Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-13 / 211. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 13. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Az utolsó pillanatokban kellett új helyszínt keresni Gyurcsány Ferenc volt kormányfő szombati előadásának, miután a Kossuth Klub néhány órával a konferencia előtt visszalépett a Fapados Alapítvány „100 nap - Becsapott Magyarország!” című rendezvény befogadásától - írja a Népszabadság a szombati számában. Rámutattak, bár a Kossuth Klub azért mondta vissza a rendezvény befogadását, mert Gyurcsány előadását politikai- és kampányrendezvénynek tartja, addig Orbán Viktor egy közoktatási intézményben, egy gimnáziumban tartotta meg értékelő beszédét. Mondtam már, ha kimerültél az ötletekből, nézz meg egy parlamenti ülést! (Peter Gossányi karikatúrája) Nem igen áll jól Ficónak, hogy a közbeszéd általános eldurvulása miatt épp ők verik ki a dilit Miről szól a politika...? Míg a szlovákiai kormánypártok ezekben a napokban a kormányváltás utáni köz- igazgatási, gazdasági „rendszerváltással” vannak elfoglalva, elődeik, az ellenzékbe szorult Fico-féle Smer és Ján Slota megtépázott hordája többé-kevésbé ugyanazt csinálják politizálás gyanánt, amit kormánypozícióban műveltek. Vagyis ellenségeket keresnek, mégpedig az országon, az ország parlamentjén belül. BARAK LÁSZLÓ Külső ellenséget egyébként hiába is keresnének, hiszen például egy Orbán Viktorral hadakozó ellenzéki Fico vagy Slota, körülbelül annyira lehetne mérvadó, mint hegyi kecske egy pókerpartiban... A parlamenti ellenzéknek tehát, ha legalább egy kicsit komolyan veszi magát, és azt szeretné, hogy ne felejtsék el, egyetlen lehetősége a lehető legkvalifikáltabban ellenőrizni a hatalmat gyakorló kormánypárti politikusokat. És amikor erre mód nyílik, érdemi kritikát megfogalmazni döntéseikkel szemben. Egyszersmind alternatívákat kínálva nekik és persze a közönségnek, vagyis a közembereknek. Már, ha ilyesmire képes az ellenzék, meg van kellő erkölcsi alapjuk erre az aktuális ellenzék politikusaiknak. Esetünkben Ficóéknak és Slotáéknak. Akiknek sajátos országlása viszont nem volt olyan régen, hogy ne emlékezzenek rá azok is, akik nem akarnak. Ilyen alapon sem Ficóék, sem pedig Slotáék nem igazán vethetik kormánypárti kollégáik szemére, hogy például nem szabad lopni...! Amint hitelesen abba sem igazán köthetnek bele, ha a közvagyon megdézsmálását célzó káderjavaslatokkal él valamelyik kormánypárt az ominózus köz- igazgatási és gazdasági rendszer- váltás során... De az sem igen állt jól Ficónak, hogy a múlt héten a közbeszéd általános eldurvulása miatt épp ők verték ki a dilit. Mintegy jelképes tiltakozásként a nyakkendőjüket is levették, hogy aztán bejelentsék, ignorálni kívánják a parlamenti ülést. Mivel egy „egyszerű” kormány- párti honatya pöcsnek titulálta Robert Kaliňákot. Mintha anno még nyakkendősen nem Fico vagy szövetségese, Slota produkálta volna a legprosztóbb, nyíltszíni szájmenéseket. De hát erről, a zavarosban halászásról, a célirányos cirkuszokról szól errefelé a politika... Mármost, ha ez van, azt hihetnénk, nem is állnak olyan rosszul a jelenlegi jobbközép kormány- koalíció alkotta pártok és politikusaik. Hiszen, ha csak egy fokkal lesznek különbek ellenzékbe szorult, nyilvánvalóan tolvajlásra szakosodott „vulgárnacionalista” elődeiknél, nyert ügyük van. A sokat próbált köznéppel együtt... Csakhogy semmi sem olyan gömbölyű, amilyennek első látásra tűnik. A civilizált politizálás tekintetében főként azért nem, mert a jelenlegi kormánypárti politikusok sem valami idegen bolygóról röppentek Szlovákiába. Ugyanabban a posztkommunista társadalmi közegben szocializálódtak, mint pillanatnyilag ellenzékbe szorult kollégáik. Egy olyan közegben, amelyben, finoman szólva, sokkal több a zavarosban halászni törekvő konjunktúralovag, a vérszívó - a legalsóbb pártstruktúráktól kezdve a legfelsőbbekig (!) -, a rossz értelemben vett megélhetési politikus, mint a komoly lokálpatrióta, meg legalább néhány lehetséges államférfi. Egyszerűbben fogalmazva, sokkal többen vannak az olyanok, akik a politikát főként a rövid távú személyes meggazdagodás mankójának, semmint egy közmegegyezéssel kialakított értékrend jegyében vállalt érdekképviselet eszközének tekintik. Holott a politikából ez utóbbi esetben, azaz tisztességesen