Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-07 / 281. szám, kedd
www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2010. DECEMBER 7. TÉMA 1 1 Nem zörög a haraszt? A Legfelsőbb Bíróság három év és négy hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélte Vladimír Wankét, a szlovák futball egykori befolyásos alakját. Összeállításunkban felidézzük az utóbbi évek korrupciós ügyeit. Figyelem: csak a jéghegy csúcsa következik. Fizess, Hogy játszhass! „Az a pechem, hogy az apám egyszerű munkás, nincs sok pénze. Talán ha banki kölcsönt vennék föl, és fizetnék, akkor ott lehetnék a vé- bére utazó csapatban” - nyilatkozta 2003-ban Roland Števko, miután nagy meglepetésre kimaradt az U20-as világbajnokságra készülő szlovák utánpódás-válogatott keretéből. Szavaiból arra lehetett következtetni, hogy fizetni kell, ha-valaki válogatott akar lenni. A rózsahegyi Števkót 2003-ban az év legjobb fiatal játékosává választották Szlovákiában, 2004-ben pedig az élvonal gólkirálya lett, 17 találattal. Peter Polák, a szlovák U20-as válogatott akkori szövetségi kapitánya szakmai indokokkal magyarázta a tehetséges csatár mellőzését. Csaló bírók 1. Csehországban 2004 tavaszán derült fény arra, hogy az FC Synot (a mai Slovácko jogelődje) három klubvezetője rendszeresen lefizeti a játékvezetőket. Az úgynevezett Synot-ügyben a funkcionáriusok mellett összesen hét futballbíró került a vádlottak padjára, egyikük a szlovák Eduard Cichý volt, aki a telefonlehallgatások szerint 200 ezer cseh koronát fogadott el azért, hogy részrehajlóan vezesse a 2004. március 13-án játszott, FC Synot-Teplice (2-0) cseh bajnokit. A kroméfíži bíróság fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és 50 ezer koronás pénzbírsággal sújtotta Cichýt, s három évre eltiltotta a játékvezetéstől. Csaló bírók II. Míg Szlovákiában egyetlen vizsgálat sem indult a bundagyanús mérkőzések kapcsán, addig Csehországban 2.006-ban két játékvezetőt is elítéltek egy szlovák bajnoki manipulálásának szándéka miatt. Ľubomír Puček egykori cseh FIFA-bíró egy 2003. november 29-i besztercebányai bajnoki (Banská Bystrica-Púchov 3-0) előtt felhívta a mérkőzésre kijelölt partjelzőt, a cseh Jifí Vodičkát, és „70 liter minőségi cseh bort” ajánlott neki a „megfelelő” eredményért (a cseh bíróság szerint ez „70 ezer cseh koronát” jelentett). Utóbb mindketten pénzbüntetést kaptak, Vodičkát pedig - aki a tárgyalás során öt gyereke életére is megesküdött, hogy ártatlan - két évre eltiltották a játékvezetéstől. Említsük meg, hogy az ominózus mérkőzés ellenőre az a Jozef Marko volt, akiről idén júniusban a német Der Spiegel azt írta: Marko az UEFA játékvezetői testületének elnökeként segédkezett a bundamaffiának, amikor egy bosnyák bírót „megrendelésre” beemelt az európai játékvezetői elitbe. A besztercebányai bundaügy főszereplője, Ľubomír Puček korábban ötször kapta meg az év legjobb cseh játékvezetőjének járó Kristálysípot (1994-ben ő vezette a 2-2-es döntetlennel végződő magyar-horvát barátságos mérkőzést). Később azonban a cseh bundabotrány vádanyagában is felbukkant a neve, ő volt ugyanis a tulajdonosa annak a szállodának, amelyben Václav Zejda cseh játékvezető egy luxusprostituált társaságában múlatta az időt - a telefonlehallgatások alapján kiderült, hogy a légyott költségeit az opavai futballldub funkcionáriusai állták, mivel az ilyen „szolgáltatások” is részét képezték a bírók lekenyerezésének. Vidéki példa 2006 őszén a sninai Marián Diňa jelentkezett a Nový Čas napilap felhívására, s az egykori játékvezető bevallotta: az alacsonyabb osztályú mérkőzéseken rendszeresen fogadott el kenőpénzt, összesen mintegy 200-250 ezer koronát. Diňa feljegyzéseket készített bevételeiről, noteszében száz bundameccs szerepelt az 1992 és 1998 közötti évekből. Diňa szerint a negyedik ligában 5-10 ezer korona járt a bírónak egy mérkőzésért, a másodosztályban pedig már 30 ezer volt a tarifa. „Nem hagyjuk befeketíteni a futballt” - nyilatkozta Diňa vádjai kapcsán Jozef Kriš, a Kelet-szlovákiai Labdarúgó-szövetség elnöke. Repült a bicikli 2006 októberében a szlovák élvonal 2. helyén álló pozsonyi Artmedia az utolsó előtti Trnavát fogadta. Már a mérkőzés előtt is sejteni lehetett, hogy valami nincs rendben, a fogadóirodákban ugyanis óráról órára csökkent a szorzó a vendéggyőzelemre, s végül a legtöbb helyen kivették a kínálatból a találkozót. A végeredmény (Artmedia-Trnava 1-2) őket igazolta. A mérkőzésről szóló tudósításokból kiderült: a csalás mindenki számára nyilvánvaló volt, a játékosok a második félidőben már nem is próbálták meg eljátszani, hogy futballoznak. A közönség tüntetett, egy idősebb úr csalódottságában a hazai kispad felé hajította a biciklijét, de esernyő is