Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-19 / 241. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 19. www.ujszo.com RÖVIDEN Múzeumi Szalon Szepsiben Szepsi. Ma délután „külső helyszínen” kerül sor a Múzeumi Szalon következő rendezvényére. A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma beszélgetősorozatában a hazai magyar kulturális, tudományos, szellemi és közélet jeles személyiségei vallanak életükről, pályájukról. Ma 17 órakor Bartal Károly Tamás premontrei apát ül a vendégszékbe a Városi Művelődési Központ F-klubjában, hogy válaszoljon a házigazda, Miklósi Péter publicista kérdéseire, (me) Ferenczi György a Deja vu klubban Pozsony. A magyar zenei színtér egyik legérdekesebb alakja, Ferenczi György holnap a Deja vu klub vendége lesz. Countryzenével kezdte, a széles közönség blueszenészként és szájharmonikásként ismerte meg mint a Herfli Davison frontemberét. 1993-ban elnyerte a világ legjobb szájharmonikása címet. Hegedűn és gitáron is játszik, és kitűnő énekes. Pályája kezdetén évekig külföldön zenélt. Magyarországon - saját lemezein kívül - stúdiózenészként mintegy 250 felvételen közreműködött. Köztük többek közt az LGT, Zorán, Gerendás Péter, a Hobo Blues Band, az Edda és Takács Tamás felvételein. Ferenczi György egy Méta-koncert alkalmával szeretett bele a magyar népzenébe. Azóta a blues és a népzene összeházasításán dolgozik, s teszi ezt fölöttébb humoros formában. Aktuális együttesével, a Rackajam nevű formációval rögzítették a Csárdafunk című albumukat, amely az élő koncertjeik alapjául szolgál, (ű) Németh Ilona pozsonyi kiállítása Pozsony. Az amt _ project elnevezésű kortárs művészeti galériában (Baštova 1.) nyitják meg október 21-én, csütörtökön 18 órakor'Németh Ilona kiállítását. A Munkácsy-díjas képzőművész újabb pozsonyi bemutatója két részből áll, a Családi ereklyetartó című objektből, valamint az Emlékmű című fotóalkotásból, mely a FotóklubDS négy fiatal fotósának közreműködésével készült, (tb) Chicagói elismerés Mészáros Mártának Chicago. Arany Plakett-díjjal méltatta Mészáros Mártát a 46. chicagói nemzetközi filmfesztivál különleges és gazdag életművéért. Észak-Amerika legrégebbi filmversenyén - amely október 21-ig tart - Mészáros Márta legutóbbi rendezését, az Utolsó jelentés Annáról című alkotást a versenyprogramban vetítették. A magyar filmes mozijait többször is meghívta és díjazta a chicagói mustra: 1975-ben Örökbefogadás című filmjével a fődíjat, 1984-ben Napló gyermekeimnek című rendezésével pedig Bronz Hugó-díjat nyert. Az Eszenyi Enikő főszereplésével készült Utolsó jelentés Annáról Kéthly Anna egykori szociáldemokrata politikusnak állít emléket. (MTI) Irodalom és képzőművészet - a Magyar Intézetben Tolnai Ottó Pozsonyban AJÁNLÓ Pozsony. Nem mindennapi vendéggel találkozhatnak az olvasók holnap 17 órától a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.). Tolnai Ottó Kossuth-díjas vajdasági író, költő, műfordító ugyanis a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb alakja. Több mint negyven éve formálódó életművében verseskötetek, prózagyűjtemények, képzőművészeti tárgyú esszékötetek éppúgy megtalálhatóak, mint drámakötet vagy interjúregény. A legendás Új Symposion folyóirat első nemzedékének meghatározó alakja, irodalmi kezdeményező szerepe a vajdasági magyar kulturális régió keretében a különféle nemzeti kultúrák együttesét képező valamikori Jugoszláviában már évtizedekkel ezelőtt nyilvánvaló volt. „Azok közé a költők közé tartozik, akiknek a vers az otthonuk; nem ritka, ünnepi cselekedetük, inkább létezési formájuk. Ez a vers nem fölzeng, hanem valahogy természetesen és evidensen történik. Mintha beszélgetne velem” - úja róla Várady Szabolcs. Tolnai költőként bebizonyította, hogy a történetmondás helye a vers is lehet, hogy az alaptörténetre rárakódó asszociációs rétegek által a mű önreflexiókkal telhet meg, mindenféle poétikai hókuszpókusz nélkül. Ez az élőbeI.VT, .. ft ____ Tolnai Ottó (Képarchívum) széd-szerű nyelv közel hozza a verset az olvasóhoz, végigvezeti őt a jelentéskapcsolatok szövevényén, és egy ponton túl beavatottá teszi. Egymástól távoli idősíkok olvadnak össze a lehető legtermészetesebb módon egy- egy félmondatban. Egyes kritikusok szerint Tolnai tulajdonképpen a magyar prózaírás egyik sokat vitatott műfaját, az anekdotát éleszti újra. A pozsonyi beszélgetést, amely a Szépírók Társaságának társ- szervezésében valósul meg, A könyv utóélete program keretében Görözdi Judit, a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgató-helyettese vezeti. (juk) Október 23-án A két Foscari című Verdi-operában lép színpadra László Boldizsár a pozsonyi Nemzetiben Cavaradossi görkorcsolyával Egy népszerű könnyűzenei együttes frontembere negyvenhez közel elhatározza, hogy operaénekes lesz, és óriási erőbedobással megvalósítja álmát. Ez akár egy hollywoodi film sztorija is lehetne, de több annál. Valóság. A karakán énekest László Boldizsárnak hívják, és a Szlovák Nemzeti Színház új produkciójában az ifjabb Foscari szerepében láthat- juk-hallhatjuk. VOJTEK KATALIN A youtube-on, a Bánk bán híres tenoráriájának felvétele alatt pár goromba hozzászólás olvasható az ön címére. Miután meghallgattam az áriát, kedvem lett volna beírni, hogy amíg ilyen reakciók vannak, nincs baj, mert azt jelenti, hogy a gonoszko- dóknak van miért irigykedniük. Gyanítom, olyanok írogatnak ezekbe az operafórumokba, akik énekesek szerettek volna lenni, és valami okból nem lehettek. Tulajdonképpen önmagukkal nincsenek megelégedve, de másokban keresik a hibát. Nem mazochista egy kicsit, hogy végigolvassa a fórumokat, és névvel válaszol a támadásokra? Hiszek abban, hogy minden hántás, amit fel tudunk dolgozni, épít minket az életben, a színpadon, bárhol. Másrészt engem Magyarországon még mindig nem fogadtak el mint operaénekest. Két évvel ezelőtt még a Cotton Club Singers frontembere voltam, és amikor átváltottam az operára, az egész szakma rajtam röhögött. Ráadásul az első premierem sem durrant akkorát, az Adriana Le- couvreur Szász Móricának szerepe nem volt olyan, amiben nagyon megmutathattam volna magam. Nem voltam rossz, csak még féltem, kerestem a helyem. Hol történt ez a bemutatkozás? Szegeden. Most 41 éves vagyok, amikor váltottam, 39 voltam, előtte 15 évig énekeltem az együttesemben, ez azt jelenti, hogy 25 éves koromban játszottam utoljára színpadon, akkor a Montmartre-i ibolya Raoulját, a Csárdáskirálynő Edwinjét énekeltem. Tehát nagyon sok idő telt el azóta, és nekem színpadi gyakorlatra volt szükségem, amit megkaptam Szegeden. A Bohémélet Rodolfója volt az első operaszerepem, amelynél már teljes biztonságban éreztem magam a színpadon. Utána jött az Álarcosbál, majd Donizetti Boleyn Annája Pécsett. A Faust elkárhozásában kilenc nap alatt hatszor énekeltem Faustot, ami kész öngyilkosság, de a kolléga megbetegedett, nem volt, aki váltson. Mindez megerősített, most már tudom, mik a gyenge pontjaim, és hogyan kell betanulni egy szerepet. Hogy került Pozsonyba? Peter Dvorský még Kassán volt igazgató, amikor szóba jött, hogy beszállok a kassai Adriana Le- couvreur előadásba, de nem tudtunk időben egyeztetni. Dvorský nem ismert, azt hiszem, nem is hallott engem, és egy idő múlva az volt a benyomásom, hogy megfeiký felvétele) Louise Hidson és László Boldizsár A két Foscari egyik jelenetében (Jozef Marčinsl ledkezett rólam. Erre jelentkeztem, kértem, hogy hallgasson meg. Júniusban találkoztunk, közben ő a pozsonyi opera igazgatója lett, és mondta, hogy ebben az évadban lesz feladat számomra. Két nap múlva Pozsonyból hívtak, hogy menjek meghallgatásra. Megtörtént, és ott rögtön mondták, hogy A két Foscariban énekelhetnék. Rá egy hétre ismét telefonáltak, hogy tudnám-e csinálni a Toscát. Szeptember 20-án Cava- radossiként debütáltam a Szlovák Nemzeti Színházban, nagy siker volt. A kevés színpadi próba miatt nagyon oda kellett figyelnem, az volt a szerencsém, hogy remek kollégákkal kerültem össze. Folynak A két Foscari próbái, már másfél hónapja itt él. Hogy érzi magát Pozsonyban? Köszönöm, jól. Nagyon érdekes a munka ebben a számomra idegen környezetben. A nyelvet nem beszélik sokan, de azért fokozatosan kiderül egy csomó emberről, hogy tud magyarul. A színházi büfében szinte mindenki. Ha a magyar ember otthonról nézte a két ország politikai erőinek csatározását, és látta, hogy nem engedték át a komáromi hídon a magyar köztársasági elnököt, hallott a nyelvtörvényről és egyebekről, sötétebb képet kapott Szlovákiáról. Bennem alapvetően nincs félsz, de otthon mindenki figyelmeztetett, hogy aztán vigyázz ám ott, légy óvatos, nem mindenhol szólalhatsz meg magyarul. Én itt semmi ilyennel nem találkoztam, és ennek nagyon örülök. Bemegyek az üzletbe, szólnak hozzám szlovákul, mire mondom, hogy nem értem, talán angolul? És rögtön szólnak valamelyik kollégának, aki tud magyarul, és készségesen segít. Ez is bizonyítja, hogy a feszültséget a politikusok szítják, nem a kisemberek. A próbán úgy hallottam, angolul kommunikál. Igen, de például a rendező nem tud angolul, ezért egy magyarul tudó fiatal énekest adtak mellém tolmácsnak. Sokszor nagy szükség van rá. (Képarchívum) Ön rendkívül bátor ember, hogy röviddel negyven előtt váltani mert. Ez volt élete nagy álma, hogy operaénekes legyen? Maximalista vagyok, és huszonévesen, amikor eldönthettem volna, hogy operaénekes leszek, még nem tartottam magam elég felkészültnek. Soha nem jártam zeneakadémiára, a neves énekpedagógusnál, Sík Olgánál tanultam, a Szórakoztató Zenei Központ szervezésében, iskolaszerűén jártunk hozzá. Az ő tanítványa volt Pitti Katalin, Kincses Veronika, de a könnyűzenei világ nagyjai is, Presser Gábor, Sztevanovity Zorán és sokan mások. Olga néni megígértette velem, hogy egyszer operaénekes leszek. Ez mindig ott volt bennem. Időnként voltak olyan kitöréseim, hogy elmentem énekelni szimfonikus zenekarral egy-egy operaáriát. Gyakran kértek fel crossoverekhez, ahol kell tudni kicsit a belcantót, de a dzsesszes frazírokat is. Aztán egyre jobban erősödött bennem, hogy nem kellene folytatnom az együttest. Néztem a festett hajú, korosodó könnyűzenészeket, ahogy saját fiatalságukba beleöregedve mindig ugyanazokat a szerelmes dalokat éneklik, ugrabugrálnak, ami már nem áll jól nekik, de nincs más lehetőségük. Nekem viszont volt, ott volt a lehetőség a torkomban, és eldöntöttem, felkeresem Berle Sanford Rosenberget, akit már régebben ajánlottak nekem. A mesterem lett, annál is több, atyai barátom. Carlo Bergonzi tanítványa volt, napjainkban ő az operaéneklés legjobb tanára, csak ezt sokan nem tudják, ő pedig nem reklámozza. Abban, hogy idáig jutottam, neki kulcsszerepe van. Nem sajnálja, hogy nem váltott hamarabb? Azzal, hogy kihagytam 15 évet, csak annyi jót tettem magammal, hogy nem hagytam, hogy tönkre tegyenek. Rengeteg tönkrement tenort látok, itt van például a világhírű mexikói énekes, Rolando Villazon. Már két hangszálműtéten esett át. Három évvel ezelőtt a honlapján öt évre előre ki voltak írva a fellépései, ma már csak koncertezik, színpadon egyedül a Szerelmi bájital Nemo- rinóját énekli. Úgy látszik, szerencsés alkat, nem tartozik a kövér tenorok közé. Ennek a típusú énektechnikának hozománya az, hogy megnövekszik a test tömege. Nemrég szabónál voltam, és kiderült, hogy két év alatt 15 centiméterrel nagyobb lett a mellbőségem. Kell egyfajta erőnlét, tehát szükség van energiabevitelre, de le is kell mozogni. Én görkorcsolyázni szoktam, csak az a baj, hogy Pozsonyban nem nagyon lehet, sok a macskakő a belvárosban. Az együttessel már nem találkozik? Azért még vannak fellépéseink. Nehéz megszokni, hogy most csak egy dolgom van, bejárni a színházba. Tizenöt évig úgy éltem Pesten, hogy folyton valamiben benne voltam, intéztem, szerveztem az együttessel kapcsolatos dolgokat. Nagyon fura ez az új állapot. Csak nem bánta meg? Dehogy. Nekem ez jó. Főleg az, hogy látom, bíznak bennem.
