Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-28 / 199. szám, szombat
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 28. www.ujszo.com Nemzeti operánkat, Erkel Ferenc Bánk bánját mutatta be 2010. augusztus 22-én a Teátrum Színházi Polgári Társulás Méltó módon ünnepelték jubileumukat Jelenet az előadásból (Krűger Viktor felvétele) „Gyönyöríteni a világot" Elhunyt Utassy József költő Budapest. Elhunyt Utassy József; a Kossuth-díjas költőt 69 éves korában, tegnap reggel Zalaegerszegen, a pózvai külső kórházban érte a halál. 1969-ben egyike volt a Kilencek nevű költőcsoport alapítóinak. Betegsége 1974 óta akadályozta a munkában, ennek ellenére megkerülhetetlen lírai életművet hozott létre. 2005-től élt a Zala megyei Rédicsen, ahol súlyos betegségéből felépülve még öt éven át alkotott. Ebben az időszakban két önálló kötete jelent meg, Farkasordító és Ezüst rablánc címmel, utóbbi az idei ünnepi könyvhétre. Kossuth-díját a magyar költészet nyelvi és formai megújításában eíért eredményeiért és műveiért vehette át. Akkor az MTI- nek elmondta: költészete lényegének a pontosságot tartja. „A lényeg, hogy lássam, halljam, érezzem, mind az öt érzékszervemmel tapasztaljam és meg- gyönyörítsem a világot - ezt kell nekem a betűkből megcsinálnom” - fogalmazta meg 2008-ban ars poeticáját a költő. (MTI) Spacey és Mendes együtt III. Richárd az új közös projekt London. Az 1999-es Amerikai szépség című díjnyertes film után ismét együtt dolgozik Sam Mendes angol rendező és Kevin Spacey amerikai színész. Ezúttal azonban színházi projektről van szó: William Shakespeare III. Ri- chárdját állítják színpadra Spacey főszereplésével. A darabot 2012 februárjában New Yorkban mutatják be, ezt követően rövid nemzetközi turnéra viszik, majd a londoni Old Vic színházban játsszák májustól. Mendes szerint Spacey arra született, hogy III. Richárd szerepét alakítsa, Spacey pedig azt hangsúlyozta, hogy emlékezetes munkára számít. A sikeres színész az utóbbi hét évben az Old Vic művészeti igazgatójaként tevékenykedett. A két művész korábbi együttműködését világsiker koronázta, az Amerikai szépség címet viselő kisvárosi drámában nyújtott alakításáért Kevin Spacey elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat, Mendes pedig a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskát. (MTI) Óriási álló vastapssal jutalmazta a közönség a Dráfi Mátyás színművész vezetésével, a kétezres évek elején alakult polgári színházi kezdeményezés legújabb vállalkozásának bemutatóját. KISS PÉNTEK JÓZSEF Nem tudom megmondani, hányadik produkciója ez a Teátrumnak (amelynek nevét gyakran, félrevezető módon Teátrum Színházként jegyzik bizonyos újságírók), de tény, hogy a könnyű amerikai szalonvígjátékok és leporolatlan operettek mellett ilyen nagy falattal még soha nem próbálkoztak. Most azonban nyilván elérkezettnek látták az időt, hogy a zeneszerző talán legismertebb művét színre vigyék. Erkel Ferenc számos operával, így a Hunyadi Lászlóval, a Bátori Máriával, a Sarolttal, az István király vagy a Dózsa György cíművel gazdagította a magyar operairodalmat. Közülük a Hunyadi László mellett éppen a Bánk bán az, amelyet Egressy Béni szövegével (Katona József azonos címet viselő drámája nyomán írta) 1861. március 9-én, a Nemzeti Színházban látott első alkalommal a közönség. Tény, hogy ez a legismertebb magyar opera, amelyben legalább tíz ismert ária hangzik fel. A Hazám, hazám címet viselő operasláger mellett Melinda áriája, az Ölj meg engemet vagy Petur bordala minden magyar fül számára ismerősen cseng. Ráadásul olyan alkalmat választottak a bemutató időpontjául, amely történelmünk legfontosabb mozzanata; augusztus 20-át. Igaz, Komáromban erre az ünneplésre 22-én került sor, de szerintem a gyorsított tempóban végrehajtott próbafinisnek még jót is tett ez a kétnapos késés; hiszen az erre az alkalomra összeverbuválódott, Erkel Ferenc Ének- és Zenekar nevet viselő harminctagú formációnak volt mit csinálnia, hogy Med- veczky Szabolcs szakmai irányítása mellett hallgatható zenei mankót varázsoljon a Komáromi Városi Művelődési Központ nem éppen operaelőadásokra kialakított nézőterére. A zenekart, jobb megoldási lehetőség híján, a színpad előtt, az első sor és proszcénium közötti térben voltak kénytelenek elhelyezni. Ennek következtében már maga a zenei teljesítmény is heroikusnak mondható. Több okból is. Egyrészt azért, mert a karmesternek egy 18-20 méteres sávban szalag- szerűen kifeszített zenekart kellett belátnia, követnie és irányítania, másrészt pedig a közönség teljesítménye is figyelemreméltónak tűnt, hiszen a kottalámpák kereszttüzében volt kénytelen nézni a három felvonásos előadást. Az igaz, hogy a színlap is feltünteti, miszerint zenéjét (Nádasdy Kálmán) is, szövegét (Rékai Nándor) is átdolgozták, mégis az a benyomása támad az embernek, mintha minden egyes feketéllő kottafejet elmuzsikáltak volna; megfeledkezve helyenként „a kevesebb több” elvének örökérvényű voltáról. A rendezésről, amely Dráfi Mátyás munkája, mindenesetre el kell mondani, hogy a fő- és mellékszereplők mellett korrekten operai létszámú tömeget vonultatott fel a színpadon. Kicsit sajnáltam, hogy zömmel szinte mozdulatlan tablóként toporogtak a hatalmas színpad rendezői bal (merániak) és jobb (magyarok) oldalán. Ugyanez volt a helyzet a kettősökkel és a szólókkal is: operai (és népszínművek nem túl gondolatgazdag színrevitelére hajazó) közhely-beállításokat láthattunk, minden dinamikát nélkülöző színpadi totálfényben, amely néha-néha elhalványult, ha véget ért valamelyik jelenet. Következetességet itt sem véltünk felfedezni. Remélem, senki sem kételkedik abban, hogy egy színházi előadásnak mennyire meghatározó eleme a képi hatásmechanizmusa. Ennek része a világítás is, amelyre már utaltam az előbb. Tény, hogy a Komáromi Városi Művelődési Központ fényparkja sok mindennek nevezhető, csak korszerűnek nem. (Ugyanez érvényes a hang- technikára is, de szerencsére erre most nem volt szükség.) Mindezek ellenére tapasztalatból állíthatom, a látottaknál azért többre képes, ha erre igény mutatkozik az alko- tókrészéről. Na de a díszlet, amely meghatározó vizuális-esztétikai-cselek- ménysegítő eleme kell, hogy legyen minden előadásnak, már valóban csak hellyel-közzel töltötte be elvárható küldetését. Az első felvonás palotabelsője valóban egy hangulatos, arányaiban is átgondolt, szín- és tárgyi világát illetően is egy nem túl gazdag és karakteres, de a célnak megfelelő színpadkép benyomását keltette. A második felvonásban előtűnt szürke, tört oszlopos színpadkép, a gazdagon egyáltalán nem burjánzó mű-zöldágakkal már igencsak fantáziátlannak bizonyult. Minderre a koronát a festett tóparti háttérfüggöny tette fel (szimbolikusan), amely az ötvenes évek naiv népszínmű-játszásának világát idézte. Ráadásul kínos-sejtelmesen átvilágítottak rajta a már bepakolt gyászjelenet ravatali gyertyáinak a fényei. Megjegyzem, erre a képi gondolkodásra egy egész előadást lehet alapozni és