Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-23 / 245. szám, szombat
14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 23. www.ujszo.com James Dean, az „ismeretien” Sötét órák, fényes percek SZABÓ G. LÁSZLÓ James Dean, Hollywood örök bálványa fegyvert fogott Ronald Reaganre. A gyengédség és a magány, a korán ellobbant élet ikonná vált alakja halálosan megfenyegette egykori pályatársát, Amerika későbbi elnökét. Nem egy mennyei történet ez - földi játék, amelyet filmszalag őriz, csak 1954 óta senki nem látta. Eny- nyi év után most került elő, s amitől politikai pikantériája is van: James Dean egyáltalán nem sejthette, hogy az Egyesült Államok leendő elnökét riogatja pisztollyal. A szerepe ugyanis ezt kívánta tőle. Dean, minden idők legvonzóbb, legsérülékenyebb és leghíresebb Jimmyje huszonhárom évesen szerződött le Hollywoodba. Iskoláit New Yorkban végezte. Első hivatalos színpadi szerepét is ott kapta Richard Nash Az esőcsináló című darabjában, huszonegy évesen. Wally Wilkinst játszotta öt alkalommal. Két évvel később, még mindig New Yorkban, de már egy másik színházban André Gide Meztelen című regényének átiratában az arab zsebtolvaj szerepét kapta. Játékáért a legjobb alakítás díjával jutalmazták. Ezután ölelte magához a világ első számú álomgyára. Életének utolsó egy éve következett, s az a három film, amellyel mindörökre halhatatlanná tudta tenni magát. Az Édentől keletre, a Haragban a világgal és az Óriás. De! 1954. december 12-én (kilenc és fél hónappal Dean tragikus autóbalesete előtt) a General Electric Theater című amerikai televíziós sorozat, amelyet a CBS sugárzott, Sötét, sötét órák (The Dark, Dark Hours) címmel bemutatott egy epizódot, egy huszonhárom perces fűmet. Henry Kane anyagából Arthur Steuer írta a vígjáték (!) forgatókönyvét, és egy igazi tévéiparos, Don Medford rendezte. A filmet levetítették - és elfelejtették. Pedig Dean itt is felejthe- teden. A 23 percből 8 perc 41 másodperc az övé. Úgy, hogy hárman „asszisztálnak” neki. Fekete-fehér a felvétel, Dean mégis olyan színes, hogy valósággal elkápráztatja a nézőt. Szélsebesen hajt nyitott kocsijával, mellette sebesült barátja. Örvöst keres a hajnali sötétségben. Megáll egy ház előtt, magával cipeli a fiút, nyomja a csengőt a doktor házán, majdnem bedönti az ajtót. Háromnegyed négy, látjuk a benti órán. A felriasztott orvos háziköntösben nyit ajtót. Dean vállán nyakladozik a fiú, a doktor beengedi őket. Gyors orvosi beavatkozásra van szüksége, magyaráz Dean, a pisztolyával hadonászva. ■ •; -- V . Jt Dean és Reagan a Sötét, sötét órákban Közben feltűnik a feleség, háttérben egy kislány, csak hogy tudjuk: egy konzervatív értékeket valló család éjszakai nyugalmát dúlja fel éppen a lehetetlent nem ismerő beatnik. Dean leveszi a már lefektetett sebesült zakóját, és meghallja a rádióból behallatszó zene ritmusát. Progresszív dzsessz, tetszik neki. Fegyverrel a kezében táncolni kezd. Finoman. Érzékien. Tisztes polgári közegben egy minden rend ellen lázadó, érzékeny fickó. Agresszivitás, nyers erő a mozdulatokban, elesettség, kiszolgáltatottság az arcon. A két fiú között szemmel láthatóan bizalmas kapcsolat van, a beatnik és az orvos feszült viszonyát a doktor felesége sem képes oldani. Miközben Dean bájosan táncol. Még a sarokban ülve is ritmusra jár a lába. Aztán hirtelen felugrik, és szájában a cigarettával, erősen szorítja barátja kezét. A doktor pedig elvégzi, amit jelen esetben tennie kell. Kiszedi a golyót. Reagan játéka kifogástalan. Bár nem ad semmi pluszt a figurának, végig hiteles. Polgári biztonság, polgári erkölcs, polgári rend. Ez az, amit éreztetni képes. A fegyvertől Qátványosan) nem retten meg. Szabályosan teszi, amit a szerep megkíván. Jó színész, kimondható. Deannél azonban nem tud jobb lenni. Lejátszani, elsodorni, beárnyékolni képtelen őt. Ahhoz a szakmai alázatát kellene feladnia. Igaz, ő még akkor nem tudja: Hollywood legérzékenyebb fenegyerekével, minden idők egyik legnagyobb idoljával van dolga. Nota bene: Dean sem sejthette, hogy Kalifornia majdani kormányzójával, az Egyesült Államok későbbi elnökével hozták össze. Reagannek még kerek hatvan éve van hátra, Deannek már csak egy, de egynek is kurta. Búd, vagyis Jimmy, a Sötét, sötét órák „támadója”, áld pisztollyal a kezében őrzi barátja életét, a Haragban a világgal Jim Starkjának lehetne édestestvére. Lázadó magatartása, labilis idegzete, szánandó kétségbeesése Nicholas Ray filmjében is szembetűnő. Mintha ugyanazt a szerepet formálná meg itt is, ott is. „Itteni” alakítása persze csak hozzátesz „ottani” játékához. Hogy ez most kiderült, az Wayne Federman kitartó szorgalmának köszönhető. Ő gyűjtögetett ugyanis anyagot a CBS archívumában ahhoz a dokumentumfilmhez, amely Ronald Reagan születésénekközelgő 100. évfordulójára készül. így bukkant rá erre a páratlan értékű, „elsüllyesztett” és rég elfelejtett tévédrámára, amely újra csak azt bizonyítja: Dean emberábrázolása nem más, mint hamisítatlan emberi költészet.
