Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-03 / 203. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 3. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ EUROPEAN VOICE A magyar politikának a külpolitika a fénypontja, látszanak a hatásai, hogy az új kormány minden irányban barátságos viszonyra törekszik- írta a European Voice brüsszeli hetilap. A cikk kiemelte, hogy a külpolitikát ismét a „finom modorú” Martonyi János irányítja. Az új külpolitikai irányvonal középpontj ában a visegrádi országok közti együttműködés áll, de a többi szomszédnak is ugyanakkora fontosságot tulajdonítanak- írta a lap, mely szerint Romániával 90 éve a legjobb a viszony, Martonyi látogatásánakköszönhetően is enyhültek a vajdasági feszültségek, Szlovákiával is jónak tűnnek a kapcsolatok. (MTI) Dzurinda látogatásának egyik célja Ukrajna modernizációs és integrációs törekvéseinek támogatása volt Kétféle kék: Dzurinda Ukrajnában Mikuláš Dzurinda külügyminiszter pénteki ukrajnai látogatása annakjeleként értelmezhető, hogy a Radičová-kormány a legfontosabb partnerei között tartja számon ezt a szomszédos országot. RAVASZ ÁBEL Ez nem meglepő: a geopolitikai szükségszerűségeken kívül erre utalt már az SDKÚ és az SaS választási programja is, nem is beszélve a Dzurinda-kormányok politikai múltjáról. Éppen a jelenlegi külügyminiszter kormányfősége idején épült fel az a szlovák nyelvű iskola Ungváron, melynek új és nagyobb épületének szemrevételezése Dzurinda egyik programpontja volt a múlt héten. Az iskola az Ukrajnában élő és dolgozó szlovákiai állampolgárok mellett a mintegy 6000 főre becsült kárpátaljai szlovák kisebbség számára is fontos intézmény. Az iskolalátogatás és a helyi kisebbségi vezetőkkel való konzultáció főként szimbolikus feladatai mellett azonban a külügyminiszter Kárpátalja kormányzójával, Olekszandr Ledidá- val is találkozott, akivel egyebek közt a két ország közti vízummentesség elérésének módjáról és a határmenti együttműködés kiterjesztéséről tárgyalt. Bár e két téma egyaránt feltűnik a szlovák külügyminisztérium és a Kárpáton túli területi kormányzat által a találkozókról kiadott sajtóközleményben, nincs ilyen egyezés egy harmadik kulcskérdés szempontjából. A szlovák fél szerint Dzurinda látogatásának egyik célja Ukrajna modernizációs és integrációs törekvéseinek támogatása volt, melyek abba a „biztonságos és prosperáló térbe” vezetnék az országot, ahol Szlovákia már jelenleg is van. Természetesen ez a tér egyértelműen az EU-t jelenti, az azonban, hogy a külügyminisztérium ennyire óvatosan, a tárgyat kerülve fogalmazott ezzel a témával kapcsolatban arra utal, hogy az ukrán szándékok korántsem olyan egyértelműek. Ezt igazolja az is, hogy Ledida hivatalának nyilatkozata nem utal rá, hogy ez a kérdés teret kapott volna a találkozón. A narancsos forradalomból legalábbis részben kiábránduló Ukrajna 2010-ben a „kékeknek”, azaz Viktor Janukovics jelenlegi elnök koalíciójának szavazott bizalmat. Az év eleji választások megerősítették, hogy az ország politikai értelemben kettészakadt: míg Nyugat-Ukrajna Julia Timosenko miniszterelnök koalícióját támogatta, keleten Janukovics diadalmaskodott, a százalékok pedig ez utóbbi tábor szoros győzelmét eredményezték. A szembenállás azonban nem pusztán regionális, sokkal inkább kulturális jellegű, a jelentős részben orosz anyanyelvű vezetéssel és aktivistákkal rendelkező kékek ugyanis kifejezetten csak azokon a