Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-23 / 245. szám, szombat

22 Sport ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 23. www.ujszo.com Szombat RTL KLUB - 6.40: Forma-l­es Koreai Nagydíj, időmérő edzés (élő) 13.35: Forma-l-es Koreai Nagydíj, időmérő edzés (felv.) STV 3-12.55: Toma-vb (élő) 0RF1-9.55,12.55: Női óri­ás-műlesikló Vk, Sölden (élő) EUROSPORT - 10.00, 13.00: Női óriás-műlesikló Vk, Sölden (élő) 11.00: Moszkvai női tenisz­torna (élő) EUROSPORT 2 -15.30: Mön- chengladbach-Bremen labda­rúgó Bundesliga-meccs (élő) SPORT 1 (szlovák) -13.00: Aberdeen-Hibemian skót bajnoki futballmeccs (élő) 18.15: Doncaster-Sheffield United labdarúgó Champi- onship-mérkőzés (élő) SPORT 1 (magyar) -14.30: Kecskemét-Videoton NB I-es futballmérkőzés (élő) 17.15: Pápa-Újpest NB I-es futballmérkőzés (élő) SPORT 2 - 18.00: Zarago­za-Barcelona spanyol baj­noki focimeccs (élő) 20.00: Real Madrid-San- tander spanyol bajnoki foci­meccs (élő) DIGI SPORT - 13.30: Tot- tenham-Everton labdarúgó Premier League-meccs (élő) 15.45: Chelsea-Wolver­hampton labdarúgó Premier League-mérkőzés (élő) 18.30: Slovan-Žilina labda­rúgó Corgoň Liga-meccs (élő) NOVA SPORT - 14.15: Nal- csik-Tomszk orosz bajnoki futballmérkőzés (élő) Vasárnap RTL KLUB, STV 2, ORF 1 - 7.30: Forma-l-es Koreai Nagydíj (élő) RTL KLUB - 13.30: Forma- l-es Koreai Nagydíj (felv.) STV3-13.55:Toma-vb(élő) 18.40: Forma-l-es Koreai Nagydíj (felv.) ORF 1 - 9.55,12.30: Férfi óri­ás-műlesikló Vk, Sölden (élő) 15.45: Wiener Neustadt- Rapid Wien osztrák bajnoki focimeccs (élő) EUROSPORT-10.00,13.00: Férfi óriás-műlesikló Vk (élő) 11.00: Moszkvai női tenisz­torna, döntő (élő) EUROSPORT 2 - 15.30: Dortmund-Hoffenheim lab­darúgó Bundesliga-mérkő- zés (élő) 17.30: Leverkusen-Mainz labdarúgó Bundesliga-mér- kőzés (élő) SPORT 1 (szlovák) -13.45: Celtic-Gl. Rangers skót baj­noki futballmérkőzés (élő) SPORT 1 - 19.00: Sevilla- Bilbao spanyol bajnoki foci­meccs (élő) 21.00: Villarreal-Atlético Madrid spanyol bajnoki fo­cimeccs (élő) SPORT 1 (magyar) -14.15: Eindhoven-Feyenoord hol­land bajnoki focimeccs (élő) DIGI SPORT -12.15: Parma -Roma labdarúgó Serie A- mérkőzés (élő) 14.25: Stoke City-Manches­ter United labdarúgó Premi­er League-mérkőzés (élő) 16.50: Manchester City- Ar­senal labdarúgó Premier Le­ague-mérkőzés (élő) NOVA SPORT - 15.55: Ja- roszlavl-Dinamo Moszkva jégkorong KHL-meccs (élő) A PSV Eindhoventől is minimális különbséggel kapott ki az Európa Ligában a Debrecen DVSC: 0:5 vagy 1:2? A Metaliszt Harkiv ellen gyalázatos, a Sampdoria el­len tiszteletre méltó telje­sítményt nyújtott a Debre­cen az Európa Liga cso­portkörében. A PSV elleni meccsnek voltak pozitívu­mai és negatívumai is. KISS TIBOR NOÉ A Debrecen az első félidőben még tartotta a lépést a holland csapattal, sőt Mijadinoski előbb kapufát, aztán pedig gólt szerzett. Ez volt a Debrecen első találata az Európa Liga csoportkörében, de csak öt percig örülhettünk neki igazán. A szünet előtt jött a pi­masz emeléssel egyenlítő Enge- laar, a szünet után pedig Reis. Vagy Dzsudzsák. A sokadik lassí­tás után is nehéz eldönteni, hogy kiről pattant a labda a debreceni kapuba - a Nemzeti Sport szerint Dzsudzsák jegyzi a gólt, az UEFA és a PSV hivatalos honlapján Reis a találat gazdája. Ami lényege­sebb, hogy a PSV különösebb megerőltetés nélkül győzött 