Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-27 / 198. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 27. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ DIE WELT A kettős állampolgárságról szóló magyar törvény megváltoztatását szorgalmazza Iveta Radičová a német lapnak adott interjúban. Szerinte a magyar-szlovák viszonyban az utóbbi négy évben kialakult feszültséget az okozta, hogy a Duna két partján monológok hangzottak el. „Magyarországnak most van ideje arra, hogy törvényét a nemzetközi szabályokhoz igazítsa. A kettős állampolgársággal nincs gond, ilyennel több ország esetében is van dolgunk, de mindig a nemzetközi normákkal összhangban” - így Radičová. A tudósító közbevetésére, miszerint Pozsony is alkotott egy törvényt, amely megvonja a szlovák állampolgárságot a magyart is fölvevő polgáraitól, Radičová leszögezte: azt meg fogjuk változtatni, mert nem a polgá- rokatakarjukbüntetni. (mti) Dicső lovag, nem volna elég csak visszahívni őt a funkciójából? (Peter Gossányi karikatúrája) Ez olyan, mint ha egy vérszomjas, önző, 200 kilós szumóbirkózót zárnánk össze kiscsoportos óvodásokkal... Csőlátás gázügyben Úgy tűnik, idén már egész biztosan nem kerülhetjük el a gázáremelést, hiszen a Szlovák Gázművek (SPP) a török bazári árusokat is meghazudtoló alkudozásba kezdett az állammal. MOLNÁR IVÁN A társaság német és francia vezetői rendkívül gyorsan felismerték, hogy az új kormány ultraliberális, a piac mindenhatóságát már- már fundamentalista módon hirdető gazdasági minisztere, Juraj Miškov sokkal könnyebben beadja a derekát, mint az előző rendszer állampárti ideológiáján szocializálódott elődje, Ľubomír Jahnátek. Az SPP így egymás után nyújtja be vadabbnál vadabb áremelési javaslatait az árszabályozási hivatalhoz, amelyeket ez utóbbi mindeddig erélyesen visszautasított, mivel a javaslatot a beadása előtt nem fogadta el az SPP közgyűlése, holott az előző kormány által hozott törvénymódosítás ezt kötelezővé tette számára. Egy hónapja 20 százalékos áremelési javaslattal álltak elő, amivel még a gazdasági minisztérium sem értett egyet, az állam az SPP 51 százalékos részvényeseként így megvétózta az ötletet. Azóta azonban a tárca képviselői is egyre gyakrabban hangoztatják, hogy ha a társaság egy számukra is elfogadható javaslatot tesz, azt hajlandók támogatni, ráadásul a közeljövőben lemondanak arról a kiváltságukról is, hogy az áremeléseket az állam megvétózhassa. Az SPP így nem hagy fel az „udvarlással”, és az e héten felröppent legfrissebb hírek szerint már szeptember elején egy újabb javaslatot tesz, amire ha az állam SPP-be delegált képviselői és az árszabályozási hivatal vezetői is rábólintanak, már novembertől nőhetne a lakossági gáz ára. A társaság valószínűleg felhasználja majd az áremelésekért folytatott harcban Alekszander Medvegyevnek, az orosz Gazprom alelnökének minap tett nyilatkozatát is, amely szerint a gázárak két éven belül meg fognak duplázódni, azaz elérik a válság előtti szintet. A válság előtt, 2008-ban a nemzetközi piacokon egy megawattóra gázért még több mint 30 eurót adtak, ami a múlt évre 10 eu- róra esett vissza, idén pedig 17-18 euró körül kereskednek vele. Ebből is látszik, hogy még mindig jóval olcsóbb, mint a válság előtt. Az persze más kérdés, hogy az SPP által a Gazprommal kötött szerződésekben a kőolaj világpiaci árát veszik figyelembe, éz utóbbi pedig tényleg magasabb, mint azt korábban feltételezték. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy az SPP minden szalmaszálba belekapaszkodik, csak hogy növelhesse az árakat, míg az ezek csökkentését indokló tényezőket rendre figyelmen kívül hagyja. Ezért azonban az SPP vezetését nem ítélhetjük el, hiszen csak azt végzik, ami a munkájuk: igyekeznek minél nagyobb nyereséget biztosítani a részvényeseiknek. Hogy nem csinálják rosszul, azt az is bizonyítja, hogy a gazdasági válság ellenére tavaly nagyjából 569 millió eurós, 17,1 milliárd koronás adózás utáni nyereséget produkáltak. Mindezek fényében viccesnek tűnhet a társaság azon érvelése, hogy a gázáremelések elmaradása miatt a lakossági üzletágban az elmúlt időszakban évente átlagosan 30 millió eurós veszteséget