területeken voltak erősek, ahol számottevő orosz kisebbség él és szorosabbak a kapcsolatok Oroszországgal, aránylag éles ellentétben az ukrán nacionalizmusra jobban hajló nyugati országrészekkel. Janukovics elnök azonban éppen a napokban tiltakozott hevesen a fenti összefüggésekből adódó oroszbarát-nyu- gatbarát ellentét címkézése ellen: az ország függetlenségének 19. évfordulóján 2000 ember előtt úgy fogalmazott, hogy az Oroszországhoz fűződő kapcsolatok rendezése nem hátráltatja, sőt erősíti Ukrajna európai integrációjának folyamatát. Szavait nyugaton sokan tartják üresnek, rámutatva, hogy a konkrétumok (mint a kulcs- fontosságú szevasztopoli tengerészeti bázis orosz bérletének további 25 évvel való meghosszabbítása, a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok megerősítése és az ezek mögött álló különféle gázügyletek) arra utalnak, Janukovics nem egy Oroszországtól függetlenedő, sokkal inkább egy annak szorosabb érdekszférájába tartó Ukrajnátvizionál. Olekszandr Ledida kormányzót a jogrend értelmében maga Janukovics elnök nevezte ki Kárpátalja élére. Ledida ugyan helyi, ungvári születésű, pozícióját azonban nem ottani tevékenységének, hanem a pártépítésben betöltött szerepének köszönheti, hasonlóan a kékek által kinevezett kormányzók többségéhez. A szintén „kékek” által irányított, ám ideológiailag nagyon más kormányzat képviseletében Dzurinda tehát pontosan tudta, kivel tárgyal ukrán részről, és hogy legjobb esetben is a Janukovicsnál is látható, Oroszország felé kilengő hintapolitikával szembesül. Ennek fényében még akkor is bátor próbálkozásnak hat az európai integráció kérdésének felvetése, ha az az ukrán oldalon láthatóan nem váltott ki hivatalos reakciót. Ukrajna egésze a jelenlegi körülmények között aligha integrálható az EU-ba, a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fonása, különösen a vízumkényszer megszüntetése azonban tehet azért, hogy a nyugat-ukrajnai térség ne kerüljön gazdasági és ezáltal döntő politikai hátrányba az Oroszország felé forduló kelethez képest. Szlovákia ugyan nem tud és nem is akarhat Oroszországgal versengeni; ez azonban nem jelenti azt, hogy nem teheti meg, ami tőle telik saját érdekeinek képviseletében az Ukrajna jövőéjért folyó kulturális vitában. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője JEGYZET A bulvár etetése PÉTERFl SZONYA Mečiar idejében ragyogott fel a csillaga, neve azáltal vált ismertté, hogy a választások előtt reklámcége szlovákiai táj helyett svájcival buzdított hazaszeretetre. Hirtelen óriási vagyonra tett szert-állami megrendelésekré- vén.Valószínűlegbusásjutalom ütötte a markát, amikor a Michal Kováč köztársasági elnök székhelyével szembeni épületre kronométert szereltetett, amely az ország első emberének tisztségben töltött utolsó óráit mérte... Amikor a vállalkozó otthagyta Me- čiart, a Smerhez igazolt, de mert nemvolttúlsikeres, márcsaka háttérből figyelte a párt tevékenységét. És feleségén keresztül, aki az EP-ben a Smer színeiben képviseli Szlovákiát. A „celeb” házaspár a bulvár kedvence lett, mindig és mindenkinekkészségesen beszámoltak előző kapcsolataikról, gyermekeikről, kibontakozó, majd házassággal végződő szerelmükről, vagyonukról, házaikról, jachtjukról... Napok óta címlaphír,hogyF. F. rákban szenved, a bulvárlapok részletesen beszámolnak arról, hogyő, afelesége, a,^:eleb” barátok miként fogadták az orvosok bejelentését. F. F. nem küldte az újságírókat