2:l-re Budapesten. A Löki hajrábeli passzivitásánál csak a debreceniek nyilatkozatain lepődtünk meg jobban. „Ha nincs a második gól, akkor ikszelünk, és elmondhattuk volna, hogy volt eredménye a játékunknak” - tar­tott számtanórát Varga József. Ez­zel nehéz vitatkozni, ha a hollan­dok nem lőnek két gólt, csak egyet, akkor tényleg 1:1 lett volna a vég­eredmény. Maradjunk annyiban, Vargának a pályán jobban megy, mint a mikrofonok előtt. Herczeg András már a Dzsudzsák személye kapcsán kialakult magyar-holland barátság jegyében nyilatkozott. A DVSC klubmenedzsere legszíve­sebben „barackot nyomna” Dzsu­dzsák fejére a második PSV-gól miatt. Elismerjük, fontos a sport­barátság, de azért a Löki mégis­csak kikapott, Dzsudzsák pedig nem Loki-, hanem PSV-címerrel a mezén játszott. S miközben Her­czeg „barackozna”, Dzsudzsák va­lódi profiként magának követelte Reis ellenében az egykori csapata ellen szerzett győztes gólt! A mérkőzésen újra kiderült, hogy az európai mezőny másod­vonalába tartozó csapatok ko­rántsem verhetetlenek. A PSV nem szögezte a kapuja elé a Lokit, nem volt olyan kiáltó a sebesség- különbség a csapatok között, mint tavaly a Bajnokok Ligájában, a Lyon vagy a Fiorentina ellen. Ugyanakkor az is világos, hogy a Debrecenből hiányzik valami, amivel az ilyen meccseket a csa­pat meg tudná nyerni. Vagy akár­csak pontot tudna szerezni. A DVSC még l:2-nél is inkább a vé­dekezéssel törődött, ami meglep­te Dzsudzsákot, meglepte Rut- tent, de legfőképpen meglepte a magyar nézőket. Az újabb 0:5-öt sikerült elkerülni, de ez valahogy kevés. A debrecenieknek ugyanis látványosan csak egy dolog szá­mított: a kiütés elkerülése. Lelkűk rajta. Pedig a Ferencvá­ros 1995-ben csúnya zakókba sza­ladt bele a BL-ben (Ajax 1:5 és 0:4, Real 1:6). Ugyanakkor meg­verte idegenben a Grasshopperst, az Üllői úton pedig pontot lopott a Real Madridtól. Valahogy mi még­is jobban emlékszünk Vincze Ottó zürichi visszahúzós cseleire és Al­bert Flórián emelésére, mint a madridi l:6-ra. Talán ezért érné meg kockáztatniuk egy kicsit a debrecenieknek, a Metaliszt elleni 0:5-öt nem lehet öt tisztes vere­séggel feledtetni. Inkább veszít­sünk többször is öt góllal, csak legalább egy meccset nyerjünk meg végre - követeli a szurkoló. Csakhogy a pályán játékosok játszanak. „Nem akartunk nagy verésbe beleszaladni, ezért nem is nyíltunk ki” - vallott a sportnapi­lapnak Varga, felvillantva a játé­kosok szempontjait. Tetszik, nem tetszik, a futballistáknak jobban tetszik az 1:2, mint a 0:5. S hogy mi a megoldás? Tanulni, tanulni, tanulni, s akkor egy idő után nem lesz a kérdés, hogy mennyire ka­punk ki, hanem az, hogy mennyi­re nyerünk. A debreceni Rezes László (balra) és az eindhoveni Atiba Hutchinson bűvöli a labdát a labdarúgó Európa Liga csoportkörének 3. fordulójá­ban (SITA/AP-felvétel) Ásványi László, a szupermaraton szlovákiai szervezője: „Nem a pénz volt a gond, hanem az, hogy a kapcsolatok megfeneklettek" Négyéves ingyenmunka egyetlen köszönő szó nélkül J. MÉSZÁROS KÁROLY Húsz felvonás után a huszon­egyedik elmaradt: vasárnap várat­lanul bejelentették, idén nem lesz Bécs-Pozsony-Budapest Szu­permaraton. Megkezdődtek a ta­lálgatások: mi történhetett? Csak a vörösiszap-katasztrófa miatt hi­úsult meg a verseny? Az alábbi in­terjút nem válasznak szánjuk, csak adaléknak a szupermaraton- ról alkotott képhez. Ásványi Lász­ló ismert pozsonyi sportvállalko­zó négy éven át szervezte a szlo­vákiai befutó körüli teendőket, ve­le beszélgettünk. Volt valami köze az idei szu- permaratonhoz? A 2009-es verseny után talál­koztam Nagy Sándor főszervező­vel, és közöltem vele, hogy tovább nem folytatom, nem kívánok vele együttműködni. Miért szakítottak? Úgy éreztem, nagyon sok pénzt felfal a verseny. Egyszer sem fi­nanszíroztam a szlovákiai részt ál­lami támogatásból, csak szponzo­ri összegekből vagy saját pénzem­ből fizettem ki mindent. Mivel kezdődött az együtt­működés? 2005-ben Facskó István, az ak­kori támogató, a Samsung cég egyik magas beosztású menedzse­re, korábbi magyar atlétavezető felkért arra, hogy kapcsolódjunk be a szupermaratonba, amely Bécs-Budapest útvonalú volt, és iktassuk közbe Pozsonyt is. Bele­vágtunk, és négy évig csináltuk. Már a korábbi években kiszi­várgott, hogy vannak rendelle­nességek az együttműködésben. Kicsit zavart, hogy nincs hivata­los szervezőbizottság. Csak Nagy Sándor neve szerepelt mindenhol. Tiszteletbeli elnökség ugyan léte­zett, ami külső máznak megfelelt, de belülről máig nem tudom, ho­gyan működött az egész, milyen költségvetéssel, milyen anyagi hát­tere volt. Szerződés sem készült köztünk arról, mi a beosztásom, mi az, amit tőlem elvár. 2006-ban be­szálltam, mert éreztem, milyen je­lentősége van a versenynek. 2008-ban kerékpáron végighajtot­tam a távot, és érzékeltem, milyen légkör uralkodik a 900 induló kö­zött. Szervezőként mindvégig az volt a benyomásom, hogy megad­tuk a szupermaratonnak a kellő rangot. Közben azonban hiányol­tam, hogy hivatalosan valaki ki­mondta volna: gyerekek, köszön­jük szépen. Mi ugyanis mindent - a szállásadástól az utak biztonságos­sá tételéig - ingyen végeztünk el. Egyetlen fillért sem kaptak a a főszervezőtől? Nem. A mai napig senki nem mondta ki: a szlovákiai szervezők négy évig ingyenmunkát végez­tek. Kicsit bánt, hogy ezt a tényt nem tálaltuk kellőképpen a nyil­vánosság elé. Hány szlovákiai versenyző szokott indulni? Harmincnál többen nem vol­tak. Őket elvittük a bécsi rajthoz, és a budapesti célból is hazaszállí­tottuk. Említette, hogy mindenben megadták a rangot a szuperma­ratonnak. Példát is mondana? Vegyük csak a tájékoztatást. Nálunk kellő visszhangja volt a versenynek a médiában, nagyobb, mint Magyarországon tapasztal­tam. Megtiszteltek részvételükkel Pozsony képviselői, az érintett megyék irányítói, a szlovák olim­piai mozgalom vezetője, magas, rangú politikusok. Egyszer a kor­mány volt alelnöke indította el a mezőnyt Győr felé. Ugyanakkor a bécsi és budapesti oldalon nem tapasztaltam hasonló érdeklődést a politikai és sportélet vezetői ré­széről. Budapesti nagykövetünk még a korábbi díjátadáson is meg­jelent. Idén is magyarországi nagykövetségünkön volt a szu­permaraton sajtótájékoztatója, de ezt mástól tudom. Én nem akar­tam közbelépni, sem véleményt nyilvánítani. Úgy láttam jónak, nincs jogom bírálni egy olyan ver­senyt, amely húsz évig zajlott. Nekem az a benyomásom, hogy a két évtized alatt a szupermaraton fejlődött, a marketingje viszont lemaradt, s ebből adódtak a prob­lémák. Elejétől kezdve azt érez­tem, mintha nem fogadnának el minket. Vagyis úgy érezte, hogy nem egyenrangú partnerekként ke­zelik önöket? Ezt nem tudom megítélni. Azt viszont tudom, mi