Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-19 / 266. szám, péntek

8 Vélemény-hirdetés UJSZO 2010. NOVEMBER 19. www.ujszo.com SZEMPONT SZEMSZÖG Üres fecsegés a minimálbérről A katolikus egyház „nyelvtörvénye” Jókat derülne a vén kontinens fejlettebb része, ha Szlovákia be­vezetné a régiós - regionális? - minimálbért. A gazdaságilag éret­tebb és szilárdabb államoknak er­re két oka is volna. Az egyik: sehol az égadta Európában nincs. Mi­nimálbér van, az El) huszonhete- sében húsz ország szabott meg legalacsonyabb bért, de vala­mennyi foglalkoztatottjára egy­formán, azonos feltételekkel. Ti­zennyolc külön törvénybe foglalta a minimálbér fogalmát, feltétele­it. A többi uniós államban is van­nak minimálkeresetek a különbö­ző gazdasági ágazatok szerint, ám az egész országra vonatkoznak, így van ez Ausztriában, Dániában. De nem régiókra lebontva, diszk- riminálva ezáltal egy-egy na­gyobb város környezetét, község- és falucsoportot, ahogyan azt Szlovákia kormánya elképzeli. A Radičová-kabinet azt fontolgatja, hogy azon régiókban, ahol maga­sabb a munkanélküliek aránya, legyen alacsonyabb a minimálke- reset, mint ott, ahol kevesebb a munkanélküli. Pénzügy- és mun­kaügyi miniszterünk leszögezi, ahol több a munkanélküli, a mun­káltatónak kevesebb a pénze (sic!), ezért a munkáért sorako- zóknak elég kevesebbet fizetni, és csak úgy tolonganak majd a gyár­kapunál... Nem azért több a mun­kanélküli mondjuk az Eperjesi, a Rimaszombati, a Rozsnyói járás­ban, mert kevesebb a munkalehe­tőség?! Miért? Mert jó néhány év­vel ezelőtt megszűnt a szlovákiai mezőgazdasági termelés! Az az ágazat, amely évekkel ezelőtt sok­sok embernek nyújtott megélhe­tést. Akkor mit tetszik itt szegé­nyebb munkáltatókról papolni?! Ha lenne munka a dél- és kelet­szlovákiai régiók nagyobb hánya­dában, a cég biztosan megadná alkalmazottjának azt a nyomorult háromszázegynéhány eurót, brut­tóban. Hogy külföldre kell menni munkát keresni, ha valakinek nem tetszik a honi éhbér? Igen, ilyen okos javaslata is volt Jozef Mihál munka-, szociális és csa­ládügyi miniszterünknek. Tessék, lehet menni Csehországba, Nagy- Britanniába, Írországba. Aztán vissza is lehet jönni. Hogy a szlo­vákiai régiók ne néptelenjenek el teljesen, ne nője be a földeket a gaz, ne szaporodjon el rajtuk dudva, a muhar. Különben is arról volt szó június táján, hogy a mun­kahelyteremtés a kabinet fontos feladata. A regionális minimálbér bevezetése a szegényebb régiók lakosságát tovább sújtaná, Mihál úr! Ha az ott lakók szülőföldjükön akarnak maradni, otthon akarnak munkát vállalni, kénytelenek lesznek alacsonyabb bérért is munkába állni. Persze, csak ha lesz hova. A második szórakoztató pont: 3 százalékos minimálbér-emeléssel hencegni magában megér egy mi­sét. 307-ről 317-re - bruttóban! És akkor még szelektálni régiók szerint?! SuslaBéla A rendszerváltással szinte egy­idős a szlovákiai magyar katolikus hívők küzdelme magyar lelki gon­dozóért, püspökért. Az első komá­romi imanapra 1990-ben, Jó Pász­tor vasárnapján került sor. Azóta évente megtartotják a könyörgést, amelyen magyar főpásztorért, magyar papi és szerzetesi hivatá­sokért imádkoztak. Úgy tűnik azonban, hogy a petíciókkal, me­morandumokkal is megerősített óhaj máig nem talált meghallga­tásra a szlovák katolikus egyház vezetőinél. Személyes tapasztalatom tá­masztja alá ezt, és persze azt is, mi­lyen nagy szükség lenne a katoli­kus egyházon belül a hatályos en- ciklikák, belső szabályzatok sze­rint eljárni, amelyek a hívek anya­nyelvi pasztorációját kiemelten kezelik. A közelmúltban vette fel fiam a bérmálás szentségét. Egy gyakorló hívő családban jeles, fon­tos nap ez az ünnep, hiszen a bér­málás szentsége a keresztény nagykorúság elérését jelenti, ek­kor kapjuk meg ajándékul a Szent­leiket, hogy Krisztus tanúi legyünk az egyházban és a világban. A csa­ládunk, másokkal együtt így ké­szült erre a napra. Az emelkedett ünnep azonban - minden jó szán­dék ellenére - csalódást hozott. A bérmálás szentségét a katoli­kus egyházban püspök hivatott ki­szolgáltatni. A pozsonyi érsekség­ben, ahová a sormorjai és a szenei esperesi kerület is tartozik, Stani­slav Zvolenský püspök úr feladata a szentség feladása. Az érsekség magyar ajkú hívei elfogadták-el- fogadják őt, sőt Zvolenský Szanisz­lóként emlegetik, de a személynek szóló szimpátia nem tudja megvál­toztatni azt az egyszerű tényt, hogy hitben élni, lelki dolgokról elmélkedni az anyanyelvűnkön nem tud velünk. A bérmálási szer­tartás során a püspök úr mindent megtett, hogy a liturgia magyarul folyjon le, de ahogyan Menyhárt József írta egy 2005-2006-ban született tanulmányában (Egyház és nyelv): „...a kisebbség nyelvén tartott szertartás és liturgia nyelvi­leg kifejezetten káros is lehet, ha a szertartást végző személy rosszul beszél magyarul”. Ezzel szembe­sültünk most is. A tört magyarság­gal végzett szertartás alatt nagyon sokan éreztük kínosan magunkat. Egyrészt sajnáltuk a püspök urat, hogy a liturgia idején számára ide­gen (magyar) nyelvtörő manőve­rekre kényszerül, másrészt sajnál­tuk önmagunkat, hogy a szlovákul folyó prédikáció nem együttgon­dolkodásra, nem lelkigyakorlatra, hanem lázadásra késztet bennün­ket: felszínes dolgokról lehet ide­gen nyelven értekezni, de a lélek dolgairól soha! így az emelkedett­ség pillanatai helyett mi magunk is a kirekesztettség pillanatait éltük meg, ráadásul kamaszkorban levő bérmálkozó gyermekeinkre is ügyelnünk kellett, hogy hitük át­élésére, komolyságuk megőrzésé­re, nepediganyelvivétségekmiat- ti vihorászással teljenek ezek a fennköltpercek. Huszonegy alkalommal gyűltek össze Szlovákiában a ka­tolikus magyar hívek és vezetőik, hogy megoldás szülessen erre a gondjukra. 2001-ben, a 12. ima­napon Ján Sokol nagyszombati­pozsonyi érsek személyesen is részt vett, s átvette azt a memo­randumot, amely a katolikus ma­gyarok gondjaira javasolt megol­dásokat. Ez a memorandum téte­lesen kérte egyebek közt: ,A Szlo­vák Püspöki Karnak legyen ma­gyar anyanyelvű tagja, aki bírja a szlovákiai magyar katolikus hívek és papok bizalmát, s aki olyanjog- körökkel rendelkezik, hogy képes lesz a szlovákiai magyar katolikus közösség gondjait megoldani és a Szlovák Püspöki Kar irányításával koordinálni tudja a szlovákiai magyar lelkipásztorokat.(...) A Szentszék az új egyházmegyék létrehozatalakor ne aprózza fel a Szlovákiában egy tömbben élő katolikus magyarságot. (...) A teológiai képzés során a magyar anyanyelvű kispapok megfelelő szervezeti formák segítségével anyanyelvükön is kaphassanak képzést.” Minden kérés máig meghallga- tatlan. Magyar nyelvű katolikus teológiai képzés 1918 óta nem lé­tezik Szlovákia területén. Fokoza­tosan nő a magyarul nem vagy csak alig tudó lelkészek száma a magyarlakta területeken, bérmá­lási tapasztalatomhoz hasonló „élményben” egyre több hívőtár­samnak volt-van része szentmisé­ken, temetéseken, más szertartá­sok alkalmával. Sőt, a magyar ka­tolikus hívek kéréseinek mintha az ellenkezőjét hajtanák végre. Az új egyházmegyei felosztásban to­vább darabolták a magyar espe- rességeket, s mindenütt kisebb­ségbe kerültek, mert az egyházi hierarchia is követte a világi poli­tikai hatalom észak-déli, asszimi­láló szándékú területi felosztását. Egyre többen panaszkodnak arra, hogy az áthelyezések során ma­gyar többségű településekre ma­gyarul nem beszélő lelkészeket küldenek, pedig a nagy tudású egyházi vezetőink is tisztában vannak vele: az emelkedett funk­cióban használt liturgiái nyelv mennyire fontos a hitélet és a nemzeti kultúra szempontjából. A hit nem száraz szakmai tudás. Az az erőteljes lelki-érzelmi kötődés, ami benne megnyilvánul, a hívő anyanyelvét predesztinálja arra, hogy hitgyakorlásának eszköze legyen. Felmérést nem végeztem hívők között, de magam is úgy gondolom, ha megszűnne a lehe­tősége, hogy magyarul gyónjak, magyarul imádkozzak, a gyakorló katolikusok sorából idővel akár ki is szorulhatnék. Úgy tűnik, egyházam vezetését ez a legkevésbé sem bántja. Mint­ha a hierarchiai csúcsain is a világi nyelvtörvényt követnék, nem az egyházi tanítást, mely a múlt szá­zad hatvanas évei óta a hitéletben az anyanyelvnek szánja a legna­gyobb szerepet. Nem a pásztor nyelvének, hanem a nyáj nyelvé­nek. Szlovákiában azonban húsz év alatt sem tudta eldönteni a ka­tolikus egyház, hogy van-e egy több mint 300-ezres közösségnek joga saját püspökre. Bérmálási „él­ményem” mutatja, mekkora a szükség. Akkor is, ha azok, akik­nek hallaniuk kellene a kérést, akiket Isten a szolgálatára rendelt, nemhallják. MészárosAlajos A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. Ismét Vasárnap-füzetek Olvasói karácsonyi receptek legjava három részben megkapható November 24. Önök küldték 2. / Halászlé, halvacsora November 30. Önök küldték 3. / Sütemények, torták Keresse az újságárusoknál, és gyűjtse a Vasárnap-füzeteket! Bécs Élvezze a város karácsonyi hangulatát! Pozsony - Bécs környéktérkép Kirándulni minden évszakában érdemes! ismét térképek az Új Szóban! Keresse az újságárusoknál! U) SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents