Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-08 / 282. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 8. Vélemény És háttér 5 A független szakértőkből álló Nemzeti Demokratikus Intézet 25 roma polgármestert számolt össze Az ignorált kisebbségek Miközben az önkormányzati választásokon a szlovákiai magyar kisebbség ismét képes volt saját érdekeinek megvédésére - a legtöbb magyarlakta településen magyar nemzetiségű jelöltek futottak be, a kivételeket pedig részben ellensúlyozta a Híd térnyerése a vegyes lakosságú területeken ugyanez nem mondható el az ország másik félmillió körüli lélekszám- ra becsült kisebbségéről, a romákról. RAVASZ ÁBEL A választásokon két roma párt is indult - a Roma Koalíció Pártja (SRK) és a Szlovákiai Roma Kezdeményezés (RIS) azonban nem volt képes átütő siker elérésére, együtt is mindössze hét saját és két koalíciós polgármestert sikerült székhez juttatniuk a novemberi szavazások után. Roma jelöltek azonban nem csak a két roma párt színeiben indultak - túlzott sikert azonban a statisztika szerint a „gádzsó” pártok által jelölt romák sem értek el, a független szakértőkből álló Nemzeti Demokratikus Intézet (NDI) összesen 25 roma nemzetiségű polgármestert számolt össze az országban. A maradék 15 között van az a magyargurabi (Veľký Grob) Viliam Rigó is, aki egy zömében szlovák többségű faluban, függetlenként (bár a Híd támogatásával), a szlovák lakosok akaratából lett polgármester a mintegy 1300 fős településen. Rigó azonban a jelek szerint elsősorban aktív állampolgárként, nem romaként győzte meg a szavazókat, ezért befutása elsősorban saját egyéni integrációjának sikerét, nem pedig a romák politikai integrációjának változását mutatja. Nem következett be jelentős változás a ruszinok által lakott északkeleti települések ön- kormányzati politikai térképében sem. A magát a szlovákiai kisebbségek érdekvédelmének egyik eszközeként pozícionáló Híd ugyan indított jelölteket egyes ruszinok által lakott településeken - például Juhászlakon (Runina) és Ciglán -, sőt egyes helyeken, mint például Kishollódon (Havranec) ezek a jelöltek nyerni is tudtak, ez nem tudta megváltoztatni a régió bal-populista dominanciáját. Ezen az sem segített, hogy mind a Híd, mind a jobboldali koalíció pártjai opportunista helyi koalíciók sorát kötötte a Smerrel, a HZDS-szel vagy bárki mással, aki befutónak tűnt. A koalíciók és különösen az eredmények fényében úgy tűnhet, hogy a kormánypártok egyike sem rendelkezett olyan átfogó stratégiával, mely ldfejezetten e régió lakóinak hatékony megszólítását eredményezhette volna - ez pedig különösen az ezt a feladatot korábban nyíltan vállaló Híd szempontjából jelentett elszalasztott lehetőséget. Úgy tűnik tehát, hogy a jobboldali pártok számára még 2010 novemberében is lehetséges útnak látszott mintegy 10%-nyi potenciális szavazópolgár szinte teljes ignorálása. A parlamenti választások, ahol Robert Fico és a Smer szinte besöpörte északkeletet és jól teljesített a romák által lakott vidékeken is, már megmutatták e stratégia nagyon is közvetlen politikai veszélyeit. Idén júniusban a jobboldalnak mégis is sikerült kialakítani egy szoros többséget - de a következő választásokkal kapcsolatban ez a lehetőség már korántsem tűnik ennyire biztosnak. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője GL0SSZA Egy korszak vége VERES ISTVÁN A WikiLeaks néhány hét alatt a feje tetejére állította a nemzetközi diplomáciát. A kiszivárogtatott adatok amerikai akciófilmekbe illő részletekkel színezik ki elsősorban az amerikai külkapcsolatok eddig homály fedte díszleteit. Nem normális helyzet. A normális az lenne, ha negyven-ötven év múlva ismét előmászna egy nyugdíjas Kissinger, aki emlékirataiban elejtene néhány homályos anekdotát arról, hogy azért az iraki meg az afganisztáni háborúban sem minden úgy zajlott, ahogy azt a nagyvilágnak tálalták volt. Mindenki hümmögve legyin- tene egyet, üsse kő, nehéz idők voltak, de ma már máshol tartunk. A megrendítő stílusú és tartalmú titkos táviratok ismeretében nyugodtan elhihetjük, a CIA hónapok óta minden erejével azon dolgozott, hogy Julian Assanget eltegye láb alól. Az Interpol körözési parancsa alighanem már csak egy fonnyadt eper volt a pezsgőspohár peremén. Ha tegnap Assange nem hagyatta volna letartóztatni magát, az amerikai titkosszolgálatok szépen csendben agyonlövik, eltüntetik, a történelemkönyvekben pedig unokáink azt olvassák majd, hogy Assange-t soha senki nem találta meg, olyan jól elbújt. Egyébként mire mennének vele, ha élve megkapnák? Az egész világ árgus szemmel figyelné őket, ők pedig nem csinálhatnának vele semmit. Pedig biztosan vannak vele terveik, és ez nem is csoda, ekkorát és ilyen büdöset ugyanis még soha senki nem csinált az USA arcába. A mezei olvasó számára ez hálás történet, van ugyanis tanulsága, nem is egy. A legközérdekűbb az, hogy nem kell mindent elhinni, amit