Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-29 / 274. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 29. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ gBsas^^j^8B^8^8^agia^gemiwwiB—ttnsw:(SB SUNDAYTELEGRAPH Vilmos brit trónörökös semmiképpen nem akar „generációs ugrást” a trónutódlásban, és azt szeretné, ha apja, Károly walesi herceg lenne Nagy-Britannia következő uralkodója. Nemrégiben több országos felmérés is kimutatta, hogy az alattvalók többsége szívesen látná, ha II. Erzsébet királynőt unokája követné a trónon. A Sunday Telegraph, a legnagyobb vasárnapi konzervatív brit lap azonban udvari bennfenteseket idézve azt írta: Vilmos ragaszkodik ahhoz, hogy édesapja legyen a következő uralkodó. „Vilmos herceg tudatában van a találgatásoknak, de tudja azt is, hogy hol a helye a királyi családon belül és nem vágyik arra, hogy feljebb lépjen, mielőtt elérkezne az ő ideje” - fogalmazott a patinás brit lap egyik magas beosztású udvari forrása. (MTI) Egységben az erő - kár, hogy ezt a jobboldali pártok általában csak a választások után fedezik fel Sok jelölt közt elvész a győzelem Az önkormányzati választások- szemben a parlamentivel - egy sor kis történetből összeálló mozaikkép. A választókat viszont amellett, hogy településüket ki fogja a következő négy évben irányítani, az is érdekli, ki tekinthető a voksolás összesített győztesének. MÓZES SZABOLCS Ilyen pedig általában nem szokott lenni, illetve, ha igen, akkor azt is meg kell kérdezni, milyen szempontok alapján elemezzük a történteket. Ám annak ellenére, hogy az összkép árnyalt, néhány tényállás első látásra is megállapítható. A jobboldal leszerepelt. Helyesebb ez a megállapítás, mintha azt imánk, győzött a bal. A kormánypártok nagyvárosi jelöltjeinek többsége ugyanis elsősorban azért nem nyert, mert sok esetben az egy szem baloldali-populista- nacionalista (tessék választani) irányvonalú jelölttel szemben több jobboldali is versenybe szállt. Vesztükre. Tovább árnyalja a képet a fővárosi - mely szimbolikus politikai csata helyszíne volt - eredmény: itt két évtizednyi, az utóbbi években egyre inkább elkorrumpálódó jobboldali városirányítás után az egy darab jobbos jelöltnek is nehéz dolga akadt a magát függetlennek mondó Milan Ftáčnikkal szemben. Aki előtte négy évig irányította botrányoktól mentesen a legnagyobb pozsonyi városrészt. Ebben a történetben pedig már csak hab a tortán, hogy a jobboldal olyan közös jelölttel rukkolt elő, akit az átlagválasztó mindennek - színésznőnek, nagymamának, nagykövetnek - el tud képzelni, csak főpolgármesternek nem nagyon. Hiába hangoztatta a választások után Ftáčnik, hogy a Smer nélkül nem győzhetett volna, ennek ellentettje is tökéletesen igaz. Persze, győzelméhez kellett, hogy Fi- cóék ne állítsanak ellenjelöltet - ami elemi érdekük volt - és drága kampányának finanszírozásához jól jött a smeres háttéremberek pénze. Ha viszont Robert Fico nem a választások éjszakáján öleli át teátrálisan Ftáčnikot, hanem még a választások előtt, akkor szinte borítékolható lett volna a szombatival ellentétes eredmény. Mindezek ellenére e sorok szerzője úgy véli, néha szükség van egy jól irányzott oktatói jellegű pofonra - ezt most a pozsonyi jobboldal kapta. Az utóbbi években mutatott teljesítményéért meg is érdemelte. Nem úgy Kassán, pontosabban igen, csak ott másért járt volna a tasli. Az ország második legnagyobb városában sima jobboldali győzelem születhetett volna, ha az SDKÚ-KDH-MKP jelöltjének, az eddigi főpolgármesternek - akinek ténykedése sikeresnek volt mondható - csak a Smer jelöltjével kellett volna versenyeznie. Ehelyett kelet fővárosában a jobboldali szavazatok két jelölt között oszlottak meg, s győzött a nevető harmadik, az örökké mosolygó - ám emellett rövid politikai pályafutása alatt mást felmutatni képtelen - Richard Raši. Akit, csak mellékesen jegyezzük meg, a helyi viszonyok ismerői a Pavol Paška körüli üzleti érdek- csoportok bábjának tartanak. A sort tovább lehetne folytatni az ország többi kisebb-nagyobb városával, ahol egymás ellen induló jobboldaliakat, illetve nem egy esetben baloldali jelöltet támogató jobboldali pártokat találnánk. A választások tanulsága egyértelmű: ha a jelenleg kormányzó jobboldali pártok sikeresebbek akarnak lenni, akkor ugyanazt a taktikát kell folytatniuk, mint a parlamenti választások után. Együtt kell működniük. Csak itt ezt még a választások előtt el kell kezdeni. JEGYZET Gatyaletolós képviselő JUHÁSZ KATALIN Formabontó módon nem a szlovákiai önkormányzati választásokról értekeznék, hanem inkább (jó messzire menekülve) a brazil parlamenti választásokról, bízva abban, hogy a választópolgárok számára tanulságos lesz ez a sztori, ajelöltek pedig nem szívják mellre. Brazíliában egy minden valószínűség szerint analfabéta, Tiririca művésznevet viselő bohóc, mindenkit lealázva, meggyőző fölénnyel került be aparlamentbe. Kétszer annyi voksotkapott, mint az utána következő képviselő, dacára annak, hogy választási kampányában csupán annyit ígért mosolyogva, hogy beavatja a népet abba, mivel is foglalkozik egy képviselő az adófizetők pénzén. Elemzők szerint a komédiás elképesztő népszerűségének oka a csúcspolitikusokból való kiábrándultság, amely az utóbbi idők számos korrupciós botrányának eredménye Brazíliában. Az első napok döbbeneté után az értelmiség válaszcsapásra szánta el magát: azzal érveltek, hogy a brazil alkotmány értelmében a képviselőknek kell tudniuk írni- olvasni, és hogy Silva jelentkezési lapján más kézírás szerepel, mint az íráskészség hivatalos tanúsítására szolgáló űrlapon. A választási bizottság vizsgálatot rendelt el, beidézték Silvát, és nem kevesebb, mint tíz órán át próbálták megállapítani róla, hogy tud-e ími-olvasni. A komédiás bevallotta, hogy felesége segített neki kitölteni az ominózus dokumentumot, de nem azért, amiért gondolják, hanem mert ő nem tudja szilárdan megtartani a tollat a hüvelyk- és mutatóujja között. Ismerjük el, zseniális érveléssel mászott ki hősünk az okirathamisítás vádja alól, mint ahogy az is elképesztő, hogy a bizottságnak tíz órába telt eldöntenie, vajon analfabéta-e Tiririca bohóc, vagy sem. Ez a pasas tud valamit, az biztos! A tesztelés során egyébként két újságcikk címét kellett felolvasnia, illetve le kellett írnia, mit lát egy képén. Az ügyész szerint hősünk a betűk 30 százalékát sem találta el, ezért fellebbezett azon döntés ellen, miszerint Tiririca a teljes analfabétákhoz viszonyítva egész tűrhetően ír-olvas. Tehát újabb tesztelés következik, bár az illetékesek a döntésnél nyilván nem hagyhatják figyelmen kívül azt az egymillió háromszázezer voksot, amely Sao Paolo államban'Tiririca javára összegyűlt. Ha nem akarnak tüntetéseket, rendbontást, utcai demonstrációkat, ajánlatosabb lenne inkább gyorsan megtanítani a nemzet kedvencét a betűvetésre. Elvégre a hatévesekbe nálunk fél év alatt sulykolják bele az alapokat, ezért gondolom, egy negyvenöt éves férfi pár hónap alatt képes megtanulni ugyanennyit. Feltéve, hogy kevesebbet komédiázik és többet forgatja az ábécéskönyvet.... Egyébként magam is megtekintettem Tiririca bohóc több millió nézőt vonzó online videóit, és - bár nem tudok portugálul - arra a következtetésre jutottam, hogy az újdonsült parlamenti képviselő nem az intellektuális humor képviselője, sőt, eléggé primitív eszközökkel operál. Nálunk ezt a fajta nevettetőt nevezik gatyaletolós humoristának, és bizony errefelé is ez a műfaj a legnépszerűbb. Úgyhogy vigyázzunk, vigyázzunk... _____ KOMMENTÁR Vannak vesztesek MOLNÁR NORBERT Az idei az első önkormányzati választás, amelyben nem nevezi magát mindenki győztesnek. Vannak vesztesek, ami kész csoda. És megint a függetlenek nyertek, ami nem csoda. Az is valahol normális, hogy az ellenzék előretört. Négy évvel ezelőtt a Smer nyerte a parlamenti választásokat, kormányt alakíthatott, a választó pedig kompenzált, vagy büntetett az önkormányzati választásokon: a nyolc kerületi központból hat városban az ellenzéki jobboldal jelöltje győzött. Ugyanez történt idén is. Most a jobboldal alakíthatott kormányt, a választó pedig büntetett vagy kompenzált: a nyolc kerületi központból négyben az ellenzéki baloldal (köztük a mindig jobboldali Pozsonyban) adja a polgármestert, egyben a jobboldal, háromban pedig a jobboldalhoz inklináló független győzött. Az is tény viszont, hogy a kerületi városokban a képviselő-testületek többnyire nem a polgármestert támogató képviselőkből állnak. Mindezt levetíthetjük Dél-Szlovákiára is. Nyertek a függetlenek, • sikeresebb volt a parlamenti választásokat elbukó MKP, mérsékelt sikerekről vagy inkább sikertelenségről beszélhet a kormányzó Híd. A választók büntettek és kompenzáltak. Hogy a választó büntet vagy kompenzál, nehéz eldönteni. Kivéve talán Komáromot, ahol egyértelműen büntetett. Komáromnak szlovák polgármestere lesz, ami nem feltétlenül tragédia, de totális tragédia Bastmák Tibor leváltott polgármester számára, aki csak harmadik lett, ami egyértelmű üzenet számára és pártja, a Híd számára is. Hogy nem tragédia egy szlovák polgármester, azt bizonyítja például Párkány, ahol már húsz éve szlovák a városvezető, s most kapott még négy évet a választóktól - egy év híján életfogytig tartó polgármesterségre ítélték őt. Nagymegyeren sem volt eddig soha magyar polgármester, most azonban lesz, méghozzá MKP-s, ahogy Bugár Béla lakóhelyén, Somorján is. Itt a Hidat még az a megaláztatás is érte, hogy egyetlen képviselője lesz az önkormányzatban. Dunaszerdahelyen pontosan az történt, ami várható volt: MKP-s polgármester, szűk MKP-s többség az önkormányzatban. Királyhelmec sem okozott meglepetést: a függetlenek megalázták az MKP-t és a Hidat, de a legcsúfosabb vereséget a két párt Füleken szenvedte. Ritka véletlen, de sikerült a két magyar pártnak közös polgármesterjelöltei állítani, aki így is kikapott, s Füleknek a rendszerváltozás után először lesz szlovák polgármestere. Az MKP-Híd összefogás a városok közül szinte csak Ipolyságon jött be, ott is csak hajszálon múlott a siker. Ám az, hogy szinte mindenhol egymás ellen indultak, aránylag nagyszámú képviselői hely .elvesztését eredményezte. Vannak vesztesei a hétvégi választásnak. S nemcsak a jobboldal. TALLÓZÓ FÁZ Végzetes meghívás címmel foglalkozott hétvégi számában a Frankfurter Allgemeine Zeitung Paul Lendvai ausztriai publicista Frankfurtba tervezett, de biztonsági megfontolásokból végül lemondott könyvbemutatójával. Georg Paul Hefty, a konzervatív német újság rovatvezetője a hesseni Zöldekhez közel álló Heinrich Böll Alapítványt teszi felelőssé azért az „afférért, amely a magyartól a francia sajtóig hullámokat ver”. Konkrétan azt veti a cikkíró az alapítvány szemére, hogy Lendvai tudta nélkül olyan szövegű meghívót fogalmazott a felolvasóestre, amely „tudatlanságról árulkodott, és provokálóan hatott a magyar származású érdeklődőkre”. A melléfogások közé sorolja Hefty a meghívónak azt a kitételét, amely szerint Magyarország „Kádár hatalomra jutása óta a vasfüggöny mögötti térség legliberálisabb országának számított”. Ezzel szembeállítja azt a tényt, hogy az 56-os forradalom leverése után mintegy 460 embert végeztek ki, sok fiatal felkelőt azután, hogy betöltötték 18. életévüket. Ennek fényében azt állítani, hogy Kádár alatt „igen liberális” volt a légkör, embertelen cinizmus - szögezi le a cikkíró. Azt is a szemére veti a Böll alapítványnak, hogy a meghívóba bekerült az alábbi kérdés: „Hogyan jöhetett létre újból egypárti uralom” Magyarországon? Ezt könnyű cáfolni - így a szerző -, hiszen az Ország- gyűlésben négy frakció foglal helyet. Ezen túlmenően „a jelenlegi jobboldali kormány szimpatizánsait fölösleges az »újból« szóval a kommunista egypárt- rendszerrel egy nevezőre hozni; bezzeg Edmund Stoiber (bajor miniszterelnök) kétharmados parlamenti többsége idején a Zöldek nem vetemedtek efféle történelmi párhuzamokra” - jegyezte meg Hefty. Véleménye szerint egy ily módon beharangozott rendezvény ellen „elkerülhetetlen volt a tiltakozás, amelybe belekeveredett a jeles résztvevő neve” is. Lendvai - saját közlése szerint - nem kapott fenyegetéseket, viszont tudomásul vette, hogy a rendezők a nagyszámú fenyegetésre hivatkozva lemondták a felolvasóestet. Lendvait más városokban rendre népes közönség köszönti és dicséri - emlékeztetett Hefty, felidézve a csütörtöki berlini estjét, amelyen a Német-Magyar Társaság elnöke a szervezet tiszteletbeli tagjává fogadta a magyar születésű publicistát. Hefty megállapítása szerint a magyar szélsőjobboldaliak minden mértéket elveszítettek. Annál bor- nírtabbak azok a kísérletek, amelyek egy kalap alá próbálják venni Orbán Fideszét a szélsőséges Jobbikkal, amint ezt a hesseni Böll alapítvány tette - zárta írását a Frankfurter Allgemeine Zeitung. (MTI) (Peter Gossónyi karikatúrája- Nemhogy a választók, még a halak sem haraptak rá a csalimra.
