Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-16 / 264. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 16. Vélemény És háttér 5 Amíg Fico pártja nem szerez abszolút többséget a választásokon, tárgyalnia kell Nincs kompromisszum FIGYELŐ Zentai nem kér kártérítést A háborús bűnökkel vádolt, Ausztráliában élő 89 éves Zentai Károly (Charles Zentai) nem követel kártérítést jogellenes fogva tartásért az ausztrál államtól - közölte ügyvédje tegnap, amikor védencének meg kellett jelennie a szövetségi bíróságon, hogy benyújtsa esedeges követelését óvadékfizetésével és perköltségeivel kapcsolatban. Malcolm McCusker közlését a Sydney Morning Herald című ausztrál újság, valamint az ABC televízió ismertette. Az ügyvéd tudatta a bírósággal, hogy bár ezért nem követelnek kártérítést, soha nem volt indokolt védencét kiadatási őrizetbehelyezni. Zentai idén sikerrel fellebbezett az ellen a belügyminiszteri döntés ellen, hogy kiadható Magyarországnak. Kiadatását Brendan O'Connor ausztrál belügyminiszter 2009. november 12-én hagyta jóvá, miután az illetékes ausztrál bíróságok megállapították, hogy fennállnak a kiadatás jogi feltételei. Zentai ügyvédei fellebbezést nyújtottak be a szövetségi bírósághoz a miniszteri döntés ellen, arra hivatkozva, hogy az hibás, mert Zentait Magyarországon hivatalosan nem vádolták meg semmivel, csupán kihallgatni akarták. Ezenkívül a kormány nem vette figyelembe a gyanúsított rossz egészségi állapotát és azt, hogy ausztrál állampolgárként 60 évig példamutató életet élt-érveltek. A Neil McKerracher vezette perthi szövetségi bíróság július elején azzal az indokkal adott helyt a fellebbezésnek, hogy a belügyminiszternek módja lett volna másképp is dönteni, de ez ügyben rosszul tájékoztatták. A háborús bűn gyanúja nem indokolja a kiadatás elrendelését - állapította meg McKerracher. A magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) az MTI kérdésére áprüisban azt közölte, hogy a vádemelés nem feltétele a kiadatási kérelem előterjesztésének. A gyanú szerint Zentai 1944 novemberében Budapesten két társával megvert és megkínzott egy zsidó fiatalembert, aki belehalt a bántalmazásba. Zentai ártatlannak vallja magát, azt állítja, hogy a kérdéses időpontban nem volt Budapesten. A magyar állam 2005 tavaszán kérte Zentai kiadatását. Ezt követően tartóztatták le Perth-ben. Az ausztrál igazságszolgáltatás hosszú eljárás végén helyt adott a magyar kérelemnek, és Zentait tavaly októberben kiadatási őrizetbe helyezte. December közepén azonban egészségi állapota miatt, óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A júliusi ítélethirdetés után Zentai úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy az öt évig tartó eljárás „pokoljárás” volt az ő és családja számára. Érzéseit leírhatat- lannak nevezte. Küzdelme a kiadatás ellen több mint 200 ezer ausztrál dollárjába került, felemésztette minden megtakarítását. (MTI) A Smernél semmit sem felejtettek, és semmit sem tanultak - nagyjából így jellemezhetők a párt hétvégi tisztújító kongresszusának fejleményei. TOKÁRGÉZA Az összejövetelen aligha lehetett érzékelni, hogy egy elvesztett választáson van túl a politikai formáció: Robert Fico megnyilvánulása híján volt az önreflexiónak, kétértelmű üzeneteket sugárzott a választóinak. Cserébe százszázalékos bizalmat kapott a párttagságtól, csakúgy, mint a Smer egész elnöksége. Fico pont úgy viselkedik, mint egykor kormányfőként, de ez nagyon könnyen visszaüthet. A Smer elnöke az összejövetelen szokásához híven több, egymásnak ellentmondó kijelentést is tett. Egyszerre ajánlott békét politikai ellenfeleinek és fenyeHORBULÁK ZSOLT Október utolsó hetének vezető gazdasági híre volt, hogy az amerikai szövetségi jegybank szerepét betöltő Fed 2011 júniusának végéig összesen 600 milliárd dollár értékben vásárol értékpapírt. A szaknyelven monetáris enyhítésnek nevezett döntés azt jelenti, hogy ekkora összeggel bővíti a forgalomban levő pénz mennyiségét. Ä hír száraz gazdasági információnak tűnik, de az utóbbi években mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy az, ami az óceán túlpartján történik, a mi életünket is alapvetően befolyásolja. A hír hallatán a világ többi fejlett állama és a közgazdászok jelentős része nemtetszését fejezte ki. Az esemény fő témája volt a múlt heti szöuli G20-as találkozónak is. Az alapvető gazdasági összefüggésekből kiindulva a túlzott pénzkibocsátás előbb-utóbb az infláció