Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-23 / 245. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 23. www.ujszo.com James Dean, az „ismeretien” Sötét órák, fényes percek SZABÓ G. LÁSZLÓ James Dean, Hollywood örök bálványa fegyvert fogott Ronald Reaganre. A gyengédség és a ma­gány, a korán ellobbant élet ikonná vált alakja halálosan megfenyeget­te egykori pályatársát, Amerika ké­sőbbi elnökét. Nem egy mennyei történet ez - földi játék, amelyet filmszalag őriz, csak 1954 óta senki nem látta. Eny- nyi év után most került elő, s ami­től politikai pikantériája is van: James Dean egyáltalán nem sejt­hette, hogy az Egyesült Államok le­endő elnökét riogatja pisztollyal. A szerepe ugyanis ezt kívánta tőle. Dean, minden idők legvon­zóbb, legsérülékenyebb és leghí­resebb Jimmyje huszonhárom évesen szerződött le Hollywood­ba. Iskoláit New Yorkban végezte. Első hivatalos színpadi szerepét is ott kapta Richard Nash Az esőcsi­náló című darabjában, huszonegy évesen. Wally Wilkinst játszotta öt alkalommal. Két évvel később, még mindig New Yorkban, de már egy másik színházban André Gide Meztelen című regényének átiratában az arab zsebtolvaj sze­repét kapta. Játékáért a legjobb alakítás díjával jutalmazták. Ez­után ölelte magához a világ első számú álomgyára. Életének utol­só egy éve következett, s az a há­rom film, amellyel mindörökre halhatatlanná tudta tenni magát. Az Édentől keletre, a Haragban a világgal és az Óriás. De! 1954. december 12-én (kilenc és fél hónappal Dean tragikus autó­balesete előtt) a General Electric Theater című amerikai televíziós sorozat, amelyet a CBS sugárzott, Sötét, sötét órák (The Dark, Dark Hours) címmel bemutatott egy epizódot, egy huszonhárom perces fűmet. Henry Kane anyagából Ar­thur Steuer írta a vígjáték (!) forga­tókönyvét, és egy igazi tévéiparos, Don Medford rendezte. A filmet levetítették - és elfelej­tették. Pedig Dean itt is felejthe- teden. A 23 percből 8 perc 41 má­sodperc az övé. Úgy, hogy hárman „asszisztálnak” neki. Fekete-fehér a felvétel, Dean mégis olyan szí­nes, hogy valósággal elkápráztat­ja a nézőt. Szélsebesen hajt nyitott kocsijá­val, mellette sebesült barátja. Ör­vöst keres a hajnali sötétségben. Megáll egy ház előtt, magával ci­peli a fiút, nyomja a csengőt a dok­tor házán, majdnem bedönti az aj­tót. Háromnegyed négy, látjuk a benti órán. A felriasztott orvos há­ziköntösben nyit ajtót. Dean vállán nyakladozik a fiú, a doktor been­gedi őket. Gyors orvosi beavatko­zásra van szüksége, magyaráz Dean, a pisztolyával hadonászva. ■ •; -- V . Jt Dean és Reagan a Sötét, sötét órákban Közben feltűnik a feleség, háttér­ben egy kislány, csak hogy tudjuk: egy konzervatív értékeket valló család éjszakai nyugalmát dúlja fel éppen a lehetetlent nem ismerő beatnik. Dean leveszi a már lefek­tetett sebesült zakóját, és meghall­ja a rádióból behallatszó zene rit­musát. Progresszív dzsessz, tetszik neki. Fegyverrel a kezében táncol­ni kezd. Finoman. Érzékien. Tisz­tes polgári közegben egy minden rend ellen lázadó, érzékeny fickó. Agresszivitás, nyers erő a mozdu­latokban, elesettség, kiszolgálta­tottság az arcon. A két fiú között szemmel láthatóan bizalmas kap­csolat van, a beatnik és az orvos fe­szült viszonyát a doktor felesége sem képes oldani. Miközben Dean bájosan táncol. Még a sarokban ül­ve is ritmusra jár a lába. Aztán hir­telen felugrik, és szájában a ciga­rettával, erősen szorítja barátja ke­zét. A doktor pedig elvégzi, amit jelen esetben tennie kell. Kiszedi a golyót. Reagan játéka kifogástalan. Bár nem ad semmi pluszt a figurának, végig hiteles. Polgári biztonság, polgári erkölcs, polgári rend. Ez az, amit éreztetni képes. A fegyvertől Qátványosan) nem retten meg. Szabályosan teszi, amit a szerep megkíván. Jó színész, kimondható. Deannél azonban nem tud jobb lenni. Lejátszani, elsodorni, beár­nyékolni képtelen őt. Ahhoz a szakmai alázatát kellene feladnia. Igaz, ő még akkor nem tudja: Hol­lywood legérzékenyebb fenegyere­kével, minden idők egyik legna­gyobb idoljával van dolga. Nota bene: Dean sem sejthette, hogy Ka­lifornia majdani kormányzójával, az Egyesült Államok későbbi elnö­kével hozták össze. Reagannek még kerek hatvan éve van hátra, Deannek már csak egy, de egynek is kurta. Búd, vagyis Jimmy, a Sötét, sötét órák „támadója”, áld pisztollyal a kezében őrzi barátja életét, a Ha­ragban a világgal Jim Starkjának lehetne édestestvére. Lázadó ma­gatartása, labilis idegzete, szánan­dó kétségbeesése Nicholas Ray filmjében is szembetűnő. Mintha ugyanazt a szerepet formálná meg itt is, ott is. „Itteni” alakítása persze csak hozzátesz „ottani” játékához. Hogy ez most kiderült, az Wayne Federman kitartó szorgal­mának köszönhető. Ő gyűjtögetett ugyanis anyagot a CBS archívumá­ban ahhoz a dokumentumfilmhez, amely Ronald Reagan születésé­nekközelgő 100. évfordulójára ké­szül. így bukkant rá erre a párat­lan értékű, „elsüllyesztett” és rég elfelejtett tévédrámára, amely újra csak azt bizonyítja: Dean ember­ábrázolása nem más, mint hamisí­tatlan emberi költészet.

Next

/
Thumbnails
Contents