generáltak. Ha a kormány egy ilyen monstrumnak szabad kezet ad, azt hirdetve, hogy a piac mindent megold, az nagyjából olyan, mint ha egy vérszomjas, csak a saját érdekeit tekintő, végletekig önző, 200 kilós szumóbirkózót zárnánk össze kiscsoportos óvodásokkal, miközben ez utóbbiak túlélése kizárólag a saját testi erejüktől függne. Szabadpiacról nem beszélhetünk ott, ahol a fogyasztók egyetlen cég kénye-kedvének vannak kitéve. Amíg ez nem változik, az államnak igenis keményen bele kell szólnia az árképzésbe, elsősorban azok érdekeit tartva szem előtt, akiket képvisel, az egyszerű szlovákiai választókét, nem pedig a gazdasági válság során is milliárdos nyereségeket elérő francia és német részvényesekét. Az egyik oldal Amerika elleni provokációra, a másik az iszlám jelképe elleni támadásra panaszkodik Mecsetháború Amerikában MTl-HÁTTÉR A Manhattan déli részébe tervezett muszlim közösségi központ építésének terve átpolitizált és túlfűtött országos vitába torkollott az alapvető amerikai értékekről. Kevés érzékenyebb téma van ennél Amerikában. Ä muszlim fanatikusok által a Világkereskedelmi Központ ellen 2001-ben végrehajtott terrortámadásban több mint 2700 ember halt meg. A terroristák által vezetett egyik repülőgép futóműve beszakította a Park Place 45-51 számú ház, egy ruházati áruház tetejét. Az épület a támadás miatt használhatatlanná vált, és most ennek a helyén szeretne építkezni egy amerikai muszlim csoport. De pontosan mit is akarnak építeni? Ä félreértések elkerülése végett a The Washington Post és az AP hírügynökség a projekttel kapcsolatban eltanácsolta munkatársait a „mecset” szó használatától. A két szerkesztőség olyat sem állít többé, hogy a helyszín a Ground Zero, mivel a létesítményt egy olyan telken kezdik el építeni, amely ugyan csak két utcányira van a tragédia helyszínétől, de nem is látszik onnan. A létesítmény egy 12 emeletes, 100 millió dolláros központ, amelynek nagy része mindenki előtt nyitva áll majd. Lesz benne színház- és előadóterem, könyvtár, uszoda, tornaterem, főzőiskola és étterem. És lesz egy, a hívőknek fenntartott mecset vagy iniaterem is. Az építkezés ellenzői megpróbálták védetté nyilvánítani a telken álló épületet. Az illetékes testület elutasító döntése okait Kathleen Parker fogalmazta meg a legtalálóbban: „toleranciára csak akkor taníthatunk, ha magunk is toleránsak vagyunk. Nem állíthatjuk azt, hogy a szólásszabadság megengedi nekünk az olyan karikatúrák rajzolását vagy olyan darabok bemutatását, amelyeket a muszlimok sérelmesnek tartanak, miközben azt követeljük tőlük, hogy legyenek megértőbbek a mi érzéseinkkel szemben.” A központépítők magatartása azonban a többségi társadalom szerint érzéketlen. Miközben Amerikában a döntő többség (61-70 százalék) elutasítja a manhattani építkezést, a projekt vezetői mindeddig nem mutattak hajlandóságot arra, hogy máshol kezdjék meg az építkezést. A „mecsetépítők” ráadásul nem zárták ki azt a lehetőséget sem, hogy a központhoz olyan országoktól is elfogadnak támogatást, mint Szaúd-Arábia vagy Irán. Az Egyesült Államokban 2,5 millió muzulmán él, akik összesen 1900 mecsetbe járhatnak imádkozni. Ezek közül 700 a terrortámadás éve óta épült. Intézményes formában az amerikai muszlimo- kat sohasem sújtották a svájci mecsetépítési vagy a franciaországi fejkendő-viselési tilalomhoz hasonló korlátozások. A hivatalos politikai korrektség egyik legszemléletesebb példája, hogy a Pentagonban - egy olyan állam védelmi minisztériumában, amely két muszlim országban visel háborút, egy harmadikat pedig az atomfegyver megszerzésében igyekszik megakadályozni - van egy imahely, amely a muszlimok előtt is nyitva áll. Alig 30 lépésnyire onnan, ahová kilenc éve becsapódott a terroristák által vezetett egyik repülőgép. KOMMENTÁR Túllőttek a célon MÓZES SZABOLCS Szinte nem múlik el hét, hogy a Wikileaks oldalára ne kerüljön fel egy-egy újabb titkos vagy szigorúan titkos besorolású nemzetbiztonsági vagy nyomozati dokumentum, s ne jelenjen meg sajtóhír arról, hogy éppenséggel kit bosszantottakfel a szivárogtatok. Ez rendben is volna, ha a dokumentumok közzétevői mértéktartóak lennének, s a történet nem válna