Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-30 / 251. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 30. www.ujszo.com Egyre több lesz az egygyerekes család, a házasság intézménye nem tűnik el, sőt, a felsőfokú végzettségűek között örvend a legnagyobb népszerűségnek Szép lassan mind elfogyunk... A helyzet nem katasztrofá­lis, csak nagyon rossz - de­rült ki egy múlt héten Bu­dapesten tartott magyar­szlovák demográfiai kon­ferencián, melynek a kö­zelgő (magyarországi és szlovákiai) népszámlálás kölcsönzött aktualitást. MÓZES SZABOLCS A tradicionális család intézmé­nye nem lesz a múlté, ám megvál­tozik. Az emberek túlnyomó több­sége továbbra is vállalna gyereke­ket, ám nem érkezik annyit nem­zeni, szülni, amennyit szeretne. A szegregált közösségekben élő ro­mák nem lesznek pár évtizeden belül többségben a társadalmon belül, ám az ő számuk és arányuk nő a leggyorsabban. Ilyen és eh­hez hasonló megállapítások sora hangzott el a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Ku­tatóintézete által szervezett kon­ferencián, miközben a héten ér­kezett a sajtóhír: Magyarország lélekszáma augusztus végére fel­tehetően 10 millió alá csökkent. Jövőre pedig nagy valószínűség­gel kiderül, hogy Szlovákiában nincs már félmilliónyi magyar sem. Még nincs itt a vég, csak kö­zeleg? Egy gyerek­többre nincs idő A magyar és a szlovák demo­gráfiai helyzetet bemutató szak­emberek szerint alapvetően nincs különbség a jelenlegi fiatalok és a korábbi generációk gondolko­dásmódjában. Nem igaz az, mi­szerint a mai fiatalok nem akar­nak gyerekeket, vagy ha igen, ak­kor is csak egyet, nem igaz, hogy nem akarnának házasodni, hogy nem hisznek a család intézmé­nyében. A modemitás és a maga­sabb képzettség pedig egyáltalán nem jár a házasság mint intéz­mény elutasításával. Magyar és szlovák kutatások szerint a mai fiatalok nagy része is több gyermeket szeretne, a kü­lönbség a jelen és a pár évtizeddel ezelőtti múlt között alapvetően az, hogy nem lesz idejük mikor megszülni a több mint egy cseme­tét. Még sohasem halasztották ennyire későre a gyerekvállalást a nők a két országban - igaz, így van ez több más európai államban is. Magyarországon a nők 35 száza­léka 30 éves kora után szüli első gyermekét, a helyzet Szlovákiá­ban is hasonló. Húsz éve a szülő nők nagy része 30 éves korára már megszülte az összes - átlagban két - gyermekét, ma sokan ekkor kezdenek el ko­molyabban foglakozni a gyer­mekvállalás gondolatával mondta Kamarás Ferenc, a KSH demográfusa. A halasztás miatt viszont átlagosan egyre kevesebb gyermek jut egy anyára, jelenleg ez a szám Magyarországon és Szlovákiában is 1,3. Ahhoz, hogy egy társadalom lélekszáma ne csökkenjen - tehát még nem be­szélünk növekedésről 2,1 gyermeket kellene átlagosan szülniük a nőknek. Ezt az értéket jelenleg egyetlen európai ország sem tudja tartani, a legközelebb az írek és a franciák járnak hozzá - ha nem számítjuk az európai ka­kukktojásoknak számító albán ál­lamokat, Albániát és Koszovót. Nálunk a 80-as évek második fe­lében voltak utoljára ilyen szüle­tési adatok, a 90-es évek elejére a bűvös 2,1-es szám alá kerültek a hazai születési mutatók. Még egy szomorú adalék a gyermekvállalás-halasztás témá­ban: Magyarországon a 30 feletti nők háromnegyede szeretne gyermeket, de csak 20 százalékuk tesz is érte valamit. A nők nem akarnak kevesebb gyereket vál­lalni, mint tíz éve, de a húszas években elhalasztott gyerekeket később nem minden esetben sike­rül megszülni. Ezért nő az akarat­lan gyermektelenség, és ezért