Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-09 / 233. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 9. www.ujszo.com RÖVIDEN Izsa díszpolgára lett Tóth László Izsa. Október 7-én, csütörtökön ünnepélyes keretek közt meg­tartott rendkívüli, nyilvános képviselő-testületi ülésen avatták Izsa község díszpolgárává a gyermekkorában a faluban nevelkedett Tóth László József Attila-díjas költőt, írót, művelődéstörténészt, szerkesztőt. Az ezzel járó plakettet és díszoklevelet Sámson Ferenc polgármester adta át a kitüntetettnek, akinek életművét Izsák El­vira képviselő-testületi tag méltatta. Az ünnepélyes aktus végén az ünnepelt röviden ecsetelte, hogy neveltetésében, személyisége, erkölcsi tartása és világlátása kialakulásában, nyelve gazdagodá­sában, ismeretei gyarapodásában milyen sokat köszönhet a Duna menti községnek, s ma is hálával vállalja izsaiságát. Ennek a legkü­lönbözőbb alkalmakkor mindig is hangot adott, illetve nem egy írásához, művéhez használta forrásul itteni emlékeit, élményeit, ismereteit, (ú) Pavol Barabás új filmjének sikere Karlovy Vary. Szeptember végén került a hazai mozikba Pavol Barabás új alkotása, a Mongólia - Dzsingisz kán árnyékában című, egyórás dokumentumfilm. A Mongólia úttalan útjaira vezető, s az ázsiai ország tradícióit felkutató látványos útifilm nemcsak a kö­zönség körében sikeres, a héten megszerezte első szakmai elismeré­sét is. A turisztikai filmek Karlovy Varyban október 7-én véget ért TOURFILM elnevezésű nemzetközi fesztiváljának idei, 43. évfo­lyamán a dokumentum és publicisztikai filmek kategóriájában hoz­ta ki győztesként a szakmai zsűri. Barabás munkája megelőzte a Na­tional Geographie Kinn az orosz vadonban című sorozatát is. (tb) Világszerte John Lennonra emlékeznek a hétvégén Ő vált a legnagyobb ikonná MTI-HÍR London. Ma lenne 70 éves John Lennon, ebből az alkalom­ból a vüágon számos rendez­vénnyel, sok zenével emlékeznek a híres zenészre. Yoko Ono, Len- nőn özvegye és hagyatékának gondozója Izlandon borítja fény­be a néhai zenész tiszteletére ké­szült Imagine Peace Tower el­nevezésű emlékművet, és közös fiukkal, Seannal lép fel az ünnep alkalmából. Lennon szülővárosá­ban, Liverpoolban a zenész első felesége, Cynthia és fiuk, Julian leplez le egy emlékművet, ame­lyet a békét hirdető Global Peace Initiative finanszírozott. Az amerikai mozikban tegnap mutatták be a Nowhere Boy című filmet, amely Lennon ifjúságát idézi fel. Azokat az időket, amikor még senki sem ismerte a nevét, és még nem állt össze a Beatles együttes. A LennonNYC című do­kumentumfilmet New Yorkban vetítik, ahol 1980. december 8-án meggyilkolták. Halálának decemberi, 30. év­fordulója várhatóan újabb meg- emlékezési hullámot kelt majd. „Elég különös jelenség, de a Beatles manapság talán még (TASR/AP-felvétel) népszerűbb, mint valaha” - mond­ta Jerry Goldman, a liverpooli Beatles Story Múzeum igazgatója, aki úgy fogalmazott, hogy a Beat- les-tagok közül talán Lennon vált a legnagyobb ikonná. Lennon zenei hatását senki sem vitatja. Paul McCartney-val együtt ők ketten szerezték a Beatles leg­több slágerét. Az együttes „élet­művének” legnagyobb része Len- nőn nevéhez fűződik. Gainsbourg dala az egész világot lázba hozta annak idején, kultuszfilmje még most sem jutott el hozzánk Zsötem, suttogta az egész világ Zenész volt, rendező, for­gatókönyvíró. Kivételes tehetségű művész, akinek semmi sem volt szent. Még a szentségtelenség sem. Nőcsábász volt, polgár­pukkasztó, öröklázadó. SZABÓ G. LÁSZLÓ Illuminált állapotban, elhanya­golt külsővel nyilatkozott a televí­zió élő műsoraiban, válaszai nyer­sek voltak, olykor sértőek a kér­dező felé. Bankjegyekkel gyújtott cigarettára, minden megnyilvá­nulását vad szexualitásával ma­gyarázta. Leghíresebb és legbot­rányosabb dalát először Brigitte Bardot-val, élete nagy szerelmé­vel énekeltette fel, szakításuk után egyedül lihegte megbotrán- kózott hallgatói fülébe, de egy év­vel később már új kiválasztottjá­val, Jane Birkinnel vitte sikerre. A Je ť aime... moi non plus mintegy ötven éve a világ számtalan or­szágában a szerelem legérzékibb himnusza. Be is tiltották annak idején sok helyen. Nálunk is. A hatvanas évek végén, hetve­nes évek elején szerencsésnek érezhette magát, akit utolért a dal. Serge Gainsbourg pedig tudta: a tiltások végeláthatatlan sorozata egyedül az ő malmára hajtja a vi­zet. Nem sokkal később ugyanis hí­res rádióállomások fizettek ko­moly összegeket a dalért. Gains­bourg pedig a legmárkásabb ita­lokkal kábította magát. Folyama­tosan ivott, és nem keveset. Nem akart kiesni a formából. Sem mint zenész, sem mint csábító, sem mint botrányhős. Jane Birkin volt az első, aki (tizenkét év együttlét után) nem bírta tovább tolerálni társa züllését, s bár a szakma egy­fajta francia Lennon-Ono páros- kéntjegyezte őket, szakított vele. De ki is ez a betörhetetlen és besorolhatatlan kalandor, akinek eseménydús élete most végre filmvászonra került? Orosz zsidó szülők gyerekeként született 1928-ban. Lucien Ginz­burg az eredeti neve, családja a bolsevikok elől menekült Nyugat- Európába. Tizenhárom évesen Pá­rizs utcáin büszkén mutogatta a kabátjára varrt sárga csillagot, az ő szemében ugyanis felért egy seriff­jelvénnyel. A felnőttkor küszöbén festeni kezdett, később a zene nyi­tott előtte új, izgalmas világot. Komponált, kísérletezett, hiszen ezzel is provokálhatott. A legna­gyobb botrányt kétségkívül a Je ť aime-mel érte el, előbb egy szen­vedélyes szeretkezés hangfoszlá­nyait lekottázva, majd ugyanezzel a címmel (kultusz) filmet is forga­tott Jane Birkinnel és Joe Dalles- andróval, a hetvenes évek két szexikonjával a főszerepben. Két férfi, egy nő a történetbeli felállás, ami már önmagában is elég volt ahhoz, hogy a Vatikán írásban tiltakozzon a film betiltá­sáért. Két alkalmi munkás, egy óriási szemétlerakóhely fuvaro­sai, akik sokkal többet éreznek egymás iránt, mint puszta barát­ságot, egy útszéli csehóban is­merkednek meg a kamaszfiús kül­sővel hódító pincérnővel. Krassky, a vonzó, erotikus töltetű szőke fickó szemet is vet rá, amivel őrü- letes féltékenységi drámát indít el. Barátja olyannyira meggyűlöli a nőt, hogy már-már megfojtja, ha már elválasztani sehogy sem tudja őket. A piros atlétatrikóban, test­hezálló farmernadrágban játszó Joe Dallesandro olyan természe­tességgel öleli magához finoman szőtt érzelmi hálójában vergődő, labilis idegzetű barátját, mint ahogy újdonsült szeretőjét, a szo­katlan aktusokat vonítva élvező pincérnőt. Szenvedélyes táncuk az orgazmus küszöbén áll csak meg, amit Dallesandro és Birkin úgy „követ el”, hogy a néző maga is úgy érzi, Gainsbourg, a mesteri tudással megáldott rendező egyetlen képsorral a legintimebb vágyait hívja elő. Gainsbourg, a nagy étvágyú férfi ugyanis renge­teget tud a szexről. Gátlásai ezen a téren sem voltak. A carpe diemet akár a köldöke alá is tetoválhatta volna. Mindig és mindenből a leg­jobbat választotta, s ha már meg­unta, szemrebbenés nélkül elhají­... és Birgitte Bardot-val tóttá. Soron következő kiszemelt­jének ugyanis már javában épít­gette szerelmi csapdáját. Két válá­son volt túl, amikor magába bo­londította B. B.-t, a hatvanas évek második felének szexszimbólu­mát. Rövid, de annál forróbb vi­szonyuk után a zsengécske Jane Birkinre csapott le, méghozzá úgy, hogy előbb Párizs éjszakai életébe cserkészte be, aztán a tra- vesztik színes világába, majd a Hiltonba, ahol a kitűzött cél előtt részegen roskadt össze. Sok vihart megélt kapcsolatuk gyümölcse, Charlotte Gainsbourg napjaink egyik leghíresebb francia színész­nője, aki Lars von Trier Antikrisz- tusában viszi tovább nem könnyű apai örökségét. „Élettrilógiámat a nők, a cigá­nyok és a legfinomabb italok alkotják” - nyilatkozta nem sok­kal 1991-ben bekövetkezett, vár­ható halála előtt. Hatvanhárom éves volt, sírjánál ott zokogott Johnny Hallyday, Catherine De­neuve és Isabelle Adjani is. Joann Sfer a hazai mozikban is látható filmje, a Gainsbourg: Je ť aime elsősorban azok számára ké­szült, akik eddig nem nagyon hal­lottak e szenvedélyes életű mű­vészről. Aki zenéjével azt is elárul­ta magáról, amit szavakban talán soha. Alexandre Aja filmjében ostoba vízi ünnepséggel indul a sztori alig öltöztetett lányokkal, majd a pucérság átfordul gusztustalan, naturalisztikus emberzabálásba Vérorgia és harapásözön minden mennyiségben (Fotó: Bontonfilm) Piranhából nem lesz cápa TALLÓSl BÉLA Tömény gusztustalanság Ale­xandre Aja mozija, a Piranha 3-D, amely a három dimenziónak kö­szönhetően sem tud majd olyan kultuszfilmmé érni, mint a Cápa. Annak, vagyis az 1975-ös Cápa­klasszikusnak a sorsa már csak azért sem volt, ületve lehetett vé­letlen, mivel a mester, Steven Spi­elberg hozta tető alá, s bár a ka­tasztrófafilm - ezt akkor még így aposztrofálták - sablonjaiba azért ő is belelépett, mégis iskolát tu­dott teremteni a cápák gyilkos embervadászatával. Spielberg olyan feszültséget kreált a filmjé­vel, amitől az ember, lebukva a fé­lelemtől, kiharapott egy mosoly- távnyit az előtte lévő szék támlá­jából (akkor még zömmel fapado­sak voltak a mozik). Alexandre Aja mozija azonban - Piranhába ültetve a cápa-effektust - ízlésrombolás a köbön. Piranhá­ból így bizony nem lesz cápa. Pi­ranha 2. viszont sajnos minden bi­zonnyal lesz, mivel kiderült, hogy most még csak az ivaréretlen kicsi „gyerek” piranhák támadtak, a na­gyok közül nagy ívű ugrással épp csak átvágta magát egy a vásznon mutatóba, jelezve, hogy mire szá­míthatunk a következőkben. Sze­rencsére ez az egy valahol a ki­lencvenedik perc környékén be is kapta a filmet. (Pedig az alapötlet­ből, hajó kezekbe kerül, többet is ki lehetettvolnahozni.) Ostoba vízi ünnepséggel indul a sztori alig öltöztetett lányok eszté­tikájára alapozva. Aztán, amikor a funkciótlan pucérsággal már nem lehet tovább életben tartani egy valamirevaló filmet - mert a farba vágó bikinik már faltól falig fe­szülnek, s a szilikon dudák (a 3 D- nek köszönhetően) belógnak az utolsó sorban ülők nyakába is -, át­fordul a téma naturalisztikus em­berzabálásba. Gyomorforgató vérorgia kezdődik. S mikor a ka­mera, beteges kéjjel irányítva, kezd a szerveire szétszedett embe- ritest-imitációkon időzgetni - az étvágynak s a humánillúziónak annyi. A három dimenzió ez eset­ben van vagy nincs, a szem nem is érzékel mást, csak véres cafatokat, kibuggyanó belsőségeket, skalpolt koponyát és menekülni próbáló emberkéket. Innentől kezdve fo­lyamatos vérkáosz zúdul a nézőre csontra rágott emberi tetemekkel. Bár meg kell hagyni, istenien pusz­títanak ezek a 3-D-s piranhák: mi­velhogy az emberáldozatok, ame­lyeket csak deréktól lefelé rágnak csontig, deréktól felfelé életben maradnak, mi több, beszélni is ké­pesek. Mint az az undorító kéjenc, aki vérbehagyott félemberként is azon kesereg, hogy odaveszett a nemi szerve. Az pedig már a gusz­tustalanság netovábbja, ami a férfi leharapott „orgánumával” ezt kö­vetően történik. A humornak ez az abszolút alpári formája jóérzést és ízlést sért. Nem ajánlanám ezt az eltévedt opust az „éretlen” mozipi- ranháknak; azoknak a fiataloknak, akiknek a filmes ízlése még formá­lódóban van! (Képarchívum) Serge Gainsbourg Jane Birkinnel a Je ť aime című film plakátja előtt...

Next

/
Thumbnails
Contents