a fenébe, hanem nyilatkozott. Arról, hogy nem a hor- vát tengeren cirkáló jachtja fedélzetén, nem is ausztriai nyaralójában, hanem egy hazai vállalkozó haver osztrák szállodájában gyűjt erőt a rá váró, embert próbáló kezeléssorozatra, a kemoterápiára. Szinte biztos, hogy hamarosan fül- és szemtanúi leszünk annak, miként viseli a hányingerrel, hajhullással, számos testi nyavalyával párosuló beavatkozást. Értem én, hogy a híres emberek betegsége jó téma a bulvárnak, bár akadnak lapok, amelyek tiszteletben tartják a nehéz helyzetbe kerülőt. A legnagyobb példány- számú cseh bulvárlap csak néhány soros hírben számol be arról, hogy a közkedvelt, Európában is elismert cseh író, Amošt Lustig ismét harcol a rákkal. Négy évvel ezelőtt, amikor diagnosztizálták a betegségét, kíméletesen, visszafogottan foglalkoztak vele, s bár az író megválaszolta a kórral kapcsolatos kérdéseket, arra kérte a sajtó munkatársait, a regényeivel, forgatókönyveivel, életművével foglalkozzanak inkább. Meggyőződésem, hogyF. F. nem tartozik a híres emberek kategóriájába, vállalkozóként nem a közjaváért fáradozott. Épp olyan beteg, mint ezernyi más (igaz, nem dúsgazdag) sorstársa, azzal a különbséggel, hogy a bulvár számára az ő életük érdektelenebb. Bár az is lehet, hogy az igazán híres emberek a betegség legyőzésére és nem a bulvár etetésére összpontosítanak. KOMMENTÁR Koalíciós szappanopera MOLNÁR IVÁN A kormánypártok 1,7 milliárd eurós megszorító csomagról folytatott egyeztetései egyre inkább a kereskedelmi csatornák által sugárzott, soha véget nem érő szappanoperákhoz hasonlítanak. A Koalíciós Tanács hetente megrendezett szeánszait követő sajtótájékoztatók legalább akkora „élményt” nyújtanak a „rajongóknak”, mint mondjuk a legnézettebb magyar sorozat, a Barátok közt. Ez utóbbi is emberek százezreit vonzza a képernyő elé, elhitetve velük, hogy valóban valami fontos dolog történik, amit kár lenne kihagyniuk. Égy hosszú reklámblokkal megszakított pár perces vergődést követően ugyan kénytelenek rájönni, hogy átverték őket, hiszen ezúttal sem történt semmi, a sorozat készítőinek azonban az epizód végére tartogatott rafinált csellel, egy elvarratlan szállal mindig sikerül elérniük, hogy a nézők másnap is ott üljenek a képernyő előtt. A mi kormánypárti szappanoperánk ugyan több gyermekbetegséggel küzd, ám a biztos sikerhez szinte minden adott. A politikusokká vedlett gazdag vállalkozók gyűrűjében vergődő szőke bombázó, aki mindenkinek szeretne kedvében járni. A milliárdokról döntő, legjobb éveikben járó férfiak. És persze nincs hiány az epizódok végére tartogatott slusszpoénból sem, hiszen szinte minden héten lefújnak valamit, amit az előző héten már biztos döntésként tálaltak, helyette pedig újabb ötletet vetnek be, amin napokig csámcsoghat a sajtó. A sorozat bájos elemének tartom a szőke hősnőnek az epizódok legvégére tartogatott bejelentését is: most ugyan szinte semmiben sem egyeztünk meg, de a jövő héten is érdemes lesz bennünket nézni, hiszen akkor biztosan megmondom a tutit. Igazságtalanok lennénk azonban, ha azt állítanánk, hogy a koalíciós szappanoperában az elmúlt hetekben nem történt előrelépés. Ivan, a pénzügyminisztert alakító férfi főhős például korábban azt állította, az 1,7 milliárd eurós megszorító intézkedéseknek csak az egy- harmadát szeretnék elérni a bevételek növelésével, vagyis a lakosság megsarcolásával. Az államháztartási deficit csökkenését szem előtt tartó