Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-26 / 247. szám, kedd

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 26. www.ujszo.com

Temetése Vajkán lesz

Elhunyt Szőke József

Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági költő volt a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete Irodalom és képzőművészet c. estjének vendége

Ég és föld mágikus vonzásában

Nyolcvankét éves korában elhunyt Szőke József író, szerkesztő, bibliográfus, művelődésszervező, a hazai magyarság jeles közéleti személyisége.

Szőke József Nyitranagykéren született 1928. szeptember 16-án. Ahogy a Cseh/szíovákiai irodalom lexikona 1918-1995 írja, Budapesten érettségizett, majd

1951- 55-ben a Szlovák Egyetem Pedagógia Karának magyar-történelem szakos hallgatója volt.

1952- től 1969-ig az Uj Ifjúság főszerkesztője. 69-ben politikai okokból megvonták publikálási jogát. 1972-től nyugdíjazásáig a Csemadok központi levél- és könyvtárosa volt. Az ötvenes évek elején kapcsolódott be az újjászülető kulturális életbe. A hatvanas években írt regénye Katicabogár címen jelent meg. Később sikeres meséket írt Aiszóposz, a magyar népmese, az állatmese modorában. Életművének csúcsa a csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiájának

(1945-1985) összeállítása.

Szőke József tagja volt a Szlovákiai Magyar írók Társaságának. Munkásságát Fábry Zoltán-díjjal, valamint Posonium Életműdíjjal ismerték el.

Temetése október 28-án, 15 órakor lesz Vajkán. (ú)

Szőke József (1928-2010)

(Somogyi Tibor felvétele)

Pozsony. Nagy „szemfényvesztő” Tolnai Ottó, ez nem vitás. Megérkezik mint disz- tingvált, kicsit szigorú tekintetű, tisztes korú költő, aztán fogja magát, és egyre- másra rántja elő képzeletbeli cilinderből mágikus szavait- van benne rengeteg humor, (ön)irónia, bölcsesség, nosztalgia, alázat, lelkesedés, tudás -, s mi el vagyunk varázsolva, nevetünk (sőt, röhögünk), lélegzetvisszafojtva hallgatjuk, és azt szeretnénk: ne hagyja abba, mondja még sokáig.

MISLAY EDIT

A kiváló vajdasági költő a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének meghívására látogatott el Pozsonyba október 20-án, az Irodalom és... rendezvénysorozat vendégeként, s a címben szereplő három pontot a képzőművészettel egészítette ki. Tegyük hozzá, az lett volna meglepő, ha nem a képzőművészetet választja - hiszen amint azt magyar intézetbeli beszélgetőpartnere, Görözdi Judit (a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgatóhelyettese) megjegyezte, Tolnai Ottó „arról híres, hogy keveri a műfajokat, a művészeteket, és egyik kedvenc »kirándulóhelye« a képzőművészet”.

Azt hihetné az ember, ha egy művész fél évszázada jár irodalmi estekre, miként Tolnai Ottó, „rutindolognak” számítanak életében. Mint azonban a művész elárulta: igaz, hogy nagy tapasztalatra tett szert e téren, az irodalmi estek nagy problémát is okoznak, igazi „csapdát” jelentenek számára, merthogy mindegyiket olyanná kell tennie (olyanná szeretné tenni), hogy arról ő is és a közönség is elmondhassa: „életem legszebb irodalmi estje volt”. Bevezetőként, ráhangolódásként megosztotta velünk egy-két „legszebb irodalmi

Görözdi Judit és Tolnai Ottó

estjét”, azonnal hamisítatlan „tolnais” hangulatot teremtve érzelmek egész skáláját hívta elő a közönségben.

Azok, akik abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy nem először vettek részt Tolnai Ottó-es- ten, valószínűleg izgalmas várakozással ültek be a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetébe, akik pedig először találkozhattak vele élőben, azokat bizonyára váratlan, ám annál kellemesebb sokkhatásként érte az élmény. „Boldog-szomorú dalt” kellene most itt kis intermezzóként dúdolnom, mert egyrészt Tolnai Ottót élőben hallani-látni, amint saját verseit szavalja, olyan élmény és tapasztalat, amit nagy könnyelműség (és botorság) kihagyni, másrészt lehangoló, hogy Pozsonyban - fogalmazzunk így - szerény számú közönség volt csupán kíváncsi rá. Nem értem.