repült a pályára, a nagyszombati szurkolók pedig a győzelem ellenére azt skandálták, hogy „Skurvená liga!”, s a kórushoz a hazai szurkolók is csatlakoztak. Aki látta a meccset, az „morálisan csalódott” - értékelte a mérkőzést az STV riportere, a Markíza sporthíradójában pedig elöljáróban megjegyezték: az ilyen esemény annyit sem érdemel, hogy bekerüljön az összefoglalókba. Néhány hónappal később az STV Vladimír Wanke a bírósági tárgyaláson. Azt állította, hogy összeesküvés áldozata, s hogy éppen ő volt az, aki a futballban is jelen lévő korrupció felszámolását követelte. (Fotók: SITA- és TASR-archívum) Vodička a gyermekei, Wänke pedig az unokái életére esküdözött, hogy ártatlan. De hiába. egyik éjjeli vitaműsorában Štefan Krídla, a szövetség fegyelmi bizottságának elnöke azt állította, az Artmedia-Trnava (1-2) mérkőzést nem vizsgálják, hiszen a mérkőzés jegyzőkönyve és az ellenőr jelentése szerint is minden rendben volt. František Laurinec, a szövetség elnöke pedig annyit tett hozzá, hogy „váratlan eredmények mindig előfordulnak a futballban”, s az akkoriban játszott Barcelona-Liverpool (1-2) BL-nyolcaddöntőt hozta fel példaként. Névtelenül 2006 decemberében a SME napilapnak nyilatkozott egy egykori élvonalbeli futballista, aki neve elhallgatását kérve beszélt arról, hogy a bunda mindennapos dolog a szlovák fociban. A riport alanya szerint František Laurinec, a szövetség (azóta távozó) elnöke csak bábfigura a szlovák fut- ballnak nevezett bizniszben, aki azért nem tett semmit a csalások ellen, mert ő is félt. Az egyeden személy, aki konkrét elképzeléseket prezentált a korrupció' visz- szaszorítására, Igor Šramka volt, a játékvezetői testület elnöke, őt azonban vélhetően felbérelt verőemberek a saját háza előtt, kislánya szeme láttára súlyosan bántalmazták. Šramka koponyatörést szenvedett, s még a kórházban lemondott posztjáról, utóbb pedig visszavonta az ismeretlen tettesek ellen tett feljelentését is. A SME interjúalanya szerint a mérkőzések kimenetelét a befolyásos klubtulajdonosok döntötték el, a játékosokat pedig válaszút elé állították: vagy hozzák a kért eredményt, vagy vakvágányra állítják őket: nem kerülnek be a csapatba, értelmetlen büntetéseket kapnak, s nem védi meg őket a szerződésük sem, hiszen az úgyis „csak egy darab papír, a pereskedés pedig olykor évekig elhúzódik.” A futballista beszámolt olyan esetekről is, amikor egy klubtulajdonos a mérkőzés szünetében a testőreivel betörette a játékvezetői öltöző ajtaját, és „felelősségre vonta” a bírót. (Lásd erről a Bossovia vtrhli do šatne hostí című interjút a SME napilap 2006. december 16-i számában.) A Wánke-ügy A rendőrség korrupcióellenes csoportja 2007 márciusában letartóztatta Vladimír Wankét, az egyik legbefolyásosabb személyt a szlovák futballban: ő volt az átigazolási bizottság hivatalvezetője, a ligabizottság elnöke, s abban az időben megbízásos alapon a szövetség főtitkári tisztjét is ellátta. Wánkét beépített ügynök — Stanislav Szabó, a mocsonoki Eldus egykori tulajdonosa - buktatta le. A vádirat szerint az átigazolások iktatása csak akkor ment gördülékenyen, ha a hivatalvezető valamilyen figyelmességet kapott, legtöbbször „okmánybélyeget” - az ügyész szerint ezt a kifejezést (szlovákul: „kolky”) használták a csúszópénz helyett. Wanke nem a gyermekei, hanem az unokái életére esküdött meg, hogy ártatlan, de a bíróságot ez nem hatotta meg. A nyolc vádpont közül végül négyet ejtettek - mivel a koronatanúként is meghallgatott Stanislav Szabó szavahihetőségét illetően kétségek merültek fel -, s végül csak egy karton bor, egy láda alma és 15 ezer korona csúszópénz elfogadásában találták bűnösnek Wankét, akit a Speciális Bíróság 2009 áprilisában 3 év 4 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélt és kétezer eurós pénzbírsággal sújtott. Wänke fellebbezett, de az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 2010. november 29-én jóváhagyta. „Lelkiismeretem tiszta” - írta másnap a Šport napilapnak eljuttatott levelében Vladimír Wänke. Gazdag József Peter Polák, a szlovák U20-as válogatott egykori szövetségi kapitánya (balra), akit Roland Števko vádolt korrupt praktikákkal. Mellette František Laurinec, aki tizenegy éven át (1999-től 2010-ig) a Szlovák Labdarúgó-szövetség elnökeként dolgozott. Tárgyalás a kroménzi bíróságon. A vádlottak padján jobbról a második Eduard Cichý szlovák játékvezető, aki a nyomozati anyag szerint 200 ezer cseh koronát fogadott el egy Synot-Teplice bajnoki mérkőzés eredményének manipulálásáért. Ľubomír Puček egykori cseh FIFA-játékvezető 2006 januárjában, immár a Slavia menedzsereként (a képen balra). A prágai klubnál betöltött posztjáról a „besztercebányai ügy" után kénytelen volt lemondani.
