Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-12 / 235. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 12. Kultúra 7 Hetvenöt esztendős Ferdinandy György A kétlaki és kétnyelvű író Cseh játékfilm győzött a Mecsek alatt, a dokumentumfilmesek között pedig a szlovákok is jól szerepeltek Egyenes úton a CinePécs JUHASZ DOSAJANOS A fődíjas cseh film, a Protektor kä főszereplője, Jana Plodková és Marek Daniel (Képarchívum) Pécs kivirágzott. Nem mintha eddig szirmait hullatta volna, hiszen történelmi magva, a főtérre befutó vagy a dzsámihoz vezető hangulatos utcái eddig is lenyűgözték az ide látogatókat, de amióta Európa Kulturális Fővárosainak egyike e hely, Pécs teljes díszével pompázik. SZABÓ G. LÁSZLÓ Főleg most, hogy a város szíve szemmel láthatóan megújult. Új sétálóutcája, amely nyílegyenesen vezet a világos kőpadlóval frissen bevont főtér felé, a festői régmúltba csábítja az embert. Pécs mindezzel együtt az utóbbi napokban a mozit, a filmet ünnepelte. Tiszteletet adott alkotóknak, megbecsülést a történeteknek, hírnevet az alkotásoknak. Az idei CinePécs Nemzetközi Filmfesztivál a film pécsi ünnepének nyolcadik folytatása volt, ezen a néven most rendezték meg másodszor. „Az ünnepi hangulat ragadós - állapította meg Keresnyei János, a fesztivál igazgatója -, Trieszt, Prága, Krakkó, Zadar és Isztambul fesztiválja is megtisztelt bennünket, talán a kulturális főváros címnek is köszönhetően.” Van azonban egy tiszteletet és elismerést érdemlő sajátossága a pécsi szemlének. Az ugyanis, hogy a közép- és dél-európai filmek fesztiválja. Ezzel alakította ki eredeti arculatát, s azóta is ezt viszi tovább. Ami értékelendő és megbecsülendő. A nyitóesten Szemző Tibor és Sári László Csorna című, külföldön is több rangos díjat nyert, rendhagyó alkotását élvezhette a közönség. Körösi Csorna Sándor, a legkíváncsibb magyar ázsiai kalandjait idézi meg a mű egy tudós- művész-vándor trió összefogásával. A maradék magyarok nyomában elindult vándorfelfedező élményeit a maga eszközeivel idéz- te fel Szemző Tibor, a film rendezője és zeneszerzője, aki végigjárta, Szaladják Taikyo, aki lefényképezte, Roskó Gábor, aki lerajzolta ezt a mérhetetlen utat, Tö- rőcsik Mari pedig - ahogy a székely legendákban és Sári László tibetológus fantáziájában Csorna hőstettei megelevenedtek -, a helyszínen mesélte el a történetet. Az előadás során az operai cselekmény egy hatalmas filmvásznon kelt életre, Csorna belső hangját a vetítéssel teljes összhangban a szerző zenei társulata (énekesek, hangszeresek és a mesemondó) szólaltatta meg. Törőcsik Mari - betegségéből felgyógyulva - hosszú idő után Pécsen találkozott újra „prágai testvérével”, Jirí Menzellel, aki a játékfilmes zsűri elnökeként tíz filmet látott. Köztük két szerb, egy- egy bosnyák, török, bolgár, szlovák (Laura Siváková: Menny, pokol... föld), magyar (Kocsis Ágnes: Pál Adrienn) német, cseh (Marek Najbrt: A védelmező, Protektor) és lengyel produkciót. De amíg idén a játékfilmek gyengébb köröket futottak, addig a dokumentumfilmek mezőnyébe az elmúlt évekkel ellentétben több értékes alkotás bekerült. Például Yonathan Levy A gyerek című másfél órás munkája, amely fran- cia-román-ukrán koprodukcióban készült egy zsidó származású, kommunista és ellenálló asszonyról, aki a történelem legsötétebb korszakait élte meg úgy, hogy fiának csodálatra méltó anyja tudott maradni. A berlini fal nyulait, Bar- tek Konopka és Piotr RoSolowski művét a legjobb dokumentumfilm kategóriájában Oscar-díjra jelölték. Ä fal tövében húzódó, egykori halálzónában éveken át háborítatlan biztonságban sok-sok nyúlcsa- lád élt - meséli a két lengyel. De miután a fal leomlott, a nyulak szétszéledtek, és akárcsak az ott élőknek, nekik is meg kellett tanulniuk, hogyan kell élni egy új, szabad világban. Szélstopposok címmel az osztrák Nikolai Friedrich a testvéreivel és a barátaival forgatott dokumentumfilmet. Öt osztrák srác egy kazahsztáni kisvárosban tesz szert egy roncs autóra, amelyet szélmeghajtásúvá alakítanak át, és így jutnak el némi segítséggel az Arai-tóhoz, ahol hajót ugyan találnak, de vizet már nem. A Fókusz - Identitás, határok, együttélés elnevezésű kategóriában hat játék- és tizenkét dokumentumfilmet tűzött műsorára a fesztivál. Közép-, Kelet- és Délke- let-Európa népeinek súlyos megrázkódtatásokkal teli újkori történelme, az identitásvállalás sok szenvedéssel, fenyegetettséggel, akár teljes életveszéllyel kísért folyamata, a győztesek közönyével meghúzott határvonalak okozta sebek, az azonos nyelvű és kultúrájú népcsoportok közé emelt áthatolhatatlan akadályok, a véres áldozatokkal kivívott szabadsággal járó egyéni felelősség, az állandó létbizonytalanság, a globálissá vált migrációs hullámok által felkavart félelmek, a gyökértelen- ség fájdalma, az előítéletek és a kirekesztés erősödése a legifjabb rendezőnemzedéket is foglalkoztatja. Sorskérdéseket vetett fel a bolgárok Keleti játszmája, a bosnyák-szerb színekben készült Motel Nana és Jaro Vojtek szlovák dokumentumfilmje, a Határ, amely a szlovák-ukrán határon fekvő, nagyrészt magyarok lakta Szelmenc hétköznapjait mutatja be azzal a megállapítással, hogy bár mostanság a falu két része közti átjárás könnyebb, mint az elmúlt évtizedekben volt - amikor a híreket galambposta szállította, vagy dalba ágyazva szó szerint „áténekelték” a határon -, valami mégis visszavonhatatlanul megváltozott Szelmenc életében. A fesztivál fődíját a zsűri (az egyén, a társadalom és a hatalom viszonyának árnyalt ábrázolásáért) a német megszállás éveiben Prágában játszódó cseh filmnek, A védelmezőnek (Protektor) ítélte. Különdíjban részesült a Ballada Karimért című bosnyák szerelmi történet, Az ördög városa című szerb társadalmi szatíra és Kocsis Ágnes Cannes-ban már díjazott Pál Adriennje. Pécs mediterrán város. És nemcsak földrajzilag - vérmérsékletben és nyitottságban is. Fesztiválja páratlan a maga nemében. Ha őrizni tudja rokonszenves arculatát, és továbbra is az önmaga által kijelölt úton - a humánum, az összetartozás, a kölcsönös megértés útján - halad tovább, Európa legrangosabb filmes mustrái közé küzdheti felmagát. Méghozzá pár év leforgása alatt. Bejárta a világot, élt Franciaországban, Puerto Ricóban és az Egyesült Államokban. No és Buľ dapesten, a Sas-hegy oldalában, ahol ősei villáját örökölte. .Németajkú szépszülei a Felvidékről érkeztek Budapestre, hogy részesei legyenek egy világváros felépítésének. Apai ősei Rozsnyóról származnak, egyikük a város első embere volt Mária Terézia idejében, s a fiai nemesi rangot is szereztek. Anyai ágon Kassáról származtak el, a dédapja a Millennium idejében építőmesterként a Nagykörút arculatát alakította. De volt a családban miniszter, történész és játékfilmek veszélyes jeleneteit lebonyolító kaszkadőr is. Nagyszülei Buda ostromakor vesztek oda, szülei útjai is akkor váltak szét. A háború után egy időt belgiumi nevelőszülőknél töltött, s itt lett köze a francia nyelvhez; még mielőtt „szépími” kezdett, francia szakra iratkozott be a budapesti egyetemen. Közben, hogy eltartsa magát, „autóbusz- sofőrködött”. 1956-ban csak kalandvágyból ment ki, úgy tervezte pár hetes világlátás után hazatér. Franciaországban menekültstátust kapott, dolgozott akkumulátorüzemben, sofőrködött, volt kőművessegéd, majd könyvkereskedő. Kipróbálta magát francia íróként is, St. Exupéry-díjjal jutalmazták. De mégsem lett belőle francia író, holott nem tért haza, mert mire észbe kapott, kivégezték Nagy Imrét, s közben francia vőlegény lett. Francia éveit Puerto Ricóban kamatoztatta, ahol közel negyven évig tanított rabszolgasorsból jövő gyerekeket a helyi egyetemen. Bár Puerto Rico az USA része, máig nem tanult meg becsületesen angolul. Első adandó alkalommal viszont hazatért, hogy anyját, és apját meglátogassa. Később mindkettőjük alakját külön-külön műben örökítette meg. A Szabad Európa Rádióban ő számolt be a kortárs magyar irodalom eredményeiről. Amikor a 90-es évek elején félig-meddig hazatelepedett, gyorsan akadt kiadója és olvasója is. Igaz, csak mértékkel, hiszen az irodalomnak egyre kisebb a keletje. Francia felesége és gyerekei után rátalált a kubai asszonyra, aki félig-meddig visszatartotta. De ő a francia asszonnyal ellentétben megtanult magyarul, s férjéhez