Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)

2010-12-09 / 283. szám, csütörtök

12 Utazás ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 9. www.ujszo.com A háborgó tenger a parti sétány mentén (A szerzők felvételei) Csaknem mindenhol Che Guevara tekint ránk Castro hazájában szinte megállt az idő, forradalmi üzenetek, propagandafeliratok, régi autók az utcán, igazi retró hangulat, ez a kubai valóság Időutazás a havannai mindennapokban Ez az a bolt, ahol a helyiek- nekkiadjákajegyre kapha­tó havi fej adagokat - ma­gyarázza a Havannában élő idegenvezetőnk, Ibolya egy helyi „bodega” előtt. Euró­pai szemmel szűkös a vá­laszték, de lassan hozzá­szokunk, ez ugyanis nem más, mint a kubai valóság egyszelete. SZABÓ LÁSZLÓ, GAJDOS EMESE Friss gyümölcsöt tilos az or­szágba vinni, döbbenünk rá a re­pülőtéri ellenőrzés során, és már koppannak is a finom almák a kuka alján. Beszerezzük a turis­ták által használt konvertibilis pesót, taxiba ülünk, és a sötét, ká­tyúkkal tarkított úton már hala­dunk is Mary lakása felé - öt na­pig élvezzük a havannai asszony vendégszeretetét. Aki szeretne bepillantani a helyiek életébe, magánszállást választ (28 euró az ára éjszakánként), itt ugyanis az állam szigorú felügyelete mel­lett két szobát adhatnak ki a turis­táknak. Az ébredés után mesés látvány fogad bennünket a tető­teraszon: hatalmas hullámok, csodás erőd, kis körforgalom, és az alattunk lévő parkban a helyi­ek mindennapjai tárulnak elénk. A konyhában pedig szállásadónk már készíti is a finom és gazdag reggelit - melyet külön kell meg­rendelni (a gyümölcsös 2 euró, a terülj, terülj asztalkám tojással, zöldséggel 3 euró). Még a kávét kortyolgatjuk, amikor helyi kalauzunk, a közel 40 éve itt élő Ibolya már csönget: egynapos túrán mutatja be Ha­vanna legérdekesebb utcáit, lát­ványosságait, épületeit. Előző nap még a Thomas hurrikán tom­bolt az ország középső részén, az erős, az utat is elérő hullámok még másnap is járhatatlanná te­szik a több kilométer hosszú ten­gerparti sétányt. Lenyűgöző, egyben félelmetes látvány. Gyönyörű, gyarmati stílusban épült, ám romos házakk szegé­lyezik az egyik fő sétányt, ezen jutunk be a főtérre. Régi, már- már múzeumba illő autók füs- tölnekmindenütt, sokszor szinte látni sem lehet a fekete benzin­gőztől. Ennél már csak a keresz­teződések félelmetesebbek, minden irányból autók dudál­nak, szinte kihívás az átkelés. A turistaövezetből egy kis utcába kanyarodva egy csapásra meg­változik minden: ez már Havan­na sűrűje. Kígyózó sorok a pénz­váltó előtt, unottan támaszkodó, mogorva eladók a boltokban, szűkös kínálatú üzletek, azono­síthatatlan főtt és sült harapniva- lókat árusító helyiek és fagylalt­árus. Itt a helyiek által használt pénzben határozzák meg a jeges édesség árát (ez is peso, csak hu­szonötször kevesebbet ér, mint amit a turisták használnak), mi­vel helyi pénzben kapunk vissza, így egy gombóc - euróbán szá­molva - csak 3 centbe került. Ké­sőbb ugyanennyiért 2,5 eurót is elkértek. A turistáknak zavaros ez a kettős pénzrendszer, nehéz megszokni, nagy figyelmet igé­nyel. Sétánk során érintjük a kínai negyedet, a lepusztult házakkal, koszos utcákkal teli városrésze­ket, majd a híres szivargyárhoz érünk. Hétvége lévén nem ju­tunk be a gyárba, csak az üzlet­be, ahol csillagászati összegeket kérnek el a luxuscikknek számí­tó füstölnivalóért. Ibolya hely­ismerete