Új Szó, 2010. december (63. évfolyam, 276-300. szám)
2010-12-07 / 281. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. DECEMBER 7. Vélemény És háttér 7 A főügyészválasztás körüli mizéria nem Trnkáról, hanem egy életképtelen koalíció túléléséről szól Parlamenti krimi Szlovákiában ezekben a napokban kevesebben érezhetik magukat kényelmetlenebbül, mint Iveta Radičová. A miniszterelnök a hétvégén újfent bejelentette, hogy lemond, ha Dobroslav Trnkát választják meg régi-új főügyésznek. TOKÁR GÉZA A csütörtöki választás előtt ugyanezt tette, a fenyegetés akkor nem hatott, sőt, néhány névtelenségbe burkolózó képviselő látványosan megalázta a kormányfőt. Hat koalíciós szavazat veszett el rejtélyes körülmények között, de Trnka nem szerezte meg a szükséges többséget, „mindössze” riválisánál szerzett több voksot. Az eredmény azt jelentette, Radičová miniszterelnök maradt, méghozzá úgy, hogy nem kellett megszegnie adott szavát (személyében egyébként az utolsó becsületből politizáló embert üdvözölhetjük). Amíg a kormányfő a saját levében fő, a köznép legfeljebb azt találgathatja, hogy ki szavazott félre. A tettesek személyének kiderítése izgalmasabb, mint egy klasszikus krimiben, mivel gyakorlatilag az összes párttal kapcsolatban meg lehet nevezni valamilyen értelmes indokot. Az SDKÚ kettesével voksolni járó képviselői közül tették néhányan, hogy Mikuláš Dzurinda pártelnök ismételten móresre tanítsa önálló utakon járó kormányfőjét? Könnyen elképzelhető. Ahogy az is, hogy a Híd keleti szárnya, amely hagyományosan jó kapcsolatokat ápol a Smerrel, átértékelte az álláspontját, és a közvetlen lebukás veszélye nélkül tett egy szívességet a másik félnek. A KDH-nak különösen jó oka volt a zavarkeltésre, hiszen a párt képviselői minden előzmény nélkül elsüllyesztették a parlamentben a költségvetés egyik tételét, a sör jövedéki adója ellen szavaztak, felrúgva ezzel a koalíciós megállapodást. Most mégsem róluk szólnak a hírek, hanem Trnkáról és a kormányválságról. Talán az SaS az a párt, amelyik még a legkevésbé tűnik gyanúsnak, bár ehhez az kellett, hogy Richard Sulik meglehetősen sajátosan értelmezze a titkos választások intézményét, és elsőként adjon parancsot a szavazólapok lefotózására. Haladó összeesküvéselmélet- hívők gondolhatnak arra, hogy egyszerre több csopor- tocska is a kormányfő ellen szavazott, ha valaki mégis lebukna (ennek az esélye az idő múlásával közelít a nullához), akkor pedig nyilván azzal védekezne, hogy csupán megcsúszott a tolla a lapon - ha már a szavazókészülékekkel kapcsolatban olyan gyakran elhangzik ez a nevetséges kifogás. Mindössze egy dolog tűnik biztosnak. A főügyészválasztás körüli mizéria már nem Dobroslav Trnkáról, hanem egy, a jelenlegi formájában életképtelen kormánykoalíció túléléséről szól. Egy olyan, a közvélemény és a média nyomására létrejött érdekszövetség jövőjéről; melyet egymással szemben végsőkig bizalmatlan pártok alkotnak. A koalíció politikusai hónapok alatt eljutottak odáig, hogy sokkal kevésbé tartják fontosnak az együttműködést, mint az őket megválasztó szavazók. A történet csattanója is tipikus lehet: míg egy jó krimiben a gyilkos személyére akkor derül fény, ha lebuktatják, a szlovák krimiben akkor, ha felfedi magát, és nyíltan átigazol a másik oldalra. A magánnyugdíjpénztárak akkor hatékonyak, ha évtizedeken át változatlanul működhetnek Nyugdíjról nyíltan és őszintén HORBULÁK ZSOLT Magyarország újra felhívta magára a figyelmet. A Fidesz-KDNP kormány gazdasági elképzelései már korábban is