Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-08 / 282. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZÓ 2010. DECEMBER 8. Régió 13 Az extravagáns megoldásoktól sem idegenkednek a karvai virágkötők Első díjjal tértek haza Karva. Jól szerepeltek a Karvai Szakközépiskola virágkötői azon a nemzetközi versenyen, amelyet a Dunaszerdahelyi Építészeti Szakközépiskola szervezett. Duna- szerdahely és Karva mellett több magyarországi és egy erdélyi iskola diákjai mérték össze szakmai tudásukat és ügyességüket. GULYÁS ZSUZSANNA A karvai virágkötők több hazai és nemzetközi versenyen Kovács Dóra első díjat kapott bizonyították már ügyességüket. „Igyekszünk lépést tartam ván 1996-tól működik virágkö- a virágkötészet élvonalának tő szak, amelynek híre Keletszámító hollandokkal, néme- Szlovákiába is eljutott. Az isko- tekkel és a nagyon erős csehek- Iának az ország keleti régióiból kel. A virágkötészet ezekben az is vannak diákjai, országokban már művészeti A dunaszerdahelyi verse- ágnak számít. Fontos, hogy a nyen Kovács Dóra és Varga An- diákok a szakmai gyakorlat géla képviselte az iskolát. „Kanagy részét az iskolában vé- rácsonyi ajtódíszt és asztali gezzék. Különféle technikákat díszt kellett készíteniük a tanu- próbálhatnak ki, nem idegen- lóknak. A versenykiírás szerint kedünk az extravagáns megöl- az ajtódísz elkészítéséhez 50 dásoktól sem” - mondta Ke- százalékban növényi alap- szegh Ágnes szakoktató. Kar- anyagot kellett felhasználni. Ezt figyelembe véve készültünk a versenyre. Az eredményhirdetésnél nagyon meglepődtem. A magyarországi kollégák többsége felháborodott, amikor kiderült, hogy első helyezést kapott az a tolikoszorú is, amely véleményünk szerint egyáltalán nem felelt meg a versenykiírásnak. Kicsit igazságtalannak éreztük ezt a döntést, így örömünk sem felhőtlen” - jegyezte meg Ke- szegh Ágnes. Két éve járnak a bíróságra az engedély nélkül felépült ingatlan miatt A garázs egy részének lebontását követeli a község JUHOS MELINDA Vágkirályfa. Két évvel ezelőtt garázst szerettek volna építeni az egyik családi ház mellé, kiderült azonban, hogy a telek egy része a község tulajdonát képezi. Az önkormányzat elutasította a megvételre, vagy bérbe vételre benyújtott kérelmet, a garázs ennek ellenére felépült. A község a garázs egy részének lebontását követeli. A bírósági tárgyalást egy tanú kihallgatása miatt januárra napolták el. „2008-ban, amikor a család elkezdett építkezni, egy másik geometriai tervből indultak ki, természetesen nem állt szándékukban idegen területen építkezni, de az építkezés megkezdésekor derült ki, hogy a telek első része a község tulajdonában van. Ekkor a család rögtön kérvényezte a szóban forgó negyven centiméter széles rész megvételét vagy bérbe vételét az önkormányzatnál. Ezzel a képviselő-testület nem értett egyet, így az építésügyi hivatal nem adhatta ki az engedélyt” - nyilatkozott Tímár Tibor, a család ügyvédje. A garázst viszont mégis felépítették. Az önkormányzat a bírósághoz fordult, követelve a garázs községi telken lévő részének lebontását. Az ügyvéd szerint ez lehetetlen. A bíróságnak kell eldöntenie, hogy a tulajdonost kötelezi-e a garázs lebontására, vagy a községnek kell bérbe adnia a területet. „Az úttest és a járda között az előírások szerint mindenütt ötven centiméter széles biztonsági zónát kell kialakítani. A munkálatok kezdetekor rájöttünk, hogy az érintett területen két tulajdonos kijjebb hozta a telekhatárt, így nem tudtuk kialakítani a biztonsági részt” - nyüatkozott a bírósági tárgyalás után Bergendi Ferenc, a község polgármestere. Az ön- kormányzat megépítette a járdát, azzal, hogy amint rendezik a tulajdonviszonyokat, a telkek irányába ötven centiméterrel beljebb hozzák. „A munkálatok kezdetekor is figyelmeztettük a családot, ennek ellenére elkezdték a garázs építését. Ma pedig nekünk kell bizonygatnunk az igazunkat - mondta a polgármester, aki szerint az előző geometriai terv szerint is nyilvánvaló volt, hogy a terület a községé. A garázs első része van útban (A szerző felvétele) Renata Zelezníková: sok családnak se pénze, se energiája nem maradt már arra, hogy a hajléktalanná vált rokonon segítsen Fekete bárányok nincsenek, csak nehezebben boldoguló emberek SZÁZ ILDIKÓ Renata Zelezníková a sorsukra hagyott, társadalomból kirekesztett hajléktalanokon igyekszik segíteni. Tisztában van azzal, hogy az emberek többsége nem érti, hogyan jutottak ilyen sorsra, hogyan kerülhettek az utcára pártfogolt- jai, ezért nemegyszer fenntartásokkal és előítéletekkel viseltetnek velük szemben. A szociális dolgozó nem ítélkezik, nem faggatja a segítségért hozzá fordulót arról, mi okozta ezt a törést az életében, előbb-utóbb úgyis beszélni