révén azonban egy szi­vargyári munkás lakásában ta­láljuk magunkat, és pár percen Kilátás a 2,5 millió lakosú városra Helyi szupermarket, avagy a jegyért kapható élelmiszerek boltja A drótból készült portré a Forradalom terén belül szinte az összes, neves ku­bai szivarmárka „a lábunk előtt hever”. A bolti árnál jóval ked­vezőbb áron jutunk hozzá a hí­res Cohiba szivarhoz. A belváros egyik főutcáján, az Obispón is éttermek sorakoznak egymás mellett, élő kubai zené­vel és látványos étlapokkal hívo­gatják a turistákat. A menük kö­zött általában halat, homárt, ser­téshúst kínálnak, mindenhez du­kál a helyi konyha egyik jellegze­tessége, a babos rizs és a köret­ként kínált sós banánchips. Csir­kemellet azonban szinte lehetet­len kapni, csirkéből legföljebb a comb jelenik meg a kínálatban. Sehol sem hiányoznak az itallap­ról az olyan híres kubai rumból készült koktélok, mint a mojito, a Cuba libre vagy a pina colada. Az egyik leghíresebb helyi étterem­be is benézünk, az ElFloridita volt Hemingway egyik törzshelye. Kedvenc mojitóját viszont a ka- tedrális közelében lévő El Bode- gita del Medio étteremben fo­gyasztotta. A belváros sétálva is könnyen bejárható, ám ha távolabb akar menni a turista, akkor veszi ész­re a tömegközlekedés hiányát. Néhány busz közlekedik csak, menetrendet hiába is keresünk. Marad a taxi, ebből van több faj­ta, régi amerikai autók, há­romkerekű taxik és a lábbal haj­tott bicitaxik. Egy monumentális térre igyekszünk, a minisztériumok­nak és hatalmas állami intéz­ményeknek helyt adó Forrada­lom térre. Itt található a híres, drótból készült, több emeletnyi nagyságú Che Guevara portré. Innen a helyi piacra látogatunk, ez nem a jó minőségű zöldsé­gek, gyümölcsök piaca volt - se­lejtesnek tűnő ananászok, ízte­len guava, savanyú mandarin, éretlen paradicsom, de a ba­nánban nem csalódunk. Abban is egyetértettünk, hogy ezen a piacon biztosan nem vásárol­nánk húst - azok ugyanis a rozs­dás pultokon, szabadon, 25 fokban várt ákavevőket. A teraszunkról is jól látható erődhöz igyekszünk, a kapu­ban helyi zenészek melegíte­nek a vendégfogadásra. A már sokszor hallott „where are you from” kérdés után lelkesen muzsikálnak „magyar baráta­iknak”. Még a csodás kilátás­ban gyönyörködünk, amikor egy barátságos, középkorú úr az irányítótoronyba invitál bennünket, hogy elmesélje, hogyan fogadják az öbölbe ér­kező hajókat. Legnagyobb meglepetésünkre egy magyar zászló is előkerül a polcról, ezt akkor vonták fel, amikor ma­gyar hajó érkezett az öbölbe. A zászló állapotából is látszik, jó néhány éve nem lengett a zászlórúdon. A kikötőbe ha­ladva egy katonai bázishoz kö­zeledünk, rakéták, repülőgé­pek és tank színesíti a látványt. Ezt követően komppal vissza­térünk a kikötőbe, hogy meg­tekintsük a közelben lévő rummúzeumot, ahol a híres hétéves rum ízével is megis­merkedhetünk. A Fidel Castro forradalmát dokumentáló For­radalmi Múzeum kertjében tankok, repülők, harci eszkö- zökjelentik az igazi látványt. Este vacsora egy helyi étte­remben, egy szivar és egy Cuba libre a teraszon, másnap reggel bérelt autónkkal a vidék felfede­zésére indulunk. Ekkor még nem is sejtjük, mennyi izgalom és meglepetés vár ránk. De erről az Utazás következő számában ol­vashatnak. ■ (Havanna, 2010 novembere) Forradalmi üzenetek és autócsodák mindenütt Havannai utcakép Propagandaüzenetek minden sarkon

Next

/
Thumbnails
Contents