vitákat váltottak ki, de a most bejelentett terv, mely szerint államosítanák a II. nyugdíjpillért, méghozzá úgy, hogy a mellette kitartókat kizárják az állami pillérből, komoly kritikát kapott egyebek közt a tegnapi leminő- sítés formájában. A korábbi gazdaságpolitikai ötletek között több is ellentmondásos volt, ez azonban, ha a tervezett formában valósul meg, már igazságtalan, sőt, törvénytelen is. A tőkefedezeti rendszerben maradókat ilyen módon még a Fico-kormány sem merte büntetni. Mivel a módosítás igen szigorú, talán nem is lesz belőle semmi, ezért most még nem kellene a következményeit elemezni. Az azonban mindenképpen elszomorító, hogy az ötlet egyáltalán felmerülhetett. A terv azonban rámutat a közép-európai nyugdíjreform problémáira. Az igazi kockázat valójában nem a tőkepiaci ingadozás. Ahogy a tőzsdék esnek, ugyanúgy emelkednek is. Ez legfeljebb csak indok a II. pü- lér ellen, amit mind Robert Fico, mind Orbán Viktor felhasznált. A megtakarításokra az igazi veszély az állam oldaláról leselkedik. A hónapról hónapra gyűlő tízmillió eurókra hamar szemet vetnek az állandóan szűkölködő költségvetések, ingerelnek a II. pillér folytonos megnyitására. A magánnyugdíjpénztárak akkor igazán hatékonyak, ha évtizedeken keresztül változatlan módon működhetnek, ha nem piszkálnának beléjük választási ciklusonként. Ezért válik ugyanis a leendő nyugdíj nagysága kiszámíthatatlanná, bizonytalanná. Ha az államkincstár oldaláról nézzük a nyugdíjreformot, a kép árnyaltabb. Úgy, ahogy azt vidékünkön végrehajtották, Nyugat-Európában nem alkalmazzák. Itt az államok igen nagyvonalúan lemondtak a nyugdíjbefizetések jelentős százalékáról, és azt a lakosságnál hagyták oly módon, hogy a pénz kezelésének a hasznát is magáncégeknek adták. Ha csak arra gondolunk, hogy Szlovákiában milyen hatalmas vita előzte meg az áfa csupán egy százalékpontos emelését, bizony nehezen érthető, hogy a nyugdíj- biztosítás felét, 9%-át viszont átengedték. Igaz, ennek később komoly haszna lenne, de csak évtizedek múlva. Az államnak ellenben most kell havonta átutalnia a nyugdíjakat. Ha van belső forrás, akkor abból, ha nincs, akkor kölcsönből. A nyugati kritika a szlovák, magyar vagy lengyel tervekre nem teljesen igazságos. Ott a nyugdíjproblémát további megtakarítási formák kialakításával, nem pedig az állami bevételek megcsapolásával reformálják meg, de az unió sem ismeri el a kivételként az ebből adódó pluszkiadásokat. A nyugat-európai országok lakosságának a reformhajlandóságáról pedig sokat árulnak el az aktuális megszorítások ellen szervezett ír vagy francia megmozdulások. KOMMENTAR A gerinctelenek NAGYANDRÁS A koalíciós tanács hétfőn délután úgy döntött, inkább nem kockáztatja meg újra a titkos szavazást, hiszen már senki sem biztos abban, megvan-e a még a 78 szavazatos többség a parlamentben. Ez a politikai válság olyan gyorsan jött, és annyira érthetetlenül, hogy sem a politikai elemzők, sem az újságírók, de talán még a politikusok többsége sem tudja leírni, mi is történt az elmúlt napokban. Az elmúlt húsz év során Szlovákiában volt néhány kormányválság, minden miniszterelnök került olyan helyzetbe, hogy nem lehetett biztos benne, megvan-e még a kormánytöbbsége . A mostani abban különbözik a többitől, hogy Iveta Radičovának szellemekkel kell harcolnia. Úgy tűnik, ő sem tudjá-vagy hivatalosan nem tudhatja-, kormánykoalíciója mely része akarja őt megbuktatni. Úgy tűnik, Szlovákia legnépszerűbb politikusa, aki megelőzte Robert Ficót, nem lehet sokáig az ország