Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-15 / 238. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 15. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ FÁZ Régi magyar ballasztok címmel közölt írást a Frankfurter Allgemeine Zeitung a dunántúli katasztrófa kapcsán. A lap bécsi tudósítója rámutat: a természeti csapást kizáró kormányfői megállapítás után Papcsák Ferenc kormánymegbízott kiterjesztette vizsgálódásait a 90-es években a szocialista kormány alatt privatizált alumíniumiparra. Ezt már sürgette Jávor Benedek LMP-kép- viselő, nyílt levélben kérve Fellegi Tamás minisztertől a Mai Rt. privatizációs szerződéseinek nyilvánosságra hozatalát. „Az LMP kezdeményezése egybeesik a kormány, a Fidesz és a KDNP szándékaival. A Fidesz feni a fogát arra, hogy ahol csak lehet, kivetnivalót találjon a volt szocialista-liberális kormányokon. Az LMP följelentette Gyurcsány Ferenc volt kormányfőt, arra hivatkozva, hogy kormánya jogellenesen különösen jelentősnek minősített egy Budapest közelébe ter- vezettkaszinóvárost. ” (MTI) A pénzintézetek a piacgazdaság szentélyei, aki ezek ellen lép fel, szentségtörést követ el, és bűnhődnie kell Térdre a bankok előtt! IvanMikloš fellélegezhet, és nyugodtan küldhet Robert Ficónak egy karton pezsgőt, esetleg egy doboz kubai szivart, a volt kormányfőnek köszönhetően ugyanis már nem kell ésszerű magyarázatot keresnie arra, hogy a jelenlegi kabinet miért ódzkodik a gazdasági válság ellenére is hatalmas nyereségeket felhalmozó bankok extra megadóztatásától, amivel enyhítem lehetne a lakosságot érintő megszorításokon. MOLNÁR IVÁN Fico szerdán jelentette be, hogy jövő hétfőig előterjesztik a bankok különadójáról szóló törvény- tervezetet, amelynek köszönhetően a lakosságot érintő megszorító intézkedések 80 százalékát el lehetne kerülni. Mint ismeretes, a kormány mintegy 700 millió eu- rós többletbevételt szeretne elérni az áfa és a jövedéki adók növeléséből, valamint a járulékfizetési rendszer átalakításából, ami elsősorban a lakosságon csapódik le. A kormány eddig sem igyekezett magyarázatot adni arra, hogy miért a lakosságon és a kevésbé nyereséges ágazatokon próbálja meg elverni a port, míg a gazdasági válság idején is jól tejelő ágazatokat szent tehenekként kezeli. Fico e heti bejelentését követően azonban még egyszerűbb lesz a helyzetük. A pénzügyminiszter válasza a bankadóval kapcsolatos kérdésekre ezután valószínűleg mindig ugyanaz lesz: ilyesmi csak egy olyan felelőtlen baloldali populista agyából pattanhat ki, mint a Smer elnöke... „A pénzügyi szektor volt a pénzügyi válság egyik fő oka, és az elmúlt néhány évben jelentős kormányzati támogatásban részesült. Ezért megfelelő módon kell hozzájárulnia Európa gazdaságainak fellendítési költségeihez és az államháztartás megszüárdí- tásához” - hangzott el a múlt héten. Kitől is hallhattuk mindezt? Orbán Viktortól vagy Robert Ficó- tól? Nos, egyiktől sem. Az Európai Unió adóügyi biztosa, Algirdas Šemeta indokolta e szavakkal az Európai Bizottság múlt heti közleményét, amelyben ez a pénzügyi tevékenységekre kivetendő adó lehetőségének megfontolását javasolja az uniós tagországoknak. Javaslatában a bizottság abból indul ki, hogy a pénzügyi szektornak „tisztességes módon hozzá kell járulnia az államháztartáshoz, és hogy a kormányoknak a jelenlegi gazdasági helyzetben sürgősen új bevételi forrásra van szükségük”. Ahhoz azonban, hogy egy országban a bankadóhoz hasonló intézkedésről döntsenek, erős és határozott kormányra van szükség, amely tudja, mit akar, és amely nem retten meg az első visszautasítástól. Szlovákiának jelenleg nem ilyen kormánya van. A sze- dett-vedett vállalkozói érdekcsoportokból összetákolt, százfelé húzó négyes fogat rég elvesztette hitelét az emberek előtt, hiszen már az óvodások is tudják, hogy az előző kormányhoz hasonlóan a Radičová-kabinet is szeretne megfelelni mindenkinek, aminek az az eredménye, hogy nem felel meg szinte senkinek. Nézeteiket és elképzeléseiket aszerint váltogatják őrült