Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-18 / 215. szám, szombat
8 Kultúra UJSZO 2010. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com RÖVIDEN SYMPAT 2010 - kiállításmegnyitó Komárom. Több mint negyven - magyar, szlovák, cseh, orosz, ukrán, szerb, olasz, francia, mexikói, iráni, koreai - képzőművész vett részt a SYMPAT 2010 néven megrendezett 16. Nemzetközi Festészeti Szimpóziumon, amelynek hagyományosan a Path Termálfürdő adott otthont. A zárókiállítás megnyitóját, melyen a kiállító művészek is részt vesznek, ma 18 órakor tartják a Limes Galériában. A tárlatot Farkas Veronika művészettörténész és Kacz Mária nyitja meg. (e) A Four Art Singer a Vermes-villában Dunaszerdahely. Szeptember 21-én, kedden nem csupán a képzőművészet iránt érdeklődőket, hanem a zenerajongókat is várja a Kortárs Magyar Galéria. A galéria falai között, azaz a Vermes-villában 18 órától a Four Art Singers ad koncertet, amely ezúttal is fergeteges hangulatúnak ígérkezik, (m) Helyreigazítás Tegnapi számunkban a Jelölést hozó nagyidai cigányok című, Gál Tamással készült interjúban sajnálatos módon elírás történt: Gál Tamás felesége természetesen nem Varga Szilvia, hanem Kiss Szilvia színművész. Az érintettek és olvasóink elnézését kérjük, (ú) EZT LÁTNI KELL Rómeó és Júlia se. A kifinomult szépérzékű olasz rendező munkái akár mozgó képzőművészeti alkotásoknak is tekinthetők, hiszen nagyon fontos számára, hogy a látvány magával ragadja a nézőt. A mára filmklasszikusnak számító Rómeó és Júliáján generációk nőttek fel, tizenévesként engem is teljesen elvarázsolt, és a kedvenc filmeim közé tartozott Zeffirelli tökéletes illúziót varázsolt a vászonra: a filmet természetesen Veronában forgatták, és Rómeó és Júliát éppen olyan kamaszkorú színészek alakították (Olivia Hussey és Leonard Whiting), amilyennek Shakespeare is megírta őket. A szerelmesek történetéhez Nino Rota komponált gyönyörű zenét. Aki már látta a filmet, az bizonyára szívesen újranézi, aki pedig még nem látta, az éjszakai pihenés rovására se hagyja ki, mert érdemes egy kis alvásidőt „beáldozni” ezért a filmes élményért. Rómeó és Júlia. Olasz-angol romantikus dráma. TV2, szeptember 20., 0.15 Megjelent Spiró György új regénye Tavaszi Tárlat MISLAY EDIT A drámairodalom egyik leghíresebb szerelmespárjának története több filmest is megihletett már, az egyik legsikerültebb és legnépszerűbb változat azonban Franco Zeffirelli 1968-as rendezési filmtörténet legvonzóbb Júliája és Rómeója: Olivia Hussey és Leonard Whiting (Képarchívum) MT1-JELENTÉS Budapest. Az 1956-os forradalom idején és azt követő időszakban játszódik Spiró György új regénye, a Tavaszi Tárlat, amely tegnap került a magyarországi boltokba. A Magvető Kiadónál megjelent kötetről a szerző elmondta: azért választott egy műszaki értelmiségit hősének, mert kívül akarta tartani a politikai, ideológiai dilemmákat és az emberi drámára akart koncentrálni. A 288 oldalas kötet hőse egy középkorú gépészmérnök, Fátray Gyula, aki aranyérműtéte miatt a forradalmi napokat kórházban tölti, ám hiába megkérdőjelezhetetlen az „ártatlansága”, a megtorlógépezet őt is utoléri. Az író elmondta, hogy eredetileg novellát szeretett volna írni Kertész Imre születésnapjára tavaly ősszel. „Többünket felkértek, hogy Kertész Imre egy jellegzetes mondatát felhasználva egy-egy novellával köszöntsük a 80. születésnapján. Sokáig gondolkoztam, hogy a magyar történelem kemény időszakai közül melyiket válasszam, így jutottam el 1956-hoz” - mondta Spiró György,. Az ötletet végül egy gyerekkorában olvasott újságcikk adta, amely egy államellenes összeesküvésről szólt. Ahogy korábbi műveinek megírását, úgy a Tavaszi Tárlatot is hosszú kutatómunka előzte meg. Eközben rábukkant az említett cikkre a Magyar Ifjúság című korabeli hetilapban. „Kiderült, hogy nem álmodtam, az a cikk tényleg létezik” - jegyezte meg az író, aki Kertész Imrét novella helyett végül esszében köszöntötte. A regény címét az 1957-es, Műcsarnokban megrendezett kiállítástól kölcsönözte, amelyen először szerepelhettek absztrakt művek a totális tiltás évei után. A váratlan szabadság visszájára fordult: a szocializmus hivatalos művészetideáljától való eltérést utólag kemény kritikával ülették, a kiállítás szervezőit megbüntették, és a hivatalostól eltérő irányzatokat ismét betiltották. Bajári Levente táncművész a Way of Words című koreográfiájával vendégszerepei a pozsonyi Balettgálán Lírai táncjáték írógépzenére „A Point az első igazán sikeres darabom volt, és nagy elismeréssel fogadta a pozsonyi közönség" (Horváth Adrienn felvétele) Pozsony. A Szlovák Nemzeti Színház Balett-társulata idei évadját hazai és külföldi, köztük magyar sztárokat felvonultató gálával indítja, a Balettgála 2010 elnevezésű műsorral, amelyet a pozsonyi teátrummal együtt az AGAS ügynökség, valamint a magyar Világsztárok Produkciós Iroda közösen szervez. TALLÓS1 BÉLA A szeptember 23-án, csütörtökön 19 órakor a Szlovák Nemzeti Színház új épületében kezdődő nagyszabású táncesten Pazár Krisztina és Bajári Levente a Way of Words című táncművel lépnek közönség elé. Bajári Levente, aki a Magyar Állami Operaház első magántáncosa, nemcsak táncol a duettben, hanem a Way of Words koreográfusa is. A Balettgálát beharangozó pozsonyi sajtótájékoztatón vendégszereplésükről kérdeztük a táncművészt. Idén visszatér Pozsonyba, ezek szerint, kellemes élményeket szerzett itt legutóbb. Igen, két éve, amikor első alkalommaljártam a Szlovák Nemzeti Színházban, lenyűgözött az épület, s most önmagában már az felemelő érzés volt, hogy újra beléphettem ebbe a térbe. Gyönyörű ez a színház! Két éve ugyanis, amikor megszületett a balettgála-ko- produkció a Szlovák Nemzeti Színházzal, felléptünk a műsorban. Partneremmel, Pazár Krisztinával a Point című táncművel vendégszerepeltünk, amelynek szintén koreográfusa vagyok. Kellemes érzések maradtak bennem az akkori előadásról, azért is, mivel a Point az első igazán sikeres darabom volt, és nagy elismeréssel fogadta a pozsonyi közönség, merem állítani, hogy nagyobb sikerünk volt, mint otthon, Budapesten. S most, szeptember 23-án ugyanezeken a deszkákon a Way of Words című, következő koreográfiáját táncolják majd. Ami azt jelenti, hogy nemcsak a tánc van a szakmai életében, a koreografálásban is továbblépett. Igen, az egész onnan indult részemről, hogy működik nálunk egy műhelymunka a színházban, s ez lehetőséget biztosít fiatal táncművészeknek arra, hogy aki ambíciót érez a koreografálás terén, kibontakozhasson ilyen irányba is. Itt kezdtem a szárnybontogatást, és innen, ebből nőttem ki odáig, hogy a Point, majd a Way of Words koreográfiáimmal rengeteget utaztunk, s olyan sikereket értünk el számos jelentős helyen, amire magam se mertem számítani. Bemutatkozhattunk Montrealban, a Le Gala des Étoi- les-n, ahova rendszeresen visszahívnak bennünket. Az ottani jelenlét óriási lehetőség a táncművészek számára. S mit kapunk szeptember 23-án az újabb koreográfiával? A Way of Words táncművet az Atonement, a Vágy és vezeklés című angol-francia filmdráma ihlette. Voltaképpen a film zenéje fogott meg. Dario Marianelli zeneszerző végtelenül izgalmas muzsikája nagyon mély nyomot hagyott bennem, ebből született meg a Way of Words. A film egy írónő életéről szól, s bár a balettszínpadról nem egy az egyben azt láthatja a közönség, amit a vászonról, csak éppen táncban elbeszélve, valamilyen szinten mégis sikerült belecsempészni a darabba az alapot, főleg a zenéből kifolyólag, mivelhogy a duettben egy „írógépzene” szólal meg zongorára ötvözve. Ami pedig a stílust illeti, alkotóként a modernebb vonalat képviselem, de klasszikus alapokon, azaz egy picit modernebb köntösben tálalom a lépéseket. Mindkét darabom hasonló stílusban épült fel, mégis teljesen különböznek egymástól. A Way of Words egy picit líraibb mű, mint a Point. Kellemes, nyugodt hangulatot áraszt. Ezt is Pazár Krisztinával, a Magyar Nemzeti Balett fiatal szólistájával táncoljuk, aki visszatérő partnerem, s egyben múzsám, alkotótársam. Együtt érkezünk majd, és remélem, hogy a pozsonyi nézők szívesen fogadják ezt a darabomat is. Ismer valakit a pozsonyi társulatból? Mário Radačovskýt ismerem, mivel az ő balettigazgatói meghívására vendégszerepeltünk a szlovák Nemzetiben két éve. De vele több gálán is találkoztam már szerte a világban. A várost mennyire sikerült megismernie? Még nem volt lehetőségem városnézésre. Sajnálom, hogy nem tudtam még körülnézni, de mindig túl rövid időre érkezünk. A sztrapacskát viszont imádom, az az egyik kedvenc ételem, és azt nem hagyom ki, ha jövök. Ürge Ágnes fiatal képzőművész alkotásainak ugródeszkája egy-egy gyermekkori fénykép Arteterápia - A külsőségek mögötti világ Ürge Ágnes önarcképeinek egyike (Képarchívum) JUHÁSZ KATALIN Mit lát bele saját gyermekkori fotóiba egy fiatal alkotó? Hogyan tükröződik a személyiség ezeken a felvételeken, és mi történik a képekkel, ha lelkünk jelenlegi állapota alapján „buheráljuk meg” őket? Mi köze a művészetterápiának a valódi művészethez, illetve megfordítható-e az egyenlet? Kaphat-e új értelmet egy régi arckép? Talán ezeket a kérdéseket is feltette magának Ürge Ágnes, a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem idén végzett növendéke, áld diplomamunkáján keresztül saját magát teszi közszemlére szeptember 21-én, Arteterápia címmel. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének kiállítótermét „deformált” önarcképek, illetve egyéb fura portrék lepik el. Sejteni lehet alattuk az eredeti fotót, a hangsúly azonban azokon a markáns változtatásokon van, amelyek keményítik a vonásokat és velük együtt a múltat. Olyasmi ez, mint amikor a költő ír gyermekkoráról a jelen befolyása alatt. Múltbéli önmagát igyekszik megmutatni jelenlegi önmagának tükrében. Az önarckép ősrégi műfaja kísérleti tereppé válik: kiderül, milyen mértékben használható belső tartalmak expressziójára. Ürge Ágnes alkotásainak alapja, ugródeszkája egy-egy, a múltban megragadott pillanat. A gyermekarcon tükröződő érzelmek újabb érzelmeket generálnak a felnőtt nőben, akit érezhetően az eredeti kép mögötti tartalmak foglalkoztatják, azaz a külsőségek mögötti vüág. Az olajfestménytől a szitanyomaton át az akrillig számos technikát felvonultat az alkotó, ám nem technikai virtuozitását akarja fitogtatni, hanem gondolatait igyekszik közölni. ,A fényképek az emlékek felidézésére szolgáltak, teret adtak a múlt eseményeinek újraátélésére és az ezeken való töprengésre. Ágit munka közben nemcsak az önmegtisztulás célja hajtotta, hanem a saját maga és környezete közti viszony megtisztítására is igyekezett. Az olajfestményeken a művésznő autoportréit és a hozzá közel álló személyek portréit láthatjuk. Ábrándos poétikája lazúr vonásokkal van kifejezve, melyeken keresztül csak sejtett körvonalait érezhetjük a még ki nem mondott vallomásoknak” - írja a kiállítás anyagáról Schrenkó Alexandra esztéta, aki jövő kedden 17 órakor megnyitja Ürge Ágnes kiállítását a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében (Palisády 54.). Az elgondolkodtató tárlat október 13-ig tekinthető meg.
