Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-04 / 228. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 4. www.ujszo.com RÖVIDEN Tőzsér Árpád kötetének bemutatója Budapest. Holnap 16 órakor az írók Boltjában (Andrássy út 45.) mutatják be Tőzsér Árpád A vers ablakán kihajolva című, a Palatínus Kiadó által megjelentetett válogatott kötetét. A költő 75. születésnapja alkalmából megjelent ünnepi kiadványt Ferencz Győző mutatja be. Beszélgetőtárs Reményi József Tamás, a kiadó irodalmi vezetője, (ú) A kritikusok díját nyerte a Pál Adrienn Zürich. A kritikusok által odaítélt két díj egyikét nyerte el a Pál Adrienn című magyar film a szombat este véget ért 6. zürichi film- fesztiválon, amelyen az összes díjat európai alkotások söpörték be. A kritikusi elismerést odaítélő svájci filmes újságírók szövetsége (SVFJ) szerint Kocsis Ágnes filmje „mélyérzelmű portré egy ápolónőről, aki a halállal szembesülve visszatalál az életbe”. (MTI) A Komáromi Jókai Színház pozsonyi vendégjátéka Ma este Primadonnák A budapesti József Attila Színház vendégjátékával kezdte idei évadjának bérletes előadásait a Jókai Színház Kölcsönlakás visszajár? AJÁNLÓ Pozsony. Tavaly nyáron mutatta be a Komáromi Jókai Színház a Primadonnák című bohózatot, amely azóta is hatalmas siker. Ken Ludwig kétrészes bohózatával ma Pozsonyban vendégszerepei a társulat. A történet szerint Jack és Leo, a két Shakespeare-színész egy újságban érdekes hirdetésre bukkan. Egy gazdag idős hölgy az örököseit keresi. A két színész összenéz, ez nekik nem jelenthet gondot. Ördögi tervük végrehajtásában még az a kis semmiség sem gátolja őket, hogy az örökösök, kikről a hirdetésben szó van: nők. „Számomra egy-egy színművem akkor sikeres, ha boldogságot ad az embereknek, felemeli őket, és jó irányba változtatja az életüket. Ezért írok” - vallja Ken Ludwig, a szerző. A komáromi Primadonnákat Méhes László m.v., a Budapesti József Attila Színház igazgatója rendezte. Az előadásban Tóth Tibort (Jack), Benkő Gézát m.v. (Leo), Holocsy Katalint (Audrey), Holocsy Krisztinát (Maggie), Hajdú Lászlót (Larry), Fabó Tibort (Doki), Olasz Istvánt (Duncan), Varsányi Marit (Florence) láthatja a közönség. Az előadás ma este 19.00 órakor kezdődik a Ružinov Művelődési Házban. (ú) Senkit sincs jogunk megfosztani a szórakozás jogától. Sőt, inkább az a művészet feladata, hogy biztosítsa azt. A kérdés ezek után az, hogy kinek mi jelenti a szórakozást. Van, aki a Győzike-show poénjain szórakozik önfeledten, s akad olyan is, aki nagyokat kacag a Kopasz énekesnő című Ionesco-abszurd poénjain. KISS PÉNTEK JÓZSEF Az talán nem vitás, hogy a művészet célja az kell, legyen, hogy minél kisebb létszámú érdeklődő rajongjon a giccsért, ugyanakkor Shakespeare, G. B. Show és Örkény humorán minél többen legyenek képesek/akarja- nak szórakozni; hiszen a szellem napvilágának kellene besütnie minden ház ablakán... Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy esetünkben milyen meggondolás vezérelte színházunk tanult vezetését, amikor erre a döntésre vetemedett. Vagy nem lenne érdemes? Zavaromban nem is tudom, szabad-e üyesmiről beszélni? Vagy a régi recept lép érvénybe: ami kínos, arról vagy hallgatni, vagy hazudni kell... Hasznosabb lenne tán, ha a műbírálat érzékeny múzsája a hallgatás mély és sötét vermébe ájulna? A helyzetkomikumra épülő fél- reértésvígjáték-dramaturgia minden patronját felhasználó Ray Cooney - John Chapman nevével fémjelzett amerikai bohózat nem attól tartozik a giccs kategóriájába, mert ezekkel az ősinek is mondható eszközökkel operál, hanem azért, mert semmiben sem mutat túl önmagában. Ellenben tökéletesen megfelel a giccs kritériumainak, miszerint az a művészet eszközeit felhasználó, annak látszatát keltő, főleg kereskedelmi céllal készült alkotás. Remélem, főleg kereskedelmi céllal érkezett el Komáromba is, ebben az igazgató úr által gazdaságilag minimum áldatlannak nevezett helyzetben. S csak mellesleg a bérletes közönség „beetetése” céljából. A bérletes közönség is heterogén. Szerencsére. Nem szeretnék kizárólagos lenni és az asztalt csapkodni a tömény művészetért. Csak azért fáj a szívem, mert olykor, mint ezt az ominózus gazdasági/színházkul- turális kaland is mutatja, önmagunk iránt nem vagyunk elég igényesek. Még a humorban sem? Ha belegondolunk, milyen remekül szórakozott a közönség a színházunk által kiállított Anconai szerelmesek groteszkbe emelt humorán, a jobbnál jobb színészi alakítások láttán, de még a Vízkereszt köznyelvinek igazán nem mondható poénjain is. Az ilyen színházi nyelvre lefordított humor nem csak szórakoztat, hanem ízlést is formál egyúttal. Nem ledöngöli, hanem felemeli a lelket. Mondhatni: gyógyít. Nem arra ítél, hogy kényszeredett vagy ösztönös ha- hotázást követően kiüresedett lélekkel lép ki a néző a kultúra szentélyéből/templomából vagy miből....(?) Esetünkben pedig szó szerint a nadrágletologató viccelődés perspektívájából nézhettük az amerikai vígjátékipar magyarra átültetett termékét. Az egyik szereplő de facto letolta a gatyáját, hogy egy humorosnak szánt pillanatban megnézhessük a hófehéren virító hátsóját. Jól emlékszem még, micsoda ízléshadjáratokat indítottak be egyes erre szakosodott önjelöltek, ha netán egy-egy vaskosabb beszólás fűszerezte valamelyik előadás szövegét. Ezzel szemben ez az öncélú és éppen ezért, véleményem szerint, felháborítóan ízléstelen geg általános tetszést váltott ki. Hiába, na, változik a világ. Csak azt nem akarjuk észrevenni, hogy melyik irányba. Talán mert az nem igazán eredményez/inspirál gazdaságos döntéseket. Amikor az a vicc, hogy a színész a lábait gyors ritmusban magasra emelgetve és a fenekét riszálva; ez esetben nadrágba bújt állapotban, távozik a színről a jelenet végén. Besenczi Árpád mutatványára gondolok. Az is igen figyelemre méltó helyzetkomikum, amikor két férfiú egy kulcslyukon át leselkedve egymás háta mögött felváltva félreérthetetlen/félreért- hető homoerotikus mozdulatokat végez, amit egy harmadik szereplő kilesve félreért; nincs mese, „a béka ülepe alá vagyunk süllyedve”... Megjegyzendő, hogy az előadásban a Miss Cookot játszó Fehér Anna és. az előbb említett leselkedő kettős egyik tagja, Gesz- tesi Károly; a darabban Henry Lodge szerepét játssza, színpadi jelenléte hiteles és nem valamiféle vértelen panel figura csupán. Ami dicséretesen elegáns és hangulatos, az az előadás díszlete, Rózsa István munkája. Ebben a környezetben sokkal életszerűbb bohózatot várna az ember. Még ebből a szövegkönyvből is. Csak remélni merem, hogy egy olyan üzletről van szó, amelynek folyományaként a Komáromi Jókai Színház társulata viszont- játssza majd a Budapesti József Attila Színházban ezt a feledhető- en mókás vendégjátékot. Nem vitás, színházunk számos olyan produkcióval rendelkezik, amelyek nem csak szűkebb pátriánkban, de számos európai színpadon is megállja a helyét. Tóth Tibor és Benkő Géza m.v. a Primadonnákban (Dömötör Ede felvétele) Bemutatták A kelet ritka nyugalma című kötetet, majd A segítő kéznek ez a mesterfogása című szakmai találkozó a legújabb kutatási eredményekről szólt A magyar turkológia és keletkutatás jeles képviselőinek találkozója