tempóban, hogy épp melyik érdekcsoport emeli fel ellenük a hangját, három hónapos kormányzásuk így leginkább egy vad egy helyben topogásnak tűnik. Ilyen helyzetben azok vannak előnyben, akiknek a legnagyobb a hangjuk, vagyis a nagy cégek és a jól szervezett érdekcsoportok. Az energiacégek és a bankok már jól tudják, hogy a jelenlegi kormányra elég egy kicsit ráijeszteni, máris úgy táncol, ahogy ők akarják. A kormány így csak a válság által leginkább sújtott rétegeken spórol, hiszen jól tudja, hogy ezek csak otthon káromkodnak, ám ha szembekerülnek a hatalommal, levett kalappal hunyászkodnak meg a politikusok előtt, lenyelve a legszigorúbb megszorításokat is. Ha valaki mégis felemeli a hangját, azonnal rásütik a felelőtlen populista, Fico-bérenc bélyegét, akinek fogalma sincs arról, hogy is mennek a dolgok, hiszen a bankok a pi-. acgazdaság szentélyei, aki ezek ellen lép fel, szentségtörést követ el, és bűnhődnie kell. A mi szerepünk ebben a játékban ugyanis csak annyi, hogy fogjuk a szánkat és fizessünk. JEGYZET Csak a manegger LŐRINCZ ADRIÁN „Csak a manegger, csak az a valami!” - dohog ismerősöm, jól megnyomva a gosszú „g”-t, talán hogy azzal is súlyt adjon felháborodásának. Tisztes, kétkezi munkásember, bő húsz év építőipari tapasztalatával a vállán. A fiának már fényesebb jövőt szánt, becsülettel kiiskoláztatta, elpofozta az érettségiig, most meg „ül otthon a mafla a számítógép fölött napszámba, oszt’ jobb híján csetöl”. Annyi erővel akár munkát is kereshetne, vetem ellen, de az építőiparban használatos idomok, járólapok, szerelvények és térkövek avatott ismerője erre sokat- mondóan legyint. „Assziszi, köll bárhol is a rendes munkaerő?! Csak a manegger, de abból mindenfajta; komolyan mondom, kimondani se tudom a nevit. Múltkor is nézzük: ide projekt, oda szálesz, ájtí, produkt, meg riléz... Elég rendesen beszél a gyerek angolul, de aszongya: ez kínaiul van, ez nem mond semmit. Aztán ha felhívjuk őket, kiderül, hogy mindegyik házaló ügynököt keres, ahhoz meg mi fenének az érettségi? A szomszéd is házalásból él, négy elemivel. Elment a munkahivatalba valami átképzésre, kapott egy ra- hedli pénzt, vett egy használt autót, oszt’ beállt ócskásnak. Most attól ő már manegger?” Bizonyos értelemben igen; az ilyet nevezhetnénk akár hasz- náltcikk-újrahasznosítási menedzsernek is, kezdek eszme- futtatásba, de emberem lenyom, mint Süsü a cölöpöt. „Nemá’! A múltkor jelentkezett a szerencsétlen pincérnek. Aszongya neki a tulaj: kap százötven eurót kézre, a többit meg gazdálkodja ki a tringelbű’! Hát nyomon van az ilyen? Azért loholjon le s föl napi nyolc-tíz órát a gyerek, hogy hátha csurra-cseppen valami? (A következőkben olyanokat mond, amiről a helyesírás-ellenőrzőnek az a véleménye, hogy nem illik papírra vetni, ezért mellőzöm; de ott van.) „No, nyakunkon az ősz, meg a tél - sommázza ismerősöm -, azt már kihúzzuk valahogy. Ha eljön a tavasz, beiskolázom; megtanítom legalább mi- sungot, fájnpuccot keverni, oszt’ majd dolgozik a kezem alá. Ő lesz nálam a sutter-manegger!” GLOSSZA A Szőröző és a Duna KÖVESDl KÁROLY Olvasom kedden a neten, hogy a zsolnai székhelyű Szlovák Horgász Szövetség horgászati tilalmat akart elrendelni a Dunán Nagymegyertől Párkányig, az ajkai katasztrófa miatt. Erre azután került volna sor, hogy Magyarországon feloldották a tilalmat a Mosoni-Dunán. Akkor mégis miért e buzgalom? - töpreng a pecás. A Duna egyik partja Magyarországon van, a másik Szlovákiában. A fősodor meg közös. A haltetem is, amely inkább magyar oldalon sodródik. Köztudott, hogy Magyarországon tömeges halpusztulás csak a Torna patakon és a Marcal folyón fordult elő, a Mosoni-Duna és a Rába a gipszadagolásnak köszönhetően megúszta a brutális szennyeződést, a Dunában pedig vígan élnek tovább a halak. Amiből logikusan következik, hogy a Dunába került tetemek a felsőbb vizekből érkeztek. Azt hiszem, ezzel minden normális, híreket figyelő ember tisztában van, beleértve a horgászokat is. A szlovák szövetség titkára kedden azt nyilatkozta, a tilalomra azért lett volna szükség, hogy „megvédjék a horgászokat, hogy ne horgásszanak, és ne vigyenek haza halat a Dunából”. A nyilatkozatból az is kiderül, hogy „nem tanácsos a disznót és a kacsát etetni a haltetemekkel, mivel nem tudni, milyen mérget tartalmazhatnak”. Akkor újfent gondolkozzunk: a horgász azért jár a Dunára, hogy pecázzon, és ne a disznót, kacsát, ludat etesse a hallal. Ez normális körülmények közt is etikátlan. Aki pedig nem horgászként, hanem „civilként” rabolja ki a vizet, és viszi a disznónak, kacsának, libának, annak Zsolna nem tilthatja meg, hogy több fordulóban hazafúrikoljon akár több mázsá- nyi halat. Az ilyen vámszedőkre a rendőröknek és a (nem létező) halőröknek kellene figyelniük. Aki jár a Dunára, tanúsíthatja, hogy ilyen fazonnal évszámban nem találkozni. Akkor mégis miért buzgólkodták a zsolnai urak? Merthogy ez a tilalom minden logikát mellőzött volna, hiszen a horgászok nem döglött halra horgásznak, aki pedig döglött halat visz haza, és kipusztul a baromfiudvara, vagy a nikkeltől világít a kacsája szárnya, az magára vessen. Nem tudom egyébként, hány mázsa halat rak bele a Dunába a zsolnai országos szervezet a kicsinynek nem mondható tagdíjainkból (az országos jegy ára a különféle helyi illetékekkel együtt a száz eurót közelíti), atyai „gondoskodását” azonban lépten-nyomon tapasztalni a messzi északról. Ott szabják meg például, hány táplira adhatnak ki engedélyt mondjuk Dunaszerdahelyen vagy Komáromban. A dél-szlovákiai pecások már évek óta tömegével járnak át a magyarországi vizekre horgászni.. Egyrészt, ott több a hal, nem olyan logikátlan a fajlagos védelem, mint nálunk, s nem utolsó sorban, mert ott olcsóbb a horgászengedély. Egyre több a pusmogás arról, hogy a dél-szlovákiai horgászoknak elegük van Zsolna dirigenciájából, és elképzelhető, hogy kiválnak, és megalakítják a saját szövetségüket. Mikor ezt írom, egy nappal később, jön a hír, hogy mégsem rendelnek el tilalmat. Jó reggelt, mondanám, ha nem volna éppen este. TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY Ján Kubiš volt szlovák külügyminiszter szerint Szlovákiának és Magyarországnak le kellene zárnia a múlt nyitott kérdéseit, esetleg a kilencvenes évek végén elfogadott cseh-német megbékélési nyilatkozat példája alapján. „Erre egyszerűen szükségünk van” - jelentette ki a Li- dové Noviny című cseh konzervatív napilapnak a diplomata, aki jelenleg az ENSZ genfi gazdasági irodáját vezeti. Kubiš bízik abban, hogy a két új kormány hatalomra kerülése után javulhat a szlovák-magyar viszony. Eddig azonban csak a kapcsolatok „hangulata” változott meg. „Most csend vart, amit lehet üdvözölni, de lehet nyugodtan egy vihar előtti csend is” - jegyezte meg a volt miniszter. Azt állítja, hogy a Fidesz és Orbán Viktor részéről eddig „apró változás sem történt” kedvező irányban, s ezért „kissé borúlátó vagyok”. A diplomata nem gondolja, hogy a magyar állampolgár- sági törvény módosítása, amely félmillió szlovákiai magyarnak is lehetővé teszi a magyar állampolgárság megszerzését, veszélyeztethetné Szlovákia területi egységét és államiságát, de „a 19. századtól bűzlik”. Hozzátette: a nacionalizmus sok rosszat okozott a 20. században is. „Ugyanakkor úgy vélem, hogy Magyarországgal együtt igyekeznünk kellene lezárni a múlt nyílt, olykor tragikus kérdéseit, s kihasználni azt a helyzetet, hogy a magyar oldalon valóban erős partnerünk van, aki - ha akaija - alapvető lépéseket engedhet meg magának” - fejtette ki Kubiš. „Szlovák oldalon meg kellene ehhez találnunk a bátorságot, és ihletet meríthetnénk a kilencvenes évek végén kiadott cseh-német nyilatkozatból. Erre egyszerűen szükségünk van” - szögezte le a diplomata, aki egy nemzetközi vitafórumon vesz részt Prágában. Egy kérdésre Kubiš az Iveta Radičová vezette szlovák kormány nagy diplomáciai hibájának minősítette, hogy Pozsony elutasította Görögország megsegítését, (kés) (Peter Gossányi rajza)- Gratulálok, ön a tizedik főosztályvezető, akit kirúgtak!