Tolnai Ottó olyan fantasztikusan érdekes egyénisége a mai magyar irodalomnak, hogy meg kellett volna „rohamozni” a Magyar Intézet székházát, és kihasználni az alkalmat, hogy nem nekünk kell- a nyomában járnunk, hanem ő utazott ide a vajdasági Palicsról, s csupán a Magyar Intézet székházába kell besétálnunk, hogy találkozhassunk vele.

De térjünk vissza az est témájához, az irodalomhoz és a képzőművészethez. Tolnai Ottó elárulta, nem szereti az írókat, a festőket szereti, mert a festő konkrét, tapintható anyaggal dolgozik. A képzőművészet iránti vonzalmában nagy szerepe volt annak, mesélte, hogy édesapjának vegyeskereskedése volt, ahol mindenféle elképzelhető dolgot árult. A kis Ottót leginkább a fűszerek és a festékek igézték meg, főként az azúr, melyet gyerekfejjel „az Úr”(Peter Prochózka felvétele)

ként értelmezett, és sokáig meg volt róla győződve, hogy az Úr bizony ott lakik náluk, édesapja hatalmas, masszív, ezerfiókos szekrényének egyikében. Később, amikor Goethénél arról olvasott, hogy az azúr „az a kék távolság, ami elérhetetlen”, ez még inkább

megfogta: „Elkezdtem dolgozni azon, hogy elérjem, ami elérhetetlen - megérinthessem az Úr arcát.” A gyermekkori nagy felfedezés, az azúr (az Úr) meghatározó fogalma lett Tolnai Ottó költészetének, s mint elmondta, máig megpróbálja becsempészni (egyik vagy másik formában szinte valamennyiversébe).

Tolnai Ottó szerint irodalom és festészet közös vonása az, hogy mindkét művészeti ág egyfajta alkímia: egyik különös vegyítése a szavaknak, másik a színeknek. (Ő pedig, kijelenthetjük, a nagy tudású szóalkimisták közé tartozik.)

Sok mindent megtudhatott az est közönsége arról, miért szereti a költő annyira a tengert, és hogyan váltak a „szakterületévé” a délszláv tengerfestők, mi érdekli leginkább a festményekben („az a pillanat foglalkoztat, amikor a kép valós háttere lesz az életnek”), vagy arról, mennyivel jobban „látott” egy vak költő barátja, mint sok ép szemű ember, meg arról, milyen ereje lehet egy búzaszemnek, s milyen mágikus vonzása lehet nemcsak a tengernek, hanem a földnek is.

Egy dilemmánk maradt csupán: nem tudhatjuk, hogy ez a pozsonyi „kis irodalmi teadélután” Tolnai Ottó életének legszebb irodalmi estjei közé tartozik-e majd, de hogy számunkra, akik ott voltunk, felejthetetlen, mágikus élmény marad, igazi „karácsony előtti ajándék”, az biztos.

TOLNAI OTTO - NÉVJEGY

A vajdasági s egyben a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb személyisége. 1940-ben született Magyarkanizsán. Egyik alapítója volt a hatvanas években indult Új Symposion művészeti folyóiratnak. 1974-től húsz éven keresztül az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztője és képzőművészeti kritikusa volt. Tizenhat éves kora óta publikál. Eddigi életművét több mint 30 kötet fémjelzi: számos verseskötete mellett elbeszéléseket, regényt, drámát, képzőművészeti esszéket és monográfiát is közreadott. Költő disznózsírból című, 2004-ben a Kalligram Kiadónál megjelent kötete megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. Legutóbbi verseskötete A kisinyovi rózsa címmel jelent meg. Rengeteg díjjal jutalmazták, 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. (m)

