Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-28 / 249. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 28. Sport 23 Pavol Kováč, a dunaszerdahelyi futballcsapat kapusa szerint a Slovan-verésben a kamerarendszer körüli felhajtás is közrejátszhatott „Nem tartom magam hősnek” A 36 éves Pavol Kováč Partizánskén kezdte pályafutását, majd a Dubnica (1999-2003), a Slovácko (2003- 2005), az Apollon Kalamariasz (2005-2008) és az Olimpiakosz Pireusz játékosa volt (2008-2010). Szeptem­(Somogyi Tibor felvétele) Amióta a DAC-ban véd, még csak büntetőből ka­pott gólt, de állítja, ez nem csak az ő érdeme. Nem bánja, hogy az Olimpia­kosz Pireusznál csak a cse­repadon ült, s a görög baj­nokság után sem érzi visszalépésnek a Corgoň Ligát. Pavol Kováccsal, a dunaszerdahelyi futball­csapat kapusával beszél­gettünk. BŐDT1TAN1LLA Öt meccs alatt csak egy gólt kapott a Corgoň Ligában, azt is ti­zenegyesből. Lassan az a kép ala­kul ki, hogy önnek lehetetlen gólt rúgni. En ezt nem így látom. Nem tar­tom magam hősnek, nemcsak én nem kaptam gólt, hanem az egész csapat sem. Együtt dolgoztunk meg a jó eredményekért, közös a siker. Szeptember közepén érkezett Dunaszerdahelyre. Könnyen megtalálta a közös hangot a hátvédekkel? Hamar beilleszkedtem a csa­patba, ami az én esetemben azért nem akkora meglepetés, mert jól alkalmazkodom. Meccsről meccs­re jobb köztünk az összhang, de már rögtön az első napon érez­tem, hogy ez működni fog. Tudta, hogy első számú ka­pus lesz? Tudni nem tudtam, de remél­tem. Gyorsan megszokta, hogy soknemzetiségű csapatba érke­zett? Az angol nem jelent nekem gondot, s úgy általában a nyel­vekkel nincs problémám. Hozzá vagyok szokva, hogy sok nyelvet hallok az öltözőben. Hogy áll a magyarral? Na, hát magyarul nem tudok egy szót sem. Legfeljebb annyit, hogy „igen” meg „tessék”. Ezt is már itt tanultam, korábban soha nem voltam magyar környezet­ben. Novota János közönségked­venc és ikon volt Dunaszerdahe- lyen, hihetetíen módon rajong­tak érte a szurkolók. Nem tar­tott attól, hogy nehéz lesz őt he­lyettesíteni? Nem gondolkoztam ezen. Jani nagyszerű munkát végzett itt, de már elment. Ez a futball világában teljesen természetes, valaki megy, valaki jön... Egyébként amikor Jani a múltkor itthon volt, talál­koztunk, s adtam neki néhány ta­nácsot, mire figyeljen Görögor­szágban. És mire? Öt évet töltöttem Görögország­ban, előbb a Kalamariaszban, az­tán az Olimpiakoszban. Megis­mertem az ottani mentalitást, ta­lán túlságosan is. A görögök nyu­gis emberek, egyrészt irigylésre méltóak, hogy soha nem sietnek, másrészt voltak dolgok, amelyek nagyon nem tetszettek. De ezt nem a sajtóban kell elemezni, be­széljünk inkább a futballról. Mit gondol, mire lehet képes a DAC a Corgoň Ligában? bér óta a DAC futballistája. Hosszú távú célokról nem be­szélnék. A legfontosabb, hogy jö­vőre is az élvonalban szerepel­jünk. A rázós kezdés után lassan helyrerázódunk, remélem, a