Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-12 / 235. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 12. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ PROFIL Rablólovagok pellengéren címmel közölt cikket a Profil az ajkai iszapömlésről. Bakonyi Zoltán és Tolnay Lajos gyűlölt figura lett Magyarországon, jelképe a rendszerváltás után üzemeket olcsón megvásárló, meggazdagodó, de a létesít­ményeket nem felújító korrupt üzletembereknek- írta az oszt­rák hetilap. Kolontáron sokan úgy vélik, a gát régóta eresz­tett. „Nyílt titok volt”, de a MAL vezetői a szőnyeg alá söpörték - idézte a cikk az Index hírpor­tál videofelvételén nyilatkozó helyi lakost. Hogy lehet, hogy egy olyan országban, amely hat éve az EU tagja, biztonsági és környezeti előírásokat ilyen könnyen meg lehet kerülni? - tette fel a kérdést a lap. A trükk abban is rejlik - válaszolt a kérdésre a szerző hogy munkahelyteremtő vagy kör­nyezetvédelmi támogatást vesznek fel, az elvárásokat papíron teljesítikés a támoga- tást„zsebre teszik”. (MTI)- Remélem, a vándormadarakkal nem száll el remény, hogy megválasztanak polgármesternek! (Peter Gossányi rajza) Az MKP1998-tól etnikai párt volt, gazdasági és szociális témákban általános követeléseket fogalmazott meg MKP: balra tarts? A szlovákiai magyar kétpárt- rendszernek megvannak az ironikus vetületei: míg az MKP egyedüli kisebbségi pártként rendkívül kényel­mes helyzetben volt a vallott ideológiája szempontjából, annál nehezebbnek tűnik az önmeghatározás egy parla­menti párt, a Híd árnyékában. TOKÁR GÉZA Az MKP kormánykoalíciót illető kritikái azt mutatják, hogy a párt még tovább tolódhat a baloldal fe­lé. Azt nem tudni, hogy ez mennyiben tudatos stratégia, és mennyiben a szükség következ­ménye. Mit kifogásolnak Berényi- ék? A magyar kisebbségek feltét­len jogvédelmét szorgalmazzák, valamint a hátrányos helyzetben levő társadalmi rétegek szociális biztonságát féltik. Az első célkitűzés nem újdonság, az MKP mindig is a kisebbségi témát te­kintette a legfontosabbnak. A bal­oldali elemek viszont korábban nem voltak ennyire hangsúlyosak a párt politikájában. Igaz, nem is hiányoztak belőle. Az MKP 1998-tól hangsúlyosan etnikai pártként ténykedett, a gazdasági és szociális témák terén pedig több okból is hajlamos volt általános követeléseket megfo­galmazni. A markáns állásfoglalás csak elriasztotta volna a választók egy részét, megfelelő szakembe­rek sem voltak - így kényelme­sebb és kézenfekvőbb megoldás­nak tűnt a szövetséges jobboldali pártok megoldásaira hagyatkoz­ni. Az MKP szociális érzékenysége abban merült ki, hogy módosító javaslatokat csempészett koalíci­ós partnerei kezdeményezéseibe. Az utóbbi években megválto­zott a felállás: a gazdasági válság következtében megingott az em­berek szociális biztonságérzete, ennek következtében a baloldali ideológia elveszítette azt a stig­mát, amit az SDĽ és a Smer gyá­szos ténykedése sütött rá. A válto­zásokat jól mutatja, hogy a szociá­lis témák az előző kampányban több jobboldali párt programjá­ban (például az SDKÚ prioritásai között) is megjelentek. Érdekes ugyanakkor, hogy a két új kor­mánypárt - a Híd és az SaS - part­nereihez képest kimondottan li­berálisan viszonyul a szociális té­mákhoz, ezzel pedig megnyílik a lehetőség az MKP előtt arra, hogy ne csak az etnikai, hanem a gaz­dasági és szociális témákban is va­lós alternatívát kínáljon a Híddal szemben - feltéve, ha megvannak rá a megfelelő szakemberei. A Magyar Koalíció Pártja gaz­dasági ügyekért felelős megmon­dóemberévé az utóbbi hónapok­ban Farkas Iván vált. A gazdasági és régiófejlesztési alelnök megle­hetősen aktív volt, a kormány- programot, a költségvetést, és az adó-, valamint járulékreformot is értékelte. Érdemes megfigyelni, hogy Farkas és az MKP egyrészt helyesli a koalíció néhány lépését, másrészt viszont a családok és a nyugdíjasok anyagi biztonságát félti. Milyen válságcsökkentő in­tézkedéseket tartana kívánatos­nak a párt? A progresszív adózást, a bankadót, a legtehetősebbekre kirótt állami terhek növelését - márpedig ezek tipikusan baloldali megoldások. A kérdés már csak az, hogy az MKP vállalja-e nyíltan az ideoló­giai pálfordulást (már ha egyálta­lán ennek lehet nevezni a rejtőz­ködő baloldaliság felszínre kerü­lését) vagy nem. Mindkét lépés­nek megvannak az előnyei és a hátrányai: egy „balos” MKP tisz­tább és érthetőbb alternatívát kí­nálhat a választóknak a Híddal szemben, ám a pártnak ebben az esetben át kell értékelnie, kire számíthat szövetségesként a szlo­vák pártok közül és kire nem. A Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdaságpolitikája a magyar viszonyok átlagát tekintve nem rossz Van ok a bizakodásra HORBULÁK ZSOLT A magyarországi önkormány­zati választások egyértelmű helyzetet teremtettek az ország­ban, legalábbis politikai szem­pontból. A gazdaság irányából nézve azonban még több dolog vár tisztázásra. A csaknem fél éve kormányon levő Fidesz-KDNP koalíció elképzelé­seiről már több részlet napvilá­got látott, de a pontos tervekkel még adós maradt. A piac egyelő­re bizakodó. A helyhatósági vá­lasztás utáni napokban a forint erősödött, bár szerdától kisebb korrekció következett be. Tudni kell azonban, hogy a kis valuták mozgására mindig nagyobb ha­tással vannak a globális gazda­sági hírek, mint az országban történő események. Politológiai szempontból te­hát még korai bármiféle ítéletet mondani a kormány gazdaság­politikájáról. Ha ismernénk is a pontos elképzeléseket, akkor is sok múlik a megvalósításon vagy az előbb említett külső ha­tásokon. Ami haszonnal járhat, az az, hogy megnézzük, mit tett a Fidesz az előző kormánypozí­cióban. Mivel Magyarországon többé-kevésbé már politikai vál­tógazdaság alakult ki, ez az összehasonlítás hasznos lehet. Az első igazán mélyreható re­form Magyarországon a Bokros­csomag volt. Értelmét és hatását azóta is vitatják, de eredménye­képpen mégis javult az országról alkotott összkép. Kevésbé ismert tény azonban, hogy bár 1996 fo­lyamán jelentősen javult az ál­lamháztartás helyzete, a hiány több mint 10%-ról 3% alá süllyedt, Bokros Lajos lemondása után és a választási hajrá követ­keztében ismét 9% alá esett. A Fi- desz-Kisgazdapárt kormánykoa­líciónak komoly megszorításokat kellett végrehajtania. Ezt meg is tette, de mivel nem kapott akkora publicitást, és nem kötötték va­lamilyen miniszter nevéhez, ezért rejtett kiigazításként vonult be politikatörténetbe. Az újra 3% alá leszorított államháztartási hi­ány megint csak a választások előestéjéig tartott. A 2001-2002- es osztogatás ismét 9%-os hiány­hoz vezetett. A szocialista Medgyessy-Gyurcsány tandem szakított a megszorítás-eleresztés szokásával, és a választások után is folytatta a pénzszórást. A kon­szolidációra a második Gyur- csány-kormányig kellett várni. A világgazdasági válság miatt en­nek a megszorításnak a hasznát sem lehetett sokáig élvezni, be kellett vezetni a Bajnai-csoma- got. Az államadósságot tekintve Orbán Viktorék egyértelműen jobb örökséget hagytak maguk után, a bruttó hazai össztermék­hez (GDP) viszonyított 59%-ot a 2010-es 79%-kal szemben, amely nyár elejére már 84 százalékra duzzadt. A Fidesz-Magyar Polgári Párt gazdaságpolitikája a magyar vi­szonyok átlagát tekintve összes­ségében nem rossz. Ők is haj­landók a megszorítások végre­hajtására, de reformcsomagjai­kat nem egy politikusuk nevé­hez kötik. Mivel jelentős,rész­ben az 1998-2002-eshez hason­ló emberekből állt fel a kor­mány, várható, hogy a teljesít­mény sem marad el az első cik­lustól. Természetesen végső eredményt azonban csak három és fél év múlva lehet mondani. KOMMEHTÁR A jobboldal tisztessége NAGY ANDRÁS Letelt a Radičová-kormány első száz napja, elvileg ennyit időt szok­tak kapni az új kabinetek arra, hogy képbe kerüljenek, az első száz nap során jobb helyeken sem a sajtó, sem az ellenzék nem nagyon kezdi el kritizálni a kormányt. Nálunk ez persze nem így működik, ám a Radičová-kabinet legnagyobb ellenségei mégsem az előző ket­tő, hanem saját morális világképének összezuhanása. Iveta Radičová elnökválasztási kampánya során, de a korábbi évek­ben is leggyakrabban használt szlogenje a tisztesség volt. A minisz­terelnök asszony évek óta abban különbözött az átlag szlovákiai po­litikustól, hogy erkölcsösebb, tisztább politikai kultúrát képvisel. 2009-ben ezért volt képes megszorongatni Ivan Gašparovič állam­főt, s az ő tisztasága volt az, aminek hála nem sodorta el az SDKÚ-t a választások előtt a korrupciós botrány. Radičová a választási kam­pány alatt is a saját világképét képviselte, többször hangsúlyozva, hogy csak így tud politizálni. Ebbe a világképbe illeszkedik bele tö­kéletesen tanácsadói testületének összetétele, de az is, ahogy egye­lőre a kormánykoalíció körül felmerülő ügyeket próbálja kezelni. Ám a probléma az, hogy a kormányt nem a miniszterelnök alkotja egyedül, s még teljhatalma sincs miniszterei leváltása kapcsán. Amikor arról beszélünk, hogy a korrupció elítélendő, mindenki egyetért, hiszen ez morális kérdés. Ez a kabinet megalakulásakor a zászlajára tűzte á korrupció ellenes harcot, s zéró toleranciát hirde­tett. Radičová valószínűleg hisz abban, hogy kormánya képes lesz korrupciós botrányok nélkül dolgozni. Erre akár még meg is lehet az esélye, ha elég következetes lesz, s minden egyes korrupciós ügy miatt azonnal menesztik az érintett politikai vezetőt. Ám rövid időn belül kiderült, mennyire veszélyes dolog a tisztaság hirdetése úgy, hogy a politikai partnerek többsége nem ma kezdte a munkáját. Apozsonyi lakásosztogatási botrány-mely ajobboldali politikai és társadalmi elit egyjelentős részét érinti - tökéletesen mutatja, mennyire nehéz erkölcsösen