Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-13 / 262. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 13. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ VECSERN JE NOVOSZT1 Borisz Tadity szerb köz- társasági elnök egy pénte­ken megjelent interjúban kijelentette, reméli, hogy Ratko Mladity háborús bűnökkel vádolt volt kato­nai parancsok Szerbiában van, és Belgrád egyre köze­lebb jut ahhoz, hogy sike­resen lezárja az együttműködést a hágai Nemzetközi Törvényszék­kel. Borisz Tadity ezzel ar­ra utalt, hogy Szerbiában elfoghatják Ratko Mladi- tyot, majd átadhatják a hágai törvényszéknek. A Vecsemje novosztyi című újságban jelent meg terje­delmes interjú Borisz Ta­dity államfővel, aki a leg­erősebb szerbiai kormány­párt, a Demokrata Párt (DS) elnöke is egy sze­mélyben. Borisz Tadity az interjúban kijelentette: „Tény, hogy a (koszovói) albán fél kerüli a pár­beszédet” Belgráddal, amelynek megkezdését az Egyesült Nemzetek Szövet­sége Közgyűlésének ülés­szakán elfogadott határo­zat irányozta elő több mint két hónappal ezelőtt. Bor­isz Tadity azt mondta, Pris­tina „gyakorlatilag halogat­ja” a tárgyalások megkez­dését, „mert szemmel láthatóan” most egyáltalán nem alkalmas számára. Ez nyilvánvaló, különben már megkezdődött volna a pár­beszéd kettőjük közt - fűzte hozzá. Fatmir Sejdiu koszovói elnök szeptember végén lemondott posztjá­ról, és ezzel belpolitikai válság robbant ki Koszovó­ban, ami azt eredményez­te, hogy december 12-én előre hozott parlamenti vá­lasztásokat rendeznek a fi­atal államban. Addig, amíg Pristinában nem alakul meg az új kormány, bizto­san nem kezdődik meg a szerb-koszovói párbeszéd. A szerb elnök az interjúban megemlítette Magyaror­szágot is. A kérdésre, elé­gedett-e azzal, ahogy a szerb kormány kezeli a gazdasági válságot, Borisz Tadity azt felelte: nem tel­jesen elégedett, másfelől viszont - mondta - „nincs kétség, hogy a kormány egy pillanatban - amelyet sok ország átélt - megaka­dályozta a gazdasági összeomlást. Ez az a pilla­nat, amikor egy ország kénytelen azt közölni, nincs abban a helyzetben, hogy teljesítse nemzetközi pénzügyi kötelezettségeit. Ezt átélte Görögország és Magyarország is”. Szerbia 2009 tavaszán a Nemzet­közi Valutaalaphoz (IMF) fordult pénzügyi segítsé­gért, ahogy néhány hónap­pal korábban Magyaror­szág is tette. Belgrád egy 2,9 milliárd eurós készen­léti hitelkeretről kötött megállapodást a nemzet­közi pénzügyi szervezettel; a pénzből szeptemberig nem egészen 1,5 milliárd eurót hívtak le, elsősorban abból a célból, hogy növel­jék az ország devizatarta­lékait. (MTI) Ha talán nem jár is rosszabbul senki, a különbségek növekednek „Forradalmi” költségvetés Szokatlan, hogy a költség- vetési törvény parlamenti expozéját maga a minisz­terelnök tartsa. Orbán Vik­tor ezt fogja tenni kedden, hogy ezzel is kifejezze, mennyire fontosnak tartja a 2011. évi büdzsét. Meg­szólalása egyben a minisz­terelnöki imázsépítés újabb állomása. LAKNER ZOLTÁN A közjogi berendezkedés alapján egyértelmű, hogy a mi­niszterelnök nem a kormány egyik, bár legfontosabb tagja, hanem a miniszterelnök az, akinek kormánya van. A mai magyar kabinet számos minisz­tere szinte láthatatlan, gyako­ribb szereplők az államtitkárok és helyettes államtitkárok, va­lamint és legelsősorban maga a miniszterelnök. Orbán Viktor önmagához köti a politikailag és szimbolikusan legfontosabb momentumokat, s mivel „for­radalmi” idők járnak, rengeteg ilyen momentum akad. November 16-án mindenki láthatja majd: a költségvetés is a „forradalom” része. A kormány útnak indítja az egykulcsos adót, újra bevezeti a gyerekek után járó adókedvez­ményt. Tartósítja a különadók rendszerét, és már idén meg­kezdte a magán-nyugdíjpénztá­ri tagdíjak társadalombiztosí­tásba terelését. Nem is annyira távoli célja a kétpilléres nyug­díjrendszer, amelyben nincs kö­telezően előírt piaci elem. A magyar kormány büszkén letér a gazdaság- és pénzügypo­litika világban megszokott útjá­ról. Ettől az éles váltástól várja a magyar