to­vábbiakban is jól fog menni a csa­patnak. Szerződése az őszi szezon végéig szól. Gondolkodott már a folytatáson? Nem ezen jár az eszem. Szom­baton a rózsahegyiek ellen ját­szunk bajnokit, a meccsre kon­centrálok. Az élet már megtaní­tott rá, hogy az ember azt sem tudhatja biztosan, mi lesz holnap, nemhogy azt, mi következik egy­két hónap múlva. Mi a véleménye a dunaszer- - dahelyi szurkolókról? Nagyon kellemesen megleptek. Nagyon-nagyon kellemesen. Nem hasonlíthatom őket össze az Olimpiakosz drukkereivel, mert ott harmincezren vannak egy meccsen, másrészt igaz, hogy itt kevesebben járnak, de a biztatá­suk hihetetlen erőt ad a csapat­nak. Nagyon sokat segítenek ne­künk. Szlovákiában még sosem éltem át, hogy egy meccs után a szurkolók ölelgessenek minket, ahogy Dunaszerdahelyen a Slo­van elleni meccs után. Hogyan élte meg azt a mér­kőzést? A nézők nem lehettek ott a lelátón, de sokan a kerítés mögül buzdították a csapatot. Tudom, hogy a nézők lemarad­tak egy óriási nagy meccsről, és ez az élmény örökre hiányozni fog nekik. Viszont - ám ez csak az én elméletem - lehet, hogy ha teli le­látók előtt játszunk, a nézők bele­hajszoltak volna minket egy túl­ságosan nyílt játékba, és lehet, hogy nem vertük volna meg a Slo- vant. Hangsúlyozom, ez csak egy elmélet. Nagyon sajnálom, hogy a nézők nem láthatták élőben ezt a fantasztikus mérkőzést, de azért a három pontért megérte üres sta­dionban játszani. Remélem, nem fognak ezért rám megharagudni a drukkerek, hiszen ők tehettek a legkevésbé a kialakult helyzetről, és tényleg bánt, hogy nem lehet­tek ott a tribünön. De végül is ők is látták a meccset, még ha csak a kerítés mögül is, és a lefújás után együtt ünnepeltünk. Mit gondol arról a határozat­ról, hogy minden klubnak ren­delkeznie kell kamerarendszer­rel? Szerintem vannak ennél fonto­sabb dolgok is. Ebben az éghajlati övben inkább a gyepszőnyegek minőségével kellene törődni. No­vember végéig tart a bajnokság, s februárban kezdődik megint, vagyis szinte biztos, hogy hóban is fogunk futballozni. Fűtött pályák­ra lenne szükség, mert a legtöbb stadionban katasztrofális a gyep minősége. Mennyire befolyásolta a csa­patot a kamerarendszer körüli hajcihő? A Slovan elleni meccs előtt egész héten erről volt szó. Az öl­tözőben is mindenki arról beszélt, hogy nézők nélkül fogunk játsza­ni. Tényleg nagyon sajnálom, hogy a drukkerek nem lehettek ott a stadionban, de néhány csa­pattársamat ez az egész helyzet annyira ' feldühítette, ■ feltüzelte, hogy talán ennek köszönhetően is tudtuk legyőzni a Slovant. Az öl­tözőben egészséges feszültség uralkodott. Csak somolyogtam magamban, ahogy láttam az ar­cokon az elszántságot. Éreztem, hogy ez most jót tesz nekünk. A problémák sokszor a rejtett erő­tartalékokat is mozgósítják, és itt pontosan ez történt. Lehetett volna fordított hatá­sa is a dolognak. Persze, ha nem jött volna ki ne­künk az a meccs, mondhattuk volna, hogy a kamerarendszer