Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-30 / 225. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 30. Kultúra 9 Komámasszony, Görgeynél a pisztoly! Előtte a pozsonyiak: (balról) Juraj Kemka, Vladimír Kobielsky, Lukáš Latinak, Jakab Róbert, Marián Miezga Fergeteges sikert aratott a pozsonyi Astorka Színház Budapesten, Görgey Gábor világot járt darabjával Komámasszony, elsült a stukker! The Expendables - A feláldozhatok mától a moziban A lángesztétika erejével TALLÓSl BÉLA Kivételes este volt. Színház- történeti. Szlovákok adtak elő magyar drámát Budapesten. A pozsonyi Astorka ötfős csapata a színház évek óta (és bizonyára még hosszú évekig) futó előadását, Görgey Gábor abszurdját, a Komámasszony, hol a stuk- ker?-t „vendégjátszotta” a Pesti Színházban. S hogy a meghívásnak még nagyobb fénye legyen: a magyar dráma napja alkalmából. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem túlzás azt állítani: Görgey Gábor 1966-ban született tragikomédiája az elmúlt évtizedek során az egész világot bejárta. A hatalom és az ember (az intellektuel, a humanista: Jakab Róbert, a műparaszt: Lukáš Latinák, a méltósá- gos úr: Vladimír Kobielsky, a bőrkabátos keménylegény: Marián Miezga, a szervilis, gumigerincű kishivatalnok: Juraj Kemka) viszonya mindig és mindenütt aktuális kérdés, nem kell hozzá sem politikai, sem történelmi kinyilatkozás. Peter Mankovecký 1998-tól futó, tehát Pozsonyban is páratlan sikerű rendezése a magyar közönséghez is eljutott végre. A szerbek, a fehéroroszok, a franciák, az ausztrálok és az amerikaiak ugyanis már láthatták. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, a szlovák-magyar kulturális kapcsolatok élharcosa boldogan nyitott kaput az Astorka társulata előtt. Az öt remek színész pedig a hely szellemétől és az író személyesjelenlé- tétől megittasulva tehetsége utolsó szikráját is belevitte az előadásba. Valósággal izzott alattuk a színpad, szilaj, erőteljes játékukkal végig markukban tartották a közönséget. Minden geg, minden poén a helyén volt és működött, a színpad feletti feliratot sokan nem is olvasták, hiszen amit színészi alakításokban kaptak, az a szlovák nyelvű szöveg érthetőségét is túlszárnyalta. Egyedi esemény, a magyar dráma méltó megünneplése zajlott a Pesti Színházban. Büszke lehetett Vlado Čemý, az Astorka igazgatója, Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete, boldog volt az öt fiú, hogy Budapesten is megmutathatták végre „világjárt” előadásukat. Elragadtatásának, elismerésének adott hangot a darab szerzője, Görgey Gábor is, aki most látta először a főiskolai vizsgaelőadásként született, azóta viszont igazi kasszasikerré vált pozsonyi előadást. „Csodálatos ajándékot kaptam az Astorkától, és így duplán boldog lehetek, hiszen az őseim felvidékiek - így Görgey Gábor. - Apai ágon történelmi család a miénk, a Sze- pességben volt az otthonunk. Anyai részről pedig a régi Sáros megyéből származunk. Szlovenszkó a mi történelmi múltunk színhelye, de eszembe nem jutott soha, hogy be- álljak az irredentizmus értelmetlen kórusába. A történelmet visszafordítani nem lehet, a szlovákoknak igenis joguk van saját hazára, önálló államra, saját otthonra. Ami fájdalom van bennünk ebben a kérdésben, az feloldódik az Európai Unió egységében. Történelmi csoda, hogy ezt a régiót, amely a szovjet birodalom része volt majdnem fél évszázadig, sikerül egybeforrasztani anélkül, hogy gyűlölködnénk és háborúskodnánk egymással. Akkor járunk át a valamikori határokon, amikor csak akarunk, úgy kereskedünk, ahogy nekünk tetszik, úgy cseréljük a kultúránkat, ahogy a kultúra mozgása kívánja, és ez mindent megold. A Komámasszony, hol a stukker? az első egész estés darabom, én magam is megrendeztem párszor, és a mai napigjárja a világot. Németországtól Amerikáig, Marokkótól Irakig, Lengyelországtól Ciprusig, Romániától Angliáig több országban bemutatták, nagyon sok nyelvre lefordították. Körülbelül ötven- fajta előadásról tudok. Egy volt, ami nem tetszett. Nők játszották, akik nem bírták ki, hogy ez a sikeres darab férfiakra van írva, ezért ők is bemutatták, de nem működött az előadás. Azóta készülök arra, hogy egyszer írjak egy hasonló darabot nők számára. Eddig sajnos nem jutott eszembe a patent.” A pozsonyi előadásról így nyilatkozik a nyolcvanéves szerző, az egykori kormánytag, kulturális miniszter: „Egészen szenzációs volt, ezt őszintén mondom. Világszínvonalú előadás, egy annyira speciális felfogása a darabnak. Még annak ellenére is, hogy kimaradtak belőle az író számára fontos részek, de a rendező nagyon rokonszenvesen oldotta ezt meg, és az egésznek van egy nagyon egységes hangszerelése. És ez a fontos. Én az alternatív előadásokat azért nem szoktam szeretni, mert van egy ötlet, ami az első öt-tíz percben működik, utána viszont már nem, a rendező nem tudja végigvinni, tehát a dolognak nincs értelme. Itt a rendezőnek volt egy koncepciója, elképzelése, ami az első perctől az utolsóig tökéletesen működött. Szuper profi előadás a pozsonyi, tiszta szívemből mondom, hogy remek. A színészek egyszerűen lenyűgözőek. Nem is tudnék sorrendet felállítani köztük, és ez így vanjól. Szokták, ugye, mondani, hogy X vagy Y milyen kimagasló alakítást nyújtott. Itt nincs kiugró alakítás, mert mind az öt egyformán az. Annyira összhangban van az öt színész, annyira jól konverzálnak, karakterben és lelkileg is annyira a helyükön vannak, hogy tényleg csak azt tudom mondani: zseniálisak.” A pozsonyi Stukker 185. előadását láthatták a budapesti nézők, s mivel közeledik a 200., Vlado Černý, az Astorka igazgatója meghívta Görgey Gábort e páratlan jubileumra. „Elfoglaltságaim miatt szégyenszemre valóban most láttam először a produkciót, pedig sokszor terveztem, hogy átugrok Pozsonyba. Most házhoz jöttek a fiúk, és megígértem nekik, hogy a jubileumi előadáson számolhatnak velem. Bár súlyos szembetegségem van, és nem szívesen utazom. Azt is mondták a színészek, hogy túl szeretnék szárnyalni az eddigi szlovák ját- szottságot. Hogy rekorderek akarnak lenni, és még harminc évig szeretnék vinni a darabot. Erre válaszoltam nekik azt, hogy rendben, majd igyekszem azon az előadáson is ott lenni, akár 110 évesen. S ha akarnak egy jó finálét, akkor ott, a színpadon meghalok nekik.” S hogy miképpen könyvelték el magukban ezt a forró hangulatú estét a színészek? íme, az öt válasz: Vlado Kobielsky: „Ugyanazt éreztem most is, mint nemrég a prágai Rendi Színházban, ahol az Amadeust játszottuk. Ott, azon a helyen, ahol maga Mozart vezényelte egykor a Don Giovannit, és Forman forgatta Oscar-díjas filmjét. A genius loci mindig felhevíti az embert. Görgey Gábor személyesjelenléte is ezt tette velem.” Marián Miezga: „Fantasztikus este volt, nagyszerűen éreztük magunkat, kár, hogy még éjjel haza kellett utaznunk.” Juraj Kemka: „Csodálatos volt Budapesten játszani, felejthetetlen!” Lukáš Latinák: ,Angyalom, gyönyörű! - mondom poma- gyarszki.” Jakab Róbert: „Görgey Gábort idézem: Szeressük egymást, gyerekek! Egyetlen este, és milyen sokat tud tenni a szlovák-magyar kapcsolatokban!” A jó öreg Stallone tudja, sablon szerint mivel és hogyan kell jóllakatni a nézőt, aki akciófilmre ül be a moziba. Valóban ,jó öreg”, illetve kinézetében kellően idős is, viszont bizonyára az életkorral járó szakmai tapasztalatának is köszönhető, hogy csinált egy olyan filmet rendezőként - és színészként is a vállára vette -, amelyből, fanyalgás ide vagy oda a műfajt illetően, szembetűnővé válik, hogy az akciófilmnek bizony megvan a maga esztétikája. Stallone ezt az esztétikát - amelyben a lángé, a fényé, a robbanásé, a mindenféle tűzorkáné a vezető szerep - jó szakemberként jól kezeli. Töményen van benne akció is, csaknem minden, amit ez a filmműfaj valaha felvonultatott és magáévá tett, az ott van Sylvester Stallone opusában. Az már fájóbb pont, hogy beszéd, sőt párbeszédek is vannak benne! S ott vannak bizonyos túlrágcsált filozófiák: pl. az Amerika-ellenesség, amire Stallone valami olyasmivel hozakodik elő, hogy az amerikaiakat sem lehet sablon szerint el/megítélni; ott van továbbá az osztrák tölgy, Schwarzi elnökmotívuma is, és ott vannak a Szomáliái kalózok is. S ami leginkább ott van - elsősorban csaliként, húzóerőként -, a gondosan összeválogatott és jól odatett színészgárda. A műfaj nagy öregjei vonulnak végig az akciók során. A „bodysok”: Stal- lonén kívül a már említett Arnold Schwarzenegger, valamint Dolph Lundgren, továbbá a rosszak: Mickey Rourke és Eric Roberts, s nem hiányzik a műfajban is jártas Bruce Willis sem. Elsősorban értük ül be a közönség a filmre, s ez érthető is: nagy sztárok (voltak). Frissítőnek bevették maguk közé a dögös Giselle Itiét, aki látványnak sem utolsó, de az akciófilmben is elmaradhatatlan gyengéd érzelmi szálat is ő gombolyítja be. A műfaj klasszikus darabjainak reneszánsza, és az ő reneszánszuk is ez az opus. Bár velük kapcsolatban a reneszánsz inkább jóindulatú költői kép; egyiküket- másikukat talán jobb lett volna nem látni így, „nem tört volna össze az a kép, mely összetörtén” már nem is olyan gyönyörűség. Olyan ez, mint az újra összeállt felbomlott nagy zenekarok x- edik búcsúkoncertje. Van, aki elfogadja, tetszik neki, odavan érte, van, aki szívesebben őrizgeti az egykori ideáljait. Még jó, hogy Jason Statham ldsegít, ő az egyetlen még penge akcióhős a csapatban. Vele, továbbá lángesztétikájával beremegteti az embert a film. A „beremegéshez” nagyban hozzásegít a zene és a hangzás. Bár nem variál túl sok akkorddal, húzó akciófutamú zene, fémes dobszólókkal, helyenként ott is megszólalva, ahol nem indokolt a nagyfokú intenzitás. Stallone sablon szerint tudja, mivel és hogyan kell jóllakatni a nézőt, aki akciófilmre ül be a moziba. A jóllakás viszont már gusztus dolga ez esetben is. A pozsonyi Stukker csapata a Duna pesti oldalán (TalabérTamósfelvételei) Jason Statham és Sylvester Stallone - Bob és Böbék - s közöttük Giselle Itié brazil színésznő (Fotó: Continentalfilm) RÖVIDEN A Retorikai lexikon bemutatója Budapest. Holnap 16 órakor mutatják be a Kalligram Kiadó gondozásában megjelent Retorikai lexikon című kötetet az ELTE BTK A épületének Gombocz-termében (Múzeum krt. 4.). Sokféle retorikai lexikon létezik a nemzetközi tudományosságban, olyan retorikai lexikon azonban most jelenik meg először, amely a retorikai fogalmak, a nagy rétorok mellett még a nagy szónokokról is megemlékezik egy-egy szócikkben. A lexikon szerzői: Aczél Petra, Adamik Tamás, Balázs Géza, Bencze Lóránt, Benczik Vilmos, Bo- ronkai Dóra, Hangay Zoltán, A. Jászó Anna, Jenei Teréz, Krupp József, Nemesi Attila László, Pető József, Polgár Anikó, Simon L. Zoltán és Szitás Benedek. A kötetet Csehy Zoltán, Bolonyai Gábor és Sz. Gábor Ágnes mutatja be. (ú) Ung-vidéki Zenei Napok Október 2. és 22. között rendezi meg a Musa Nostra civil szervezet, a Bogrodközi és Ung-vidéki Kulturális Központ, valamint a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete az Ung-vidéki Zenei Napok című rendezvénysorozatot. Az egyes hangversenyekre Nagykapo- son, Nagytárkányban, Királyhelmecen és Mokcsamogyoróson várják a zenekedvelő közönséget. A nyitó koncertet október 2-án, szombaton 17 órakor a Cantemus vegyes kar tartja a nagykaposi görög katolikus templomban, (ú)