vállalkozások és a ha­zai fogyasztás által ösztönzött növekedés megindulását, amely ráadásul olyasfajta növekedés volna, ami a munkahelyek szá­mát is szaporítja. A személyi jövedelemadó új rendszere és a gyermekek után járó adókedvezmény a na­gyobb, sőt a kifejezetten magas jövedelműeknek kedvez. A mi­niszterelnökség államtitkára szerint jogos, hogy „aki kétszer annyit dolgozik, keressen két­szer annyit”, ám a kereset alig­ha tekinthető pusztán a szorga­lom fokmérőjének. Ha talán nem jár is rosszabbul senki, a különbségek növekednek majd. Különösen, hogy az olyan egyenlőtlenségcsökkentő köz­szolgáltatásokra, mint az okta­tás, nem jut több pénz, miköz­ben a több milliós keresetűek adócsökkentésére van fedezet. Bizonytalan, hogyan hat a be­fektetési kedvre, ezen keresztül a növekedésre a különadók rend­szere, nem tudni, hogy a nyugdíj- rendszer átalakítása nem éppen szelíd módszerekkel meghozza-e az államháztartásnak a várt bevé­telt; itt a 2011-es büdzsé egyik oszlopáról van szó. Már csak így van ez: forra­dalmárok az Ügy érdekében olyan dolgokba fognak, ame­lyeknek senki, ők maguk sem tudhatják a pontos kimenetelét. Ki-ki eldöntheti, bátorságnak vagy vakmerőségnek tartja-e az ilyen politikát. GLOSSZA Joli néni és Pitu bácsi VERES ISTVÁN Ernest Valkót, Szlovákia leg­jobb ügyvédjét ugyan lelőt­ték, Iveta Radičová miniszter- elnök pedig az év asszonya lett, az átlagember számára viszont a hét híre mégiscsak az, hogy Angelina Jolié Esz­tergomban forgat. Háborús téma. Lövöldözés, nyilazás (az nem), embertelen körül­mények. A húsos ajkú szí­nésznő a stábot és a tankok csövének állását dirigálja, a háttérben Brad Pitt unottan cigarettázik, néha átballag a Zöld sasok sörözőbe egy fröccsre. A várost ellepték a fotósok, a két világsztár képei aranyat érnek. Egy motorbi­ciklin ülő, bukósisakját éppen lecsatoló Angelina-képért eu­ró ezreket is hajlandók kifi­zetni a magazinok. Még mielőtt valaki azt gon­dolná, hogy a sztárpár csak a nyugatról megszokott kelet­európai szemétdombszindró­ma miatt választotta Eszter­gomot, el kell mondanunk, valójában arról van szó, hogy Pitték az Orbán-kormánynak akarnak besegíteni a sanyarú sorsú magyar nemzet feleme­lésében. A világ figyelmét Magyarországra irányítják. Filmjük eredetileg a jugoszláv háborúról szól, nem hivatalos források szerint azonban az egyik főszereplő, Musztafa, Boszniából Magyarországra menekül. Talál is munkát, vi­szont a cég elküldi egy hiva­talba, lakcímigazolásért. A hi­vatalban először is megkérde­zik, mi az anyja neve, majd nem adnak neki igazolást, mi­vel nincs TAJ-száma. Átküldik az egészségügyisekhez, akik nem adnak neki TAJ-számot, mivel nincs adószáma. El­megy hát Musztafa az APEH- irodába (Dob utca 5.), és el­mondja, hogy adószámot sze­retne. Erre néznek rá bambán, hogy mit akar. Negyven perc elteltével az összesereglett hi­vatalnokok legtapasztaltabbi- ka felkiált: megvan, ön adó- azonosító jelet szeretne igé­nyelni nálunk! Musztafa rábó­lint, mire közlik vele, hogy azt csak állandó lakhellyel ren­delkezők kaphatnak. Bezárul a kör, Musztafa pedig bánatá­ban visszamenekül Boszniába. Kicsit hatásvadász cselek­mény, de talán még Ján Slota is meghatódik tőle. A forga­tással nem függ össze, de ta­valy Torgyán József kijelen­tette, szerinte Jolié és Pitt Szent István Király Intelmei szerint éli életét. Ha jobban belegondolunk, Esztergom­ban, Szent István szülőváro­sában egyébként ez lenne a minimum. KOMMENTÁR Ernest, kedves barátom ŠTEFAN HRÍB Nehezen nyugszom bele olyan emberek halálába, akiket nagyon szerettem, holott tudom, hogy a halál nem egyenlő a véggel. De te nem haltál meg, téged megöltek. És ebbe nem lehet belenyugodni. Lehetetlen, Erről írni sem lehet. Mindenki arról beszél, mennyire fog hiányozni, ahogyan az al­kotmányt és a törvényeket nézed. Igazuk van. Szlovákiának nincs még egy Valkója. Nekem azonban utánozhatatlan nevetésed fog a legjobban hiányozni, amikor néhány ostoba politikusról beszél­gettünk, mélységes megdöbbenésed, amikor