kö-' rüli felhajtás miatt nem tudtunk rendesen'felkészülni. De nekem meg sem fordult a fejemben, hogy kikaphatunk. Amikor láttam a többieken, milyen egészségesen mérgesek, tudtam, hogy minden rendben lesz. Máshol is átélte már, hogy egy probléma még jobban összekovácsolta a csapatot? Görögországban szó sem lehe­tett ilyesmiről. Huszonöt azonos képességű játékos volt a klubban, de csak tizenegyen játszhattak, mindenki arra várt, hogy a másik hibázzon. Színlelhettük volna, hogy nagy barátok vagyunk, de mindenki tisztában volt vele, elég egy pillanatnyi megingás, és a másik könyörtelenül kihasználja. Ott nem volt barátkozás, csak munka és kőkemény harc azért, ki fog játszani. Mit adtak önnek a görögor­szági évek, amit itthon biztosan nem élt volna át? Kapusként rengeteget fejlőd­tem. Nyelveket tanultam, egy csodálatos országban éltem, ahol az egész családom nagyon jól érezte magát. Sok barátom van Görögországban, gyakran vissza fogunk menni, évente legalább egyszer biztosan. Az Olimpiakosz után nem érezte visszalépésnek a DAC-ot? Nem hordom fenn az orrom, nem vagyok beképzelt. Az Olim­piakosz már a múlté, most Duna­szerdahelyen vagyok, itt is ugyanúgy fociznak, itt is ugyan­úgyjárnak a nézők meccsre, itt is ugyanúgy edzeni kell. A futball olyan, mint az élet, az embernek sosem szabad elbíznia magát, né­ha jobb körülmények között dol­gozhat, néha kevésbé, de sehová sem vezet, ha olyasmire vágok fel, ami már elmúlt. Milyen a viszonya Kiss Dáni­ellel, aki a kispadra szorult az ön érkezésével? A pályafutásom során csak egyetlen kapustársammal voltak kisebb problémáim. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok köteke- dős, nem vagyok rossz ember. Mindenkivel igyekszek kijönni, ha nem tudok is mindenkin segíteni, de biztosan senkit nem akarok bántani. így van ez Danival is. Szerintem jó viszonyban va­gyunk. Persze ő bizonyára nem lelkes, hogy itt vagyok, mert kü­lönben védhetne, de ez teljesen természetes. Én is átéltem ezt a szituációt az Olimpiakoszban. Hogyan kezelte ezt a helyzetet? Kérdem én: ki az, aki a helyem­ben nem ment volna el az Olimpi­akoszba, még ha csak a kispadra is? Ez volt életem lehetősége, nem bántam meg egyetlen napot sem, amit ott töltöttem. Én is abban bíztam, hogy egy kicsivel többször fogok védeni, de így sem bánok semmit. Mindig az volt az álmom, hogy egy nagy csapatba kerüljek, lehet, hogy csak második számú kapus voltam, de így se bántam meg, hogy odamentem. Milyen volt az Olimpiakosz játékosának lenni? Egy nagy klubban minden nagy. Nagy pénzek forognak benne, másképp, magasabb szin­ten van megszervezve, és főleg iszonyatosan nagy a nyomás a já­tékosokon. Elképzelhetetlenül nagy. Ezzel a legnehezebb meg­birkózni. A szervezés, az anyagi­ak, az edzéskörülmények, a sta­dion, a médiaérdeklődés - mind­ez olyan, mint egy őrültekháza. Az embernek komolyan oda kell figyelni, hogy magánélete is ma­radjon, mert a városban is folyton leállítják a drukkerek. De a leg­nehezebb megszokni azt a fo­lyamatos nyomást, teljesítmény­kényszert. Önnek mi segített ebben? Mindenki másképp éli meg a ránehezedő nyomást, vannak flegmább típusok, és vannak olyanok is, akik könnyen a szívük­re veszik a dolgokat. Nekem na­gyon sokat jelentett a családom, a feleségem és a kislányom, akik ve­lem voltak Görögországban, de a szüleim és a tágabb rokonság tag­jai is, akik itthon maradtak, de akikkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Mindannyian az egész pályafutásom alatt biztos támaszt jelentenek. Vannak meccs előtti rituáléi? Persze! Nem mindegy, mit ve­szek fel és milyen sorrendben, és a kapufákkal is szoktam beszélgetni meccs előtt. Meccs alatt hallja, hogy mit kiabálnak a szurkolók? Igyekszem magamba fordulni, a külvilágot teljesen kizárni, és csak a játékra koncentrálni. Néha hallom, mi történik a lelátón, de nem lesem állandóan a tribünt. Csak akkor nézek ki a nézőkre meccs előtt, ha a feleségem és a kislányom is ott ül a lelátón, őket mindig megkeresem a szemem­mel. Eddig két meccsen voltak kint, itthon a kassaiak ellen, illet­ve Nyitrán, mindkétszer nyertünk l:0-ra, vagyis gyakrabban kellene járniuk! Édesapám többször kijön a stadionba, ő az eddigi öt mérkő­zésemből négyet látott. Mérkőzés után gyorsan ki tud kapcsolni, vagy még sokáig a pályán történtek járnak a fejé­ben? Amíg fiatalabb voltam, jóval több érzelem kavargóit bennem egy meccs után. Szerettem is egy kicsit egyedül lenni, tovább kint maradni a pályán, vagy bezárkóz­ni a gyúrószobában, főleg veresé­gek után. Nem volt kedvem be­menni az öltözőbe, a sok ember közé, mert néha olyan sok minden forrott bennem, hogy talán vala­mi olyasmit is mondtam volna, amit később megbánok. Jobb ilyenkor megvárni, míg az ember megnyugszik, és aztán higgadtan megbeszélni a dolgokat. Egy győ­zelem után jólesik szabadjára en­gedni az érzelmeket, de vereség után jobb egyedül átgondolni a történteket. EREDMÉNYEK ■ Labdarúgás HOLLANDIA, 11. forduló: Roda Kerkrade-NEC Nijmegen 1:1, Heracles Almelo-NAC Breda 4:1. MAGYAR KUPA. 4. forduló (a 16 közé jutásért): Nagye- csed (III. osztályú)-DVSC 1:1 - tizenegyesekkel: 7:8, Gyirmót (ll.)-Pápa 1:1 -tizenegyesekkel: 2:3, Lipfit (III.)- Szombathelyi Haladás 2:5, BKV Előre (ll.)-Siótok 1:2, Bocs (ll.)-Újpest 1:5, Tisza Volán (lll.)-Vasas 1:3, Tisza- kanyar (lll.)-Kecskemét 0:3, Tiszabecs (megye I.)- Eger (III.) 1:3, Pécs (ll,)-Paks 0:1, REAC (ll.)-Ferencváros 0:5. SPANYOL KIRÁLY-KUPA. a 16 közé jutásért, 1. mérkő­zések: Murcia (III. Iigás)-Real Madrid 0:0, Ceuta (lll.)