meglódulásához vezet. Az is igaz viszont, hogy a Fed részben éppen ezért pumpál több pénzt a gazdagette meg a pártját kritizálókat, egyidőben hangoztatta a kétpár- ti koalíció szükségességét és a másokkal való kiegyezés és kompromisszumok értelmetlenségét. Más szóval: a Smer - a kötelező, minimális gesztusokon túl - ismét úgy szeretne a hatalomhoz jutni, hogy mindenki mást ellenségének tekint, egy esetleges politikai együttműködés pedig legfeljebb fegyverszünetet jelent, nem pedig a másik féllel való jó szándékú kooperációt. A gond mindössze annyi, hogy a jelenlegi, viszonylag kiegyenlített szlovákiai erőviszonyok közepette nem lehet izomból politizálni: pontosan ez a hozzáállás okozta a Smer vesztét a nyári parlamenti választásokon, mikor a Fico által semmilyen módon nem védett, az áldozati bárány szerepébe kényszerített HZDS és SNS is elvérzett. Az egykori miniszterelnök nem lát problémát hozzáállásáságba, hogy elhessegesse a még mindig fenyegető deflációt (ez az infláció ellentéte), a gazdasági visszaesés gyakori velejáróját. A többi ország elsősorban attól retteg, hogy ezzel a lépéssel a dollár túlzottan gyengül. Ez gátolja az Egyesült Államokba irányuló kivitelt, ami viszont a többi ország számára nehezíti mqg a válságból való kilábalást. A további veszély pedig az, hogy hová kerül az új pénz. Félő, hogy jelentős részben újabb tőke- és termékpiaci buborékok alakulnak ki, amelyekre az utóbbi évtizedben számos példát láttunk, lásd az internet alapú (dotcom) cégek felvirágzását és bukását, az olajár robbanását majd zuhanását, és legújabban az arany árának rekordmagasságba emelkedését. Az aktuális tőzsdei élénkülés mögött sem kizárólag a vállalatok megfelelő teljesítménye keresendő, hanem a Fed tavaly már egyszer végrehajtott monetáris enyhítése. A legkomolyabb veszély a feltörekvő piacokat, közöttük is a tőkeszegény régiónkat fenyegeti. ban, azzal érvel, ha a jobboldali pártok nem kerülnek többsége, úgyis az összes jobboldali párt arra kényszerül, hogy a Smerrel tárgyaljon. Abban igaza van, hogy mindenki megfontolja az együttműködést a legerősebb politikai formációval, de a legutóbbi választások megmutatták, hogy a Smer puszta léténél sokszor nem is kell jobb motiváció ahhoz, hogy a többi párt inkább egymással egyezzen meg. Márpedig amíg Fico pártja nem szerez abszolút többséget a választásokon (azaz túllépi az ötvenszázalékos küszöböt), mindenképpen tárgyalnia kell. Az exminiszterelnök leginkább abban bízhat, hogy a jelenlegi kormánykoalíció tagjai négy év alatt annyira összekülönböznek egymással, hogy bármüyen alternatívát jobbnak látnak majd az ismételt együttműködésnél. Ennyi idő távlatából könnyen feledésbe merülhet a Smer szalámitaktikája is. Ha ugyanis az USA majd elzárja a csapokat, a tőke-visszaáramlás újabb válságot okozhat. Az USA kereskedelmi partnereinek félelme tehát nagyrészt jogos, hiszen ez a lépés egyértelműen az Egyesült Államok érdekét szolgálja a többi országéval szemben. Szöulban ki is alakult egy USA-el- lenes európai-kínai egységfront. A mai globalizált világban, amikor kereskedelmi szerződések hálózata fűzi össze az országokat, amikor az alapvető cél a stabilitás és a hosszantartó fejlődés megteremtése, a pénz leértékelése átmeneti előnyök biztosításáért szűklátókörű gazdaságpolitikára utal. A rosszallás mögött azonban észrevehető egy adag irigység is. Az Egyesült Államok továbbra is elég erős, hogy saját érdekei védelmében ne vegye figyelembe a többi ország érdekeit. Másrészről a többi hatalom is tudatában van annak, hogy a világ gazdasági centruma máig Észak-Amerika, és e földrész boldogulásától függ az összes többi állam gazdasági helyzete. A legkomolyabb veszély a feltörekvő piacokat, tőkeszegény régiónkat fenyegeti Amerika ereje KOMMENTÁR A forradalom emlékére NAGYANDRÁS November 17-én Szlovákiában a bársonyos forradalom kitörésére emlékezünk. Holnap lesz huszonegy évé, hogy sikerült megtörni a kommunista hatalmat az országban. Az emberek a kényelmes dolgokhoz nagyon könnyen hozzászoknak. A szabadság ilyen. Nagyon könnyű megszokni, olyan, mintha mindig is része lett volna az életünknek. Húsz év már elég hosszú idő ahhoz, hogy az emberekkel elfeledtesse, napi szinten mi is volt előtte. A szólás szabadsága, a sajtó szabadsága, az utazás szabadsága, a választás szabadsága mind-mind olyan jogok, melyek már teljesen természetesnek tűnnek számunkra, s felháborítónak tartjuk, ha bárki, bármelyikben is korlátozni