Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-19 / 241. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 19. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ KRÓNIKA Rendkívül mostoha kö­rülmények között okoz­hatnak határokon átnyúló környezetszennyezést, a Románia északnyugati ré­szén fekvő Máramaros me­gye zagytározói, amelyek közül egyet sikerült bizton­ságossá tenni. A Krónika című erdélyi napilap teg­napi számában beszámolt arról, hogy a román ható­ságok a magyarországi iszapömlés hatására fel­mérték a helyi zagytározók helyzetét az esetleges ha­sonló katasztrófa elkerülé­se érdekében. A lap szerint az illetékesek a borsabá- nyai, a kapnikbányai, a fel­sőbányái, az erzsébetbá- nyai és a nagybányai zagy­tározókat vették alaposan szemügyre. Máramaros megyében összesen tizen­hét zagytározó létezik, amelyek közül egyelőre csak a kapnikbányait sike­rült biztonságossá és kör­nyezetbaráttá tenni - írta a Krónika. További hat táro­zó biztonságossá tétele még folyamatban van. A tervek szerint az év végéig be kell fejezni a munkála­tokat, de az esős időjárás várhatóan késleltetni fogja az átadásukat. További nyolc tározó esetében zaj­lanak a finanszírozáshoz szükséges eljárások, ezeket a tározókat egyelőre kon­zerválják. Egy esetleges gátszakadás következtében egyebek között a Zazar, a Visó, a Tisza és a Szamos vize is károsodhat, egyes településeken pedig 20-60 személyt kell kitelepíteni. A bizottság véleménye sze­rint a zagytározók esetle­ges átszakadásához vezető egyik legfőbb ok az, hogy nincsenek biztonságosan és szakszerűen lezárva. A legtöbb tározónál nem fi­gyelik a fizikai-kémiai pa­ramétereket, ráadásul a fa- kitermelések maradványai a zagytározók vízgyűjtő medencéiben eltömíthetik a lefolyóvezetékeket. A bi­zottság azt is kimutatta, hogy az esővizek gyűjté­sére és elvezetésére szolgá­ló rendszer már elavult, de az is gondot jelent, hogy a tározók nincsenek állandó felügyelet alatt. Calin Cri- san, a Máramaros megyei környezetvédelmi őrség igazgatója szerint a táro­zókon végzett biztonsági munkálatok a terveknek megfelelően, jó ütemben haladnak. Emlékeztetett arra, hogy a 2000-es tiszai ciánkatasztrófához jelentős mértékben járult hozzá az időjárás, hiszen tizenkét óra alatt a hőmérséklet mínusz 13 fokról plusz 3 fokra emelkedett, emiatt elolvadt a 20 centiméteres jég, ráadásul huszonnégy óra alatt négyzetméteren­ként 180 milliméter eső is esett. „Reméljük, a termé­szet kitart mellettünk ad­dig, amíg sikerül lezárni minden zagytározót, hogy ehhez hasonló balesetek többet ne forduljanak elő” - mondta az őrségigazga­tó. (MTI)- Doktor úr, ön már annyi koraszülöttet megmentett, kérem, jöjjön velem a kormányhivatalba, tegyen va­lamit a miniszterek éretlen ötletável. (Peter Gossónyi rajza) Az első száz nap elég volt arra, hogy kialakuljanak a pártok közti erőviszonyok Meddig húzza a koalíció? A kormány első száz napja nagyon hosszú idő. Az első hónapokban sokat változik a kormányzó pártok meg­ítélése, új problémák ke­rülnek elő a kabinet működésével kapcsolat­ban, más kétségek pedig lassan feledésbe merülnek. Az egyik ilyen, kevéssé ak­tuálisnak tűnő probléma a négypárti kormány életké­pessége. TOKÁR GÉZA Amikor Igor Matovič és az Egyszerű Emberek júliusban meglebegtették távozási szán­dékukat, ráadásul a kormány- program elfogadása előtt, na­gyon borúsnak tűntek Iveta Radičová miniszterelnöki kilátá­sai. Kevéssé tűnt valószínűnek, hogy a kormányzó pártok képe­sek lesznek megegyezni úgy, hogy egyetlen érdekcsoport sem sértődik meg a másikra. Mégis sikerült megegyezni, s a pártok és a mögöttük álló csoportok kö­zött létrejött látszólagos fegyver- szünet azóta is tart. Persze, nem arról van szó, hogy megszűntek volna a pártok közöt­ti érdekellentétek, hanem egy­szerűen csak a kulisszák mögött zajlik a hatalmi harc. Míg Sulik és Matovič nyáron a kamerák ke­reszttüzében üzengetett egymás­nak, a Hayek Alapítvány körüli botrányt kimondottan a nyilvá­nosság kizárásával próbálták megoldani az érinte.tt felek. Sőt, az Egyszerű Emberek is tanulé­konynak bizonyultak, július óta mindössze egyszer hallatták a hangjukat, akkor is világos és ér­telmes üzenetet közvetítettek a nyilvánosság felé: október elején figyelmeztették a kormányt, hogy a félmegoldásokról ne beszélje­nek a sajtónak, s ne a káosz váljon munkaeszközzé a koalíció kezé­ben. Az első száz nap elég volt ar­ra, hogy kialakuljanak az egyes pártok közötti erőviszonyok, és mindenki - beleértve a tapaszta­latlan képviselőket - megtanulja az eredményes politizálás alap­szabályait. Ez pedig kimondottan jó jel a stabilitás szempontjából. A kormánykoalíció egysége ugyan megerősödött az első száz nap alatt, de a négypárti együtt­működésnek további három és fél évig kellene hasonló módon foly­tatódnia. Buktatókból pedig van elég. Száz nap alatt nem volt rá. idő és szándék sem, hogy előke­rüljenek és kiéleződjenek a KDH és az SaS közötti ideológiai ellen­tétek. Nem láthattunk megbízha­tó közvélemény-kutatásokat ar­ról, vajon sikerült-e stabilizálnia választórétegét a két „új” pártnak, az SaS-nek és a Hídnak, nem tud­ni, mely szavazók ábrándultak ki választott képviselőikből tényke­désük miatt. A kormány még nem hozott olyan intézkedést, ami vé­rig sértette volna a koalíció vala­mely tagját vagy képviselőit. Csak idő kérdése, hogy a fenti esemé­nyek közül valamelyik megtörté­nik, akkor pedig ismét a koalíció jövőjéért aggódhatunk. Mert minden válságból könnyen lehet kormányválság. Óvatosságra int a kormány eddig megismert munkamódszere is A második pillér esélyei HORBULÁK ZSOLT A különböző megszorító cso­magok tervei a nyár vége óta fo­lyamatosan napvilágot látnak. Az új kormány egyik legfontosabb feladata visszabillenteni az ál­lamháztartás egyensúlyát, de az őt megválasztó polgárok jelentős része is ezt várja el. A júniusban hatalomra kerülő pártok a vá­lasztási programjukban azonban nemcsak átalakításokat ígértek, hanem több, Fico vezette kabinet alatt bevezetett intézkedések el­törlését. Ezek közé tartozik a má­sodik nyugdíjpillér számos vál­toztatásának a visszaállítása is. Ez a feladat a legegyszerűbb szociálpolitikai lépések közé tar­tozik. Nem kell bonyolult hatás- tanulmányokat készíteni és párt­közi egyeztetéseket folytatni, elég csak néhány szabályozást megvál­toztatni, amelyet a parlamenti többség könnyedén meg tud sza­vazni. Ezek között említhető a munkaerőpiacra elsőként belépők számára a tagság ismét kötelező­vé tétele vagy az alapok hat hóna­pos teljesítményfigyelésének el­törlése. A kormány ennek a tuda­tában van, és előreláthatólag a jö­vő év elejétől a teljesebb intézke­déscsomag keretében be kívánja ezeket vezetni. A korábbi elemek visszaállítása mellett olyan új el­képzelései vannak, hogy a bizton­ságot növelendő a megtakarító egyszerre két alapba is utalhatná a spórolását. Most, a száz nap eltelte után, a kormány eddig látott reformin­tézkedései alapján mégis óvatos­nak kell lenni. Például a nyugdíj- biztosításhoz tartozó harmadik pillérrel kapcsolatban egyértel­műen helytelen elképzelések szü­lettek, amelyek a hosszantartó stabilitásra fittyet hányva alapve­tően rendeznék át a kiegészítő­nyugdíj-pénztárak szabályrend­szerét. De óvatosságra int a kor­mány eddig megismert munka­módszere is. Egy szakminiszter által a köztudatba került javasla­tot az egyes érdekcsoportok nyomására a miniszterelnök asszony hajlamos megváltoztat­ni. Tapasztaljuk, hogy egy re­formelképzelés megvalósítása csak akkor biztos, ha már a par­lament elfogadta. E tanulság alapján tehát helyesebb lett vol- ná, ha a korábban okkal kritizált és a takarékoskodók számára is anyagi veszteséget jelentő sme- res változtatásokat már a nyár fo­lyamán eltörölték volna. Ezek nem olyan jellegű módosítások, hogy várni kellene velük január 1-ig, sőt, a gyors korrekció ha­szonnal is járna. Mivel a szakmi­nisztérium egyéb átalakításokkal egybekötve szeretné a tőkefede­zeti pillért módosítani, félő, hogy mire eljön a kodifikálás ideje, a tervezet megint csak parttalan lobbiviták mocsarába süllyed, és csak csonka formában emelkedik törvényrerőre. ______________ KOMMENTÁR Csöppnyi tolerancia v NAGYANDRÁS A kormányhivatal weboldalára felkerült az a szerződés is, mely alapján kiderült, az előző kormány mintegy negyvenötezer eurót fizetett ki egy ügynökségnek, mely a komáromi Cirill és Metód- szobor áthelyezésének PR ügyeit intézte. Ez a hír csak azért jutott eszembe, mert a Radičová-kormány ép­pen csak túllépett a maga száz napján, és valljuk be őszintén, min­denki inkább a negatívumokat emeli ki, mint az eredményeket. A politikusoktól gyakran azt váiják el, hogy a lehető legjobban tel­jesítsenek, ne hibázzanak. Ha az előző kabinettel összehasonlítjuk a mostanit, néha komolyan azt érezzük, ez a társaság mintha ama­tőrökből állt volna össze. Ugyanúgy érvényes ez a régi motorosok­ra, a KDH-ra és az SDKÜ-ra, ahogy az újonnan létrejött SaS-re, meg a régi és új politikusokkal feltöltött Hídra is. Minden párt mi­nisztere vagy képviselője, esetleg a pártok által delegált fontos emberek követtek már el olyan hibát, amire valaki azt mondta: micsoda amatőrök. Ám ha egy kicsit jobban belegondolunk, mi is történt mondjuk négy éve ilyenkor, és a két száz napot egymással összehasonlítva nézzük meg, mindjárt árnyaltabb lesz a kép. Robert Fico kormá­nyának politikája az ellenségkereséssel, a bezárkózással, az in­formációk eltitkolásával, a magyarellenes hangulat felkorbácsolá­sával kezdődött. Négy éve ilyenkor épp Maiina Hedviget próbálta besározni a miniszterelnök és a belügyminiszter, az egyik kor­mánypárt elnöke pedig folyamatosan a magyarok ellen hergelte a nemzetet. Az akkori kabinet a szerződések nyilvánosságra hozata­la helyett elzárkózott a tájékoztatástól, ha valamelyik párt által de­legált miniszter hibázott, azt csak akkor váltották le, amikor már a miniszterelnöknek is kínossá vált. Az akkori kabinet ilyen jellegű, amatőrnek tűnő hibáit azért nem vettük észre, mert ennél sokkal nagyobbakat vétett, amelyeket a hatalom arroganciájával próbált leplezni. A milliárdos szerződéses pénzlenyúlásokról csak hóna­pokkal vagy évekkel később sikerült tudomást szerezni, hiszen egyetlen szerződést sem hoztak nyilvánosságra. Igen, a jelenlegi kormánykoalíció elég gyakran követ el apróbb hi­bákat. De eddig még egyeden olyan döntése sem volt, mellyel visszavonhatatlan hibát követett volna el. A jelenlegi kabinet nem úgy működik, hogy a legerősebb lenyomja saját akaratát a másik kettő torkán, azok cserébe meg szabad rablást végezhetnek a ne­kik kiadott területeken. A koalíció négy pártból, két kis további csoportból áll, s ennek az élén a miniszterelnök asszony, aki in­kább koordinálni próbálja a társaságot, mint erőből vezetni. Egy ilyen társaságot összetartani és működtetni egyáltalán nem lehet könnyű. Ezért lehetnénk mi, szavazók is egy kicsit toleránsabbak velük. Nem nagyon, csak egy kicsit. JEGYZET Alkupozíció JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Hosszú évek óta ismételgetik úton-útfélen, hogy a Rima­szombatijárásban a legmaga­sabb a munkanélküliség. Talán ezért is lehet érdekes ifjú bará­tom esete, aki elvégezvén a ko­máromi Selye Egyetemet;, da­colva atyai szóval és előítéletek­kel, valamint a józan ésszel, úgy döntött, hogy hazajön, ittlupn próbál szerencsét. Holott adódtak lehetőségek. Komáromban kipróbálta magát az egyikjapán cégnél, igaz, csak szalagmunkásként, de tisztessé­ges bérért. Pár hónapot Olaszor­szágban töltött, ahol előbb gyü­mölcsöt szüretelt, majd pincér- kéntpróbált boldogulni. Skét osztálytársa hasztalan próbálta őt meggyőzni, hogy akár a Fran­cia Idegenlégióban is lenne ke­resnivalójuk. AzokkimentekAf- rikába zsoldosnak, ő maradt, ha­zatért Rimaszombatba, ahol szentül elhatározta, hogy bátyja budapesti pénzügyi vállalkozá­sát terjeszti ki erre a vidékre. De hogy a cégalapításig eljusson, megszámlálhatatlan mennyi­ségű akadállyal kellett szembe­néznie . Hiába a két diploma, a munkahivatal hajthatatlannak bizonyult. Előbb egy vállalkozói tanfolyamot kellett elvégeznie többnyire olyanokkal, akik csak azért vettek részt a tanfolyamon, hogy eleget tegyenek a hivatal előírásainak ahhoz, hogy to­vábbra is megkapj ák megérde­melt szociális segélyüket. A vál­lalkozás nemigen hozta lázba őket. Igaz, a pozsonyi előadókat sem, akiknek egyetlen céljuk volt, sikeresen abszolválni a tan­folyamot, hogymegkapjákmeg- érdemelt fizetésüket. Az, hogy if­jú kollégámnak mindez a kisuj­jában volt, őket nem érdekelte, s maximum addigjutottak el, ho­gyan kell elkészíteni egy tábláza­tot a számítógépben. De ez még nem minden, újabb és újabb tan­folyamokkal fenyegetőznek, s barátom minden optimizmusa ellenére is csak tavaszra ígérték, hogy megkapj a a vállalkozói en­gedélyt. De mivel még nem töl­tötte be 25. életévét, segélyre semjogosult. T öbb állásinterjúra is elment, többnyire hülyének nézték, hiszen minek fizetnének egy kétdiplomás férfit, amikor egy érettségizett, sőt akár alapis­kolát végzett, minimálbérért is megteszi. Az egyik dúsgazdag, magát egyedi gépjárműn furiká­zó vállalkozó 350 eurót ígért a szolgálataiért. Hihetetlenek er­refelé az alkupozíciók. Munka­erő van bőven, s az itteni újgaz­dag vállalkozók ezt tökéletesen ki is használják- mondja elkese­redve. Úgy látszik, marad az ide­genlégió - zárja beszélgetésün- ketifjú barátom. Ottlegalább nem nézik hülyének az embert, s minden légiós egyforma eséllyel rajtol.

Next

/
Thumbnails
Contents