NAGY ERIKA Dunaszedahely. A Vili. Nemzetközi Vámbéry Konferencia előestéjén, vagyis szeptember utolsó napján mutatták be a Vámbéry Polgári Társulás és a Li- lium Aurum Kiadó közös vállalkozásában megjelent könyvsorozat legújabb, hetedik kötetét a Budapest Kávéházban. A tavalyi Nemzetközi Vámbéry Konferencia anyagát feldolgozó, Dobrovits Mihály turkológus, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára szerkesztette A kelet ritka nyugalma című kötetet Madaras László régész, Felföldi Szabolcs történész, régész és Keller László orientalista, turkológus mutatta be. Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója elmondta, hogy újításokat eszközöltek, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémiával kibontakozó együttműködést szorosabbá véve azon munkálkodnak, hogy Vámbéry Ármin életművét, munkásságát elvigyék és megmutassák a magyar nyelvterületeken, vagyis az egész világ számára nyitottak szeretnének lenni. Terveik szerint elindítanak egy magyar, szlovák és angol nyelvű honlapot, és egy olyan titkárság megvalósításán dolgoznak, amely méltó otthonává válik a rendezvénysorozatnak. A könyv méltatói megegyeztek abban, hogy példaértékű, ami a csallóközi városban történik, és nagyra értékelték azt a dunaszerdahelyi tudományos műhelyt, amely Magyarországon sajnálatos módon nem működik. Október 1-én a turkológia és keletkutatás jeles magyar képviselői találkoztak a városháza konferenciatermében, hogy A segítő kéznek ez a mesterfogása címmel megrendezett szakmai találkozón legújabb kutatási eredményeiket ismertessék. A rendezvény védnöke most is, harmadik alkalommal, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A város polgármesterének üdvözlő szavai után jeles vendéget köszöntöttek a konferencia résztvevői, Yüksel Yücekal Törökország szlovákiai nagykövetségének tanácsosa személyében, aki örömét fejezte ki, hogy a Törökország támogatásával létrejött intézmények a török nyelv és kultúra központjává válnak, s hogy Dunaszerdahelyen ilyen magas színvonalú tudományos műhely tevékenykedik. Az idei konferencián sorjáztak az érdekesnél érdekesebb előadások, az első napon tizenhat kutatási anyag hangzott el, annak ellenére, hogy tavaly olyan észrevétel született, hogy csökkenteni kell a résztvevők számát, mert a két napba tömörített rendezvény programja sűrűnek bizonyult. Idén azonban még többen képviseltették magukat, s ez annak is tudható be, hogy egyre nagyobb népszerűségnek örvend A Vámbéry-díjat Hodossy Gyula adta át Kakuk Zsuzsa nyugalmazott nemcsak itthon, hanem határa- professzor asszonynak (Lelkes Vince felvétele) inkon túl is a konferencia. A 2010. évi Vámbéry-díjat Kakuk Zsuzsa nyugalmazott professzor kapta a Vámbéry- és a Kelet-kutatás terén végzett kimagasló munkásságáért. A díjazott munkásságát Hazai György turkológus, orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja méltatta. Az első rész utolsó programpontjában a Jövő keletkutatói Vámbéry nyomában című pályázat értékelése és díjazása volt. Ebben az évben Kovács Attila iszla- mológus, vallástörténész foglalkozott érdemben azokkal a fiatalokkal, akik érdeklődnek a keletkutatás iránt, és fontosnak tartják a világhírű utazó szellemi örökségének ápolását. A díjat idén Takács Diána, a pozsonyi Duna utcai gimnázium tanulója vehette át magas színvonalú munkájáért. A kétnapos konferencián huszonöt előadó volt hallható, vaskos anyagot adva ezzel a jövőre, a konferenciával azonos címen megjelenő konferenciakötethez. Fehér Anna, Schnell Ádám és az előtérben Ullmann Mónika (Fotó: József Attila Színház)