hasonlóan kétlaki lett. Bár már húsz év eltelt a rendszerváltás óta, még mindig nem tanultuk meg a demokrácia alapszabályait - rebegi gyógyszerektől elcsukló hangon. Annak idején megkapta a Márai-díjat, (A szerző felvétele) de ma már nem feltétlenül rajong Máraiért. „Cserbenhagyott bennünket, amikor emigrációs eszmélésünk idején a pártfogását kerestük, s ezt soha nem tudom neki megbocsátani.” De ma már ezen is csak mosolyog. Ülünk a Sas-hegyi villájában, egy rég elfeledett budai kuplészerző, Tóth Menyus dalait hallgatjuk. Ő is a Nyugatot választotta, s őt is elfelejtették idehaza. Ferdinandy György 75 éves. Életműdíjat kapott Milos Forman Lyon. Életműdíjat kapott Milos Forman cseh filmrendező a Lyoni Filmfesztiválon. A 78 esztendős filmest a Lumiere-díjjal tüntették ki szombat este. Mint az Oscar-díjas rendező elmondta, büszke arra, hogy a Lumiere testvérekről - a filmkészítés úttörőiről - elnevezett díjjal jutalmazták munkásságát. Forman egy héttel korábban a Zürichi Nemzetközi Filmfesztiválon vehetett át életműdíjat. A lyoni ceremónián francia rendezők és a Lumiere Intézet igazgatója, Bertrand Tavernier emlékeztettek arra, hogy Forman filmjeivel küzdött a szabadságért, szembeszállt a hatalommal és intézményeivel, és nem volt hajlandó elfogadni a hollywoodi játékszabályokat sem. (MTI) Ma kezdődik a BAB - az animációs gyermekfilmek'fesztiválja, melyen a visegrádi országok animációit bemutató szekcióban a kecskeméti stúdió is jelen lesz Karéi Zeman Prokouk úr, az állatok barátja című filmjének egy kockája (Fotó: BAB) Pozsonyba érkezik Jankovics Marcell világa is AJÁNLÓ Pozsony. Jubileumi évfolyamába lépett a BAB - Az animációs gyermekfilmek nemzetközi fesztiválja. Ma kezdődik és október 16-áig tart a 10. évfolyam, mellyel kapcsolatban a tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, az is jelzi a pozsonyi szemle nemzetközi presztízsét, hogy egyre több alkotást juttatnak el a versenyszekciójába. Idén a 108 nevezett filmből 55 munkát soroltak be a versenybe (tavaly 30, azt megelőzően 20 opus versenyzett). Idén a több mint félszáz munka 22 országból érkezett. A pozsonyi BAB a világon egyedülálló azáltal, hogy csakis gyerekek számára készült animációs, főleg rövidfilmek bemutatásának teremt fórumot - a versenybe kizárólag rövidfilmek méretnek meg. Tehát olyan munkák, amelyekkel a gyerekek kapcsolatot tudnak te- 'remteni, kommunikálni tudnak a látottakkal, és saját maguk, felnőttek útmutatása nélkül is megértik a mesét. Ezekben a rövid, zömmel estimese-stílusban készült filmekben a képi világé a vezető szerep, jobbára „szűkszavú”, azaz kevés szöveggel manipuláló történeteket jelenítenek meg. A versenyszekción kívül retrospektív vetítések gazdagítják a BAB programját, ezenkívül lesznek tematikus blokkok és szerzői bemutatók is - több mint 500 opus várja a nézőit. A tematikus blokk igazi csemegét kínál A cseh animációs film csillagai című összeállítással, melyben a cseh animáció legendás rendezői, köztük Hermína Týrlová, Jin Barta és Karel Zeman rajzfilmfigurái elevenednek meg a vásznon. A szerzőket bemutató szekció részeként érkezik Pozsonyba Jankovics Marcell világa is; filmjeire és a workshopjára október 16-án 10 órára várják az érdeklődőket a Színművészeti Főiskola (VŠMÚ - Svoradova 2.) mozitermébe. Ugyanitt tartják a visegrádi országok animációs filmterméséből összeállított opusok bemutatóit is. Október 14-én 9.30-tól az Új lengyel animáció című blokkal kezdik a vetítést, majd ezt követően a Kecskeméti stúdió című összeállításban magyar filmesek munkáit láthatja a közönség. A BAB nemcsak mozgóképekkel teremti meg a gyerekek számára a mesék animációval létrehozott világát, képzőművészeti kiállítások - összesen 7 helyszínen - is elvezetnek a képzelet rajzolt, festett birodalmába. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében október 14-én 17 órakor nyitják meg Jankovics Marcell kiállítását, mely Az ember tragédiája és az Ének a csodaszarvasról című filmből készült válogatás. A BAB helyszínei: a Bibiana- ház, a Mladosť mozi, a Szlovák Nemzeti Galéria és a Színművészeti Főiskola vetítőterme, (tébé)
