Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-29 / 224. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2010. SZEPTEMBER 29. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ KURIER Az előző szlovák kormány egyes tagjai részt vettek a szlovákiai gyűlölet, szélsőségesség és nacionalizmus szításában - mondta egy osztrák lapnak a szlovák miniszterelnök a szlovák-magyar viszonyról. Iveta Radi- éová a Kurier újságírójának arra a kérdésre válaszolt így, hogy miként akaija megoldani a szlovákiai magyar kisebbség körüli feszültséget. Hozzátette, hogy „nyitott és baráti hangvételű” megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel. A két kormányfő megállapodott abban, hogy szlovák-magyar vegyes bizottságok foglalkoznak a kényes kérdésekkel. Felidézte, hogy kormánya programjában szerepel a szlovák állampolgársági törvény megváltoztatása, folyamatban van a nyelvtörvénymódosítása. (MTI)- Mit bámul? Még soha nem látott távozó minisztériumi alkalmazottat? '(Peter Gossónyi rajza) Valószínűsíthető, hogy az MKP parlamentből való kieséséről az ideológiai különbség döntött júniusban Felsőbb szinten Az elmúlt héten egy magánbeszélgetésem során felmerült az az állítás, mely szerint a Híd (elsősorban az MKP-hoz képest mért) választási sikere a magyar szavazók között elsősorban annak volt köszönhető, hogy a párt - ellenfelével ellentétben - képes volt a szavazóit azon a gazdasági szinten megszólítani, amelyen azok szükségletei és elvárásai megfogalmazódnak. RAVASZ ÁBEL Ez az érvelés természetesen Abraham Maslow amerikai pszichológus elméletére, a szükségletpiramisra utal, mely szerint vágyaink hierarchiába rendeződnek, és csak azután próbáljuk kielégíteni egy-egy felsőbb szintű szükségletünket, hogy az alsóbb szinten lévő, alapvetőbb igényeinket már rendeztük. Ebben a piramisban alul a fiziológiai szükségletek (táplálkozás, pihenés, szexualitás) szerepelnek, felettük következnek a biztonsági (anyagi, testi, családi értelemben egyáltalán), érzelmi (szeretet, barátság, szerelem) és megbecsüléssel (önbizalom, bizalom) kapcsolatos szintek, a piramis tetején pedig az önmegvalósítással, kreatív életvitellel összefüggésben levő szükségletek állnak. A fenti érvelés szerint a gazdasági válság által okozott bizonytalanság és nehéz gazdasági környezet a választópolgárokat az alsó szintekre kergette le, a Híd sikere pedig elsősorban abból táplálkozott, hogy sikeresebben képviselte a választók szemében ezeket az anyagi, megélhetési kérdéseket, mint a „felsőbbrendű ideológiával” (mint identitáskérdés, nyelvtörvény) foglalkozó MKP. Ezzel az érveléssel több gondom is van. Egyrészt, véleményem szerint az az állítás, mely szerint a gazdasági válság arra kényszeríti az állampolgárokat, hogy újraértelmezzék, miként tudják szavatolni túlélésüket és saját gazdasági biztonságukat, nem jelenti azt hogy az állampolgárok többségének meg kell rekednie ezen a szinten. Másképpen fogalmazva, a szlovákiai szociális háló viszonylagos erőssége miatt a csupán alacsony szintű szükségleteik kielégítésével elfoglaltak száma kisebb, mint ami a fenti modell működtetéséhez szükséges lenne. Másrészt, a gazdasági válsággal kapcsolatos érv mintha azt feltételezné, hogy a Híd elsősorban a válságban leginkább érintettek (munkanélküliek és alacsony keresetűek) között tarolt, ami véleményem szerűit nem felel meg a valóságnak (ezt a sejtést azonban csak egy kutatás tudná végérvényesen megerősíteni). Harmadrészt, az elmúlt bő húsz év közép-európai tapasztalatai azt mutatják, hogy a szlovákiai magyarok körében az MKP által képviselt nemzeti politikai diskurzus éppen azon személyek számára a legvonzóbb, akik valóban a piramis alacsonyabb szintjein elhelyezkedő szükségle- teiket próbálják kielégíteni. Mivel az MKP kiesésével kapcsolatos másik toposz (a párt szavazói Hidat ikszeltek, hogy az a párt is bejusson a parlamentbe) a választások előtti közvéleménykutatási eredmények fényében, azaz hogy a Híd konzisztensen erősebbnek tűnt riválisánál, szinten hamisnak tűnik, véleményem szerint valószínűsíthető, hogy az MKP kieséséről valóban