Erkel Ferenc és a romantika kora c. mozgókiállítás

Nálunk van az 1800-as járat

A kitüntetettek: Kolár Péter, a Thália Színház, valamint Gazdag József, a Löffler Béla Múzeum igazgatója

Magyar állami kitüntetéseket adtak át Kassán

AJÁNLÓ

Pozsony/Dunaszerdahely. A

Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma jóvoltából nálunk is útra kelt az 1800-as járat - Erkel Ferenc és a romantika kora című mozgókiállítás, mely a zeneszerző gazdag művészi pályafutását és az ő működése által is nagyban formált kort jeleníti meg. A diákkorú látogatóközönség számára multimediális eszközök bevonásával teszi interaktívvá, élményszerűvé a tanulmányaik során elsősorban adatokból megismert korszakot.

A kiállítás elsősorban a fiatalokat szólítja meg, az 1800-as évek, a romantika kora irodalmi, festészeti, zenei, társasági életébe enged bepillantást. A zeneszerző születési bicentenáriumához kapcsolódva mutatja be Erkel Ferenc sokirányú munkásságát; a komponálás, a karmesteri és zongoraművészi karrier mellett a polgáriasuk zenei élet megszervezését, a korszerű zenepedagógia művelését. Kapcsolatokat mutat be Erkel és a nemzeti romantika megannyi más jelentős szereplője, valamint az irodalom, a színházművészet változatos műfajai - az operától egészen a népszínművekig - a polgáriasuk társasélet és művelődés kiteljesedése között.

A kiállítást tegnap a pozsony- püspöki alapiskolások tekinthették meg, ma a pozsonyi Duna Utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola és Gimnázium, 27-én a somorjai Madách Imre Gimnázium ad neki otthont, 28-án és 29-én pedig a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában láthatják.

A kiállításon kívül A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által készített Erkel és Pozsony című dokumentumfilmet is megtekintheti a közönség. A film bemutatóját ma tartják a pozsonyi Brámer- kúriában, majd 29-én, Dunaszer- dahelyen is vetítik a Kortárs Magyar Galériában, mindkét helyszínen 17 órai kezdettel.

A Balassi Intézet támogatásával megvalósult mozgókiállítás látogatása ingyenes, (ú)

ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ

Kassa. Az 1956-os forradalom ünnepe alkalmából állami kitüntetéseket adtak át tegnap Kassán. A Magyar Főkonzulátus által szervezett megemlékező ünnepség házigazdája Szerencsés János főkonzul volt. Ünnepi köszöntőjében Szerencsés János méltatta 1956 jelentőségét és máig szóló üzenetét, kiemelve, hogy Magyar- országon szakadt át először az Európát megosztó vasfüggöny, s ezek a változások ösztönzően hatottak azokra a politikai folyamatokra,

amelyek elvezettek a térség kommunista rendszereinek összeomlásához, a berlini fal leomlásához. A felvidéki magyarság köréből olyan neves személyiségeket tüntettek ki, akik a kultúra, a művészet, a magyarság megőrzéséért tevékenykednek és alkotnak.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét vehette át Kolár Péter, a kassai Thália Színházigazgatója, akit nemzetiségi színházalapító, színházmű- velő tevékenységéért, valamint a szlovákiai magyar közéletben játszott sokéves kiemelkedő kultúrateremtő munkájáért tüntettek ki. Nevéhez fűződik a fennállásának 40. évfordulóját tavaly ünnepelt kassai Thália Színház és a Márai Sándor Stúdiószínház megalapítása.

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagresztjét kapta Gazdag József, a Löffler Béla Múzeum igazgatója, akinek szerteágazó művészetszervező, művészetfejlesztő tevékenységét díjazták. Számos magyarországi múzeummal és kiállítóhellyel szervez közös kiállításokat. Magas szinten gazdagítja a többnemzetiségű Kassa város és vonzáskörzete művészeti és kulturális életét.

Az ünnepi díjátadót a kassai művészeti alapiskola növendékei által adott kamarakoncert színesítette. (mm)

Gazdag József és Kolár Péter Szerencsés János főkonzultól vette át a kitüntetést (Marsovszky Miklós felvétele)-