Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-28 / 249. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 28. Kultúra 9 Ma nyolcvanéves Dobos László, a Kossuth-díjas író, közíró, politikus értelmiségi, intézményalapító Küzdelmes, termékeny életút író ír. Ül a dolgozószobájában, íróasztala az ablak előtt, körülötte papírok, cetlik, könyvek, kis mellszobor, a falon olajfestmény vagy rézkarc, előtte párolgó kávé, kint, az udvaron bólogató eperfa, koronáján madarak csivitelnek, vagy éppen síri csöndben havazik; Shelley-vel élve, malomkerék suhog a légen át. Idilli állapot, ahogyan az olvasók zöme elképzeli. KÖVESDl KÁROLY A lényeg, hogy háborítatlanul kopácsol az írógép vagy számítógép billentyűzetén, akár egy harkály, esetleg, ha megrögzött szokásai vannak, tollát sercegteti. Mélázik, felvonja szemöldökét. Egyedülvan, avilág elmerült körülötte. Na, ez az, ami a szlovákiai magyar toliforgatók többségének talán csak az álmaiban létezik. Ahhoz más táján kellett volna születniük a világnak, nem itt, nem most (utóbbi terminus alatt évtizedek értendők). Itt, Európa egyik viharsarkában, ahol mindig rosszkor és rossz helyen. Ahol hiába sugárzik erőt a szülőföld a maga harmincnegyven generációjának kollektív emlékezetével. Itt török, tatár, labanc, rendek, hadisarc, Trianon, Jalta, első, második háború, kitoloncolás, jogfosztás, sanda nézés, folytonos békétlenség. Leginkább a lelkekben. Itt önvédelmi reflexek éjfélkor az ágyból kiugrasztva is. Ritkán nyerhető sakkparti a történelemmel. S az örök dilemma: szembeszegülni a hatalommal, vagy beépülni a sáncaiba? Pedig a lélek nyugalomra vágyik, az alkotó ember nem külső inzultusokra, hanem belső, teremtő nyugtalanságra. Dobos László, aki most lett nyolcvan esztendős, húsz éve nem írt szépirodalmi művet. Miért tette volna, mondhatná bárki, hiszen négy termékeny évtized alatt megírta a magáét. Köteteivel a csehszlovákiai magyar széppróza egyik legjelesebb képviselője (számos irodalmi díja is erről árulkodik), meg aztán akadnak „egykönyves” írók szép számmal a világ más tájain is. Való igaz. Ebben a látszólagos alkotói elhallgatásban azonban a fentiek gyötrelmes kérdései és tényei tükröződnek. Akárcsak a lezáratlan és megoldatlan múlt (1968), az elakadt társadalmi változások továbbvitelének és az örökös tűzoltásnak, a cselekvésre mindig készen állásnak a kényszere. Ez a generáció, melyet alapozónak szokás nevezni, Lutherrel szólva, másképp nem tehetett. Mint nemzedékének többi tagja, a jogfosztottság éveiben Dobos László is szökdöső diák volt; a háború után Sárospatakon tanult, aminek megvolt az a pozitív hoza- déka, hogy olyan tartást kapott, amit máshol nem osztogattak. Kis otthoni időzés után (Királyhelmecen tanított) őt is Pozsonyba sodorták a körülmények és a sors fuvallatai, s 1951-től megszakítás nélkül, napjainkig a szlovák fővárosban laldk. Idestova hatvan esztendeje. A pataki diákból író, közíró, politikus értelmiségi, intézményalapító, a magára hagyott kisebbség társadalmi és kulturális életének egyik fő szervezője lett. Kész csoda, hogy Dobos László és nemzedékének legtehetségesebb képviselői, vállalva a vasárnapi író pejoratív jelzőjét, képesek voltak megalkotni sarkalatos műveiket, miközben állandóan szélmalomharcot kellett vívniuk a hatalommal. Már maguk a regénycímek (Földönfutók, Egy szál ingben, Hólepedő, Sodrásban), de még a publicisztikai kötetcímek is - a világ más tájain anakronisztikusnak tűnhető - tartalomra utalnak (Gondok könyve, Teremtő küzdelem), melyekben az egész írói attitűd tükröződik. Mégis, vagy éppen ezért, Dobos László regényeinek is köszönhető, hogy fiatal generációk a szépirodalom prizmáján keresztül ismerhetik meg sorsközösségünk több évtizedes múltját, buktatóit, harcait. A Királyhelmecen született író gazdag életútjának állomásait felsorolni is hosszadalmas lenne. Az 1930-ban született Dobos volt tanító, tanársegéd, a szlovák írószövetség magyar szekciójának titkára, az Irodalmi Szemle alapítója és fő- szerkesztője, a Tátrán könyvkiadó magyar részlegének vezetője, a Csemadok országos elnöke, a prágai tavasz idején tárcanélküli miniszter, a Madách Könyvkiadó igazgatója, a politikai tisztogatások után műszaki vezetője, a pártállam bukása után ismét igazgatója, 1989-től a Csemadok tiszteletbeli elnöke, a Magyarok Világszövetségének társelnöke, majd Kárpát-medencei alelnöke, régióelnöke. A rendszerváltás után négy évig az Együttélés politikai mozgalom nemzetgyűlési képviselője. Csoda- e, hogy ennyi szerepvállalás mellett nem lehet ontani a műveket? Csoda-e, hogy az élet csúcsán egyáltalán ilyen kérdéseket kell feszegetni? Hiszen a tájainkon élő értelmiségi embernek mindig fel volt adva a lecke: válassza-e a Parnasszusra vezető út kényelmesebb, több sikerrel kecsegtető kacskaringóit, andalogva porosz- káljon Pegazusa hátán, vagy álljon elébe a közéleti kihívásoknak, és lemondva dicsőségről, félredobva hiúságot, tegye a dolgát, ami boldogabb vidékeken nem is az ő dolga kellene, hogy legyen. A kérdés most már úgy vetődik fel, hogy kik jönnek a Muszáj Herkulesek nemzedéke után, s többre lesz-e képes a mai középnemzedék és a fiatal generáció ebben a szabad vüágban? Mennyire érzik fontosnak és meghatározónak Dobos László és a többiek vigyázó szemét, példáját? Hogy véget ér-e egyszer a Dobos által megfogalmazott fátum: „Megtűrtek és megalázónak vagyunk mindkét oldalon.” Elhunyt Turner Zsigmond Életének 86. évében tegnap elhunyt Turner Zsigmond színművész, a Komáromi Jókai Színház ÖrökösTagja. A művész Pozsonyban született, Budapesten magánszíni- iskolát látogatott, majd a Vígszínház, illetve a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház tagja lett. Innen az Állami Faluszínházba szerződött, hogy aztán 1952-től 1987-ig, nyugdíjaztatásáig a Komáromi Magyar Területi Színház tagja legyen; s így lett a teátrum meghatározó tagja. Alakításait hang- és filmszalagok is őrzik. Amikor Tóth Tibor színház- igazgató 2008. július 14-én otthonukban felkereste a színháznak azokat az alapító tagjait, akik nem tudtak megjelenni június végén az Örökös Tag cím ünnepélyes átadásán a Komáromi Jókai Színházban, Turner Zsigmond is vallott érzéseiről, szerepeiről, az Örökös Tag címről. „Rengeteget játszottam ebben az épületben - mondta a művész az akkor készült interjúban. - Vagyis abban, amely ennek a háztömbnek a helyén állt, melyben jelenleg élek. Egy előadás ötvenszer, hatvanszor, a Sevillai borbély például hetvenszer ment. De mondhatnám a Figaro házassága vagy a Makrancos hölgy című darabokat is. Egy előadás volt, amit nagyon szerettem, de nagyon rosszul vette a publikum. Thurzó Gábor Záróra című darabját. Annyira hittem benne, és olyan jó szöveg Turner Zsigmond (1925-2010) (Képarchívum) volt, de valahogy nem fogta a közönség. Rimsky Palo rendezte. De azt kérdezte, mit éreztem, amikor átvettem a címet. Nagyon nehéz volt a szobor. Ekkora szobrot, ilyen súlyosra csinálni? De minden viccet félretéve, nagyon örülök neki. Különc vagyok. Sem fényképezkedni, sem interjút adni nem szeretek. Most kivételt tettem. Nagyon boldog vagyok, mert ilyesmivel nem voltam ellátva az utóbbi időben. Ráadásul házhoz is szállították. Nagyon jó helyre került a szobor! Ezen a szent helyen kezdtem ötvenkettő októberében a szakmát. Ha véletlenül lerombolják majd ezt a házat is, itt hagyom a szobrot, hogy ha kikaparják a romok alól, jelezze, hogy ezen a szent helyen adták át az Örökös Tag címet.” (szél) A budapesti Irie Maffia Pozsonyban Pozsony. Jelképes, 1 eurós belépővel csábítja a közönséget ma 22 órára a pozsonyi vár alá fúrt egykori szovjet bunkerba, azaz a SubClubba a budapesti Irie Maffia reggae-dancehall-funk-rock kommandó, amely ezúttal soundsystem felállásában lép színpadra. A zenekarvezető, Dermot (Élő Márton) és Jumo Daddy (Horváth Gáspár) által bakelitről játszott reggae/dancehall ritmusokra Columbo (Kéri András), a Brains zenekar frontembere énekel reggae szövegeket a jamaicai hagyományok szellemében. A 2005-ben alakult formáció hamar a fiatal magyar közönség kedvence lett. Az Irie Maffia felvételei több magyar és nemzetközi válogatáslemezre felkerültek. A pozsonyi megálló társszervezői a Védcölöp Alapítvány és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, (juk) Ötödik alkalommal rendezték meg Kassán a V4 - Moon Ride kortárs művészeti fesztivált; hat nap alatt mintegy negyven program várta a közönséget A félhomály holdbéli éjszakái - különleges, sejtelmes hangulatban FECSÓYVETT Kassa. Amikor a Moon Ride fesztivál második napján a francia Moon Riders dark elektro formáció fehér tüskés jelmezben megjelent Jacek Fras lengyel képzőművész Löffler Múzeum-beli, képregény stílusú kiállításának „elő- zenekaraként” a múzeum épülete előtt, azt gondoltam, a rendezvény reklámja már az ő köztéri szereplésük által is jól meg van alapozva, s bevonz némi többletközönséget a programokra. Az arra járók kíváncsian figyelték a „holdbéli” figurák csillagközi hangszereit, gépies mozgással párosuló, monoton zenéjét. Sokkal inkább az értetlenség ült ki azonban az arcukra, mint a kitörő lelkesedés. ' A vallásalapító Osho gondolata jutott eszembe, ,A valódi művészet olyasvalamit jelent, ami segít meditatíwá válnod”, s bár ez a fesztivál rengeteg olyan programot kínált, amely révén az emberben kérdések fogalmazódhatnak meg önmagával, a világgal kapcsolatban, bátran kimondható: az átlagembert ma nem vonzza az igazán mély meditáció. A Moon Ride művészeti fesztivál egy szűk rétegnek szól. A szervező Bona Fide polgári társulás idén október 11. és 16. között mintegy 40 programmal várta a közönséget. Az előadók zömmel a V4 országaiból érkeztek, de jöttek művészek az USA- ból, Ausztriából és Franciaországból is. A klasszikus műfajokon belül - film, színház, tánc, zene - újszerű, modem, kortárs művészeti előadások kerültek a programba, nem hiányoztak a koncertek, kiállítások, perfor- mance-ok, videoinstallációk. ,A fesztivál Peter Ratkoff ötlete volt, aki jelenleg a Tabaéka Kul- túrfabrik igazgatója. A V4-es országok modern művészettel foglalkozó alkotóinak szeretett volna teret biztosítani, mivel ilyen jellegű fesztivál nem volt, s Kassán kívül jelenleg máshol ma sincs a visegrádi országokban. Első ízben öt évvel ezelőtt szerveztük meg, s lehetőségeinkhez mérten igyekszünk a legújabb előadókat, alkotókat és a legszínvonalasabb műveiket elhozni” - mondta Lukáš Berberich dramaturg. Idén a Tabaéka Kultúrfabrik épületén kívül a Kaszárnya - Kul- túrparkban, a Löffler Béla Múzeumban, a városi fedett uzodában, az Állami Színház kis-színpadán és a dominikánus templomban is voltak programok. ,A helyszínek bővítésével nagyobb számú közönséget szerettünk volna megmozgatni, de tudomásul kell venni, ez a fesztivál egy szűk rétegnek szól, a véleményalkotó és -formáló rétegnek. A nézők száma így is évről évre fokozatosan nő, a fesztivál lassan bekerül a város vérkeringésébe” - hangsúlyozta Lukáš Berberich. A gazdag programból említsük meg a cseh Handa Gőte társulatot, amely az élő zene, a sound arte és a klasszikus színház elemeinek kombinációjával a vizuális művészet határán mozog. Emlékezetes volt a magyarországi Tünetegyüttes Karc című előadása is: humorral fűszerezett abszurd társadalomkritikájuk több rangos szakmai díjat nyert már Magyarországon. Az erdélyi származású, Budapesten élő - Jackie Trist néven zenészként ismert - Szabó Péter konceptuális művész Second order desires című kiállításán a Tabačkában poszt-konceptuális objektumokat, ceruzarajzokat, videóinstallációt lehetett látni. A vizuális művészet hatalmas előadótermévé alakult át a városi fedett uszoda, ahol a Prawatt & Kiégő Izzók lengyel-magyar látvány- show-előadását láthatták az érdeklődők. Az experimentális elektronikus zene és a tér fény általi teljes átalakításának koprodukciója az egyik legnépszerűbb programja lett a fesztiválnak. A Tabaéka Kultúrfabrikban az egymást követő esti koncertek általában éjszakába nyúló partikká alakultak. A négy ország underground szcénájának zenészei, mint a magyarországi Volkova Sisters, Pándi Balázs, az Anima Sound System Djs, a Marionette ID, a cseh Please The Trees, a Data- Live, Poxxoxo Djs, az osztrák Pendler, az USA-beli The Pharmacy, a szlovák-cseh Para Avis, a lengyel 3Moonboys, a szlovák Jelly Belly és Vili:am alias Električka fergeteges hangulatot biztosítottak az esti szórakozáshoz. A francia „tüskés" Moon Riders a Löffler Múzeum előtt (Aszerzőfelvétele)