az ideológiai különbség döntött júniusban. A valós okok tisztázására korántsem akadémikus okokból van szükség - egy hamis, gazdaságipszichológiai percepció elterjedése a magyar választók szimpátiájáért folytatott küzdelem bármelyik (esetleg mindkét) oldalán komoly károkat okozhat abban a Híd létrejötte és megerősödése után kialakuló politikai térben, mely a magyar koalíciós évek egypártrendszere után végre valódi, ideológiai alapú választási lehetőséget látszik adni a szlovákiai magyar szavazóknak. Ha a Híd és az MKP elhiszik, hogy a választókat valóban csak a mindennapos gazdasági ügyek érdeklik, akkor a következő választási kampányban két gazdaságilag populista alakulat egymás alá való licitálásának lehetünk tanúi. Ez jelentős visszalépés lenne ahhoz képest, hogy a júniusi választásokon a szlovákiai magyar szavazók ideológiáról, konfrontációról vagy konszenzusról alkothattak véleményt - azt, hogy meg is tették, pedig nemcsak kár, hanem mindkét oldal számára káros is letagadni. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője JEGYZET Megjavulnak a rendőrök? VERES ISTVÁN Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány tegnap bejelentette, mától megjavulnak a rendőrök. Persze, nem ezekkel a szavakkal, de a lényeg ugyanaz, korrektebbül, tisztességesebben végzik munkájukat. A közlekedési rendőrökről van egyébként szó, ismert nevükön a „fehérsapkásokról”, akik eddig erőt és kitartást nem sajnálva bokrokba, táblák és egyéb rejtekhelyek mögé bújva mérték az utakon az autók sebességét. Mostantól feltűnően, látható helyeken mérnek. Hogy mindenki lelassíthasson, mire a közelükbe ér? - kérdezhetnénk értetlenül. Akkor miért mennek ki? Senki sem hülye, hogy a villogó sziréna láttán beletaposson a gázba. Ez a nagyon szimpatikus intézkedés átértelmezi a hazai rendőrség eddigi szerepét, a rendőröknek mától mintha nem is az lenne a feladatuk, hogy a gyorsan hajtókát (egyébként jogosan) megbüntessék, hanem hogy felhívják a figyelmet a veszélyes útszakaszokra, és jelenlétükkel rábírják a sofőröket, hogy lassítsanak. Tájainkon sosem látott hozzáállás. Szlovákiában - mint a legtöbb volt szocialista országban - a rendőrökre mindenható urakként tekintenek az emberek, akikkel jobb nem vitatkozni (még ha igazunk van, akkor sem), mivel a paragrafusok ismeretében a rendőr bármikor előhúzhat valamit, és visszakéz- ből megbírságolhat. Nyugaton utazva megdöbbenhetünk az ottani rendőrök módszerein, arra a rendőrök mintha csak azért lennének kitalálva, hogy az utcákon lassan haladva a polgárok nyugalmát őrizzék. Köszönnek, mosolyognak, megkérdezik, minden rendben van-e, nem láttunk- e gyanús alakokat, ha semmi nem jut eszünkbe, bólintanak, és vidáman tovább hajtanak. Nálunk a rendőrök durvák, arrogánsak, jogköreikkel kérkednek, ha pedig egy helyzetet kell megoldani, leintenek. Persze, ez nem minden esetben van így, egyébként pedig olyanok a rendőrök, amilyenek az emberek általában. Ők ugyanolyan polgárok, mint mi, csak néha felveszik az egyenruhát. Vagyis nincs ebben semmi ördöngösség, olyanok a rendőreink, amilyenek mi magunk. Mi is arrogánsak vagyunk, lusták, pénzéhesek, és igyekszünk kibújni a kötelességeink alól. Spišiak intézkedése a Kaliňák-fé- le rendőrpolitika szöges ellentétének tűnik, „felhasználóbarát” és nem haszonorientált. Megérdemeljük? KOMMENTÁR Oknyomozás és habzó száj LOVÁSZ ATTILA A Dzurinda-kormány első nyilvános nemzetközi tendere annak idején majdnem botrányba fulladt. 1999 tavaszát írjuk, a Szlovák Távközlési Vállalat privatizációja az első, és az első pályázat a privatizációs tanácsadóra íródott. A versenyt a Deutsche Telekom nyerte, a konkurencia pedig mindent megtett azért, hogy a versenyt szabálytalannak láttassa. Ebben az időben egy (neve maradjon titokban) újságíró azt nyilatkozta: addig nem nyugszom, míg Gabriel Palacka a politikában van. Palacka volt az illetékes miniszter, bizonyos indíciók szerint akkor az SDK pénztárosa. A meg nem nevezett hölgy idejekorán megnyugodott, habzó szája a múlté lett, azóta vígan vezeti tanácsadói cégét - s vígan fogad el közmegrendeléseket. Palacka pedig elment, mert a Szabad Európa akkortájt egy valóban zűrös ügyön kapta rajta, de az nem a telekommunikációs tender volt, hanem a Szlovák Légitársaság és az állam szerződése. A példát nem véletlenül hozzuk: ha a motiváció egy újságíró életében nem a közélet megtisztítása, hanem a habzó száj, akkor baj van. Akkor újságíróéknál vége van a világnak. Szerény megítélésünk szerint egy formai hiba is komoly ok lehet arra, hogy állami tisztségviselő megváljon a posztjától. Három hete írunk figyelve két Hayek Consultingban érdekelt államtitkár ügyéről, s három hét után megint megjelent a habzó száj. Insider információk szerint ugyanis egy meg nem nevezett lap főszerkesztője és a minisztérium képviselője közötti, de nem négyszemközti találkozón elhangzott a habzó mondat: addig nem hagyunk benneteket békén, amíg Chren nem megy el. Nos, Martin Chrenről csak közgazdászként nyilatkozhatunk, abban párját ritkító a fiatalember, e sorok írója tisztességes, elvei mellett keményen kiálló, sikeres emberként ismerte meg. Chren távozását mégis tudomásul tudná venni, és nem tekintené tragédiának. A politikában a szimbólumoknak hatalmas ereje van. A baj csak az, hogy e sorok írója, aki egyet s mást a szlovákiai sajtóban megélt már, csak bámul. Az egyik oldalon a kép tisztának tűnik - a szabályok ellen vétő állami alkalmazottat a morálisan tiszta sajtó megdádázza. A másik oldalon pedig olyan technikákat iát, amelyektől 25 éves gyakorlattal is elpirul, mert nem a mediális, hanem a PR-kommunikáció technikái. S nem tudja, hogyan is van ez. Akkor mit tegyen az olvasó, mit tegyen a gyalogpolgár, akihez egy-egy kormányzati, gazdasági, politikai vagy egyéb közügyekben történő döntés maximum az alcím üzenetéig ér el? Egy szakma életében roppant ritkán, de felvetődik a kérdés: mit miért csinálunk. Lógunk a szeren? Mert a Tanár úr azt mondta? Nézzük a skorpiót, aki az őt folyón átúsztató békát leszúrja, „mert én csak ilyen vagyok”? Kezdjük el sorolni, hol, ki és mikor mennyit és hogyan vétett írott és íratlan szabályok ellen, amikor maguk a szabályok is plasztikusak? Az oknyomozó újságírás (kihalófélben, de a törvény nem védi) ilyenkor utánajárna és tényekkel alátámasztva kiadná a delikvenst a közvéleménynek. De ahogy az oknyomozó újságírás jelentős része is a reggel szerkesztőségbe érkezett fax függvénye (a bulvár ebben abszolút profi), a tiszta közélet is a tiszta viszonyok függvénye - ha egy államtitkárnak mennie kell, menjen. Csak az a baj, hogy a folytatás borítékolható, hogy a konkurens kiabálása és valódi gazemberség közti határ elmosódik, a viszonyok nem lesznek tisztábbak, és néhány hasonló eset után már senki nem hiszi el, hogy nem mindegy, Fico vagy valaki más kormányoz-e. S lehetek bármennyire tisztelője Martin Chrennek, az előbb leírtakért én a helyében megfontolnám. Hogy még lehessen emelt fővel távozni. figyelő , Abszurd konfliktus A kortárs orosz művészetnek szentelt, a párizsi Louv- re-ban októberben nyíló kiállítás bojkottjával fenyegetőznek orosz festők, mert a moszkvai kulturális tárca döntésére elmozdítottak olyan alkotásokat, amelyek „sértők lehetnek” Vlagyimir Putyin kormányfőre nézve. Hét művész jelentette be, hogy az Advej Ter-Oganyan iránti szolidaritás jeléül nem vesz részt a kiállításon - közölte Marat Guelman ismert moszkvai galériatulajdonos. A politikai cenzúrára utaló tiltás Ter-Oganyan absztrakt munkáira terjed ki, ezek gyakran hordozzák magukon a művész provokatív megjegyzéseit. Az egyik ilyen alkotáson például az „ez a mű arra ösztönöz, hogy kövessen el merényletet V.V. Putyin államférfi ellen, hogy véget érjen állami és politikai tevékenysége” felirat olvasható. A Louvre jövő hónapban nyitja meg a kiállítást, amely Ter-Oganyan szerint felhívja majd a figyelmet a művészek és a hatóságok közötti abszurd konfliktusra. „A munkáim is ebből a célból készültek, hogy megmutassam az idióták idiotizmusát” - írta internetes oldalán a művész. Ter-Oganyan Oroszországot elhagyva Prágában él, mióta 1998-ban eljárás indult ellene, mert egy performansz során ikonokat rongált meg. (MTI)