ve­szíti el lassan hegemóniáját a két­gyerekes családmodell Magyaror­szágon - figyelmeztet Kamarás Ferenc. Nem fenyeget gyermektelenség Michaela Potančoková, a Szlo­vák Statisztikai Hivatal mellett működő Infostat munkatársa sze­rint nálunk sem lesz sokkal na­gyobb a gyermektelenség, mint korábban volt. A statisztikák szerint Szlováki­ában az 1940 és 1961 között szü­letett nők között 9-11,5 százalék közötti volt a gyermektelenség aránya, ez a mutató az 1980-ban született nők esetében várhatóan 15-17,5 százalék között fog mo­zogni. Összehasonlításként: Né­metországban 30 százalékra tehe­tő az úgynevezett tudatos gyer­mektelenség aránya, tehát ennyi­en kimondottan nem szeretnének gyermeket. A valós gyermekte­lenség természetesen még na­gyobb. Megközelítőleg két és fél-há­romszorosára nő viszont az egy­gyermekes családok aránya a ko­rábbi évtizedekhez képest. Az 1940 és 1961 között született nők hozzávetőlegesen tizede szült egy gyermeket, az 1980-as generáció­jú nők esetében ez az arány várha­tóan már 30 százalékos lesz. A demográfus szerint ennek követ­keztében a kétgyermekes modell elveszti hegemóniáját, aminek je­lenleg még szinte beláthatatlan (egyáltalán nem csak népesedési) következményei lesznek. Az elmúlt öt év születési adatait bogarászva viszont egy érdekes adatra is bukkantunk: míg a leg­több gyermek, 2,91 a legalacso­nyabb végzettségű anyákra esik - erre számíthattunk is a romák szaporulatát figyelembe véve -, addig a második legtöbb gyerme­ket szülők között a felsőfokú vég­zettséggel rendelkezők állnak. 2005 és 2009 között a diplomás nők ádagosan 1,42 gyereket szül­tek, míg az érettségivel rendelke­ző nők 1,06-ot, az érettségi nélkü­li középiskolai képesítéssel bíró asszonyok pedig 1,35-öt. A házasság szentsége Az imént nem véletlenül írtunk asszonyt, a szakember szerint ugyanis a közhiedelemmel ellen­tétben csak enyhén csökken a há- zasulási kedv. Igaz, hogy fokoza­tosan nálunk is nő a házasságon kívül született gyermekek száma - ennek a jelenségnek ma még szin­tén csak nehezen belátható társa­dalmi és szociális következményei lesznek -, ám meglepetésre ez sem a leginkább liberálisnak vélt diplomások között dívik, hanem pont fordítva. 2008-ban a gyermekek 30,1 százaléka született Szlovákiában házasságon kívül - Magyarorszá­gon 10 százalékponttal több -, ám a legalacsonyabb végzettségűek között ez az arány 64,2 százalékos volt, míg a felsőfokú végzettség­gel rendelkezők esetében csak 10,9 százalékos. Az előbbi szám magyarázata nagyrészt szintén a romatelepeken keresendő: itt a demográfusok szerint más társa­dalmi szokások uralkodnak, a gyermekeket nemző párok sok­szor ténylegesen egy családot al­kotnak, „papíron” viszont csak ké­sőbb vagy sohasem legalizálják kapcsolatukat. Michaela Potančoková szerint érdekes paradoxon jellemző eb­ben a témában: noha leginkább a diplomások akceptálják a házas­ságon kívüli gyermekvállalást, ők maguk járnak el így a legkevésbé. A demográfus úgy véli, az adatok tanúsága szerint a család mint in­tézmény a jövőben nem veszti el létjogosultságát, csak kisebb és törékenyebb lesz. Roma szaporulat A többségi társadalomra jel­lemző népesedési trendek a ki­sebbségi roma populációra is jel­lemzőek, így teljesen alaptalanok azok a víziók, melyek szerint 30, 40 vagy akár 80 év múlva kisebb­ségben lesz a „fehér ember”. Ahogy előadásában Branislav Šprocha, az Infostat munkatársa rámutatott: demográfiai szem­pontból a romák nem alkotnak homogén egységet. Teljesen más népmozgalmi adatok mutathatók ki a