viselkedni, amikor például sa­ját családunk lakhatásáról van szó. A jobboldal a lakásügyek miatt húsz év után valószínűleg elveszíti az önkormányzati választást Pozsonyban. A felelősöket nyilván csak utólag lehet megtalálni, sokan az újságírók körül keresik őket. Pedig a hibát nem ők követték el. Ha a kormánypártok úgy döntöttek, hogy ezentúl morálisan járnak el, első lépésként min­denkinek önmagába kellene néznie. Ez nagyon komoly, szinte le­hetetlen feladat, valószínűleg ezért nem vállalkozott erre eddig senki. Iveta Radičová megpróbálja. JEGYZET A csajom pasija PUHA JÓZSEF NálunkKozsó a Hufnágel Pisti. Mindent meg lehet szokni, ezt is. Manapság már csak simítják a hallójárataimat a „Micsoda férfi! ”, „Ő biztosan körülugrál­na! ”, „Szerezd meg végre a telefonszámát!” mondatok. Hüfnágel Mézga Paula udvarlója volt, a párom viszont személye­sen sosem találkozott Kozsóval, ő egy kedvenc, akihez tinédzser­kori szerelem fűzi. Az újságokból kiollózott fotók, cikkekjó ideje nem kerülnek már elő, a kazet­tái, CD-i azonban a közelmúltig gyakran szóltak mifelénk, s mi­vel nem háttérzeneként, az a hír járjarólunk, hogy nagy Kozsó-ra- jongók vagyunk. Muszáj beval- lanom, hogy fújom még a legis­meretlenebb Ámokfutók-dal szövegét is. Ez nem nagy érdem, hiszenjelentős részük egy kapta­fára megy. Kozsó sokáig a ma­gyar popzene élmezőnyében ta­nyázott, magam sem értem, mi­ért olyan hosszú ideig, az utóbbi egy évtizedben viszont fokoza- tosankiszorultonnan, elszállt fe­lette az idő. Akárcsak a legtöbb előadó, a média és a sajtó közreműködésével ő is próbál a köztudatban, s annak segítségé­vel a zeneiparban maradni. Acél érdekében mindenféle barom­ságot elvállal. Nemrég az egyik kereskedelmi tévécsatorna szó­rakoztató műsorában, egy na­pontajelentkező valóságshow­bantűntfel. Négy antipatikus nő versengett a kegyeiért (valójá­ban miért is?), közülük három - a páromtól tudom - ribanc volt. Az első napon végigkellett hallgat­nom a Kozsóról szóló szokásos dicshimnuszokat, aztán a lelke­sedés alábbhagyott. Apárom műsor iránti érdeklődésének meredek zuhanásával párhuza­mosan az én érdeklődésem -már csakdacbólis-megnőtt. Este, miután hazaértem, mindigmeg- kérdeztem, mi történt a show- ban, s láttam, hogy ez neki egyre kínosabb. Azt nem tudom, hő­sünk a végén melyik lányt vette feleségül (...), hogy boldogan élhessenek, míg meg nem hal­nak, azt viszont látom, hogy Ko­zsó a páromnál úgyjárt, mint Hufnágel Pisti Mézga Paulánál. A lemezei eltűntek a polcról, s bi­zonyára a szomszédoknak is feltűnt már, hogy nem hallani a hangj át tőlünk. Hát igen, a meg­élhetési celeb, akiért ezrek ra­jongtak, így váliklúzerré. így tör össze álmokat, csúfítmegtiné- dzserkori emlékeket. Lehet, jól megfizetik, és a műsomakkö- szönhetően néhány hétig több fellépése lesz, de aztán a lejtőn mégnagyobb sebességre kap­csol. Szerintemapárom-egye- lőre ugyan nem vallj a be - kiáb­rándult belőle, még az is hidegen hagyná, ha a falunapunkon lép­ne fel. Hogy is mondta Mézga Paula?,Atyám, kapzsiságom bűnömül márne vedd, engedd elfelednem a Hufnágel nevet! ” Elképzelhető, hogy a párom is örökre kitörölné Kozsótazem- lékeiből? Eztmégnemmerem megkérdezni tőle.

Next

/
Thumbnails
Contents