próbál bennünket. Az az óriási szerencse, hogy 89 óta felnőtt egy olyan generáció, amelyben nincs meg a hazug nosztalgia az előző rezsim után. Nem hiszem, hogy vannak ebben az országban olyan, értelmesen gondolkozó huszonévesek, akik helyet cserélnének szüleikkel, azért, hogy megtapasztalják, milyen volt a szürke szocializmus, a kiszámítható egyenlőség, a rezsim, ahol ha meghason- lott az állampolgár, akkor az állam eltartotta, ám ha felemelte szavát bármi ellen, még a nyolcvanas években is nagyon gyorsan megtapasztalhatta, mi az állam valódi felfogása a szabadságjogokról. Talán már egyre kevesebben vannak ebben az országban, akik hamis nosztalgiával visszasírják az előző rendszert, s ugyanígy egyre kevesebben vannak azok is, akik szerint itt nem történt igazán semmi 21 éve, s az egész előre le volt egyezve. Az ilyen emberek valószínűleg már sosem győzhetők meg az igazságról. Tavaly ilyenkor, a huszadik évforduló alkalmával a társadalmi, politikai dolgokra érzékeny emberek többsége keserű szájízzel élhette át az estét, hiszen a hivatalos, állami megemlékezéseken olyan politikusok ültek az első sorokban, akik számára a nyolcvankilences forradalom vagy nem jelentett semmit, vagy ha a szó szoros értelmében nem is, de ideológiailag mindenképpen a barikád túloldalán álltak. Idén ez már máshogy lesz, mégsem az állami ünnepségek helyszíne lesz a legjobb hely Pozsonyban. Vannak olyan helyek, ahol már évek óta méltóságteljesen, közben modern, mai módon, fiatalokkal és 89-es rendszerváltókkal közösen lehet emlékezni a 21 évvel ezelőtti eseményekre. A pozsonyi PKO ilyen. Szlovák, cseh, magyar, közép-európai minifesztivál a rendszerváltás emlékére. Öröm lesz újra elmenni oda, a tömeg ott arra fog emlékeztetni, milyen is volt 21 éve a téren megélni a forradalmat. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Dmitrij Medvegyev orosz államfő az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) hétvégi jokohamai csúcstalálkozójának margóján a zsákutcába jutott orosz-japán kapcsolatok „újratöltésén” dolgozott - írta a Kommerszant című orosz lap, de forrásait idézve hozzátette: a kilátások nem tűnnek rózsásnak. A fő probléma, hogy a területi vita idén zsákutcába jutott- írta a lap, emlékeztetve az államfő látogatására a Kuril-szigeteken, és a feszültség ezt követő fokozódására. „Ha Vlagyimir Putyin elnöksége idején Moszkva még kész volt tartani magát az 1956-ban aláírt szovjet-japán deklarációhoz, hogy a békeszerződés megkötése után tárgyalást kezdjenek anégyszigetközül kettő, Sikotan és Habomai visszaadásáról, mostanra a helyzet megváltozott” - mondták ei a lap tudósítójának az orosz küldöttségnél. Kifejtették, Oroszország hivatalosan ugyan nem állt el az 1956-os nyilatkozattól, de annak alapján tárgyalni nem szándékozik. „A mai álláspont szerint a szigetek orosz területet alkotnak, és a kérdés nem szorul megvitatásra” - mondta a Kommerszant forrása. , A Kunasir-szigeten tett orosz elnöki látogatás nyomán kirobbant diplomáciai botrány közvetlen következményei lezajlottak. De sebhelyet hagyott az eset az amúgy sem egyszerű orosz-japán viszonyon” - írta a Vremja Novosztyej című lapban Szergej Csugrov, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Főiskolájának (MGIMO) professzora. Csugrov szerint a szigetek kérdése zsákutcában van: az 1956-os nyilatkozat értelmében Moszkva kész visszaadni két szigetet, de csakis a békeszerződés megkötése után. Japán szerint viszont a két sziget visszaadása csak a kiindulópont a tárgyalások megkezdéséhez. ,Áttörés a kérdésben csakis a nemzetközi politikában bekövetkező tektonikus mozgások esetén történhet, például, ha Kína annyira megerősödik, hogy Japán kénytelen legyen Moszkvához fordulni. Vagy ha a közel- keleti helyzet annyira kiéleződik, hogy az onnan származó energiahordozó-importra túlságosan kockázatos lesz támaszkodni, és Tokiónak az eddiginél több szénhidrogént kell vásárolnia Oroszországtól” - szögezte le a professzor. A Vedomosztyi című orosz lap rámutatott: Moszkva és Tokio demonstratív kibékülése és visszatérése a status quohoz azt jelzi, hogy a felek újra ,jobb időkre” halasztották a Kuril-szi- getekkérdésénekmegoldását, de a problémát előbb-utóbb meg keÜ oldani. A lap úgy vélte, Oroszországnak és Japánnak ki kell dolgozni a hosszú távú politikai közeledés menetrendjét, és ennek első lépése lehet Sikotan és Habomai visszaadása, amelyek a lap szerint nem stratégiai jelentőségűek. (MTI)