-FC Barcelona 0:2. NÉMET KUPA, 2. forduló: Kaiserslautern-Arminia Biele­feld 3:0, Cottbus-Freiburg 2:1, FSV Frankfurt-Schalke 0:1, Bayern München-Werder Bremen 2:1, Koblenz- Hertha Berlin 2:1, Victoria Hamburg-Wolfsburg 1:3, Köln-München 18603:0, Fürth-Augsburg 2:4. ANGOL CARLING-KUPA. nyolcaddöntö: Birmingham City-Brentford 1:1-11 -esekkel 4:3, Ipswich- Northamp­ton 3:1, Leicester-West Bromwich 1:4, Wigan-Swansea 2:0, Manchester United-Wolverhampton 3:2. ■ Jégkorong NHL: Toronto-Florida 3:1, Philadelphia-Buffalo 6:3, Ottawa-Phoenix 5:2, Calgary-Edmonton 5:4 - rávezeté­sek után, Dallas-Anaheim 2:5 - Ľubomír Višňovský (A) 0+ 2, Vancouver-Colorado 4:3 - hosszabbítás után, Peter Budaj (C) végigvédte a meccset. ■ Kézilabda FÉRFI EB-SELEJTEZŐ, 1. forduló, 4. csoport: Szlovákiá­jáéi 38:24 (20:14). NŐK, WHIL, 8. forduló: Zlín-Trenčín 33:28 (15:12), ŠKP Bratislava-Veselí 20:19 (7:9), Partizánske-Most 30:26 (14:12), Bánovce-Slavia Praha 29:35 (14:18), JindFichov Hradec-Safa 18:20 (11:9). ■ Kosárlabda Nűl EURÖPA-KUPA, C csoport: Ružomberok-Lille 66:73. FÉRFI EXTRALIGA, 10. forduló: Spišská Nová Ves-Nitra 84:93, Banská Bystrica-Komárno 70:63, Pezinok-Levice 87:80, Svit-lnter Bratislava 82:81. NBA: Boston Celtics-Miami Heat 88:80, Portland Trail- Blazers-Phoenix Suns 106:92, Los Angeles Lakers- Houston Rockets 112:110. ■ Tenisz WTA-VILAGBAJNOKSÁG, Doba - Bordó csoport: Stosur (ausztrál, 5.)-Schiavone (olasz, 4.) 6:4,6:4: Fehér cso­port: Zvonarjova (orosz, 2.)-Azarenka (fehérorosz, 8.) 7:6,6:4. SZENTPÉTERVÁRI FÉRFI TORNA, nyolcaddöntö: Tip- szarevics (szerb, 3.)-Russell (amerikai) 6:2,7:5. ■ Sportfogadás A L0T0 (szerda) 43. játékhetének nyerőszámai -1. HÚ­ZÁS: 7,8,29,40,41,43; pótszám: 18. NYEREMÉNYEK - 1. dl]: 300 000 euró (1 nyertes); 2. díj: nincs nyertes; 3. díj: 1228,70 euró (12); 4. díj: 27,80 euró (765); 5. díj: 3,95 eu­ró (16 418). JACKPOT: 300 000 euró. AII. HÚZÁS nyerőszámai: 1,13,29,34,35,46; pótszám: 48. NYEREMÉNYEK: 1. és 2. díj: nincs nyertes; 3. díj: 4914 euró (3); 4. díj: 34,85 euró (611); 5. díj: 4,60 euró (14 230). JACKPOT: 322 873,41 euró. JOKER-SZÁM: 600 722. NYEREMÉNYEK: 1. díj: nincs nyertes; 2. díj: 3330 euró (1); 3. díj: 330 euró (14); 4. dl): 33 euró (181); 5. díj: 3,30 euró (1620). JACKPOT: 94 255,05 euró. A KENŐ 10 tegnapi nyerőszámai: 2,8,11,12,19,24,26, 31,36,37,44,46,50,53,59,65, 67,72,78,80. Kenő Plusz-szám: 12. Csapattársával ütközött Kerekes súlyos sérülése Báránd. Súlyos sérülést szen­vedett a megyei bajnokságban az egykori NB I-es gólkirály, Kerekes Zsombor, aki egy másik volt deb­receni kedvenccel, Sándor Ta­mással ütközött össze a Báránd- Téglás meccsen. A két futballista egy csapatban játszik, ám az egyik támadás közben mindket­ten a földre kerültek, Sándor pe­dig olyan szerencsétlenül esett, hogy a térdével telibe találta Ke­rekes fejét. A bárándi támadó el­vesztette az eszméletét, és csak a kórházban tért magához, amikor éppen tolták a műtőbe. Idén valószínűleg már nem léphet pá­lyára. „Tudtuk, hogy nagy a baj, azonnal mentőt hívtunk, és csak később, a meccs után értesül­tünk, hogy eltört a járomcsontja, amiért műteni kellett” - mondta Garamvölgyi Pétert, a hazai csa­pat védője. A bárándiak a sokkoló sérülés ellenére l:0-ra megnyerték a me­gyei rangadót, (origo)

Next

/
Thumbnails
Contents