újra meg újra arról beszéltünk, hogyan sértik meg sorozatban a törvényeket ebben az országban, és a szenvedélyed, amikor a karatéról beszéltél. Aztán a szombati bevásárlásaink. Amikor azt magyaráztad, milye­nek a jó minőségű élelmiszerek, miért ne vegyek bizonyos fajta ás­ványvizet, én csak nevettem, de szerinted ez is fontos. Fontos volt, mert együtt voltunk. De főleg azt nem szokom meg, hogy véget értek heti találkozása­ink egy étteremben, majd egy kávéházban, ahol Peter Zajaccal, Fedor Gállal, Fero Mikloškóval, Lojzo Rakússzal, Egon Gállal, Vla­do Palkóval és Martin Mojžišsal töltöttünk hosszú órákat. Ők sokat beszéltek, okosakat mondtak, mi ketten sokat nevettünk, a bol­dogságtól. Életem legszebb pillanatai voltak, Ernest. Lelőttek. És én nem tudom, mihez kezdjek. Nem tudom. Szia, Erničko. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője JEGYZET Hungarofób állatvédő PUHA JÓZSEF Alapjában véve jó dolog volna a kereskedelmi rádiók közlekedé­si hírblokkja. A kivitelezésbe vi­szont hibák csúsznak. A legfris­sebbnek nevezett információkat is késve kapjuk meg. Ha elhang­zik, hogy valahol közúti ellenőr­zés folyik, ott általában már be­fejezték. A következő gondom az, hogy a bemondók képtele­nek megfelelően tálalni a híre­ket. Gyomorforgató, ha a közle­kedési balesetekről szólókat vi­dáman olvassák fel. Az is, ha jó hímek nevezik a baleset követ­kezményeinek eltávolítását, miközben a tragédia emberéle­tet követelt. Sokszor kiszínezik, bulvárosítják az információkat. Az egyik csaj például szinte sírva közli, ha állattetem hever az úton, de a baleseteknél sosem csuklik el a hangja. Állatvédő és hungarofób a lelkem. Ha valami kapcsán szóba kerülünk, mindig van negatív mondanivalója ró­lunk. Nemrég egy történetet mesélt el. Hivatalos helyen akadt dolga, ahol egy munkás éppen vakolt, trehányan. Ter­mészetesen magyar volt az ille­tő. Amíg várakozott, malterpo- tyogott a hajába, s mikor ezt szépen, illedelmesen szóvá tette (ha ez velem történik meg, a fe­jére borítom a malteroskannát, ha magyar, ha nem), egyszavas választ kapott: „kecske”. Ekkor derült ki, hogy a csaj kamuzik. Megnézte, mi magyarul a „koza”, de ezt csak a szlovákok használják a női nemre. A mi nyelvünkben egy másik állathoz illett volna hasonlítani, a libá­hoz. Hősnőnk előszeretettel be­szél magyar akcentussal. A mi­nap a műsorvezető megjegyez­te, hogy az adásban levő három hölgy (rajta kívül a hírszerkesz­tő és a közlekedési hírek szer-' kesztője) többsége szőke. Erre ő magyar akcentussal félrerago­zott. Vajon miért nem teszik szóvá az ilyen megnyilvánulá­sokat a főnökei? Hiszen ezeket a rádióállomásokat mi, magyarok is hallgatjuk. Sajnos, tudom rá a választ. Á vidámságra, jópofi- zásra épülő kereskedelmi rádiók többségében csak a reklám fon­tos. Az szent és sérthetetlen. Minden más mellékes. Pár napja - látszólag - következmény nél­kül elhangozhatott az a morbid kijelentés egy műsorvezetőtől, hogy, A hétvégén kipróbáltam egy olyan autót, amellyel az a tévés balesetet okozott. Észnél kell lenni, mert ez a kocsi tény­leg zabálná a gyerekeket az út mentén”. Még a hírek sem fon­tosak. Ha komolyan vennék, csak egyszer hallhattuk volna a hírszerkesztőtől, hogy a Fidesz nacionalista. Majdnem mindig a párt neve elé biggyeszti a jelzőt. Már megszoktuk, eszünk ágá­ban sincs szóvá tenni, hogy ez nincs rendjén. TALLÓZÓ NEW YORK TIMES Elektronikus könyvek sikerlis­táját teszi közzé 2011-től a The New York Times. A lap sikerlistái fokmérői egy-egy szerző piaci si­kerének megítélésében. Az újí­tással a lap a digitális könyvek forgalmának növekvő jelentősé­gét akarja tükrözni. Az elektroni­kus könyvekkel való kereskedés azutóbbiháromévben az Amazon Kindle nevű olvasójának, majd az Apple iPad és a Bames & Noble's Nook készülékének megjelenésé­vel robbanásszerűen nőtt. Az amerikai kiadók szervezete sze­rint az e-könyvek eladása az év el­sőhónapjában a könyvpiaci forga­lom 9 %-át tette ki. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents