhiányra is panaszkodni, de egy- egy átfogó tanulmány elkelt volna; s hiába a bevezetőként és utószóként közölt magvas eszmefuttatás, amely közül főleg az 1994-ben íródott A kisebbségi kultúra lehetőségei a művészi alkotásban tartalmaz ma is nagyon aktuális gondolatokat, a 2000-ben írott, a fiatal szlovák színház stíluskeresését tárgyaló rész tíz év távlatából igencsak hiányosnak hat. S ha feltételezzük, hogy egy színházzal foglalkozó újabb kötet tájainkon esetleg ismét húsz év múlva jelenik meg, akkor bizony érthetetlen is a kötet alul- szerkesztettsége, s felemás eklektikája (bizony mintha panoptikumban lennénk). Ennek kiküszöböléséhez elég lett volna egy-egy hosszabb frissen írt tanulmány, amely eligazította volna a kevésbé járatos olvasót vagy akár például a magyar színházi szakmát is, hogy hol tart ma a szlovák, illetve a szlovákiai magyar színház.
