Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-17 / 214. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 17. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Romániában az önkormányzati vezetőknek szeptember 20-áig kell elkészíteniük a romák integrációjának tervét. Több elöljáró szerint pénz és idő hiányában nehéz stratégiát kidolgozni, de van, ahol már folyik az integráció - írta a kolozsvári Krónika. Vasile Blaga román belügyminiszter hétfőn a bukaresti parlament felsőházában a romák ügyében folytatott francia-román tárgyalások ismertetésekor kötötte határidőhöz a tervek kidolgozását. Míg néhány elöljáró nem is hallott arról, hogy az önkormányzatoknak néhány napon belül el kell készítenie a tervét, egyestelepüléseken már kidolgozott pro- jekteketműködtetnek. (MTI)- Uraim! Jobb helyeken népszavazással intézik az ilyen ügyeket! (Peter Gossónyi rajza' Szinte minden parlamenti választás után kiderül valamilyen visszaélés a vasúttársaságokkal kapcsolatban Mikor elindul a vonat... Mikor elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad - énekelhetnék a szlovák adófizetők százezrei Demjén Ferenc örökzöld slágerét a szlovák vasúttársaságok gazdálkodását látva. MOLNÁR IVÁN Az INEKO gazdaságkutató intézet egy nemrég közzétett elemzése szerint a három hazai vasúttársaság - az infrastruktúrát, vagyis a síneket kezelő Szlovák Vasutak, a személyforgalmat biztosító Szlovák Vasúttársaság és a Cargo teherfuvarozó - csak tavaly 600 millió eurójába került az adófizetőknek. Az előző kormány mindent megtett annak érdekében, hogy az említett társaságok ne kezdjenek masszív elbocsátásokba, ezért a Szlovák Vasutaknak 136 millió eurós állami támogatást és 70 millió eurós kölcsönt folyósított, miközben mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a kettő között szinte semmi különbség, mindkettőre keresztet vethetünk. A kormány eredeti feltételezései szerint a támogatásnak az idei évre is ki kellett volna tartania, a társaság azonban ezt már. tavaly felélte, miközben még így is 90 miihó eurós veszteséggel zárta az évet, és jelentős javulásra nem számíthatunk idén sem. Ki tehet mindezért? Az aktuális varázsszó a gazdasági válság, hiszen napjainkban szinte mindent ezzel magyaráznak. Aki azonban figyelemmel kísérte a vasutak gazdálkodását, az jól tudja, hogy a válság itt állandó jelenségnek számít, és nem a nyugati bankárok, hanem a társaság mindenkori vezetői okozták. „A Szlovák Vasutak visszafogja a befektetéseit, és folytatja a megszorító intézkedéseket, hogy megbirkózzon a pénzhiánnyal” - állította még a múlt év végén Dana Hurtová, a társaság sajtóosztályának az igazgatóhelyettese. Hogy mindezt a társaság hogyan valósította meg, azt a közlekedési tárca új vezetése a napokban tette közzé. Eszerint a Szlovák Vasutak által kiírt pályázatok egy részét minden valószínűség szerint manipulálták, vagyis már előre biztos volt, hogy ki nyeri meg azokat, miközben a nyertes cégek egyes esetekben akár 600 százalékkal is drágábban nyújtották a szolgáltatásaikat az indokoltnál. Az említett munkálatokat ráadásul többnyire maga a cég is elvégezhette volna. Egy magáncég- nekpéldáull.l millió eurót fizettek azért, hogy a sínek mellett növő gyomot eltávolítsa, miközben a társaság ezt a saját munkásaival nem egész 200 ezerért is elvégezhette volna. Egy másiktársaság2,5 millió