Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-02 / 227. szám, szombat

10 Szombati vendég_________________________________________________________________________________________ ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 2. www.ujszo.com Kerekes Vica: „A testiség, a vágyak az én életemben is fontos szerepet játszanak. Furcsa ez a párhuzam, hogy mostanában épp ilyen feladatok találnak meg..." Három országban játszik szabadon, kötöttségek nélkül Három országban forgat most is. Mozifilmben ját­szik a cseheknél, televíziós produkcióban Pozsonyban, rövidfilmekben Budapes­ten. Színpadon is a magyar közönség láthatja. A Mala- dype társulat Platonovjá- ban próbál hetek óta, be­mutató október közepén. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kerekes Vica öt évvel ezelőtt, Izoldaként lépte át a szlovák-ma­gyar „színházi határt”. Ez volt az eiső színházi szerepe Budapesten, miután Pozsonyból Magyaror­szágra költözött. Aztán Sopsits Ár­pád Mária Magdolnája volt a zsámbéki Passióban, majd Szikora János szerződtette Szolnokra, ahol Proust Az eltűnt idő nyomá­ban című híres regényének jól si­került színpadi változatában is ko­moly szerepe volt. Az elmúlt há­rom évben azonban nem lépett színpadra. Nem mintha nem akart volna - filmes elfoglaltságai nem engedték. Hol Prágában, hol Bu­dapesten, hol Pozsonyban állt ka­mera előtt. Most Jirí Chlumský Sudetenland című alkotásában kapta meg a női főszerepet. Német a lány, cseh erdész a férfi, 1938-tól 45-ig követjük a szerelmüket. Történelmi kalandfilm. Régóta vágytam már erre. Elolvastam a forgatókönyvet, és tisztán lát­tam: ha olyanra formálom Ág­nest, mint amilyennek egy fiatal német nőt elképzelünk, tehát ki­csit hűvösnek, ridegnek, kicsit keménynek, zártnak, akkor a né­ző majd nem tud azonosulni vele. Miközben központi figura, aki­nek drukkolni kell a szerelem cí­mén. Sokat vívódtam emiatt, szinte hadakoztam a lány szeret- hetőségéért. Az elszántságát, a kitartását úgy mutatom meg, hogy megy tűzön-vízen át. A tör­ténet elején még tartózkodó. Nem akartam, hogy rögtön kide­rüljön: valóban szereti a férfit, és csak azért is hozzámegy, mert a családja nem akarja odaadni. A kibontakozását, a ragaszkodását későbbre tartogatom. Ahogy a film címe is utal rá: szudétanémet területen va­gyunk, ahol csehek és németek élnek együtt, s a kitelepítés, amely azóta is sötét fejezete a cseh történelemnek, majd ké­sőbb kezdődik. Ezért is állt le a forgatás. A még mindig fájó emlékek miatt sokan nem akarnak pénzt adni a fűmre. Vannak dolgok, amelyek felszínre kerülését nem szívesen támogat­ják a csehek. A történetbeli két család sokáig jó viszonyban volt, aztán kitört a háború, elkezdték üldözni egymást, és nem akarják az ilyen keveredést. A lány az ár­tatlanságát, a fiatalságát adja a férfinak. Agnes mindent felvállal, mert fűti, hajtja a szerelem. Az es­küvővel indul a történet. Agnes apjából a féltés beszél, amikor óv­ja a lányát ettől a házasságtól. Mintha érezné, hogy itt nagyon nagy bajok lesznek, csehek és né­metek között. Meg is fogalmazza az érzéseit: „Csak azért ellenzem ezt a házasságot, mert féltem a lá­nyomat.” Ami engem is megle­pett: önmagamat, a saját életemet is felfedeztem a történetben. Abban, hogy ki áldoz fel töb­bet a másikért? Ott is, de már abban is, hogy dac­ból dönt a házasság mellett. Ezt én is ismerem. Mindenki előre tudta és el is könyvelte a környezetemben, hogy belőlem színésznő lesz. Én meg azt mondtam: azért sem! Ezért választottam a rendőrtiszti akadémiát, ahová végül nem jutot­tam be. Miközben imádtam a színé­szetet. A lány is imádja a férfit, s mi­nél erősebben le akarják beszélni róla, annál inkább megy utána. És ebben is megtaláltam a példát a sa­ját életemből. Nekem is volt hosz- szabb kapcsolatom egy nálam jóval idősebb férfival. Egy év után, ami­kor először akartam szakítani, azt mondta: „Nem teheted ezt velem, én sokkal többet adtam fel érted, az én részemről nagyobb az áldozat.” Furcsa volt ezt így hallani. Főleg, hogy nem is voltam biztos a szavai­ban. Agnes apját is értem. Amikor először mentem haza, Fülekre, az említett szerelmemmel, édesapám tudomást sem akart venni