komponálni, de akkor következetesen ezen a vonalon kell(ene) gondolkodni. Na és jött a zárókép: az aranykoporsóval! Amely, üres lévén, a hanyagul beléhajított fémtárgytól kongva koppant egy nagyot. No comment. S ha már ilyen hosszan kitértem a képiségre, hadd szóljak a kosztümökről is. Nem elégséges indok arra hivatkozni, hogy anyagi korlátok miatt a filmgyárból vagy valamely színház raktárából köl- csönzött/vásárolt kosztümöktől nem várhatunk többet. Sokat jelenthetett volna egy hozzáértő segítsége, aki színharmóniát kölcsönözhetett volna a merániak és a magyarok ilyetén különválasztásának, vagy a szerepeik szerinti karakterek képi megerősítésének. Elérkeztünk a szereposztáshoz és a szerepbeli teljesítményekhez. Semmiképp sem szeretnék operaszakértő szerepében tetszelegni, ezért inkább a komplex színi hatás felől vizsgálom a látottakat-hallot- takat. Rózsa Sándor, a Magyar Állami Operaház magánénekese, aki megjárta a moszkvai Bolsojt és a milánói Scalát is, nagy biztonsággal és eleganciával énekli Bánkot. Kiváló hangi adottságai, sommás színpadi rutinja ellenére kissé furcsa helyzet áll fenn, mert a ciniku- sabb néző számára „indokoltnak” tűnik, hogy Melinda végül enged a fiatalos, energikus és pocakot egyáltalán nem viselő Ottó (Dániel Gábor) csábításának. Zábrádi Annamária (Melinda) és Illés Gabriella (Gertrúd királyné) ugyancsak hatalmas sikert arattak a bemutatón. Mindkét művésznő hiteles és nagy drámai erővel formálta mega karaktereket. Ráadásul az ő jelmezeikben sem találhattunk kivetnivalót, ami még segítette a típusábrázolásukat. Számtalanszor leírtuk már, hogy Dráfi Mátyás kiváló színészi tehetség, hatalmas színpadi tapasztalattal bíró művészember. Aki nagyon jól énekel Tiborc szerepében, a ránehezedő hatalmas felelősség ellenére az előadás színészileg leghitelesebb figurája volt. A megilletődött, de igazságáért mindent kockára tevő öreg paraszt szerepében még azt a kis „káposztataposást” is meg tudtuk bocsátani neki, amiért mások nagyon kikapnának a műítészektől. Kellemes színfoltja volt az előadásnak a II. Endre szerepében színpadra lépő Pfeiferlik Tamás és az Ottót alakító Dániel Gábor is. Az előadásban Dráfi Mátyás és Pfeiferlik Tamás mellett feltűnt még néhány komáromi illetőségű szereplő mint statiszta; mindemellett el kell mondanunk, hogy a jubileumi előadásban nem a hazaiak, hanem a zömmel külhoni szereplők domináltak. Talán emlékezünk még rá, hogy vendégművészek szerepeltetése miatt mennyi vád érte és éri még ma is hivatásos színházainkat... Első kerek jubileumát, a fennállásának 10. évfordulóját méltó módon megünneplő polgári színházi kezdeményezés, nem mondom, hogy hiánypótló, bár magát annak szeretné feltüntetni, de mindenképpen támogatandó vállalkozás. Az a helyzet, hogy a kistelepülések, ahová vezetőjük nyilatkozata szerint el szeretnék vinni az élő színházkultúrát, egyre kisebb eséllyel tudják megvásárolni a produkciókat. Valljuk be, sajnos, az igény is megcsappant az effajta attrakciókiránt. A Bánk bán meg be sem férne ezekbe a kultúrházakba, hacsak nem csökkentenék negyedére a zenekart, a statisztériát, de még a díszletet is. Bízom benne, hogy nincsenek ilyen szándékaik. i íťJf? “falapok dés »2 új $26 Szeptember 2. • SULINAPTÁR 2010/2011 + ÓRAREND A tanév legfontosabb eseményei egy helyen • Itt mindenki tiszta egyes - további fényképekkel Szeptember 8. • Itt mindenki tiszta egyes - az utolsó fényképek mellett közöljük a 21 megjutalmazott diák nevét Ez a lap jár Önnek! ral mJ
