Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)

2010-11-06 / 256. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 6. Szalon-hirdetés 13 KÖNYV A SZALONBAN Egy kora középkori erudíció rejtelmei. Avagy a sokarcú történelem ízes szelete TOURS-I GERGELY KORUNK TÖRTÉNETE A FRANKOK TÖRTÉNETE KALLIGRAM LECZKÉS1 ANIKÓ „Ha valaki azzal a céllal veszi ke­zébe Tours-i Gergely művét, hogy minél pontosabb információkat szerezzen belőle a frank és a gall- római társadalom együttműködé­sére, intézményrendszerére, tör­vénykezésére és a közigazgatására vonatkozóan, csalódni fog. A Ko­runk története nem a frank nép, hanem a keresztény társadalom története - amelyet a földön a kirá­lyok és a püspökök, az égből pedig a szentekvezetnek.” Ezzel a meglepő, de annál hatá­sosabb ismertetővel találkozunk e vaskos könyv előlapjának felütése után. Ezek a kijelentések az olva­sót előbb megütköztetik, de rög­vest el is gondolkoztatják, s felkel­tik figyelmét a könyv tartalmi és szerkezeti egységének mélyebb feltárása, megismerése iránt. A szerkesztő Adamik Tamás és Mezei Mónika fordításában, va­lamint a Kalligram gondozásában megjelent Tours-i Gergely-mű számos érdekes esemény, vala­mint új ismeret feltárója és közve­títője. Unikális jellege abban nyil­vánul meg, hogy bár a 20. század­tól temérdek feldolgozása ismere­tes, a teljes Tours-i Gergely-alko- tás magyar nyelven csupán most jelent meg először. A szerző, Tours-i Gergely (ere­deti nevén Geórgius Florentius) gazdag szenátori család sarjaként 573-ban foglalta el Tours városá­nak püspöki tisztségét. Hozzávető­legesen akkor kezdte a Korunk tör­ténete című művének lejegyzését, ami korának kétségtelenül legje­lentősebb historiográfiai remeke. Történetíróként nemcsak a korai Frank Birodalom eseményeit tag­lalja, hanem általa bemutatásra kerül a világ alapítása bibliai vo­natkozásban, illetve a mű egyes történetein keresztül megismer­kedhetünk némely, a népvándorlás korában ismeretes és tevékenyke­dő germán néptörzs szerepével és életvitelével is. A történetek füzére az időszámításunk szerinti 591-es évvel zárul, de véglegesként az 594-es évet, azaz Gergely halálá­nak időpontját tekinthetjük. Az alcím (A frankok története), önnön magyarázó jellegénél és feladatánál fogva, egyfajta eszköz a sikeres továbbértelmezéshez. Egyes idegen nyelvű kiadásokban a Históriáé, illetve a Libri Histo- riarum decem megfelelőjét is használják, ezek azonban túlsá­gosan általánosító jellegűek. A tudatosan felépített tíz könyvből (kötetből) álló mű ma­gyar változatát a két neves fordító bevezető tanulmánya egészíti ki. Mezei Mónika írásában mintegy történelmi nézőpontból, alapos munkával és mély előismeretek­kel mutatja be a kor eseményeit és annak viszonyrendszerét, mely mind a laikus, mind pedig a már háttérismeretekkel rendelkező olvasó számára hatalmas segítsé­get nyújt a további értelmezés­ben. Adamik Tamás tanulmányá­ban, mely egy valódi mélyreható analitikus elemzés, a nyelvi kér­déseket tárgyalja. Lényegében az egész Tours-i-mű bemutatásra ke­rül egy-egy szövegrészlet alapo­sabb elemzése révén, ugyanis Adamik saját állításait és megfi­gyeléseit először egy módszere­sen kiválasztott latin szöveggel, majd annak magyar nyelvű fordí­tásával bizonyítja. A Korunk történetének tíz- könyvnyi egységét megelőzi a szintén Gergely által írt bevezető Előszó, s az egyes korszakhatáro­kat jelölő könyvek előtt az úgyne­vezett praefatiók kaptak helyet. Ezekkel az író nem csupán előre­vetíti az eseményeket, de egyúttal össze is foglalja a már előzőekben tárgyalt, s kiemelendő szereppel bíró történteket, minduntalan fel­tételezve az elkövetkezendőket. A mű határozottan elgondol­kodtató abból a szempontból, hogy mennyire is tartható a törté­nelem körülhatárolt szeletének, il­letve hogy milyen mértékben bír valós önéletírói jelleggel. írónk ugyanis nem az egész frank törté­netet foglalta össze, hanem csupán az általa ismert és meghatározó­nak (esetében inkább érdekesnek) vélt történeteket rögzítette írás­ban. Ezáltal megkérdőjeleződik magának az objektivitásnak a mi­benléte, s amennyiben az alkotás egészére tekintünk, felmerülhet annak akár személyes emlékirat­ként való értelmezése is. Tehát a referencialitás (valóságérték) tel­jes mértékű és feltétel nélküli elfo­gadása, illetve annak hihetősége egyaránt bizonyításra szorul. A történethűséget hivatott alátá­masztani mindenekelőtt a Biblia, illetve az ókori és Gergely korabeli történetírók említése, idézése (Sallustius, Severus, Jeromos, Orosius, Renatus Profoturus Frigi- redus, Sulpicius Alexander) is. A kötet záró részében található kiegészítések (Rövidítésjegyzék, Mellékletek) révén az érdeklődő ol­vasó megbizonyosodhat az egyes rövidítések pontos jelentéséről, a két családfa segítségével rendsze­rezheti a rokoni kapcsolatok oly­kor szövevényes halmazát, majd a Galliát ábrázoló térképrészletről vizuálisan is végigkövetheti Ger­gely elbeszélésének helyszíneit. A Személy- és tulajdonnevek jegyzéke pedig segíti az anyag logikus rend­szerezését, könnyítve ezáltal a gyors értelmezést. A szerző nyelvhasználatának analizálása közben a latin nyelv sokoldalúsága tárul fel az olvasó előtt, mindezzel pedig Gergely tel­jes mértékben bizonyítja a nyelv­tani szabályok bőséges és mélyre­ható ismeretét, illetőleg annak fel­használási készségét, holott Ger­gely a latin nyelv rendszerének bir­toklását illetően mindvégig „műveletlenségére”, nyelvi tuda­tosságának önnön maga általi megkérdőjelezésére hívja fel az ol­vasó figyelmét. Az előszóban is ezt fogalmazta meg: „(...) noha műveletlen stílusban, mégsem vol­tam képes elhallgatni sem a becste­lenek harcait, sem a helyesen élők életét.” Majd így nyilatkozik: „A fi­lozofáló szónokot kevesen értik, a vidékiesen szólót sokan.” (lásd 135. oldal) A különböző irodalmi műfajok szintén szerves részét képezik a mű koncepciójának, ugyanis a szövegtípusok bő választéka s azok szerteágazó megjelenítése történik. Az alkotás folyamán fel­lelhető az anekdota, a zsoltár és a levél (adománylevél, válaszleve­lek) szövege, szövegrészlete. Ta­lálkozunk szólásokkal és közmon­dásokkal, de a szónoki beszéd, az ítélet, a követi híradás, az álombéli idézet, az állatmese, az idézetek pogány római szerzőktől, a panasz és siralom, az apokaliptikus leírás, a zsinati jegyzőkönyvek is mind­mind megtalálhatóak benne. A fe­jezetek címei pedig, mivel számos esetben általuk jelenítődnek meg e műfaji behatárolások, nagymér­tékben könnyítik a gyors és effek­tiv értelmezést. A hagyományos történeti alko­tások jellemző vonása a csoda megjelenítése. Tours-i írásában ezek szövegkörnyezete gyakran a humor, az irónia, sőt, a csoda ne­gatív feldolgozása sem egyedi. Mindvégig megfigyelhető azon­ban az erőteljes moralizálás, a bemutatásra került számtalan is­teni csoda ugyanis mindig az ár­tatlanokat és a szenvedőket segí­tette: a bűn és bűnhődés momen­tumának gazdag szemléltetése s az isteni bosszú nem egy esetben halállal történő kifejezése figyel­hető meg. A csodák jobbára természeti események voltak: a tenger meg- duzzadása, áradás, földrengés, tűzvész, jégeső, tűzgömb az ég­ből, sáskajárás. Ezek rendszerint valamilyen szörnyű katarzist idéztek elő, s mindemellett erőtel­jes következményekkel is jártak. Azonban az emberi képzelet is nemegyszer különböző jelek, képzetek feltűnését (mint a meg­tört kenyérből való vér