megszorítások nagy része az államra hárulna. Ha ezt a logikát követjük, az állami kiadásokat nagyjából 1,13 milliárd euróval kellett volna visszafogni, míg a bevételi oldalon mintegy 566 millió eurós pluszpénzt kellett volna kifacsarni az adófizetőkből. A szőke hősnő, a miniszterelnöknőt alakító Iveta - argentin példaképéhez, Evitához hasonlóan - közben a nép oldalára állt, kijelentve, hogy semmi olyan intézkedést nem hoznak, ami az „egyszerű embereket” sújtaná. Az e heti epizódban így már büszkén jelenthette be, hogy a megtakarítandó összegből 900 millió eurót az állami kiadások csökkentésével, a közbeszerzések racionalizálásával, és egyéb, regionális jellegű kiadások csökkentésével akarnak lefaragni. A lakosságot így nem a korábban jelzett 566 millióval, hanem „csak” 800 millió euróval kívánják megsarcolni. Igaz ugyan, hogy a kormány- párti szappanopera pártprogramoknak csúfolt, az interneten még mindig megtalálható eredeti szövegkönyvei szerint az adóterhek csökkentése a sorozat egyik alapmotívuma lett volna, a rendezők azonban erről időközben valahogy megfeledkeztek. Mi, egyszerű nézők most már csak imádkozhatunk, hogy a szappanopera minél hamarabb érjen véget, hiszen ha így folytatják, végül még az állami kiadások növelése mellett döntenek, az összes terhet az adófizetők nyakába varrva. Persze az is megtörténhet, hogy kellemesen csalódunk. Ami biztos, hogy a sorozat a jövő héten is folytatódik, és Iveta ezúttal is megígérte, hogy most egész biztosan elárulja a titkot... FIGYELŐ Nyomozók az ellenzéki lapnál Újra nyomozók lepték el a The New Times című, ellenzékinek tekintett orosz lap szerkesztőségét. Ilja Barabanov, a lap főszerkesztő-helyettese elmondta, a csütörtöki „látogatás” Az OMON rabjai című, februárban publikált cikkel függ össze, amelynek nyomán bűnvádi eljárás indult a lap ellen. A nyomozók bírósági döntésre hivatkozva a nevezett cikk előtti interjú magnófelvételét követelték, s azzal fenyegetőztek, hogy ha nem adják oda nekik, büntetőjogi felelősségre vonják a szerkesztőséget a bírósági döntés végrehajtásának megtagadása miatt. Az Interfax hírügynökségnek az illetékes belügyi hivatalban azt mondták, a látogatás nem áll összefüggésben Az OMON rabjai című cikkel. Az írás február 1-jén jelent meg, s a rettegett belügyi különleges egység (OMON) néhány tagja által elmondottak alapján állította, hogy a vezetők elviselhetetlen munkakörülményeket teremtenek a kommandósoknak, egyebek között gyakran kell napi húsz órát ebédszünet nélkül és 15 napot egyetlen pihenőnap nélkül dolgozni. Emellett a norma műszakonként legalább három előállítás, e nélkül nincs prémium. Az OMON vezetése cáfolta ezt, és pert helyezett kilátásba. A nyilatkozókról előbb azt állította, hogy korábban eltávolították őket a szervezetből, de később felvonultatta őket a spjtó előtt, ahol elmondták, hogy többük aláírását meghamisították. Az illetékes szervek bűnvádi eljárást indítottak a lap ellen rágalom vádjával, s áprilisban már felkeresték a szerkesztőséget nyomozók, de végül nem vittek el iratokat. A nyomozók követeléseit akkor a sajtószabadságért küzdő nemzetközi szervezet, a Riporterek Határok Nélkül elítélte. Ilja Barabanov nemrég nyert el egy tekintélyes amerikai díjat, amelyet olyan újságírók kapnak, akik bátran és etikusan írnak olyan országokban, ahol a sajtó- szabadság nem garantált, vagy nem elismert, s a díjat Az OMON rabjai című cikkért ítélték oda neki. (MTI)
