Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-11 / 234. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 11. www.ujszo.com A kiállítótermek egyik részében: naptárak... Az intézményt főleg diákok és kutatók látogatják Kiállítások a losonci Nógrádi Könyvtárban PUNT1GÁN JÓZSEF Dicséretes, sok tekintetben érdekes programok és kiállítások jellemzik a losonci Nógrádi Könyvtár idei programját, melyet az előző évekéhez viszonyítva szokatlanul gazdagnak mondhatunk. Néhány napja ért véget a BIBIANA - A Nemzetközi Gyermek Művészeti Ház (Medzinárodný dom umenia pre deti / International House of Art for Children) által meghirdetett verseny legszebb szlovákiai könyveit és az 1967 és 2009 között elismerésben részesített illusztrátorokat bemutató kiállítás. A szabályok értelmében a „legszebb” címet évenként legfeljebb 12 könyv kaphatja meg, amelyek azután jogot kapnak arra is, hogy kiállítássorozat keretében mutassák be őket. Hasonló szigorúsággal értékelik az illusztrátorokat is. 1967 és 2002 között 15 szlovákiai szerző (képzőművész) 26 munkája nyerte el a Grand Prix BIB, BIB aranyalma, valamint a BIB emlékérem valamelyikét: Albín Brunovský, Viera Bombová, Ondrej Zimka, Dušan Kállay, Miroslav Cipár, Róbert Dúbravec, Ľuba Končeková-Veselá, František Blaško, Robert Brun, Katarína Še- vellová-Šuteková, Viera Gerge- ľová, Jana Kiselová-Siteková, Peter Uchnár, Ľuboslav Paľo, Martina Matlovičová-Králová. A díjnyertes könyvek és a számos, eredeti szépségében látható illusztráció mellett a látogatók a 2010-es év legszebb szlovákiai naptáraival is megismerkedhettek. A Nógrádi Könyvtáron belül a kiállításnak a Regionális Irodalom és Bibliográfia Részlegének galériája adott otthont. A részleg idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját, 1970. szeptember 1-jén nyílt meg, Ladislav Cunderlík tanár és bibliográfus irányítása alatt. A részleget főleg diákok és kutatóklá- togatják előszeretettel. Munkatársai folyamatosan gyűjtik a régióval kapcsolatos írásokat és könyveket, amelyek bibliográfiáját rendszeresen saját kiadványaikban is elérhetővé teszik. Természetesen arra is van lehetőség, hogy az ideérkező olvasó a könyvtárak közötti kapcsolatokon keresztül olyan kiadványokhoz is hozzájusson, amelyekkel a Nógrádi Könyvtár nem rendelkezik. Emellett az érdeklődőknek ingyenes internetkapcsolatot is biztosít. ... a másikban pedig az illusztrációk (A szerző felvételei) My a RÖVIDEN Könyvbemutató: hárman a Casinóban Pozsony. Aich Péter Torony című prózakötetét és Balázs F. Attila Minimál című verseskötetét Szalay Zoltán prózaíró mutatja be a Pozsonyi Casinóban október 12-én (kedden). A rendezvény időpontja: 18.00, helyszín: a Casinó székháza (Klarissza u. 7.). (cs) Szilasi László díjnyertes krimije Budapest. Szilasi László Szentek hárfája című regénye nyerte a 2010-es Rotary Irodalmi Díjat. A korábban inkább irodalomtörténészként ismert szerző lényegében első szépirodalmi művével nagyon erős mezőnyben, titkos szavazással vitte el a pálmát. A hárommillió forintos díj kuratóriumának elnöke Sumonyi Zoltán költő, író, a magyar P.E.N. Klub ügyvezető alelnöke, tagja Gömöri György Londonban élő magyar költő, a cambridge-i egyetem nyugalmazott filológusprofesszora és Ilia Mihály irodalomtörténész, a szegedi egyetem professzora, (mti) Tőzsér Árpád Csatavirág című kötetének bemutatója a dunaszerdahelyi Budapest Kávéházban Tétje kell, hogy legyen a versnek Olvastak és mosolyogtak: Tőzsér Árpád és Grendel Lajos (Somogyi Tibor felvétele) „Maratoni” születésnapi ünnepségben volt része Kossuth-díjas költőnknek, Tőzsér Árpádnak, a kortárs magyar irodalom kiválóságának, aki október 6-án töltötte be 75. életévét. Ezt a vállán nyugvó hét és fél évtizedet azonban, tegyük gyorsan hozzá, vitalitásával, szellemi frissességével, kiapadhatatlan alkotó energiájával minden gond nélkül letagadhatná. MISLAY EDIT Október 5-én Budapesten járt, ahol A vers ablakán kihajolva címmel a Palatínus Kiadó gondozásában megjelent válogatáskötetének bemutatóját tartották, 6-án Érsekújvárban vendégeskedett, 7-én pedig Dunaszerdahelyen. Ez utóbbi helyszínen a Vámbéry Irodalmi Estek keretében a jubiláló költő Csatavirág című (létdalok alcímű), a Kalligram Kiadó műhelyében napvilágot látott, a legutóbbi évek verstermését közreadó kötetét méltatta pályatársa, Grendel Lajos Kossuth-díjas író a Budapest Kávéházban. „Az első benyomásom az volt, hogy ez egy kitűnő; könnyen olvasható, élvezetes szöveg, ugyanakkor, ugyancsak az első olvasás után úgy is definiálhattam, hogy ez egy nagyszerű, nehezen olvasható kötet” - e szavakkal vezette fel a Csatavirágot Grendel Lajos. Az est folyamán nem csupán definíciójának látszólagos ellentmondásait oldotta fel, hanem mondanivalóját bőségesen illusztrálta azoknak a verseknek a felolvasásával, amelyek a kedvencei lettek, illetve amelyeket a kötet legmeghatározóbb darabjainak tart, s nem hagyta ki a lehetőséget, hogy Tőzsér Árpádot is kifaggassa. Az öregséget, az öregség perspektívájából az emberi lét nagy kérdéseit, illetve az idő problémáját körbejáró költemények kapcsán felhívta a figyelmet arra a nagyszerű ellenpontra, amelyet a könyv utolsó ciklusában található, (ön)ironikus, fanyar humorú versek alkotnak a többi ciklus komoly hangvételű darabjaival szemben. Kiemelte azokat az irodalmi, mitológiai, művelődéstörténeti áthallásokat is, amelyek szervesen átszövik a Csatavirág szinte valamennyi darabját, azok nyelvi és képi világát, utalásrendszerét. „Ezek a rájátszások és áthallások behoznak egy más irodalmi kontextust. Ezért mondanám, hogy ez a látszólag könnyen olvasható, élvezetes könyv tulajdonképpen nagyon nehéz olvasmány” - hangsúlyozta Grendel Lajos. Kérdésére, hogy miért „létdalok” a kötet alcíme, hiszen a lét általában nagyon súlyos témaként jelenik a költészetben, a dalok viszont a könnyedséget evokálják, Tőzsér Árpád elárulta: elsősorban Arany János Őszikéi voltak a fő- és alcím ihletői. „Ha az őszt emlegetjük, mindnyájunknak az elégia műfaja jut eszünkbe. Ezt sugallja az Őszikék is. Én nem éreztem magamra nézve túlságosan adekvátnak ezt az »őszikék« hangulatot - mondta a költő. - Akik fiatalkoromban is ismertek, tudják, soha nem voltam valami könnyű ember, hogy enyhén fogalmazzak. A nemzedékem három forradalmat is átélt, 1956, 1968, 1989 beleépült a tudatunkba, nekem pedig családi drámákban is bőségesen volt részem. E drámákkal teli, konfliktusos élet után nem tartottam volna hitelesnek, ha valamiféle »őszikéket« írok. De hogy mégiscsak átmentsem az Arany János-i hagyományt, virágnevet választottam címként. Ezt a fajta összetételt, csata és virág, kifejezőnek tartottam magamra nézve. Nem az én szóleleményem, valóságosan létező virág.” Emellett utal a cím a fiatal Tőzsér Árpád híres verse, a Férfikor soraira is - „Indultam, mint más: / virágembernek. / Tövis lettem, mert / fagyok neveltek.” A „létdalok” mellett amiatt az oximoronos (egymást tagadó, kizáró) szerkezet miatt döntött, ami a „csatavirág”-ban is megvalósul, s az újabb verseiben megjelenő dráma-felszabadult- ság ellentétét jelzi. Hogy az elégia valóban távol áll a költőtől, azzal Grendel Lajos is egyetértett, s megerősítette: a kötetnek azon, oldottabb hangvételű versei sem fordulnak elégiába, amelyekben az emlékezői attitűd csábíthatná a szerzőt az elégikus hangulatra, a búsulásra, a nosztalgiára. Tőzsér Árpád klasszicizáló költészete kapcsán felvetette a kérdést, modern-e az a költészet, amely kötött versformákat, rímeket használ. Vagy ha nem az, miért érezzük mégis modernnek? Hogy miért ragaszkodik a kötött formákhoz, a költő így fogalmazta meg: „Verset írni mindig is nehéz volt, azt hiszem, de a harmadik évezred elején egyenesen kutyaszorítóban érezheti magát a költő, mert egy teljesen apoétikus korban alkot. Akárhogyan csűr- jük-csavarjuk, a vers mégiscsak életpárti, még a legpesszimistább is, mert minden tevékenység és alkotás életpárti. Tehát verset írni, és ezzel végső soron az életre szavazni akkor, amikor a kör át van itatva a különféle halálhangulatokkal, a vég közeledtével fenyegető katasztrófaelméletekkel, amelyek olyan veszélyekre figyelmeztetnek, mint például a természet erőinek kimerülése, saját környezetünk »felfalása«, ez mindenképpen próbára teszi aköltőt, természetesen ha egyáltalán elgondolkodik ezeken a kérdéseken, problémákon. Nagyon sok minden utal arra, hogy az életigenlés most, a harmadik évezred elején már nem olyan egyszerű, mint még nem is olyan régen volt. Ilyen korban verset írni meglehetősen fából vaskarika, de sokan sokféleképpen oldják meg. A legtöbben könnyűének a versírás nehézségén, úgy, hogy minden »mantinelljét« lebontják. Nem használnak rímet, eldugják a ritmust, a kép már szinte szitokszó a posztmodern poétikákban, a szó mint olyan is erre a sorsra kerül lassan. Úgy érzem, a vers a gondolatnak és až érzelmeknek olyan sűrítménye, amely, ha nincsenek »mantinellek« körülötte, rím, ritmus és egyéb kötöttségek formájában, akkor tétjét veszti. Nincs tétje a versnek, ha nem kell a verssel megküzdeni. Ezt a küzdelmet az én verseimben a hagyományosnak tűnő formai kötelékek jelentik. Látni kell azonban, és Grendel Lajos fejtegetéseiből ez kiderült, mennyire nem hagyományos értelemben vett erők küzdenek itt a hagyományos erőkkel. Valahogy úgy, hogy ha nem mehetünk előre, akkor hátrafelé kell mennünk, a hagyományt kell történéssé írnunk, ahogy H. Nagy Péter fogalmazta meg egy tanulmányában. Ez nagyon komoly gondolat. A hagyományt magunkévá tenni, magunkévá szeretni, szinte magunkévá írni valahogy úgy, hogy az emlékezet ne emlékezet legyen, hanem eleven minőség.” Eddig százezren látták a szeptember elején megnyílt bécsi Frida Kahlo-kiállítást - közölték a szervezők l A kiállítás december 5-ig látható a Bank Austria Kunstforumban (ČTK/AP) Frida Kahlo bécsi sikere MTl-HÍR A tárlat százezredik bécsi látogatója Csehországból érkezett, és külön a kiállítás kedvéért utazott az osztrák fővárosba. Szerencséjének köszönhetően ingyen tekinthette meg a képeket, s a jegy mellé a kiállítás katalógusának egy példánya mellett egy plakátot is kapott. A mexikói festőnő életművét bemutató tárlat előzőleg Berlinben is nagy sikert aratott, ott az első nyolc hét alatt 130 ezren keresték fel, a nyitva tartás 14 hete alatt pedig összesen 235 ezren. A tárlat nem csak Ausztriában, Európában is ritkaságszámba megy. Frida Kahlo mindössze százötven festményt alkotott, s a képek mintegy harmadának a holléte ismeretlen. A többi nagyrészt mexikói és egyesült államokbeli magántulajdonban van, európai köz- és magángyűjtemények csak keveset őriznek belőlük. Berlin után Bécsben is együtt mutatják be a két legnagyobb Kahlo-gyűjtemény, a mexikói Dolores Olmedo Patino Múzeum, valamint a Jacques és Natasha Gelman Gyűjtemény darabjait.
