Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-21 / 217. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 21. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ A/VAGYAR HÍRLAP Sorozatosan követett el hibákat munkája közben, ezért menesztették debreceni szolgálati helyéről a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) ' tartótisztjét, aki kapcsolatban állt Cs. Istvánnal, a romagyilkosságok egyik gyanúsítottjával - írta a Magyar Hírlap. A lap úgy tudja, hogy a hibákra az a belső vizsgálat derített fényt, amelyet Honvédelmi Minisztérium indított. A vizsgálat feltárta azt is, hogy hiányosak a romagyilkosságok nyomozati anyagai, vagy egyáltalán nem készültek megfelelő feljegyzések, vagy később megsemmisítették őket. (MTI) __________________________________________I ______I_á_________I___________£______________iL___________- Annyira nem értem a modem művészetet, mint a választók a referendum kérdéseit. (PeterGossányi rajza Sokan nem voltak tisztában azzal, melyik kérdésre mi a „jó" válasz Tudatlanul szavaztunk Érvénytelenül végződött a hétvégi, hat kérdésben kiírt népszavazás. Szerencsére. Azért szerencsére, mert a lakosság nagy része nem is volt tudatában annak, hogy miről szavaz, ez pedig nem a sokat szidott pártok és az SaS hibája, hanem főként a médiáé. TOKÁRGÉZA Részvételi arány, vélt vagy valós spórolás, polgári felelősségvállalás, kidobott eurómilliók - ezekről a témákról szóltak a szalagcímek a referendum előtt. Azt ugyanakkor elfelejtették megmagyarázni a választópolgároknak, bogy valójában miről is szavaznak. Sokan nem is voltak tisztában azzal, melyik kérdésre mi a ,jó” válasz, mások pedig a hírek szerint a szavazólapokkal voltak elégedeüenek, mert egyszerűen nem tudták kibogozni a kérdések értelmét. Nem voltak felkészülve arra, hogy mivel találkoznak a szavazófülkékben. Ilyen körülmények között kimondottan káros lett volna, ha mégiscsak elegen mennek el az urnákhoz, a népszavazás pedig érvényes lesz. A kampányidőszakban a Szabadság és Szolidaritás a maga technokrata-populista módján próbálkozott meg a kisebb parlament, vagy a limuzinokra vonatkozó felső közbeszerzési határ indoklásával: egyszerűen csak levezették, mennyit spórolhatna meg az ország, ha elfogadnák a javaslatokat. Egyetlen párt, közszereplő és egyeben média sem foglalkozott azzal, hogy ezeket a seké- lyes érveket megcáfolja, vagy vitába szálljon velük - a különbség csak annyi, hogy a pártokat, vagy a minden önálló vélemény híján levő Gašparovič államfő tétlenségének a motívumait meg lehet érteni. Azt már kevésbé, hogy senkinek sem jutott eszébe közérthetően összegyűjteni és kommunikálni a nyilvánosságnak az érveket és az ellenérveket a kisebb parlament, az internetes szavazás vagy a koncessziós díjak eltörlésének ügyében (pedig vannak, szép számmal). Az SaS kérdéseiről nem alakult ki társadalmi párbeszéd - márpedig párbeszéd nélkül, úgy, hogy a közvéleménynek esélye sincs átgondolni a megoldások előnyeit és hátulütőit, megkérdőjeleződik a népszavazás értelme. Az érdemi vita helyett a kampányban a polgári aktivitás és a részvétel fontosságát hangsúlyozták. Internetes fórumozók, fiatalok és polgári aktivisták szólítottak fel a részvételre a demokrácia nevében az utolsó napokban vagy a végső órákban. Ugyanezek a csalódott emberek most az állampolgárok passzivitását ostorozzák, vagy épp ellenkezőleg, sikerként könyvelik el, hogy egymillióan az urnák elé járultak. Pedig ebben az esetben a részvételi arány csak egy valós tartalom nélküli üres szám - ugyanannyira üres szám, mint a kérdésekkel megspórolni szándékozott milliók vagy a népszavazás költsége. Önmagában jól hangzik, hogy az a jó állampolgár, aki elmegy szavazni, de nem elég csak leadni a voksot. Az a jó állampolgár, aki elmegy szavazni, és átgondoltan szavaz. Akkor működnek jól a dolgok egy államban, ha ezek a voksolók minden külső segítséget megkapnak ahhoz, hogy alaposan átgondolhassák a döntésüket. A hétvégén nemcsak a politikusok és nem is a szlovákiai társadalom vizsgázott le, hanem a közvetítő közeg. A News of the World brit bulvárlap főcímében „diadalmasnak" minősítette XVI. Benedek látogatását Egy német katolikus, akit megszerettek a britek MTl-HÁTTÉR „Német és katolikus, de azért megszerettük” - mondta a BBC hevenyészett utcai közvélemény-kutatásának egyik megkérdezettje XVI. Benedek pápáról, összegezve a katolikus egyházfő britekre tett, a vártnál kedvezőbb benyomását. Apápa, akill. Erzsébet királynő- az anglikán egyház első számú vezetője - meghívására tett négynapos körutat Nagy-Britanniában, sokkal népszerűbben távozik, mint ahogy érkezett. A News of the World, a legnagyobb vasárnapi brit bulvárlap - amely általában nem veszteget sok jó szót semmire, ami a Vatikánnal vagy Németországgal kapcsolatos - főcímében „diadalmasnak” minősítette XVI. Benedek látogatását, megtoldva azzal, hogy a britek „mosollyal az arcukon” búcsúznak „az emberek pápájától”. Az egyházfőnek több szempontból sem volt könnyű dolga. A brit sajtó már az utazás előtt az előd, II. János Pál 1982-ben tett lelkipásztori látogatásának hatalmas, máig emlékezetes sikeréről értekezett. Még mértékadó, komoly brit lapokban is olyan visszaemlékezések jelentek meg, hogy a néhai lengyel pápát annak idején „szupersztárként” ünnepelték Nagy-Britanniá- ban, és a kommentátorok azt taglalták, hogy XVI. Benedek is részesül-e hasonló fogadtatásban. A négy nap tapasztalata az, hogy a 83 esztendős német pápa - aki 21 évvel idősebb, mint II. János Pál volt 1982-es nagy-britanniai látogatása idején-„szupersztár” ugyan nem lett a britek körében, de megnyilvánulásaival, nyilvános szerepléseivel nagyon komoly tiszteletet vívott ki magának. A brit közvéleményre a legnagyobb benyomást az az őszinte, szívből jövő bocsánatkérés tette, amellyel Benedek pápa a gyermekek ellen katolikus papok által elkövetett szexuális visszaélések egykori elszenvedőit megkövette. Az egyházfő a négynapos program egyiklegkiemelkedőbb eseményét, az angol-walesi katolikus közösség londoni főtemplomában, a Westminster székesegyházban általa bemutatott misét használta fel erre, azzal a céllal, hogy a háromezer meghívott vendég és a televíziós közvetítés több milliós közönsége által hallott szavai a lehető legnagyobb hatást keltsék. A brit közvélemény értékelte a német pápa azon kijelentéseit is, amelyek a náci Németország bűntetteit ostorozták. XVI. Benedek 55 ezer hívő előtt Birminghamben bemutatott vasárnapi szabadtéri miséjén felidézte azon britek emlékét, akik „életük feláldozásával, bátran szembeszálltak” a nácizmus „gonosz ideológiájának erőivel”. Hozzátette: számára, aki Németországban élt és szenvedett „a náci rezsim sötét napjaiban”, megindító, hogy vasárnap, a náci Németországgal vívott légi háború - az angliai csata - emléknapján Nagy-Britanniában lehet. A pápa már érkezése napján, a skóciai Glasgow-ban tartott szabadtéri miséjén is elítélően szólt a nácizmusról, kijelentve: a „náci zsarnokság száműzni akarta Istent a társadalomból”, és megtagadta az emberiességet a társadalom egyes csoportjaitól, elsősorban a zsidóságtól. Az egyházfő megtalálta a közös hangot azokkal is, akik a bankok profitéhségét kárhoztatják az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb pénzügyi-gazdasági válságáért, és igazságtalannak tartják, hogy a válság okozójának tartott pénzintézetekbe a kormányok csillagászati összegeket öltek az adófizetők pénzéből. A pápa a londoni misén kijelentette: a gazdasági tevékenység „szilárd etikai alapjainak hiánya” volt az egyik oka a világszerte milliók által elszenvedett súlyos nehézségeknek. Hozzátette: ha a kormányok hajlandók voltak hatalmas összegeket fordítani olyan pénzintézetek életben tartására, amelyeket „túl nagynak ítéltek ahhoz, hogy elbukhassanak”, akkor fel kell ismerniük azt is, hogy a legszegényebb országok fejlődésének segélyezése szintén „túl nagy vállalkozás ahhoz, semhogy elbukhasson”. Mindez népszerűvé tette a német pápát a vele szemben „zsiger- ből” ellenszenvet tápláló britek körében is. Nagy-Britannia, amelynek 62 milliós lakosságából 9 százaléknyi a katolikus, természetesen ettől még nem fog megtérni Rómához, amellyel VIII. Henrik csaknem ötszáz éve szakított, de XVI. Benedek pápa azzal az emlékkel távozhat Európa egyik legvilágiasabbnak tartott országából, hogy mondandóját legalábbis udvariasan meghallgatták, és gyakran még egyet is értettek vele. KOMMENTÁR A nép hangja NAGYANDRÁS Szlovákia történetében eddig egyetlen alkalommal sikerült érvé- nyesnépszavazást tartani, és ez nem a most hétvégi volt. Szükségünk volt a hétvégi hacacáréra? A népszavazás előtti időszakban és most, közvetlenül utána is egymást érik azon politikusi és újságírói vélemények, melyek szerint teljesen felesleges volt megtartani mind ezt, mind az összes korábbit is. Lassan már szállóigévé vált, hogy egyetlen fontos témában, Csehszlovákia kettéválása ügyében bezzeg nem kérdezték meg az embereket, ezért felmerül a kérdés, minek is nekünk ez az egész, hiszen a rengeteg pénzt, amibe kerül, sok minden másra is elkölthettük volna. A köztársasági elnök szerint például iskola-felújításra. Ha az alkotmányt szóról szóra követjük, el kell fogadnunk, hogy a népszavazás kiírásának nincsenek racionális, legfeljebb jogi és technikai feltételei. A jogi feltételek azt taglalják, miről nem szabad népszavazást kiírni (az állampolgárok alkotmányos jogai), miről kell népszavazást kiírni (államalakulatba való belépés, s abból történő kilépés), a technikai feltételek pedig azt, hány aláírás is kell a népszavazáshoz (350 ezer), és mikor lehet ugyanabban a témában újra szavazni (három év után). Ha ezek a feltételek teljesülnek, gyakorlatilag bármiről mehetünk voksolni. Az alkotmány szerint az érvényes népszavazás eredménye törvényerejű, azt legfeljebb alkotmányos többséggel változtathatja meg a parlament. Tehát ha a tisztelt állampolgárok bizonyos tömege úgy dönt, hogy a Föld banán alakúságát akaija törvényerőre emelni, joga van ehhez is. Ezekből a tényekből eredően el kell fogadnunk, hogy a népszavazásnak mint törvényalkotó eszköznek valóban komoly ereje van. Az, hogy ezt a lehetőséget a lakosság milyen módon használja ki, illetve bizonyos csoportok milyen módon használják ki a lakosságot saját érdekükben, már nem a mi tisztünk értékelni. Személy szerint nem hiszem, hogy el kellene ítélni valakit azért, mert ilyen vagy olyan témában kezdeményez népszavazást. A 350 ezer aláírás, melyre szükség van, Szlovákiában egy közepes párt szavazóinak létszáma, a közel egymillió szavazó, aki a hétvégén elment szavazni pedig több, mint a legnagyobb pártra 2010-ben leadott szavazatok száma. Ezt a tömeget nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Ám ahelyett, hogy arról vitatkoznánk, volt vagy nem volt értelme, inkább azt kell megfontolni, nem volna-e mégis jobb az összes érintett témát a parlamentben megoldani. Vagy legalább megoldást találni rá. Mert valljuk be, a hétvégén a lakosság nem a Föld alakjáról mondott egyértelmű véleményt, hanem valós, racionális problémákról. Ha meg valakinek nem tetszik a helyzet, változtassa meg az alkotmányt, Nem kell hozzá sok, csak 90 szavazat a parlamentben. A szlovák „nem” vesztesei HORBULÁK ZSOLT Az, hogy Szlovákia elutasította a hozzájárulást a Görögországnak szánt uniós segélycsomaghoz sokkal nagyobb hullámokat vet, mint ahogy azt az itteni döntéshozók és bizonyos független véleményformálók korábban elképzelték. Meg kellett tapasztalni, hogy uniós szinten igen nehéz saját álláspontot kialakítani, s azt hatékonyan megvédeni. A tücsök és a hangya párhuzam Brüsszelben nem talált megértésre. Persze, hogy helytelen a görögöket tovább támogatni, hiszen a mostani segélycsomag is csak néhány évre odázza el a válságot. Igazságtalan abból a szempontból is, hogy egy sokkal szegényebb állam, amely maga is komoly megszorításokra készül, egy másik ország túlméretezett jóléti rendszerét dotálja. Tény az is, hogy a hitellel a háttérben a francia és a német kereskedelmi bankok rossz hitelpolitikáját is finanszírozzák, és így részben egy újabb bankmentő csomagról van szó. Ezek a kulisszatitkok ismertek. Mégis, ezt a pénzt a görögöknek ki kellett volna izzadnunk. Más, közvetlen érdekkel nem rendelkező államok is morogtak, de a pénzt szó nélkül letették az asztalra. A finn és a szlovén adófizetőknek sem tetszik a görög „tücsök” etetése, mégse lázadoztak. Megértették, hogy a görög mentőcsomag esetében többről van szó. Azon felül, hogy demonstrálta volna az eurózóna egységét, időt is ad valamilyen politikai megoldás kidolgozására, hogyan kezeljék majd a hasonló válságokat. Mert ezek előbb-utóbb ismét előfordulnak, talán Görögország, talán Portugália, talán más állam kerül csődhelyzetbe. Brüsszel malmai lassan őrölnek. Meg kell érnie a politikai helyzetnek, hogy hasonló esetben egy sokkal gyorsabb és szigorúbb választ lehessen adni egy pénzügyileg fiesztázó tagállamnak. Egyelőre úgy látszik, hogy az unió nem kapja össze magát. Bátor tervek születtek, a nemzeti költségvetéseket mégsem fogják olyan szigorúan ellenőrizni. A nagy tagállamok az önállóságról mégse mondanak le önként. Talán éppen a szlovák „nem” inspirálta őket. A szlovák elutasításra azonban egy másik ok miatt is rácsodálkoznak külföldön: nem értik meg, hogy Szlovákia uniós szinten ilyen kis pénzt hogyhogy nem tud nélkülözni. Ott, ahol naponta milliár- dok röpködnek, 846 millió euró jelentéktelennek összegnek számít. Tény, hogy most Szlovákia 846 millió eurót megspórolt, de presztízsvesztesége szintén nagy lesz. Jean Claude Trichet már előre jelezte, hogy a következő új tagállamok esetében sokkal szigorúbbak lesznek. A szlovák „nem” további vesztesei így a többi visegrádi ország lesz.