is meg lehet élni. Méghozzá az átlagosnál jóval magasabb szinten... De hát sajnos erről szól mifelénk a politika! Ezért nem olyan egyszerű egy hatalomra kerülő szlovákiai politikusnak különbnek lennie még a minősített gazembereknél is. Ha viszont sajnos tényleg így kell ennek lennie errefelé, legalább ellenfeleik hibáiból tanulnának, a minősített gazemberek gátlástalanságát ne majmolnák egyesek... JEGYZET Korán jött a hidegzuhany JUHÁSZ KATALIN Amerika fellélegezhet: elmaradt a szombatra beharangozott koránégetés. Viszont mindannyian megtanulhattuk egy ötvenfős vallási gyülekezet lelki pásztorának nevét - nem írom le, hátha ezzel is kevesebben tanulják meg - aki ügyesen időzített, híveinek száma nyilván gyarapodott. A szeptember 11-i terror- támadások 9. évfordulója emiatt (is) politikai eseménnyé vált, a helyszínhez túl közel tervezett mecset sorsa pedig nemzeti üggyé dagadt. Emiatt a szombati nap sem az áldozatokról való megemlékezésről szólt, hanem arról a két tüntetésről, amelyek egymástól pár száz méternyire zajlottak a projekt ellen, illetve mellett. Bár a Ground Zero-tól két saroknyira létesítendő helyet hivatalosan már nem mecsetnek nevezik, hanem iszlám közösségi központnak, a helyzeten ez mit sem lendít. Hiszen egész nyáron azzal voltak tele az amerikai lapok, hogy a moszlimok hagyományosan nagy győzelmeik helyszínén emelnek mecseteket, illetve azt találgatták, hogy Obama elnök vajon iszlám hívő-e, vagy keresztény. Ez a kérdés jelenleg jobban érdekli az átlag-amerikaiakat, mint bármelyik bel- és külpolitikai téma. Barack Obama augusztusban jelentette ki, hogy az alkotmányos vallásszabadságból eredően a moszlimoknak ugyanolyan joguk van imahelyet létesíteni Al- só-Manhattanben, mint bármely más vallás képviselőinek. Ez a mondat a demokrata szavazók egy részénél is kiverte a biztosítékot, az elnök már másnap magyarázkodni kényszerült, hogy ő pusztán jogi szempontból vizsgálta a projektet, egyébként nem foglalt állást a kérdésben. A New York-i polgármester akaratlanul is tovább szította az indulatokat, amikor olyasmit nyilatkozott, hogy az épület közelebb hozhatná egymáshoz a különböző vallásokat és kultúrákat, illetve segíthet megváltoztatni az iszlámmal szemben kialakult sztereotípiákat. A demokratáknak rosszkor jött ez az ügy. Népszerűségük e nélkül is csökkenőben van, a beharangozott reformok késnek, szavazóik mostanra elbizonytalanodtak, és nyakukon a félidős kongresszusi választások. Egy friss közvélemény-kutatás szerint most alig 36 százalékot kapnának a júniusi 43 százalékhoz képest. A sajtó pedig kardinális kérdést csinált az amerikai elnök hitéből, a lapok nemcsak, hogy megszavaztatták olvasóikat, hanem komoly cégektől rendeltek felméréseket. Obamát már az augusztusi „mecsetvédő-beszéd“ előtt is a megkérdezettek egyötöde tartotta moszlimnak. A Fehér Ház hivatalos közlemény kiadására kényszerült, melyben kabaréba illő módon azt bizonygatja, hogy az elnök jó keresztény és naponta imádkozik. (Vagyis a moszlim rossz, a keresztényjó?) A dolog odáig fajult, hogy azok, akik egyetértenek Obama politikájával, túlnyomórészt kereszténynek tartják az elnököt, azok viszont, akik elítélik gazdasági intézkedéseit, vagy az iraki háborúval kapcsolatos döntéseit, muzulmánnak tartják. Mindenesetre úgy tűnik, a Fehér Ház alulértékelte a mecset-ügyet, amely akkora indulatokat szított az elmúlt hetekben, minthamondjuk Dé- vényújfaluban lőteret akarnának létesíteni a mészárlás helyszíné- nekközelében... KOMMENTÁR Parasztvakítás MOLNÁR NORBERT Hat kérdésre válaszolhatunk szombaton, ha részt veszünk az SaS kezdeményezte népszavazáson. Hat teljesen felesleges kérdésre. Nem a kérdésfelvetés fölösleges, hanem a mód. Azért vannak a politikusok, hogy választ adjanak. A kormányprogramban ott a válasz négy felvetésre, a maradék kettő (mekkora legyen a parlament és mekkora legyen az elkölthető pénzösszeg a politikusok autóira) inkább populista, mint reális. Arra a négy kérdésre a választ megadhatják, ha lesz kellő politikai akarat. Például a képviselői mentelmi jog szűkítésére. De ahogy ismerjüka képviselőket, nem fognak önmaguk kiváltságai ellen menni. S nem mennének akkor sem, ha véletlenül érvényes lenne a népszavazás, s a választó úgy döntene: ne legyenek kiváltságai a képviselőknek. Szlovákiában ugyanis az sem tisztázott, hogy a népszavazás végeredménye kötelező érvényű-e a parlamentre, vagy csak ajánló jellegű. S ha még alkotmányos többség is kellene a nép akaratának érvényesítésére, szinte biztos, pályán kívülre játszanák. Kérdés az is, lehet-e népszavazást tartani a tévé és rádió üzemben tartási díjairól (koncesszió), ez ugyanis néhány szakértő felfogása szerint adófajta, márpedig ilyesmiről nem szavazhat a nép. A díj eltörlése különben is része a kormányprogramnak, nem kell hozzá a nép felhatalmazása, csak egy igent kell nyomni a kormánypárti képviselőknek. Amivel - szerintem - óriási hibát követnek el. A Szlovák Televízió eddig is a mindenkori hatalom gatyamadzagján lógott, kritikátlanul szolgálta azt, pedig költségvetésileg nem függött száz százalékban tőle, hiszen a polgárok által befizetett üzemben tartási díjak - papíron - automatikusan vándoroltak a kasszájába, vagyis valamennyire független maradhatott. A feltételes mód jogos, de az is biztos, hogy ha teljes mértékben az állami költségvetésre utalják az STV-t, szemernyi függetlenségének lehetősége is elvész. A hétvégi népszavazás egyetlen párt, az SaS választási kampányának eredménye. Azáltal azonban, hogy parlamentbe, sőt kormányra kerültek, már nem érdekük a referendum. Egyrészt ott a kormányprogram, másrészt hirtelen néhány kérdés kellemetlenné is vált. Még csak az kellene, hogy a nép határozza meg, mekkora autója lehet a parlament elnökének, aki történetesen az SaS elnöke is. Különben mi magyarázza, hogy az SaS nem küldött képviselőt a Központi Népszavazási Bizottságba?! Olyan országokban, ahol a népszavazásnak komoly történelmi és társadalmi hagyományai vannak (pl. Svájc), minden kérdésnek létjogosultsága van. Olyan országban azonban, ahol a társadalom úgy lett beállítva, hogy azért választunk magunknak négy évre politikusokat, hogy azok döntsenek helyettünk, már kevésbé tűnik indokoltnak kevésbé fontos kérdések felvetése. Nem beszélve arról a töménytelen mennyiségű fölösleges vagy éppen meghiúsított népszavazásról, amely e kies kis ország fordulat utáni rövid törté- nelmétjellemzi. Abban az országban, ahol elfelejtették megkérdezni a népet, hogy Csehszlovákiában vagy Szlovákiában akar-e élni, egyszerűen vicc azt kérdezni, hogy mennyi pénzért vásároltathatnak maguknak limuzint a politikusok. Parasztvakítás folyik. Aki akar, vegyen részt benne. FIGYELŐ ______________ Nem ingyenes Sarrazin távozása Sajtóhírek szerint pénzügyi alku nyomán távozott önként a német jegybank elnökségéből Thilo Sarrazin, aki a muzulmán bevándorlókat sértő nyilatkozatai és könyve miatt országos bírálatok kereszttüzébe került. A Der Spiegel vasárnap megszellőztetett értesülése szerint az államfői hivatal aktívan bekapcsolódott a Bundesbank és Sarrazin közötti huzavonába. Az eljárásjog értelmében a jegybank vezetése nem menthette föl a 65 éves bankárt, ezt Christian Wulff államfőtől kellett kérnie. Utóbbi a kérelem „gondos vizsgálatát” ígérte szeptember 2-án. Jogi szakértők szerint azonban kényes helyzetben volt, mert leváltása esetén Sarrazin jó eséllyel támadhatta volna meg a döntést munkaügyi bíróságon; fölmentésére okot adó „súlyos szakmai vagy munkaköri mulasztást” - amint ez a munkaszerződésében áll ugyanis nem követett el. A hamburgi hírmagazin szerint az, hogy egyheti kötélhúzás után Sarrazin szeptember 9-én este közölte: önként távozik a jegybank elnökségéből, a bankár anyagi követeléseinek teljesülésére vezethető vissza. Eszerint sikerült elérnie, hogy a Bundes- banktól húzott nyugdíja akkora legyen, mintha kitöltötte volna ötéves megbízatásának teljes idejét - azaz csak 2014-ben távozott volna. Ez havi 1000 euróba kerül az adófizetőknek. Sarrazin teljes nyugdíja eléri a havi 10 ezer eurót. Ebben már benne van a korábbi munkahelyein szerzett jogosultság után járó összeg. A Der Spiegel szerint a bankár és a jegybank közötti egyezkedésben „aktív közvetítő” szerepet játszott az elnöki hivatal. Ezt éppen az motiválta, hogy megkímélje Wulffot attól a kínos helyzettől, amelyet a kirúgott, majd munkaügyi bíróságon sikerrel perelő Sarrazin munkakörébe történő visszahelyezése idézett volna elő. A szövetségi elnök irodájában mindezt cáfolják. Wulff szóvivője elismerte ugyan, hogy a hivatal „közvetített” a jegybank és Sarrazin vitájában, ám „az összes tartalmi kérdésben a felek döntöttek”. (MTI)