fakadása) eredményez(het)te, melyeket a jelenkori olvasó, s annak esedeges szkeptikus látásmódja, mindunta­lan átminősíthet. Az erőszak jelenléte egyaránt központi motívum. Már a világ te­remtése óta ismerünk a hatalom utáni vágy, illetve a „könnyed” te­rületszerzés lehetőségéről és be­teljesítéséről szóló történeteket. „Felkél az atya a fia ellen, a fiú az atya ellen, testvér a testvér ellen, ro­kon a rokon ellen. ” Ez az Orosius- idézet az előbbi kijelentés alátá- masztója, ugyanis a mű egész fo­lyamát végigkísérve, mint a pol­gárháborúk kiváltója, az intrikák kigondolója, majd azok állandó szülője jelenítődik meg. Az emberi élet és test semmibe­vétele, valamint mások fájdalmá­nak nyílt élvezete szintén számta­lanszor megmutatkozik a könyv hasábjain. A kínzásmódok mód­szeres és végeláthatatlan felsoro­lása megdöbbentő hatást vált ki a befogadóban: kínpadra vezetés, tűzzel és csipeszekkel való gyötrés, kezek és lábak szétszaggatása, fü­lek és orrok lemetszése, karóba húzás, hátrakötözött kézzel fára való akasztás, csörlőre feszítés, husángokkal ütlegelés, deresre vonás, vesszőkkel verés, akasztó­fa, kínzócölöphöz kötözés, tűzbe- vetés, kerékbekötés, hátratett kéz­zel gerendára rögzítés. A jó és a rossz örökös ellentéte (király/né és püspök), illetve a világi és az egyházi ember párhuzama kauzá­lis végkifejletet eredményezett, s mindezt pedagógiai célzattal. A mű narratív elbeszélésmódját alapvetően jellemzi a sokrétű vál­tozatosság. Természetesen Ger­gely rendelkezik az elsődleges el­beszélő kiváltságával, s ennek kö­vetkeztében még inkább kifejezés­re kerülneka saját tapasztalatai és élményei. Ellenben az egyes idéze­tek által a másodlagos, illetve az ötvözött narrátor alkalmazása is megtörténik, melyek a szó szerinti idézetek által az intertextualitás jelenlétét hivatottak erősíteni. A narrativitás kérdéskörén kí­vül a mű stilisztikai sokoldalúsá­gát bizonyítják a metanyelvi megnyilatkozások, a beszéltetés jelenléte, az egyes könyvek egy­ségként való feltüntetése, a szim­bolikus és a metaforikus fogalmak beékelése, az álom szerepének to­vábbgondolása, a kánoni szabá­lyok olykori ismertetése, az idő­rendiség hangsúlyozása, a fogal­mi túlzás alkalmazása. Gergely többször hangsúlyoz­ta, hogy könyvének írása folya­mán mindvégig igyekezett idő­rendben haladni. Azonban a tör­ténetek kronologikus menetét kü­lönböző betéttörténetek beékelő­dései gátolták, így maga az ese­ményfolyam is nemegyszer dara­bossá, akadozottá vált. S ámbár a mű koncepciójából e szövegrész- letek gyakran kikívánkoztak, az időrendiség felrúgása mindunta­lan az események árnyaltabbá té­telét szolgálta. A szerző a világ teremtésétől indít, s a történelem általa legfon­tosabbnak, legjellemzőbbnek, legnevesebbnek és legmeghatá­rozóbbnak tartott eseményeit fog­lalta írásba, központi szerepet tu­lajdonítva Tours patrónusának, Szent Mártonnak. A bibliai ese­mények pontos felelevenítését is figyelemmel követhetjük. A leg­ismertebb történetek vázolása és egyes esetekben azok szó szerinti idézése, majd ismertetése a törté­netiség és a hagyomány kettőssé­gét tárja elénk. Összefoglalva tehát a Korunk története nagyon olvasmányos, érdekes és oktató alkotás, mely minden olvasni szerető és a törté­nelem eme korszaka iránt érdek­lődést mutató ember figyelmét képes lekötni. (Tours-i Gergely: Korunk törté­nete. A frankok története. Pozsony, Kalligram, 2010,672 old.) bookline.sk 10-80^0 Állandó akciók, kedvezmények Megrendelését házhoz szállítjuk! / főoldal / könyv / antikvárium / idegen nyelvű / zene / film / játék, ajándék / drogéria / műszaki /karácsony /webshopok MP911229 SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents