Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-31 / 201. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 31. www.ujszo.c0m VISSZHANG Tájolni fogunk a Bánk bánnal Az Új Szó augusztus 28-i számában Kiss Péntek József: Méltó módon ünnepelték jubileumukat címmel értékelte a Teátrum Színházi Polgári Társulás Bánk bán c. bemutató előadását. Az írás befejező részének néhány, félreértést okozható megállapítását szeretném megcáfolni. Kiss Péntek Józsefet idézem: „... Az a helyzet, hogy a kistelepülések, ahová vezetőjük nyilatkozata szerint el szeretnék vinni az élő színházkultúrát, egyre kisebb eséllyel tudják megvásárolni a produkciókat. Valljuk be, sajnos az igény is megcsappant az efféle attrakciók iránt. A Bánk bán meg be sem férne ezekbe a kultúrházak- ba, hacsak nem csökkentenék negyedére a zenekart, a statisztériát, de még a díszletet is.” A Teátrum tapasztalata szerint magyarok lakta tájainkon legalább 20-22 olyan kultúrház található, melybe az előadás beférne. Társulásunknak most is az a célja, hogy a lehető legtöbb helyszínen élvezhessék „attrakcióinkat”, ezúttal akár egy operát is. Amikor elhatároztuk, hogy színre visszük dráma- irodalmunk e nagyszerű zenés művét, eleve azzal számoltunk, hogy tájolni fogunk vele. Ha egy- egy kistérség két-három települése összefog, a Bánk bán „megvásárolható”. Pénzt ugyan senki nem nyer rajta, a haszon erkölcsi lesz, ahogy azt a komáromi bemutatón is tapasztalhattuk. Az „óriási, álló vastaps” nem csak a szereplők teljesítményének és a rendezésnek szólt, hanem annak a ténynek is, hogy megtiszteltük a komáromi és környékbeli színházlátogatókat e remekmű színpadra állításával. És szólt a taps annak az élménynek is, hogy az erre az alkalomra szerződött kiváló, világot járt művészek és a velük színpadra lépő műkedvelők lelki egysége régen tapasztalt színházi élményt eredményezett. És éppen államalapító királyunk ünnepén... id. Batta György A Reklámőrültek és a Modern család a legjobb tévésorozat, George Clooney humanitárius díjat kapott Tarolt az HBO az Emmy-díjátadón Los Angeles. A Mad Men - Reklámőrültek a drámai, a Modem család pedig a vígjátéksorozat kategóriában vitte el az Emmy-díjat az amerikai főműsoridős televíziós programok vasárnap megrendezett 62. díjátadó ceremóniáján. MT1-JELENTÉS A Los Angeles-i Nokia Színházban megtartott díjátadón az HBO műsorai nyerték a legtöbb, összesen 25 Emmy-díjat. A csatorna The Pacific című második világháborús minisorozata nyolc trófeát kapott, míg a Temple Grandin című, autis- ta témájú televíziós filmdrámát hét díjjal jutalmazták. A tévécsatornák versengésében az ABC a második helyen végzett 18 Emmyvel - ebből hatot a Modern családnak köszönhet. A Fox végül 11, a CBS 10 Emmyvel távozott, az NBC pedig hét díjat szedett össze műsoraival. A főműsoridős programok kreatív művészeti Emmy-díjait egy héttel korábban, augusztus 21-én adták át Los Angelesben. A vasárnapi ceremónia lényegében nem változtatott az akkor kialakult csatornák közötti sorrenden. A Mad Men, amely egy hatvanas évekbeli reklámcég sztoriját dolgozza fel, sorrendben harmadszor hódította el a legjobb drámai sorozat Emmyjét. A Modern család új befutó: A stúdió című vígjátéksorozat elől orozta el a nagy presztízsű szakmai díjat. Jól szerepelt a Temple Grandin A viszonylag kis költségvetésből forgatott Temple Grandin 15 nevezéséből váltott valóra hetet, és ezzel a teljesítménnyel meglepően sikeresnek bizonyult a mezőnyAI Pacino (TASR/AP-felvételek) ben. Az alkotók különösen annak örülhettek, hogy három színészi díjat is elnyertek: Claire Danes a tévéfilm-, illetve minisorozat kategória legjobb színésznője lett, Julia Ormond és David Strathairn pedig epizódszereplőként vehette át az Emmyt. Az HBO másik nagy dobása, a Band of Brothers mintájára készült 200 millió dolláros The Pacific, amelynek ugyancsak Tom Hanks és Steven Spielberg volt az executive producere, 24 nevezését váltotta nyolc díjra, de a legjobb miniszéria Emmyjén kívül csak technikai kategóriákban jeleskedett. A nagy esélyesnek tartott Glee című musicalsorozat 19 jelölésből négy Emmy-szobrot hozott ki. Az egyiket a népszerű zenés széria rendezője, Ryan Murphy kapta. Kyra Sedgwicket, A főnök című krimisorozat szereplőjét idén ötödször nevezték a televíziós díjra, és végre el is nyerte azt. „Az ember azt gondolja, hogy fikarcnyi Claire Danes esélye sincs ennyi próbálkozás után, de ma a legvadabb álmaim váltak valóra” - fakadt ki a színész. A1 Pacino a legjobb színész Em- my-díját kapta az HBO You Don't Know Jack című drámájában nyújtott átütő alakításáért. A tévéfilmben az orvos, festőművész, zeneszerző Jack Kevorkiant játszotta, Kyra Sedgwick George Clooney aki évtizedes küzdelmet folytatott a halálhoz való jog elismertetéséért. A ceremónián a nézőtéren ülő Kevorkiant is tapssal köszöntötte a közönség. Humanitárius Emmy George Clooney-nak A népszerű filmsztár többek között a dárfúri válság, a Katrina hurrikán és a haiti földrengés áldozatainak megsegítéséért végzett munkájával érdemelte ki a Bob Hope Humanitárius Díjat, amelyet a főműsoridős Emmy-díjak átadásának ceremóniáján vehetett át. „Fontos, hogy megemlékezzünk arról is, mennyi jó dolog történt, mivel olyan furcsa időket élünk, amikor a rossz vonja magára a figyelmet és kerül a sajtóba” - mondta Clooney az ünnepségen. A színész reméli, egyre többen követik a példát, és segítenek ráirányítani a reflektorfényt ezekre a „szívszaggató állapotokra”, amelyek még sokáig megmaradnak azután is, hogy a kamerák már régen eltűntek. Mint John Shaffner, az Amerikai Televíziós Akadémia elnöke elmondta, Clooney kitüntetése egyértelmű választás volt, mivel „megértette és arra használta a televízióban rejlő erőt, hogy a világ minden táján megérintse üzenetével az emberek szívét”. A 49 esztendős sztár élen járt a 2001 szeptemberi terrortámadás telefonos segélyvonalának megszervezésekor, később a Katrina hurrikán 2005-ös New Orleans-i pusztítása után is szervezte az adománygyűjtést, és az idén januárban Haitit megrengető földmozgás áldozatainak érdekében szintén bevetette rendkívüli népszerűségét. 2006-ban a dárfúri menekültek ügyében szólalt fel az ENSZ Biztonsági Tanácsában, két ével ezelőtt pedig kinevezték a világ- szervezet békehírvivőjének. A színésznek egyébként nincs szakmai Emmy-díja, bár az 1990-es évek közepén kétszer is jelölték a Vészhelyzet című kórházsorozatban nyújtott játékáért. A Bob Hope Humanitárius Díjat 2002-ben alapította a televíziós akadémia a filantróp Hope emlékének ápolására. Az elismerést azok a sztárok kaphatják, akik jelentős humanitárius tevékenységet végeznek. Bob Hope amerikai színész, író, humorista 2003-ban 100 évesen hunyt el. Reggae-fesztivál Pozsonyban. A roots-tól a dancehall-on át az electro-dubig számtalan stílus képviselői megfordultak a két színpadon Uprising - nem futamodtak meg az eső elől a reggae-rajongók JUHÁSZ KATALIN Néhány lelkes szervező három évvel ezelőtt feltette a kérdést, vajon mekkora közönsége lehet kis hazánk kies fővárosában a reggae- zenének. Lehet-e egy fesztivált építeni erre a közönségre? Persze számoltak Pozsony ideális fekvésével is - közel az osztrák és a magyar határ, egyik oldalon sincs túl- tengés reggae-fesztiválokból, így hát belevágtak. És jól tették. Ráadásul ideális helyszínt találtak az Uprisingnak, a Zlaté Piesky üdülőparadicsomot, amely távol esik a lakott részektől, így nem kell lehúzni a hangerőt éjjel tizenegykor. Lehet kempingezni, és bérelhetők faházak is, plusz ott a víz, a csobbanási lehetőség, amelyet a cudar időjárás miatt ugyan idén csak kevesen mertek kihasználni, de vonzerőnek nem kevés. Tavalyelőtt mérsékelt érdeklődést tapasztaltam, a neves fellépők ellenére alig kétezer embert „számoltam össze”, a tavalyi rendezvényről lemaradtam, ígyaztánidén nem győztem kapkodni a fejem a tekintélyes tömeg láttán. Szombat este legalább hatezren csápoltak a nagyszínpad előtt az októberi idő ellenére. Az infrastruktúra is sokat javult, úgy tűnik, mostanra sikerült belőni a közönség fogyasztási és ürítési