szegre­gált, az integrált és a részben in­tegrált roma közösségekben - felmérések szerint a romák több­sége ez utóbbi típusú közösségek­ben él. A legmagasabb gyermek­szám természetesen a legszegé­nyebb, a többségi társadalomtól és annak civilizációs szokásaitól legtávolabb élő cigány közössé­gekre jellemző, ám a gyermekvál­lalási kedv az utóbbi évtizedekben itt is jócskán alábbhagyott. Egy kétéves kislány Ai Weiwei kínai művész Napraforgómagok című installációjának közepén a londoni Taté Galleryben. Az alkotás, mely száz­millió egyedi darab porcelán napraforgómagból áll, jövő év május 2-ig tekinthető meg (AP Photo/Lennart Preiss) Kelet-Szlovákia elzárt telepein - erre mondja a szaknyelv, hogy szegregált - egy nőre átlagosan 4,3 gyerek jut, Nyugat-Szlovákiában 3,7, míg Pozsonyban csupán 3,2. A gyermekvállalás szempontjából Szlovákiához hasonlóan Magyar- országon is az egyik legfontosabb tényező, hogy az ország melyik ré­szén él a roma család. 2005-ös adatok szerint Kelet-Magyaror- szágon 3,3, Budapesten 2,8, míg a Dunántúlon csak 2,4 gyermek jut átlagosan egy roma nőre. Mit hoz a jövő? Növekedést biztosan nem. Ma­gyarországon 1981 óta csökken a lakosság száma, nálunk a törés ezekben az években állt be. Kérdé­ses, a jövő évi népszámlálás még (egyelőre) több lakost mutat-e ki, mint a tíz évvel ezelőtti. Az viszont szinte már most biz­tos, hogy a magyar kisebbség lé­lekszáma ismét erőteljesen fog csökkenni. Az okok krónikusan ismertek: a vegyes házasságok vi­szonylag magas aránya - ami ön­magában nem lenne baj, ha ered­ménye 80 százalékban nem szlo­vák nemzetiségű utód lenne -, va­lamint a szlovák iskolába járó ma­gyar gyerekek (a magyar nebulók ötödé, pesszimista becslés szerint akár negyede nem anyanyelvi ok­tatásban részesül). Ahogy arra többek között Gyurgyík László szociológus kutatásai is rámutat­tak, a szlovák - számunkra idegen - nyelvű iskolai képzésnek erőtel­jes asszimiláló hatása van. Emel­lett pedig a magyarlakta vidék szü­letési mutatói is a szlovákiai átlag alatt vannak. S voltak is mindig az elmúlt több mint száz évben. A romák aránya mellett a nép- szaporulattal kapcsolatos másik nagy kérdés a kivándorlásé. Az Európai Unió kibővítése és az akadálymentes külföldi elhelyez­kedés következtében ugyanis több százezer fiatal távozott a ré­gió államaiból, akiknek csak egy részét űzte haza a két éve kirob­banó világgazdasági válság nyo­mában fellépő munkanélküliség. Amint arra előadásában Gödri Irén, a KSH munkatársa, valamint Gál Zsolt, a Comenius Egyetem ad­junktusa is rámutatott, a kivándor­lási adatok meglehetősen hiányo­sak, a tényleges migrációs veszte­ség kimutatásához csak a befoga­dó államok munkaügyi statisztikái adnak némi támpontot. A gazda­sági (foglalkoztatottsági) jellegű kivándorlás viszont kumulatív veszteségeket fog okozni országa­inknak, egyrészt mert a migránsok jelentős része eredeti terveivel el­lentétben kint ragad - a túlnyomó többség csak két-három évre kíván kimenni másrészt pedig mert szinte csak fiatalokról van szó, akik leendő gyermekeiket is már egy másik államnak és társadalomnak fogják megszülni. így nemcsak ők, hanem a megszületendő gyerme­keik is hiányozni fognak itthon. Végszó helyett egy ígéret: a té­mára a következő hónapokban, a jövő májusi népszámlálás előtt bőven visszatérünk, hogy kibont­suk a valóság minél több szeletét. Igaz, a végszót maga a népszámlá­lás fogja kimondani, mely meg­alapozott sejtésünk szerint nem lesz kegyes hozzánk... SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents