Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-24 / 270. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 24. Kultúra 9 Valódi zenei csemegéket kínál a november 26-27-én zajló XI. Rév Fesztivál Balzsam a fülnek Az irodalom visszanéz című kiállítást a Sárga Kastélyban Duba Gyula nyitotta meg (A szerző felvétele Talán sosem fog kiderülni, hogy az irodalmár vagy az irodalom volt-e előbb Húszéves a hatvanéves Dunaszerdahely. Hatvan éve annak, hogy a második világégést követő, a magyarok ellen irányuló megtorlások után a politikai légkör enyhülése lehetővé tette, hogy a Csehszlovák írószövetség égisze alatt megalakulhasson a Magyar Szekció, mely negyven évvel később a mai Szlovákiai Magyar írók Társaságának elődjévé vált. LŐR1NCZADR1ÁN A jeles Társaság idén ezért kettős jubileumot ünnepelhetett - a Magyar Szekció megalakulásának hatvanadik, valamint a Csehszlovákiai Magyar írók Társasága létrejöttének huszadik évfordulóját, így ragaszthatták rá a 2010. november 19-én zajlott rendezvényre a Húszéves a hatvanéves címet, mely e sorok írója szerint egyben utalás is akart lenni ama örök igazságra, hogy az író, költő csak annyira öregszik, amennyire művei állják az idő próbáját. Mélyről indult a Társaság - foglalta össze az eltelt hat évtizedet tömören az eseményre szóló meghívó -, de az akadályok rétegeit áttörve igyekezett a felszínen maradni, a szlovákiai magyar írásbeliség jeles képviselőinek érdekvédelmével, irodalmi népszerűsítésével foglalkozó tárasággá válni. Ezért a Magyar Köztársaság kormánya a Nemzeti Jelentőségű Intézmények közé sorolta. Vitrinekben az idő A jubileumi ünnepséget Duba Gyula József Attila-díjas író nyitotta meg a Csallóközi Múzeumnak otthont adó Sárga Kastélyban, ahol Az irodalom visszanéz címmel kiállítást rendeztek a Magyar Szekció és az SZMÍT dokumentációinak anyagából. „A vitrinekből az elmúlt idő emléke néz ránk - mondta a megnyitó alkalmával. - Hatvan év múlott el; számunkra nagyon fontos kor, a mi időnk. Történelminek is nevezhetném - a fogalom súlyát elbírja, kitölti és értelmezi. A háború utáni cseh-szlovákiai magyar irodalom hat évtizedét jelenti. Furcsán hiteles történelem, bennünk él; részesei voltunk és alakítói egyben. Hatvan évünket szívem-szerint - vállalva a játékosan emelkedett metafora kockázatát - ahhoz a spanyol katedrálison végzett munkához hasonlítanám, melyet nemrégen szentelt fel a pápa. Több mint száz éve kezdték építeni, s még mindig nincs kész, jövője nyitott. A mi építkezésünk kevésbé pompás, jóval szerényebb mű, ám életesebb. Nem a hit hideg otthona, hanem az emberi vágyak és álmok folyamata. Bár a hit sem hiányzik belőle; az anyanyelvbe vetett bizalom építőanyagainak egyike.” Ilyen lehet a tökéletesnek mondható múlt-tudat és a folyamatosjelenlét. A megbecsült családtag A rendezvény a Bonbon Szállóban folytatódott, ahol előbb Csan- da Gábor irodalomkritikus, majd Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar írók Társaságának elnöke mondott köszöntőbeszédet. Ezt követően az Anyanyelvi Konferencia elnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész hangsúlyozta: egy kulturális intézmény történetében két évtized valóságos történeti korszakot jelent. „A magyar kulturális élet históriájában kevés olyan intézmény, irodalmi társaság, könyvkiadó akad, amely ennek a két évtizednek a többszörösét élte volna meg - mondta. - A vesztett háborúk, az országcsonkítások, a vereséget szenvedett forradalmak mindig együtt jártak azzal, hogy megszakadt az intézmények élettörténete, így újból meg kellett találni a szellem folytonosságát, nemegyszer egészen megváltozott működési körülmények között kellett újrakezdeni a munkát.” Az elmúlt két évtized egyik legnagyobb hozadéka az irodalomtörténész szerint az, hogy a Szlovákiai Magyar írók Társaságának munkáját ma már nemcsak Dél-Szlovákia- szerte ismerik el, hanem Budapesten, Nagyváradon, Kolozsvárott, Ungváron és Szabadkán is. „Az írótársaság annak a családnak a megbecsült tagja, amely a magyar irodalom ügyével vállalt közös felelősség nyomán szervezi és gondozza nemzeti irodalmunk életét” - sommázta Pomogáts Béla. Köszönik, jól vannak A jubileumi ünnepség alkalmával kerített sort az SZMIT elnöksége a társaság egykori elnökei, így Egri Viktor, Tóth Tibor, Tóth Elemér, Gyurcsó István, Bábi Tibor, Csanda Sándor, Duba Gyula, Fonod Zoltán, Grendel Lajos, Szebe- rényi Zoltán, Balázs F. Attila és Roncsol László munkájának az értékelésére, majd a szárnyát bontogató nemzedék szólt Sipos Janka költővel és Saróka Liliána verséneklővel. Az egyszerre húsz- és hatvanéves jubileum ünneplése fogadásban csúcsosodott ki, melynek végén lapértesülések szerint mégis megválaszolatlan maradt a korábban felvetett kérdés - nevezetesen: az irodalmár vagy az irodalom volt- e előbb?... Talán nem is fontos - a lényeg, hogy mindkettő köszöni, jól van, él és virul. M1SLAYEDIT November 26-án kezdődik Komáromban a kétnapos XI. RévFesz- tivál, amely valódi ínyencségekkel várja a zenekedvelőket. November 26-án 19.00-kor Sebestyén Márta ad koncertet a református templomban. November 27-én 16 órakor az ötéves Rév zenekar koncertjének ad otthont a vmk, 18.00-kor ugyanott Kálloy Molnár Péter, a népszerű színész-rendező, a Beugró egyik sztárja mutatja be új albumát, 20.00-kor pedig Ferenczi György és a Rackajam ad koncertet a Rév Magyar Kultúra Házában. A fesztiválról Lakatos Róbert brácsaművésszel, a Rév zenekar, valamint a fesztivált szervező Fonográf Polgári T ársulás vezetőjével beszélgettünk. Milyen céllal indítottátok el annakidején a rendezvényt? Valójában egy évtizede Fekete Gáborék kezdeményezték a fesztivált, hogy a Rév Magyar Kultúra Házának tevékenységét erősítsék, a város kulturális életét színesítsék. Két-három évvel ezelőtt kapcsolódtam be a fesztivál szervezésébe, s mára főszervező lettem, illetve lett a Fonográf Polgári Társulás. A szervezésben részt vesz Farkas József is, akinek gazdag tapasztalatai vannak e téren. Milyen újdonságot tartogat az ideiRévFesztivál? Az eltelt évek során arculatát a népművészet határozta meg, vagySebestyén Márta is olyan előadók léptek fel, akik szorosan kötődnek a népművészethez. Idén a fesztivál túlnyomó- részt szintén a népművészetről szól, ám szeretném, ha a jövőben olyan magas színvonalú összmű- vészeti rendezvénnyé válna, amelynek programjában a népművészet mellett teret kapna a képzőművészet, a komolyzene, a színház, a rétegzenei stílusok. Idén két olyan produkciót kínálunk, amely nem köthető a népművészethez, ezzel is jelezve, milyen irányba szeretnénk nyitni. Káíloy Molnár Péter a közelmúltban Pesti álom címmel megjelent pop-rock albumát mutatj a be, amely már platinalemez, és olyan kiváló zenészek közreműködésével készült, mint Hrutka Róbert vagy Borlai Gergő. A nagyszerű bluesharmonikás, énekes, hegedűs Ferenczi György és a Rackajam fellépése is igazi csemegének ígérkezik. Világzenének is lehetne nevezni a produkciójukat, amely a rhythm and blues, a magyar népzene, a hip-hop, a funky és groove vegyítéséből születik meg. Idén nyáron Zsigárdra, a Rév-táborba is meghívtuk őket, óriási siker volt a fellépésük, teljesen megbolondították a közönséget. A sztárvendég valódi világhíresség, Sebestyén Márta lesz. Nagyon örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat. Fantasztikus művész ő, aki a világ számos táján keltette fel az emberek érdeklődését a magyar kultúra, a népzene iránt. Ez ideig ő az egyetlen magyar művész, aki megkapta az ÜNESCO Művész a békéért (Artist for Peace) kitüntetését. A fesztiválra új, Erdőkön mezőkön járó... című műsorát hozza, amelyeket régi, a népi emlékezet által őrzött vagy kéziratban fennmaradt magyar dallamokból állított össze. A műsorában közreműködik Balogh Kálmán (cimbalom) és Andrejszki Judit (csembaló) is. Aprogram része a jubiláló Rév zenekar koncertje is, sőt mindkét este a fesztivál táncházában muzsikáltok. A jubileum kapcsán egy öt-hat fellépésből álló „miniturnét” abszolválunk, ennek lesz a fő állomása a fesztiválkoncert. A születésnap alkalmából a kedvenc számainkat szeretnénk előadni. Mit jelent számotokra ez az öt esztendő? Hol tart most a Rév? Elég merész kezdeményezés volt a Rév zenekar, mert egy olyan zenei stílust képviselünk, amely, merem állítani, hiányzik a zenei palettáról. Nagyon sok kiváló népzenei és komolyzenei együttes van, ám amely a kettőt ötvözi, olyan nincs. A Rév zenéje az életpályámat is tükrözi: a komoly- és népzenei élményeket, az általuk nyújtott inspirációkat próbáljuk valamiképpen vegyíteni a zenénkben. Nagyon hosszú út előtt áll a zenekar, ezen az úton jó néhány lépést megtettünk az elmúlt öt évben, s úgy látom, egyre több embert tudunk megszólítani a zenénkkel. Ferenczi György és a Rackajam Lakatos Róbert és a Rév zenekar (Fotók: archívum) Kálloy Molnár Péter TOLLVONÁS Haragszom Lovasiékra! PUHAJÓZSEF A közelmúltig nem értettem a fanatikus rajongókat. így azt sem, egyesek miért tragikusan fogják fel, ha egy zenekar feloszlik, vagy az előadó elbúcsúzik a közönségtől. Új dalok ugyan a jövőben nem készülnek, de a repertoár megmarad, az bármikor meghallgatható. Nevettem, amikor tinilányok megsiratták a szétszéledő fiúcsapatot, furcsállottam, amikor meglett emberek könnyes szemmel konstatálták kedvencük pályafutásának végét. Sosem gondoltam volna, hogy átélem ezt a helyzetet. De tavasszal engem is hatalmába kerített ez az érzés, amit tulajdonképpen máig nem sikerült feldolgoznom. Amikor bejelentették, hogy az idei Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján az elmúlt két évtized legfontosabb magyar együttese ad búcsúkoncertet, egyből tudtam, az a Kispál és a Borz. Másra nem illik a meghatározás. Napokba telt, amíg tudatosítottam, hogy feloszlik az a zenekar, amely egyenlő a fiatalságommal, amelynek úgy váltam a rajongójává, hogy sosem akartam, sőt Lovasit eleinte egy antipatikus fickónak tartottam. Egyszer csak észrevettem, hogy szeretem ezt a zenét, és a dalokban azt hallom, amit én is kimondanék, ott van a nyelvemen, de így nem tudom megfogalmazni. Hiba volt kihagyni a búcsú- koncertet, szegényebb lettem egy örök életre szóló élménnyel. De nem éreztem volna jól magamat. Augusztus 9-én ugyanis valami befejeződött. A fiatalságom! És ezt sosem bocsátom meg Lovasiéknak! Ráadásul a siker- történetet ma újból lezárják. Több mint két tucat magyarországi mozi 19 órától vetíti a búcsúkoncertről készült dokumentumfilmet - kizárólag ezen az estén. Meg sem fordult a fejemben, hogy jegyet váltsak rá. Ezt sem tudnám élvezni. Pedig a Kispál és a Borz sem tűnik el teljesen, a hagyatéka itt marad. Arról nem is beszélve, hogy manapság számtalan együttes halad a Lovasiék által kitaposott zenei úton. Akár választhatnék is közülük olyat, amelyért rajonghatnék, így visszavághatnék nekik, ha már kitoltak velem, s feloszlottak. Vagy hallgathatnám Lovasi másik zenekara, a Kiscsillag dalait. Az van, hogy azokat is, ezt is hallgatom. De ez már nem olyan, mint a Kispál és a Borz. Az ugyanis eredeti volt, utánozhatatlan, és a hibáival együtt is tökéletes. Olyan, mint a fiatalságom.
