Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-20 / 242. szám, szerda
SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. október 20., szerda ___________________________________________________ 7. évfolyam, 40. szám Várhatóan az év végére, jövő év elejére jelenik meg a lemezem (Kis Kata felvétele) „Büszke vagyok rá, hogy a Megasztár öt eddigi sorozatában egyedüli felvidékiként kerültem a döntőbe" Csonka Andreas köszöni, jól van! Komárom. ATV2 Megasztár műsorából történt távozása után néhány nappal szülővárosában örvendeztette meg rajongóit egy kis koncerttel Csonka Andreas. V. KRASZN1CA MELITTA Nem egyedül érkezett, meghívta néhány megasztáros zenésztársát, Bolyky Balázst, Radios Kikit és a Street együttest, akik Andreas- szal együtt kiváló hangulatot varázsoltak a Viking Pub falai közé. A műsort követően beszélgettünk a Megasztárnak köszönhetően ma már országos ismertségre szert tett énekessel. Kiesésed után láthatóan nagyon el voltál keseredve. Néhány nap elteltével hogy érzed magad? Köszönöm, most már jól és egyre jobban. Bevallom, amikor ott álltam a zsűri előtt a Fivérekkel, nem számítottam rá, hogy nekem kell távoznom. Már csak azért sem, mert korábban a zsűri minden tagjától szinte csak dicsértet kaptam: Friderikusz Sándor az én produkcióm után hirdette meg kampányát, hogy a két kereskedelmi csatorna ne egy időben adja a tehetségkutató műsorát, Esze- nyi Enikő őstehetségnek, az egyik favoritnak nevezett, de a másik két zsűritag is támogatott. Ezért nem is értettem, mi történt. Azóta azonban folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok az emberektől, rengetegen megállítanak az utcán azzal, hogy nekem még ott lenne a helyem a műsorban. Ez a szeretet, biztatás nagyon jól esik. Többen megkérdezték az elmúlt napokban, miként tudnának segíteni például a lemezkészítésben, sorra kapom a koncertmeghívásokat, decemberig teli a naptáram. Lassan odajutok, hogy én vigasztalom az embereket, hogy ne bánkódjanak miattam. Korábban két évig a Fekete Vonat zenekar tagja voltál, saját számokat írtál, klippet forgattál, amelyben a szegregáció elleni küzdelemre hívtad fel a figyelmet. Vagyis letettél már valamit az asztalra. Ilyen zenei „előélettel” miért jelentkeztél a Megasztárba? Úgy érzem, napjainkban a tehetségkutató versenyek által tudja magát leginkább megmutatni az ember, így jut el a legszélesebb rétegekhez az, amit csinál. Megírhatom én a világ legjobb számát, ha azt nem tudom eljuttatni a közönséghez, ha nem játssza a rádió, nem vagyok benne a tévében, akkor az egész nem sokat ér. Emellett nemcsak a népszerűséget illetően, hanem zeneileg is rengeteget adott a Megasztár. Korábban azt gondoltam, aki ösztönösen érzi a zenét, annak nincs szüksége énektanárra. Óriási tévedés. Már az első órán rá kellett jönnöm, hogy semmit nem tudok az éneklésről, arról, hogyan és hová kell levegőt venni éneklés közben, mi az, hogy kitartom a hangot stb. Remek énektanár, Csík Sándor foglalkozott velünk, és a jövőben is szeretnék még órákat venni tőle. Mi volt a célod, milyen messzire akartál eljutni a Megasztárban? Soha nem a győzelem lebegett a szemem előtt. Célom a legjobb 12 közé jutás volt, és ez sikerült is. A döntőben pedig az hajtott, hogy szombatról szombatra elvégezzem a feladatomat, jó legyen, amit csinálok. Nagy volt bennem a megfelelni vágyás, hiszen én nemcsak a magyarországi, hanem a felvidéki közönségnek is meg akartam felelni. Arra nagyon büszke vagyok, hogy a Megasztár öt eddigi sorozatában egyedüli felvidékiként kerültem a döntőbe. Van olyan produkció, amit nagyon szerettél volna bemutatni a versenyben? Ha nem esek ki, a követő fordulóban Cserháti Zsuzsától énekeltem volna a Hamu és gyémánt című számot, azt nagyon sajnálom, hogy már nem volt módon előadni. A másik produkció a duett lett volna, amihez Charliet választottam volna partnerül, és gondolom, a rendezők ezt el is tudták volna intézni. Bár kiestem, kaptam már olyan jelzéseket a stáb részéről, hogy továbbra is „rajta vannak” a duetten. Kit tartasz a verseny legnagyobb esélyesének? Az én favoritom egyértelműen Kökény Attila, akivel rendkívül szoros barátság, már-már testvéri viszony alakult ki köztünk az elmúlt hetekben. Mindent együtt csináltunk, együtt keltünk, együtt próbáltunk, hülyéskedtünk, improvizáltunk. Sok olyan véleményt hallottam, hogy mióta elhagytam a Megasztár házat, azóta sokkal unalmasabb lett ott az élet. A kiesésed előtti estén különleges vacsorát ígértél a csapatnak, amit sajnos már nem volt módod megfőzni. Mi lett volna az? Csirkemellből készült sajtos szoté Andreas módra, amihez igazi romás vakarcsot adtam volna. A vakarcs, vagy más néven bodag sóval ízesített, lisztből és vízből álló nem kelt tészta, amit kis adagokban platnin kell megsütni. Egyébként tervezem, hogy bemegyek a házba, és megfőzöm nekik ezt a megígért vacsorát. Terveid az elkövetkező hetekre, hónapokra? A Megasztár csapattal szerdánként rendszeresen fellépünk, a műsorban is megjelenek még, közös koncertjeink is lesznek, és folyamatosan kapom a felkéréseket. Természetesen tervezem a saját lemezt, már készülnek az új dalok, az eddigi szerzeményeim pedig, amelyeket korábbam magam hangszereltem, kevertem, most profi zenészekkel együttműködve új köntöst kapnak. Ha minden a tervek szerint halad, év végére, jövő év elejére meg is jelenik a lemezem. Nécsey István legizgalmasabb alkotásai Egy elfeledett festő és tudós újrafelfedezése FORGÁCS MIKLÓS Léva. Egy különleges képzőművésszel és tudóssal ismerkedhetnek meg az érdeklődők a lévai Barsi Múzeum Nécsey István (1870-1902) - A festő és a természet csodálója című kiállításán. A fiatalon, 32 éves korában meghalt, lelki gondjai és szerelmi bánata miatt öngyilkosságba menekülő férfinak számtalan arca volt, rengeteg dolog érdekelte. A végig az elutasítással küzdő, mára már szinte teljesen elfeledett festő és a lelkes amatőrből komoly természettudóssá vált, kísérletező szellemű, nyughatatlan Nécsey István alakja beleillik a 19. századi ködlovagok közé. A Barsi Múzeum a festő édesapjáról, az intézmény alapítójáról, Nécsey Józsefről elnevezett galériában mutatja be a sokrétű, izgalmas anyagot. A verebélyi postamester már fia halála után, 1927-ben ajándékozta Lévának a régészeti, néprajzi, képzőművészeti és könyvgyűjteményét, mellyel megalapozta a városi múzeum anyagát. Vincze László levéltáros hat panelen foglalja össze Nécsey István életét. Szó esik a Nécsey-családról, a lepkegyűjtőről, a műgyűjtőről, a meg nem értett művészről, a rövidsége ellenére mozgalmas életéről, valamint végső nyughelyéről, a Né- csey-kriptáról. A tárlat legfőbb érdekességét, a lenyűgözően élethű és részletgazdag lepkeábrázolások jelentik. Az illusztrációkon kívül ugyanazokat a fajokat bemutató preparált lepkék és Pavol Demeš természetfotói is láthatóak a teremben. A festő már gyermekkorától érdeklődött a lepkék iránt. Tanulmányozta, gyűjtötte, rajzolta, tenyésztette őket. Összesen mintegy kétezer akvarellt készített 156 lapon, ebből a Barsi Múzeum 629 alkotást őriz a természettudományi gyűjteménye részeként. Nécsey főként a Barsi régiót térképezte fel. Saját készítésű eszközöket is használt. Máig nem derült ki, milyen speciális eljárással érte el a művész, hogy a lepkeszárnyak felülete valóban csillogjon, fényes legyen, mint a valóságban. Nécsey István Hollósy Simon növendéke volt Münchenben, majd ugyanitt a művészeti akadémián is tanult, később Párizsban a Julian Akadémiára iratkozott be. Ebből a korszakából családtagjairól készült portréi, életképei, vallásos tárgyú olajfestményei láthatók a kiállításon. Az akadémikus körök nem fogadták be, nem tudott érvényesülni, ezért az alkalmazott grafika és a tudomány lett az új terepe. A neves tudós, Herman Ottó munkatársa lett, néprajzi és madártani rajzaival könyvek jelentek meg. Egy nézeteltérés miatt végérvényesen megromlott a viszonya Hermannal, ezután visszatért Verebélyre. A szlovák pásztorélettel és fafaragással foglalkozott. Kolozsvárra régészeti kutatásai miatt érkezett, az Erdélyi Múzeum Egyesületnek ajándékozta 5000 példányból álló preparált lepkegyűjteményét. Beleszeretett Pisztóry Irénbe, de a lány elutasította, ezért meglőtte magát, három hét múlva belehalt sérüléseibe. Rettegett a tömegtől, zavarta az utcazaj, magányos volt, irracionálisán félt az emberektől, semmi sem érdekelte sokáig, csak a természethez tért mindig vissza. Egy érdekes ember különös hagyatékára irányítja rá a figyelmet a lévai tárlat, mely november 14-ig látható. Egymás mellett láthatók a lefestett, a preparált és a lefényképezett lepkék, emellett Nécsey festményei is tanulmányozhatók (A szerző felvétele)