mindent meg­tettünk azért, hogy tehermente­sítsük a magyar felet a szlovákiai oldalon. A résztvevőknek sem kellett nálunk fizetniük? Nem, Szlovákiában mi álltuk a számlákat. A negyedik évben még elvállaltam a szervezést, de azt mondtam, a szállást már intézzék ők. Ezért Győrben lakott a me­zőny. Ekkor már a kapcsolatunk is akadozott. Én kiléptem volna, de rábeszéltek, hogy vállaljam el. A szlovákiai szervezésbe be­kapcsolódtak az útvonal menti csallóközi falvak is... Doborgaz, Vajka, Bodak, Bős, Nyárad és Szap is sokat segített, részt vállaltak a szervezésből a di­ákok, a rendőrség, a mentők. Szó­val minden szükséges szolgálta­tást megszerveztünk. Évente el­készítettem a kiadásaink átte­kinthető listáját, amit nem kellett volna, de úgy gondoltam, partne­rek vagyunk, ezért kezet nyújtok. A viszonzást nem érzékeltem. Nem a pénz volt a gond, hanem az, hogy a kapcsolatok megfenek­lettek. Mikor elkezdtem, kihívást láttam benne, és mindig vártam, hogy javulni fog a helyzet. A való­ságban azonban egyre nagyobbak voltak az elvárások, és egyre töb-. bet kellett beleadni, így képtelen voltam folytatni. Mindvégig csak a jóakaratom vezérelt, és nem szerettem volna csalódást okozni segítőtársaimnak. Úgy éreztem, mi bármit tehettünk, nem része­sültünk elég megbecsülésben. Mit szól ahhoz, hogy idén meghiúsult a szupermaraton? Egy hónapja felhívott Nagy Sán­dor, de nem beszéltem vele. Nem akartam ugyanolyan helyzetbe ke­rülni, mint egy éve, amikor már na­gyon ingatag volt minden. Akkor rászedett, idén ezt szerettem volna elkerülni, ezért most már nem akartam erről még beszélni sem. Tudom, hogy megszólította a po­zsonyi társszervezőket, de senki nem vállalta el. Én az idei ver­sennyel nem foglalkoztam, de annyit tudok, hogy megszervezése egész éves munkát követel, augusz­tustól pedig nagyon kemény próba­tétel. Szerintem Nagy Sándor már korábban szembesült a valósággal, hogy nem lesznek szlovákiai part­nerei, csak éppen nem vette komo­lyan. Hogy idén nem volt szuper­maraton, az nem a szlovák fél fele­lőssége. Megismétlem: a verseny fejlődött, a marketingje meg lema­radt, csak idő kérdése volt, mikor jön elő a gond. Sajnálja, hogy elmaradt a szupermaraton? Igen. Voltak olyan hangok is, hogy a pozsonyi szakasz púp a ver­seny hátán. Ki akarta, hogy Szlovákia fővárosa is bekapcso­lódjon a szupermaratonba? Nagy Sándor kért fel bennünket. De mindig úgy éreztem magam, mint akinek bekötik a szemét, és csak tapogatózik. Mintha azt mond­ták volna: csináljátok meg, és jól van. Ezek után is nyugodtan aludha­tunk, mert mindent megtettünk a versenysikeréért. Négyévalattszin- te gond sem akadt. Egyetlen sérült volt, annak a költségeit is mi álltuk. Mit mondott Nagy Sándor? „A szlovák szakasz tavalyi szervezője már korábban visszalépett - mondta Nagy Sándor főszervező vasárnap a MTI-nek. - Nem talál­tunk más megbízható szlovák vállalkozót, így mi magunk szervez­tük Magyarországról a versenyt. Rendőrségi engedélyt csak szóban kaptunk, írásbeli útvonalengedély hiányában pedig felelőtlenség lett volna megrendezni a versenyt. Az utolsó pillanatban az is kide­rült, hogy a pozsonyi célállomás, az Incheba területén csak fűtetlen helyiséget tudtak volna biztosítani. Ilyen mostoha körülmények kö­zött nem lehet egy 90 kilométeres szakasz befutóját kialakítani.”

Next

/
Thumbnails
Contents