igényeit, és a zene mellett voltak kiegészítő programok is, úgymint iszapbirkózási bajnokság, graffiti-bemutató, extrém gördeszkások és bicajosok, dob-work- shop ésjóga-alapok tanítása. A sátortáborban sok kassai, besztercebányai, poprádi, bécsi, illetve magyarországi autót láttam, sőt felfigyeltem egy brit rendszámú furgonra is. Kiderült, hogy egy új-zélandi fiatal pár keveredett ide, akik Londonban bérelték az alvásra is alkalmas kocsit, hogy bejárják Európát, különös tekintettel az útjukba eső fesztiválokra. Megleltem tehát az Uprising legmesszebbről érkező látogatóit: Cynthia és Matt akár a rendezvény reklámfigurái is lehetnének, mivel dicséretesen sokat összeolvastak az interneten Szlovákiáról, illetve a helyszínen fellépőkről. Aválogatásremeknekbizonyult: a roots-tól a dancehall-on át az electro-dubig számtalan stílus képviselői megfordultak a két színpadon, illetve a DJ-knek fenntartott harmadikon. Mivel olvasóink zöme feltételezhetően csupán arról a bizonyos jellegzetes lüktetésről ismeri fel a reggae-t, igyekszem pár szóban bemutatni a műfajon belüli stílusokat is az Uprising fellépőin keresztül. Az első este, szakadó esőben színpadra merészkedő Jah Mason, az egyik legnagyobb húzónév például a 90-es évek végén népszerűvé vált dancehall-t keveri a ragga stílussal, azaz dallamos, jól táncolható számokat ír, melyeket néhol gyors, kántálós szöveghadarással dúsít fel. A stílus jellegzetessége a hangmagasságokon túl a hangszínt is gyakran váltó énektechnika, amely a monotonitást hivatott csökkenteni. Az esőköpenyekbe és gumicsizmába öltözött közönség hálás volt mindezért a jamaicai sztárnak, sőt kifejezetten jó bulinak tekintették a sárdagasztást. Másnap az égiek kegyesebbnek mutatkoztak, vagy talán maga Jah Rastafari járt közben náluk a fesztivál érdekében. Az old school csapott össze a new school-lal, ami persze nem véres háború, csupán hozzáállás kérdése. A régi iskola vívmányaiból táplálkozó előadók jellegzetes példája a svájci és karibi gyökerekkel rendelkező Cali-P, aki tagadhatalanul Bob Marley-ra- jongó, emellett a műfaj fejlődését sem hagyja figyelmen kívül. Pár éve robbant be a köztudatba, csakúgy, mint német kollégája, Cornadoor vagy az Olaszországból Jamaicába „emigráló” Alborosie. A francia Dub Incorporated zenekar - régi kedvenceim - tipikus példája a különböző hatások sikeres összeeresztésének: a roots reggae, dancehall, dub elemekhez arab dallamokat rendelnek hozzá, két frontemberük van: egy mély hangon kántáló, rasta-frizurás MC és egy marokkói származású, igencsak képzett énekes. A dubnál előtérbe kerül a ritmus-szekció (dobbasszus) és a különböző effektek, visszhangok. Nem rettennek vissza az elektromos hangszerek használatától és a rappeléstől sem. A szombat éjjel fellépő, mainstream rádiók által is játszott britindiai Panjabi MC még tovább tágítja a műfaj határait, az egzotikus banghra stílust is belopva a tánczenébe. Egyfajta indiai hi- phop ez, mindenféle zenei irányzat keveréke, egyhúros pengetőhangszerre és az úgynevezett dhol dobra alapozva. Hogy mennyire divat és mennyire életstílus a reggae ebben a régióban, azt egyrészt a Bob Marley-pó- lókat, zöld-sárga-piros, illetve zöld-fekete zászlókat, afrikai bizsukat, szépen faragott pipákat értékesíteni próbáló árusoktól igyekeztem megtudni, másrészt a rasta- hajzatot viselő fiataloktól. Kiderült, többségük ugyan aktív környezetvédő, sok közöttük a vegetáriánus, és nem vetik meg a „szent növényt” sem, a reggae filozófiai alapj át képező rastafariánus vallást csak amolyan érdekes adaléknak tartják. A dreadlock mára ugyanolyan divat lett, mint a piercing vagy a tetoválás, a reggae pedig elsősorban bulizene számukra, amelyre jól lehet táncolni. Summa summarum, igazi jamaicai filing uralkodott végig, és bebizonyosodott, van igény egy ilyen rétegfesztiválra a régióban. A kifejezetten barátságtalan időjárás ellenére Jamaica fő exportcikke ismét lelkes fogyasztókra talált tájainkon. Egy csipetnyi Jamaica a színpadon és a színpad előtt (A szerző felvétele)