euóért hegesztette össze a síneket, ami 900 ezerrel több, mint ha a Szlovák Vasutak egyedül végezte volna el ezt a munkát. És mindez persze csak a jéghegy csúcsa, így nem csoda, hogy Ján Fígeľ közlekedési miniszter már a rendőrséghez fordult az ügyben. A probléma csupán az, hogy az ilyen hírekre a többség már fel sem kapja a fejét. Szinte minden parlamenti választás után kiderül valamilyen visszaélés a vasúttársaságokkal kapcsolatban, és többnyire a cél is mindig ugyanaz: lejáratni a társaság előző vezetését és a korábbi kormányt, elhitetve az emberekkel, hogy ezután minden másképp lesz. Többnyire el is fogadnak néhány látszatintézkedést, de csak olyanokat, hogy azért a későbbiekben is ki lehessen elégíteni az aktuális kormánypártokhoz közel álló vállalkozók igényeit. A vasúttársaságokra nehezedő politikai nyomást és a milliós pénzszórást a részleges magánosítással lehetne enyhíteni, ami legalább részben ellenőrizhetőbbé tenné a társaságok gazdálkodását. Szlovákiában azonban erre még a legjobboldalibb kormányok sem szánják el magukat, nekünk adófizetőknek így valószínűleg továbbra sem marad más hátra, mint fizetni a milliós le- nyúlásokat, eltűrni a katasztrofális szolgáltatásokat, és kínunkban egy másik „vasutas” dalt dúdolgatni: „A vonat nem vár, elindult már, és a szerelemvonatból nincs kiszállás. Amerre jár, nagy zajt csinál. Ha néha csíp a füstje, ne sírjál...” A Zéták azért tudnak újabb és újabb erősítést küldeni Mexikóba, mert komoly hátországot építettek ki Délre terjeszkednek a mexikói drogkartellek MTl-ELEMZÉS Az egyre erősebb mexikói drogkartellek a kormány kemény fellépése elől déli irányba terjeszkednek: pénz hiányában a közép-amerikai országokkormányaitehetetlenekaz erőszakáradattalszemben. A Kolumbiából induló kokainút éveken át Közép-Amerikán keresztül vezetett, de ennek helyét a mexikói kábítószerbandák veszik át. Földeket vásárolnak fel, ahol fegyvereket és drogokat raktároznak, a helyi bűnbandákból verbuválnak csapatot, amely segít nekik a kábítószer szállításában és terjesztésében. A mexikói drogkartellek déli terjeszkedése Felipe Calderón elnök biztonsági intézkedéseinek következménye: a bandák egyre véresebb piacszerző háborújának és a kábítószer-kereskedelemnek a felszámolására Calderón egyre több rendőri és katonai csapatot vet be. 2006 óta több mint 28 ezer ember vesztette életét a bűnbandák harcaiban, amely az évi 40 milliárd dollárt jövedelmező üzletért folyik. A Woodrow Wilson amerikai kutatóközpont és a San Diegó-i Egyetem tanulmányában azt írta, hogy a korábban a Gulf (Öböl) kartell alkalmazottjaként dolgozó Zéták Közép-Amerikában, a karibi térségben toboroznak embereket, és Guatemala Mexikóval határos elzárt területein képezik ki új tagjait. Guatemalában egy másik nagyobb mexikói banda is jelen van: a Sinaloa az ország csendes-óceáni partvidékén tevékenykedik. „A kartellek már létező hálózatokat használnak fel, a munkát a helybeli, kalóz DVD-kkel és ruhákkal üzletelő csempészeknek adják ki” - mondta Eric Ölson, a tanulmány szerkesztője. Bár a helyi bűnszövetkezetek régóta együttműködnek a mexikói és kolumbiai kábítószer-kereskedőkkel, közép-amerikai tisztségviselőkés elemzőkúgy vélik, a mexikói bandák az utóbbi években intenzívebb és állandóbb jelenlétet biztosítottak maguknak a térségben, és szinte „megszállták” a drogcsempészés szempontjából kulcsfontosságúterületeket. Tavaly a guatemalai rendőrség símaszkokat, gránátokat és puskákat talált egy tanyán, amelyet a Zéták használtak újoncaik kiképzésére. A hatóságok úgy gondolják, a kartellek vidéki farmokat vásárolnak fel Guatemalában és Honduras- ban, ahol elrejtőzhetnek és tárolhat- jáka csempészárut és a fegyvereiket. Egy amerikai külügyminisztéri- umi tisztségviselő úgy véli, a mexikói bandák közül néhány kényszerből helyezte át tevékenysége egy részét Közép-Amerikába, mivel otthon komoly gondokat okoznak a mexikói kormány akciói után megüresedő vezetői helyekért folyó belső, s az egymás elleni külső harcok. A Zéták azért tudnak újabb és újabb erősítést küldeni Mexikóba, mert komoly hátországot építettek ki ma- guknakaszomszédban. Calderón országszerte több tízezer katonát és rendőrt állított rá a drogbárókra és alkalmazottaikra, a bűnszövetkezetek számára Közép- Amerika jelenti a menedéket a kábítószer-kereskedelem ellen kemé- nyenfellépő mexikói elnökelől. Mások szerint a profitért mennek oda a kartellek. A jelenség vérbe borította Guatemalát, Hondurast és El Salvadort, pedig a helyi kormányoknak már így is elég feladatuk van a hírhedt Mara 18 és vetélytársa, a Mara Salvatrucha bűnbanda kegyetlenkedései miatt. A hatalmas nemzetközi hálózattal rendelkező csoportok székhelye Los Angelesben van, s tagjaik többsége Közép- Amerikából származik. Az ENSZ 2008-as nyilvántartása szerint a gyilkossági ráta a fenti három országban a legmagasabbak között van a világon: Honduras- ban százezer emberre hatvanegy erőszakos haláleset jutott, El Salvadorban ötvenkettő, Guatemalában negyvenöt, míg Mexikóban tizenkettő, az Egyesült Államokban csaköt. A fent említett országokban a gyilkosságok többségét olyan vidéki települések közelében követik el, amelyek a drogkartellek számára stratégiai jelentőségű kikötővel vagy határátkelővel rendelkeznek. KOMMENTÁR Szavazunk, vagy mi? VERES ISTVÁN Sokan fejtegetik, érdemes-e elmenni a hétvégi népszavazásra. Nem, nem érdemes, a politikusok kampánycélra használj ák a demokrácia eme becses intézményét, hülyítika népet, közben nem is kötelezhetők semmire, bárhogy dönt a népakarat. Csinálj anak hülyét a nagy- nénjükből, aki Pennsylvaniában lakik, és már sosem jön haza. De miért nem jön haza? Mert nem akar... Jó, jó... ez igaz, de azért csak... felelős polgárként elkellene menni, mégis megadtákalehetóséget, hogy döntsünk magukról (is), ha nem szólunk hozzá, biztosan nem lesz az egészből semmi. Nem törlikel a tévédíjat, nem rázzák gatyába afelelőtlenképviselőket. Cselekedni kell, nem okoskodni. Komoly düemmáról van szó, nem vitás, ám véresen komolyan venni nem érdemes. Legfeljebb annyira, mint általában a napi politika többi zizzenését. Nem megyünk el szavazni, de szidni szeretjük a kormányt, ha nem vesszük a fáradságot, ne paszkodjunk- ezt is sokszor hallani. A gyakorlatban viszont másképp megy, kétfajta ember él ugyanis a Földön. Azok, akik állandóan panaszkodnak, és akik sosem. Apanaszkodókat nem nyugtatja mega plebiscit-kapszula. Anépszavazás intézménye legalább olyan fontos része életünknek, mint a politikusok küldetéstudata és a köré szerveződő huzavona: akit érdekel, vegyen benne részt, akit nem, az menjen kirándulni a nagynénjéhez Pennsylvaniába, a túlélésre való esélye senkinek sem lesz kisebb, sem nagyobb. Aki pedigszeretné megmondani a magáét, az írja rá a szavazólapra hogy „kapj átok be! ” - majd egy fáradt számlálóbiztos elolvassa és kidobja a kukába. Le kellene szoktatni az embereket arról, hogy a politikát komolyan vegyék. Romániában például a héten ádáz parlementi harcok után elfogadtak egy törvényt, amelynek értelmében a nyugdíjkorhatárt felemelik 65 évre, mégpedig2030-tól kezdődően. Valljuk be, nem semmi. Ezenérdemes volthónapokigvitatkozniuk. 2030-igvalószí- nűleg kétszer eltörlik, háromszor újra megszavazzák. Dehát ez a demokrácia. Kicsitdöcög,delegalább nem azzalkelünk, fekszünk, hogy mikorzámak börtönbe, esetlegmikorvégeznekki. Jelentkezzen, aki tud jobbat. JEGYZET Olvassunk Nyúszvíkot! LŐR1NCZ ADRIÁN Jó ideje próbálom megfejteni, mitől uralkodik olyan közhangulatkies tájainkon, hogyha aku- tya megenné, tán fel is fordulna tőle. Az újságokban, az internetes portálokon kimondottan jó hírekfutnak, a tévécsatornák is kizárólag derűs képeket sugároznak, negatív hírközlésnek se híre, se hamva- nem értem... Bezzeg a szlovákiai magyarok által méltatlanul mellőzött Nyúsz- víkhetilapnál (melynem összetévesztendő a nyúltenyésztők Nyúlszív címen megjelenő hivatalos időszakiközlönyével), ott tudnak valamit! Néhány hete például összeállították a vüág száz legélhetőbb országának a listáját, s bár onnan, Nyújorkból mi, határon inneni és túli magyarok egyaránt Óperencián túlinak látszunk, mégis helyet szorítot- taknekünkrajta. Nem is akárhol: Szlovákiát a 31., Magyarorszá- gotmega33. helyre rangsorolták. Asarkalatos kérdés vala- hogyúgy hangzott, hogy ha ön, kedves olvasó, mondjuk ma születne, a földkerekség melyik országban élhetne a lehető legegészségesebb, legbiztonságosabb, egyszersmind magas fokú prosperitást szavatoló életet. Nos, a felmérésből az derül ki, hogy a szlovák oktatási rendszer a 30. legjobb a vüágon - nem túl jól fizetett, viszont kellőképp túlterhelt pedagógusaival, az ágazatot szabályzó értelmetlen tör- vényektömkelegével. Az egészségügy színvonalát tekintve be kell érnünk a 34. hellyel, de még ezt is elégedetten nyugtázhatjuk, ha nem fenyeget a vidéki kórházba kerülés veszélye, mert akkor egy kicsit más a leányzó fekvése (eztviszontNyújorkban nem tudhatják). A gazdaság dinamikáját tekintve sajnos csak az 52. helyen áll az ország, de hát a Fico-kabinet után alig negyedévvel lézenghetnénk akár Kuba szintjén is. Az életminőség mutatóit figyelembe véve - úgy is, mintjövedelmi egyenlőtlenségek, szegénység, fogyasztás, gyilkosságokszáma, környezetszennyezés mértéke, munkanélküliség-viszont ismét a lista 30. helyén tűnd öklünk, ám ami ennél is szívderítőbb: politikai stabilitás alapján miénk a 24. hely, félúton a listavezető Svéd Királyság és a 47. Mozambiki Köztársaság között. Ha mindezt egybevetjük, méltán merülhetfel a kérdés: mi lehet másutt? S ugye, egy fokkal máris jobban érezzük magunkat? Ezért mondom: olvassunkNyúszvíkot! TALLÓZÓ MAGYARHÍRIAP Omoljon össze az MSZP az október 3-i önkormányzati választások után - mondta a Magyar Hírlapnak az LMP főpolgármester-jelöltje. Jávor Benedek kifejtette: az MSZP-nek nincs Budapest-programja, nincs érdemi mondanivalója, ezért potenciális riválisait, köztük az LMP-t próbálja gyengíteni. A szocialisták támadó politikai stratégiáját Jávor Benedek „végtelenül ostobának és elhibázottnak” nevezte ellenzéki szempontból. (MTI)