a tévéhíradókban és az újságokban látunk. Ezt ugyan eddig is tudtuk, de most már annyit sem kell elhinnünk, amennyit eddig. A másik, hogy a nemzetközi kapcsolatok hazugságokra épülnek, és az USA, az aktuális szuperhatalom pedig nem követeli meg a professzionalitást saját diplomatáitól. Aki Joseph Heller Gold a mennybe megy című könyvére eddig mint szórakoztató fikcióra tekintett, most nyugodtan elolvashatja kordokumentumként is. Amerikáról megint lerántották a leplet. Nehezen hihető, hogy ezt a rengeteg botrányos táviratot képesek lesznek kimagyarázni. Ez is egy jel. Amerika gyengélkedik. KOMMENTÁR Egy a zászló NAGY IVÁN ZSOLT Ha eddig lett volna bárkinek kételye afelől, hogy vannak igazi győztesei is a Fidesz (és a KDNP) tavaszi-őszi urnaforradalmának, akkor múlt csütörtökön mindenki megnyugodhatott: vannak. Elméletüeg nem is kevesen. A múltat (a távolabbit és közelebbit, mondjuk az utóbbi húsz évet) éppen végleg eltörölni igyekvő Fidesz (és KDNP) ugyanis új alkotmányt akar, benne Szent Koronával és kereszténységgel, fogantatástól kezdve védett emberi élettel, csakis férfi és nő közösségeként definiált házassággal és a totális megtisztulás jelképeként: megújuló zászlóval. Hát itt van a nagy üzlet, és itt vannak a forradalom nyertesei: a zászlógyártók. Ha minden a tervek szerint halad, jövőre ki kell cserélni az összes zászlót Magyarországon: ezután nemcsak piros-fe- hér-zöld lesz a lobogó, hanem ott virít a közepén a címer is. Megsaccolni is képtelenség, hányat kell készíteni, beszerezni. Es akkor a címerről még nem is beszéltünk, pedig azon tölgyfalombok veszik körül a pajzsot és a koronát - tessék, lehet ebből is újat csináltatni. Egy dologért lehetnek csak kicsit bánatosak ezek a jóemberek: a Fidesz (és a KDNP), miután a kormány tavaszi hivatalba lépése után nyolcszor (!) éppen aktuális céljai vagy dühkirohanásai szerint alakította az alkotmányt, most olyan alaptörvényt fogadna el, amelyet lényegében képtelenség lesz módosítani. Nyilván azért, hogy amikor a jelen már múlt lesz, azt eltörölni már ne lehessen, így azután a tervezet kiköti, hogy alkotmányt Magyarországon csak akkor lehet módosítani, ha egy adott javaslatra két egymást követő Országgyűlés képviselőinek legalább kétharmada igent mond. Azaz a legrövidebb változtatási procedúra úgy néz majd ki, hogy az éppen hivatalban lévő parlament utolsó ülésén kétharmados többséggel elfogadja, majd a választások után felálló Országgyűlés pár hónappal később ugyanilyen arányban ismét áldását adja rá. A legrosszabb pedig az, hogy egyik ciklus elején és a másik végén döntenek, ami barátok közt is nyolc év. De ez csak elméleti lehetőség, annak esélye ugyanis, hogy két egymást követő parlamentben összejön olyan kétharmad, amely lényegi változtatásokat fogadna el, körülbelül annyi, mint Gyurcsány Ferencnek, hogy Orbánéknál keresztapa legyen. Még az is kérdéses, hogy a Fidesznek (és a KDNP-nek) meglesz a kétharmada 2014-ben. Cinikus? Hm... .Pedig, hogy örültek volna a zászlógyártók, ha pár év múlva jön valaki és megint átrajzolja a lobogót. De már nem fog változni. Ez sem. TALLÓZÓ SÜDDEUTCHE ZEITUNG A liberális újság szerzője kísértetiesnek nevezi „azt a higgadtságot és érdektelenséget, amellyel az európai népek családja a magyarországi változásokat szemléli. A magyarországi kritikus civil társadalom maradékát oly mértékben túlharsogja a kormány nemzeti pátosza és a szélsőjobb nagymagyar lármája, hogy figyelmeztetései alig találnak meghallgatásra. Azok, akik egykor előmozdítói voltak a kommunizmusból a demokrácia felé mutató fordulatnak, ma úgy érzik, hogy hazájuk új, nemzeti előjelű egypárt- rendszer felé sodródik”. Most azonban első és eddig egyetlen európai intézményként fölneszeit az EBESZ - folytatódik a kommentár. Dunja Mijato- vic, a szervezet sajtószabadságért felelős illetékese a magyarországi új törvényeket „diktatórikus államokéihoz” hasonlítja. „Kétharmados többsége birtokában Orbán Viktor kormánya erőltetett ütemben hajtja át egyik törvényt a másik után, ami ajtót nyit a kormányzati önkény előtt. A médiumokat államtanács alá rendelik, az alkotmánybíróságot megfosztják lényeges ellenőrzési jogköreitől, az állam tetszőleges módon nyúlhat hozzá gazdasági vállalatokhoz - és senki sem izgatja magát.” A szerző végül emlékeztet arra, hogy január elsejével Magyarország veszi át az Európai Unió soros elnöki tisztségét. „Vajon hogy fog kinézni (az EU) szavahihetősége és a világ minden tája felé szétkürtölt figyelmeztetései, ha az elnöklő nemzet nem felel meg az elveknek? Mindegy lehet az EU-nak, ha a földrész egy központi fekvésű állama új pártdiktatúrát készít elő? Arról van szó, hogy (az EU) saját háza táján is megkövetelje a kifelé oly hangosan dicsért 'európai értékeket'” - zárta kom- mentáiját a Süddeutsche Zeitung. (MTI) d .. gr: _______ (Peter Gossónyi rajza)-Hallottál egyáltalán a Maiina Hedvig-ügyről?