róla. Még a találkozást is kerülte. Aztán az irántam érzett szeretete legyő­zött benne minden ellenérzést, és író finoman puhatolóztak, hogy bevállalom-e. Alig merték megkér­dezni. Nagyon élveztem a helyze­tet. A kaszkadőrök el is csodálkoz­tak, hogy milyen ügyes voltam. Megkérdezték, hogy tudok-e esni. Mutassátok meg, müyen irányba essek és hogyan, s majd arra esek. Megmutatták és megcsináltam. S a fürdőzés müyen volt? Er­dő, hegyek, hűs vizű patak? Hűs vizű? Jéghideg! Vacogtam a vízben, erőt kellett vennem maga­mon. Megszökik a lány a táborból, és tetőtől talpig megmosakszik. KeU a feloldozás, a megtisztulás. De lesz még egy tisztálkodás a fűmben. Lavórban. Amikor a meg­erőszakolás után Agnes hazamegy. Mikor áll újra össze a stáb? Mi­ben maradtak a leállás után? Egyelőre semmit nem tudok. El­fogyott a pénz. Az időjárás is gátolt bennünket a munkában. Szakadat­lan esett az eső. Sokszor volt, hogy felhevült lelki áűapotban kimen­tem a helyszínre, és nem tudtunk forgatni. Többszöri próbálkozás után azt haüani, hogy: „Sajnos mező, kis patak, faházikó. A rende­ző, Klacsány Gábor operatőr is, gyönyörű képeket komponált. A Fi­nálé Valsics Péter alkotása. Egy vak lányt játszom benne, aki szeretne megszabadulni a múltjától, de na­gyon nehezen megy neki. Szem­üveget visel, mert nincs szeme. Az édesanyja vájta ki, hogy ne lássa, hogyan öli meg a saját férjét. S amíg illesztgette egymás meüé az átlátszó üvegtéglákat, megszólalt végül is a telefon? Akkor szólalt meg, amikor a Ké­pesség forgatására utaztam Ukraj­nába. Roman Polák hívott Po­zsonyból, hogy Halhatatlan cím­mel tíz híres klasszikus novellát fil- mesít meg a Szlovák Televízió, s ő Tolsztoj írását, Az ördögöt válasz­totta. Öt különböző helyszínen, hat nap alatt vettük fel a 70 perces tévéfűmet. Ha három szóban kelle­ne összefoglalnom a történetet, ak­kor azt mondanám: vágy, érzéki­ség, szexualitás. Tolsztojnál Sztefa- nida a lány, nálunk Hana. Kicsit dé­moni teremtés, a férfi nem is tud szabadulni tőle. Házasságot köt, gyereke születik, a legteljesebb rém. Ahogy ott mezítelenül szerel­meskedünk, szinte kivüáglunk a környezetből. Több száz méter tá­volságból fénylett a testünk. Ne­héz volt leküzdenem a szemér­mességemet. Müan nagyon sokat segített. Volt egy jelenet, amikor szóltak neki, elég, ha csak megmu­tatja, hogy vetkőzik. De abban a pillanatban, ahogy elindult a ka­mera, ő erről teljesen megfeledke­zett, és jött velem, mutatta, hogy ne izgulj, én is itt állok ruhátlanul. Egyszer a leégett réten keűett sze­relmeskednünk. A lány égette fel azt a részt, dühében, amikor nem jött el a megbeszélt találkozóra a férfi. És most ott szerelmeskednek vadul a hamuban. Milan Mikulčíkkal most ját­szott először. Azok után, hogy mindketten forgattak már Jan Hŕebejkkel. Ön a Szégyentelen­ben, ő a Kawasaki rózsájában. Müan valóban kivételes tehet­ség. Vártam nagyon a találkozást, de nem akartam erősen rákészül­ni, nehogy csalódás érjen. Az első perctől fogva nagyon jó volt vele. Él a szeme, fantasztikusan figyel a Már jelezték, hogy számolnak velem, de ez még a jövő zenéje. A Platonov Grekovája azonban már a jelen. Közel a bemutató. Balázs Zoltánnal, a Maladype társulat rendezőjével játszottam az 1 című filmben. Találkoztunk nemrég egy pesti kávézóban, és csak annyit mondott: „Úristen, beszélnünk kell!” Aztán felhívott, és megkérdezte, játszanék-e nála Csehov Platonovjában. A drama­turgja le akarta beszélni rólam, hogy úgy sincs időm, állandóan forgatok. És most pont el tudtam vállalni. Állítom: aminek meg kell történnie, az biztosan megtalál. Grekova egy vegyészkedő filozó­fus, aki a barátja révén kerül Platonov közelébe. Jó szerep, de bevallom, izgultam a helyzet mi­att. A Maladype zárt társulat. Fél­tem, hogyan fogok beilleszkedni. Ráadásul nem szeretem a kötött­ségeket. Szerencsére minden ag­godalmam felesleges volt. Na­gyon jól dolgozunk együtt. Fülekre müyen gyakran jut el mostanában? az aggodalma is szép lassan szerte­foszlott. Nem gondolom, hogy a fümbeli történetben a férfi hozza a nagyobb áldozatot, hiszen Agnes elveszti a családját. Fiatal még, lé­lekben szoros kapcsolatban áll a szüleivel. De nagyon nagy a szere­lem, szinte szétfeszíti őket a szenve­dély, nem sokkal azután viszont, hogy egymáséi lesznek, már kezdő­dik is a hajsza. A férfit bezárják a barátai, a lányt lágerbe viszik. Meddig jutott a jeleneteiben? Öt napot forgattam le a rám eső húszból. Természetesen azt az ötöt sem időrendi sorrendben vettük fel. Az túl szép és kényelmes lett volna. A vándorlásokat csináltuk meg, amikor már úton vagyok. Plusz a fürdőzési jelenetet, s ami­kor golyó ér. Nem izgult? A lövés miatt? Alig vártam. A ru­hám alá szereltek valamit, és az robbant fel rajtam. Észak-Morva- országban, a Jeseníkyben forgat­tunk, festői helyszíneken. A rende­ző, az operatőr és a forgatókönyv­nem, mégsem!”, kínszenvedés. Ott áűok beöltözve, érzelmüeg felké­szülve, és semmi. Nem lesz könnyű folytatni. S mit tudott kezdeni a hirtelen jött szabadsággal? Idegtépő tud lenni az üyen vá­ratlanul kapott egy hónap. Vagy hívnak máshova, vagy nem. Sze­rencsére volt mit tennem. Ott áü- tunk a lakásfelújítás sűrűjében, így teljes mértékben annak rendeltem alá magam. Csabával, a kedvesem­mel áttetsző üvegtéglákkal bíbe­lődtünk, maximálisan belefeled­kezve. Ha most keűene pályát vá­lasztanom, talán még a lakberen­dezés is szóba jönne. Közben két rövidfilmben is játszik. Képesség a címe az egyiknek, Fi­nálé a másiknak. Az előbbi arról szól, hogy minden valóra válhat, amit az ember megálmodik magá­nak. Egy képkeretező a történet hőse, aki a fantáziájában élő nőt kapja meg az élettől. Kárpátalján forgattunk, idülikus tájon. Erdő, gyönyört azonban csak -Hanával tudja megélni. Vidéken lakik, ott dolgozik, közben állandóan engem lát, engem kíván. Titokban több­ször is találkoznak, amitől a férfi­nek állandó bűntudta van. Igazi femme fatale. Plusz az ér­zékiség magasiskolája. Színész­nőként akár oklevelet is kaphat­na már az üyen alakításaiért. Ami nagyon tetszett: Roman Po­lák minden egyes fümbeli együttlé- tünket máshogy komponálta meg, hiszen a lány is folyamatosan vál­tozik. Többféle színt megmutat­hattam a skálán. A mezítelenség pedig már nem okozhat gondot. Forgatás közben ilyen sok em­ber még nem volt körülöttem. Más egy stúdió, ahonnan kimennek, és nem tudnak kukkolni, legfeljebb a monitoron néznek. Itt erdőben ját­szottunk. Réten. Elolvastam a for­gatókönyvet, és azonnal beindult a fantáziám. Máris magam előtt lát­tam, hogy ez milyen szép lesz majd! Milan Mikulčík a partne­partnerére, egyetlen pülanatra sem veszi le rólad a tekintetét, min­denre reagál. A semmi közepén szerelmeskedtünk, de olyan elemi erővel tört rám, hogy közben szin­te ki is kapcsolt. Ilyenkor természe­tesen a kamerára is figyelni keü. Teljes mértékben nem engedheted el magad, vagy ha mégis, akkor a partnered ügyel rá, hogy a követ­kező pülanatban merre keü fordul­ni. Müan nem ismer lehetetlent. Mellette nekem kellett résen len­nem. A belső combom kék-zöld volt a végén. S mivel van egy másik szeretőm is a filmben, egy nap alatt öt nagy szeretkezést és két fürdő­zést vettünk fel. Sok volt. Azt mondtam: Szegény párom, mi lesz velünk egy hónapig?! Közben bol­dog vagyok, hogy élek, hogy min­den porcikámmal érezhetek. A tes­tiség, a vágyak az én életemben is fontos szerepet játszanak. Furcsa ez a párhuzam, hogy mostanában épp üyen feladatok találnak meg. Készülőben van egy tízrészes sorozat is, A kastély címmel. Az is Pozsonyhoz köti majd. Nyáron alig voltam otthon. Pe­dig olyan jól sehol sem tudok alud­ni, mint az anyukám meüett. Az anyukája mellett? Ebben még nem mertem alá- szállni, hogy mi lehet ez. Ott a szo­bám, az ágyam, mégis mindig az anyukám mellé bújok. Amíg ott­hon voltam, mindig vele aludtam. Elég öntörvényű gyerek vagyok. Kitúrtam mellőle az apukámat. Nem tiltakozott? Azt mondta: a lányáért min­dent megtesz. Még ezt is. Vicuska megszületett, s azzal felborult a családi rend. Akkor változott a helyzet, amikor felvettek a szín- művészeti főiskolára, és elköltöz­tem Pozsonyba. De ha most haza­megyek, akkor megint az anyu­kám mellé bújok. Ott érzem ma­gam biztonságban. És mivel váija az édesanyja? Természetesen a kedvenc éte­lemmel. Túrós, brindzás vagy ká­posztás galuskával. Valamelyiknek mindig lennie kell.

Next

/
Thumbnails
Contents