Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-09 / 233. szám, szombat
Szalon ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 9. www.ujszo.com 16 Trill Zsolt és A hetedik kör Tánccal az Úr felé SZABÓ G. LÁSZLÓ Két tizenéves fiú követ el öngyilkosságot Sopsits Árpád A hetedik kör című filmjében. Daniénál a hetedik kör a felebarátaiknak ártok, az öngyilkosok és az istenkárom- lók köre. A filmbeli hetedik kör kamaszai hittanórára járnak, és katolikus nevelésben részesülnek. Jakabot apja neveli, anyja és húga meghaltak, Sanyi szülei vegetálnak. Mindkét fiú magára maradt, otthon igazából senkire sem számíthatnak, hitük még nem szilárdult meg, lelkűk mélyén magányosak, befolyásolhatóak. A céltalanul lézengő kamaszokat Sebestyén, a sánta, vörös hajú, zöld szemű fiú vonzza magához azt sugallva társainak: egyszer már megfulladt egy nejlonzsákban, bár mi látni fogjuk, ahogy később a mocsárba fullad. Legádázabb ellensége Gábor atya, a fiatal pap, az Úr segítőtársa, aki veszni engedi a Gonoszt, hagyja, hogy örökre elnyelje a láp. Gábor atya nem tanító, hanem hívő, magában és a világban is annyira biztos, hogy képtelen megválaszolni a kamaszok kérdéseit, miközben egész lényével a Gonosz ellen küzd. A halálról és a túlvilágról faggatják őt a fiúk, egyre szentségtörőbb kérdéseikkel, fokozódó kételyeikkel, elvágyódásukkal mindinkább zavarba hozzák. Halálvágyuk átlényegülés és átolvadás egy másik világba, ahol reményeik szerint a teljes megnyugvás vár rájuk. Trill Zsolt játssza a történetbeli Gábor atyát. Az a Trill Zsolt, aki már Kamondi Zoltán Dolinájában és Maár Gyula Töredékében is nagyot alakított. „Hiába néztem meg másokat, Zsoltot tartottam a legalkalmasabbnak a szerepre - mondja Sopsits Árpád. - Zsolt nagyon intenzív, egészen más iskolán felnőtt színész, mint a Magyarországon végzett színészek. Kijevben végzett, Vidnyánszky Attila beregszászi társulatának tagja. De bizonyos dolgokban kioldós, ezért nagyon szigorúan kellett vele dolgozni. Mint egy életteli ember, szereti a dolgok élettelibb oldalát is feloldani. Én pedig nem annyira szoktam oldani. Gábor atya figurájában nem azt akartam bemutatni, hogy egy pap mennyire szélsőségesen negatív pozíciót foglal el a gyerekek életében, hanem azt, hogy ő a maga szintjén próbál tenni valamit, csak az a szint nem elég a problémák megoldásához. És nem elég felkészült talán. Bár a kérdés mindig az: felkészült lehet-e ahhoz, amit választ? Későn észleli a bajt, és nem talál rá igazi megoldást. A tanár sem mindig jól és jókor nyúl a diákhoz. De vannak dolgok, amelyekért nem a pap és nem is a szülők felelősek, szerintem a világ szerkezete romlott meg, azon kellene javítani.” Gábor atya, Jsten embere, bajnoka”, Trill Zsolt pedig érzékenyen játssza. A gyerekekhez való viszonyából vette le jellemének legapróbb vonásait. Nem egy szélsőségesen vallásos embert mutat, hanem egy bizonytalan, kétkedő papot. „Amikor rájön, hogy a kétkedése tragédiához vezethet, visszavonul - mondja a rendező. - Akkor viszont rossz módszert választ, mert túlzottan bekeményít. Tehát ha az ember saját magával sincs kibékülve, kifelé viszont nyugalmat kell árasztania, vagyis mást mutat, mint amit valójában érez, nagyon könnyen elcsúszhat. Zsoltnak ezt kellett nagyon finoman ábrázolnia. Ezt a bűntudatot. Egy pap, ha nem nyújtja ki azonnal a kezét a gyerekért, aki meg akar halni, bűnt követ el. Ha egy pap valóban hisz, akkor ugyanúgy, mint a jót, a gonosz megtestesülését is el kell fogadnia. Az ő számára Sebestyén lehet a Gonosz, miközben a fiúk életében csupán egy sánta fiú, aki különbözik tőlük. Zsolt látta és elfogadta a gyerekek erős jelenlétét, s egy olyan érzékeny színész, mint ő, ettől még őszintébben játszott. Ha másvalaki kapja ugyanezt a szerepet, a karaktere, a habitusa nagyban befolyásolja. Nem véletlen, hogy őt választottam. Zsoltban még mindig a gye- reki ártatlanság, de ott a jó értelemben vett keménység is.” Alakításának csúcspontja az a jelenet, amikor hirtelen felindulásából, s talán kétségbeeséséből eredően is, hogy megállt a tudománya, tébolyult táncot lejt a templom kövén. „Kardinális kérdés volt, hogy meddig táncol. Eredetileg hosz- szabb táncra gondoltunk, amelynek során háromszor esik el, mint Péter apostol, aki háromszor tagadja meg a hitét. Később kicsit soknak éreztem a táncot, felvettük ugyan, de kivágtam belőle. Amikor megfogant bennem az ötlet, hogy ez a pap táncoljon, tudtam, ez profanitás a szentséggel szemben, miközben a tánc önmagában nem profán, hiszen komoly indítóoka van és majdnem spirituális jellegű. Odafordulás valamihez. Ugyanez a tánc lehetett volna Istenért folyó tánc is. Miért feleselünk valakivel? Valamit akarunk. Oppozícióból, szembenállásból indul a tánc, hiszen nem kap választ a kérdéseire. Bár ő direktben nem tesz fel egyetlen kérdést sem, a gyerekek szájából hangzanak el az ő kérdései is.” Döbbenetes erejű, rendkívüli alakítás Trill Zsolt játéka A hetedik körben. Tudja ezt Sopsits Árpád is, aki tíz nagyszerű színész közül választotta ki Gábor atya szerepére. „Olyan életszeretet és a színészi létnek egy olyan elementáris lényege van meg Zsoltban, hogy valóban ki akarnak törni belőle ezek az alakok. Ő pedig nem áll ennek ellent. Isteni adottsága van ehhez a hivatáshoz. Van egy furcsa, megmagyarázhatatlan érzékenysége, amire az ember rátalál. Szeretem az ilyen színészt. Ráérez arra, amit gondolok, és még inspirál is. Beindít. Ha vele vagyok, és mondok neki valamit, a gesztusaiból látom, hogy felvillanyozza. Néha vissza kell fogni őt, olyan elemi erővel árad belőle az élni akarás. Színpadon és filmen minden pillanatban élvezi a játékot. Ez a lételeme. Nem tud nem játszani, és ez nagyon nagy dolog. József Attila mondta, hogy az írjon verset, aki könnyen tud. Trill Zsolt könnyedén játszik.”