kezd róla. Ehelyett segítő kezet nyújt a rászorulónak, de nem csak neki, hanem családtagjainak is, akik nem tudnak hogyan viszonyulni az utcán tengődő, elhanyagolt külsejű apához, anyához, vagy gyerekhez. Arokonoknak sem künnyű Irodája a vágsellyei városháza egyik földszinti helyiségében található. A portán dolgozó alkalmazott készséggel irányítja hozzá a kéréssel, panasszal, problémával érkező rászorulókat. Védenceinek abban segít, hogy képesek legyenek talpra állni még akkor is, ha előtte többször kudarcot vallottak. Ez a világ nem az ő világuk, esetlenül botorkálnak benne, támaszra, segítségre van szükségük. „Jó érzés, amikor sikerül egy embert visszasegíteni a normális életbe, amikor munkára és otthonra talál” - mondja a szociális dolgozó. A hajléktalannak és a családtagjainak is szükségük van a többszöri visszaigazolásra, hogy igenis, képes megváltozni az, akinek a lába alól kicsúszott a talaj, de ehhez sok időre van szükség. A rokonok bizalmát nem tudja visszaszerezni néhány nap alatt egy hajléktalan, de idővel visszatérhet a kölcsönös bizalom és a szeretet. Elveszett otthonok, elutasító családtagok „Leggyakrabban olyan családtagokról van szó, akiknek már se pénzük, se energiájuk nem maradt arra, hogy a hajléktalanná vált rokonon segítsenek. Mi nem lehetünk elfogultak a társadalom peremén élőkkel szemben, ezért jobban tudunk segíteni a rászorulónak, mint a testileg, lelkileg és anyagilag kimerült rokonság” - magyarázta Zelezníková. A szociális dolgozótól mást kell kapnia, és mást is vár el a hajléktalan. Azt mondják, minden családban van fekete bárány, ám a vágsellyei terepmunkás ezt másképp látja: minden családnak vannak önállóbb, valamint gyengébb, nehezebben boldoguló tagjai, ennek megfelelően kell hozzájuk viszonyulni. „A pártfogoltjaim kudarcot vallottak az életben, megfelelő segítség nélkül nem Szünet nélkül csörög a telefon (Csuport István felvétele boldogulnak. Együttműködöm a családdal, de nem próbálom erőszakkal visszaiktatni az egyént a szűkebb közösségbe, csak tájékoztatom a rokonait a nála időközben beállt kedvező változásokról, hogy újra megbízzanak egymásban. Például elmondom nekik, hogy a családtag munkát talált, hogy albérletre gyűjt... Mindkét félnek időre van szüksége, és többszörös meggyőződésre afelől, hogy valóban változás állt be a társadalom peremére került személy viselkedésében” - avat be munkája kulisszatitkaiba Renata Zelezníková. A terepmunka nehézségei Renata Zelezníková elmondta, nem könnyű a hajléktalanok bizalmába férkőzni. Ezeknek az embereknek nincs se állandó lakhelyük, se lakcímük, se körzeti orvosuk. Vágsellyének - más városokhoz hasonlóan - a rendszerváltást követően meg kellett birkózni a hajléktalanok problémájával. Korábban a legtöbb cégnek saját munkásszállója volt, ahol az elvált, egyedülálló ember ideiglenesen menedékre talált. „A legnagyobb gondot a beteg hajléktalanok ellátása okozza. Az állandó lakhellyel nem rendelkezők eredetileg abba az orvosi körzetbe tartoznak, ahol azelőtt éltek. Nekünk kell felvennünk helyettük a kapcsolatot a háziorvossal, ami egyáltalán nem egyszerű feladat. El kell fogadtatnom a rászorulót az egészségügyi dolgozóval, hogy kellő gondozásban részesüljön. A hivatalos ügyek intézésébe is besegítek” - tájékoztat a munka nehézségeiről Renáta Zelezníková. A Vág-parti kiserdő lakói A szociális munkás minden nap dolgozik a terepen, rendszeresen eljár a Vág parti kiserdőbe, ahol több család húzza meg magát a téli hónapokban is, alkalmi sátrakban, gallyakból és zsákokból tákolt kalyibákban. Látogatásunkkor kiderült, hogy az egyik idős lakó, a nagypapa súlyos beteg. A család fiatalabb tagjai sincsenek irigylésre méltó helyzetben, ötéves gyerekkel kerültek az utcára, mert ingatlancsalók áldozataivá váltak. Az édesanya és kisfia számára a szociális dolgozó próbál helyet találni valamelyik közeli anyaotthonban, de mindenütt telt ház van. Végül más megoldás születik. A Minibod- ka polgári társulás jóvoltából a gyereket ideiglenesen nevelőszülőknél helyezik el, míg a családnak sikerül albérletet szerezni. Az asszony feltehetően előbb vagy utóbb anyaotthonba kerül a gyerekével, de a többi családtag továbbra is kint fog élni az erdőben. Munkát keresnek, akár alkalmit is, hogy minél hamarabb együtt lehessenek újra. Minden településnek átfogó szociális hálózatra, az érintett hivatalok és nonprofit szervezetek munkáját összehangoló programra lenne szüksége. Szerencsére ilyen már létezik a járási székhelyen, így minden remény megvan arra, hogy lesz kinek foglalkoznia a megelőzéssel is, a komoly megélhetési gondokkal küzdő családok felkarolásával. Mesterségek,] jegetek Legközelebb Baíaskó Edit színházi súgót mutatjuk be.