élén. Egyértelmű, hogy nem arról van szó, ki legyen a legfőbb ügyész. A kormányoldal pár képviselője, aki az egyezség ellenére Trnkára szavazott, nem mellette, hanem a miniszterelnök ellen voksolt. Ha pontos képet akartunk kapni arról, mennyire bíznak egymásban a kormánypártok, elég volt megnézni az elmúlt hét nyilatkozatait. Akeresz- ténydemokraták, a Híd és az SaS vezetői egyöntetűen állították, saját képviselőiket ellenőrizték a szavazásnál, az árulók az SDKÚ berkeiben keresendők. Az SDKÚ-s Ľudovít Kaník a KDH képviselőit gyanúsította meg, egy másik társa arról beszélt, látta, ahogy a Híd bizonyos honatyái takargatták szavazólapjukat. Volt, aki arra emlékeztetett, hogy az SaS képviselőit már korábban is próbálták megkenni, ott keresendők az árulók. Ha egy szilveszteri politikai groteszket szeretnénk írni, sem lehetne szebben kitalálni a történetet. Ám itt a saját országunk állítólag legjobb kormánykoalíciójáról van szó. Hétfőn a Koalíciós Tanácson résztvevő négy pártelnök sem tudta garantálni a kormányfőnek a szükséges 78 szavazatot, ezért inkább megvétózzák a főügyészválasztást. Hivatalosan mindenki kiáll a kormányfő mellett, ám a titkos szavazásban már senki sem hisz. Mi ez, ha nem bizalmi válság? Ha a koalícióban fél évvel a választások után ennyire nem bíznak egymásban, jobb az egészít abbahagyni. Ám annak a nevét, aki miatt az egész bedől, kőbe kell vésni, és kirakni a parlament falára az alkotmány mellé, hogy mindenki évekig emlékezzen rá, ki az, akinek a szlovák politikusok közül nincs gerince. És most nem Robert Ficóról van szó. JEGYZET Számítson a kor! PÉTERFl SZONYA Nemújkeletűa kereskedőktár- sadalmi felelősségre és cégkultúrára épülő kezdeményezése, amely akis- korúakdohányzásátkívánja korlátozni, megnehezítve a cigivásárlást. Hiszenhaake- reskedőben kétely merül fel a vásárló korávalkapcsolatban, igazoltathatja. Avevőcsakha- tóság által kiállított igazolvánnyal (pl. személyivel, útlevéllel) bizonyíthatjaéletkorát, és ha a fiatalkorúnaklátszó vásárló az eladó kérésére mégsemigazolja a korát, megkell tagadni a kiszolgálását. Egy- szerűnektűnik, igaz? Nemaz. Bár az illetékes ágazat 12 év alatt rendszeresenfelvilágosít- ja az alkalmazottakat, és a Számítakorkezdeményezés- sel egyre többen értenek egyet, nem mindenhol mernek nemet mondani az olykor ag- resszívfiatalkorúnak. Sajnos, nálunk ötszázalékkalnőtta cigarettázókszáma, mára 10-11 évesekis rágyújtanak. A felvilágosítás, az egészséges életmód hangsúlyozása ellenére a fiatalok25 százaléka cigarettázik. Senki sem vitatja, hogy a dohányzás rendkívül káros egészségikövetkezmé- nyekkeljár, adohányzókgyó- gyítása óriási terhetró a súlyos gondokkal küzdő egészség- ügyi rendszerekre. Az emberek a dohányzás következtében kialakult betegségekmiatt öt-tíz évvel előbb halnakmeg, mint a nemdohányzók. Évente 200 millió euróba kerül a dohányzás okozta betegségekgyógyí- tása.Akárokenyhítésének költségeháromszorosaannak, amekkorabevételtjelent az ál- lamnakadohányáru áfája. Épp ezértatárcaajogiszabályozás szigorításáttervezi, nemsokára tilos lesz dohányozni a bevásárlóközpontokban, iskolákban, sportlétesítményekben és kulturális intézményekben, megszűnik a dohánytermékek árusítása pénztárakban, emelkedikajogszabályok megsértéséértjáró büntetés mértéke is. Nem valószínű, hogyatörvényszigoraarra készteti a dohányost, hogyne gyújtsonrá. Dejó lenne, ha a cigarettázó felnőttek tudatosítanák, gyermekeikapasszív dohányzás ártalmaitól szenvednek, snagyobbaz esélyük, hogyfüggővéváljanak.