lassan öncélú kamaszkori csínytevéssé. AWikileaks nevű weboldaltnégy évvel ezelőtt alapítottákbizalmas dokumentumok nyilvánosságra hozatala céljából. Aweblapon alapítása óta több tízezer bizalmas dokumentumot hoztak nyilvánosságra, kiváltva ezzel a kormányzatok nemtetszését, ugyanakkor tevékenységükért több elismerést is besöpörtek. Atörténetnekmegvan a maga bája, hiszen ki ne szeretne szigorúan titkos jelzésű iratokat lapozgatni? Ki az, akit hidegen hagynak a titkok mint olyanok? Akí- váncsiság természetes tulajdonság, ám itt kell gyorsan leszögezni, hogy az ilyetén hajlamok kiélésére készülnek a politikai thrillerek és akciófilmek, avalóvilágviszontmásképpenműködik. Atitkosításoknak általában megvannak a maguk okai. Természete- sen a kormányok önös érdekekből hajlamosak rá - még a demokratikusabb fajtájúk is -, hogy a kelleténél több aktára nyomják rá a „szigorúan titkos” pecsétet. Titkos hadászati dokumentumok és nyomozati akták nyilvánosságra hozatala viszont több egyjó poénnál, nem egy esetben súlyos következményei vannak. Ha felteszem az internetre országom hadseregének vagy a velük szövetségben harcoló erők titkos terveit, helyi összekötőik nevét, a köztük lezajló kommunikációt és egy sor egyéb rendkívül bizalmas információt, ezzel elsősorban őket sodrom veszélybe. Hanyilvános- ságra hozom egy pedofil gyilkos teljes nyomozati aktáját, azzal nem neki, hanem az áldozatoknak okozok nehézségeket, akik teljes névvel és vallomásaikkal ott szerepelnek a dokumentumokban. A társadalmilag hasznos és a kifejezetten kártékony információszivá- rogtatás között nagyon képlékeny a határ, ám aki ezt nem tudja kitapogatni, az inkább ne is kezdjen ilyen tevékenységbe. Az utóbbi hetek nyilvánosságra került aktái alapján úgy tűnik, a Wikileaks szerkesztői elvetették a sulykot. Egyetlen szerencséjük, hogy az általuk gyakran kritizáltrendszervalóbandemokratikus,ígyjogilagrendkívül nehéz lesz az adatokat nyilvánosságra hozókat felelősségre vonni - például azért, mert a szervereket a rendkívül liberális sajtótörvénnyel rendelkező Izlandról működtetik. Másrészt pedig ilyenkor mindig színre lép egy hadseregnyi naiv, önjelölt polgárjogi „szabadságharcos”, aki úgy véli, a társadalomnak tesz jót azzal, ha a módfelettszivárogtatókatvédi. A magukat liberálisnak tartó kiszivárogtatok előtt jó lenne, ha ott lebegne a klasszikus liberalizmus egyik igazsága, mely szerint csak egyetlen ok létezik arra, hogy valaldt meggátoljunk a szabad cselekvésben, mégpedig a másoknak ezáltal okozott sérelem. Aszövetséges katonák, hozzátartozóik, a szövetségesek afgán segítői, valamint a legbrutálisabb bűntények áldozatai aligha kérnek a publicitásból. JEGYZET Lovas búvárok és egyebek LŐR1NCZ ADRIÁN Van annak vagy húsz éve, hogy a honvédsorozó bizottság előtt állva, az őrnagy elvtárs sarkalatos kérdésére, miszerint milyen alakulat kötelékében óhajtom megvédeni szocialista hazámat, aztfeleltem: „Lovas búvár sze- retnéklenni!” A sokat próbált hadfi ezen kissé elmerengett, majd annyit szólt: „Hülye...”, s alkalmasnak nyilvánított. Bár sosem rukkoltam be, úgy tudom, a víziló azóta sem avanzsált a haderőnél rendszeresített harcászati eszközzé. Sebaj, láttunk ezermáscsodát-kiderültpél- dául, hogy a szlovák légierő pilótái tizedannyi órát sem repülnek, mint más NÁTO-tagállamok harci pilótái, a repülőgéppark pedig olyan siralmas állapotban van, hogy a vezérkar szükség esetén aligha tudna hadrendbe állítani egy ütőképes vadászrajt. Ezek után nem is igazán értem, miért lepődünk meg, ha a Fico- érában aranybányaként üzemeltetetthonvédelmi minisztérium szekrényeiből kibukikegy-egy csontváz. Katonáék vásároltak motor nélküli motorcsónakokat. .. Na és?! Miért hír ez a21. század hajnalán, amikorpilóta nélküliharci gépekbarázdálják az eget? Nem értem azt sem, miért háborog a sajtó, hogy bizonyos Ľubica Mižičková három éven át, évi háromszáz órában, 1080 koronás órabérért tartott előadásokat atárca szakembereinek. Feltételezem, hogy evezni tanította a legénységet - Matula bácsi stílusában, lapjávalhúz, élével kormányoz! Hamárnem vettek motort azokhoz a fránya csónakokhoz... Mivel úgy látom, a seregnél bárki lehet beszállító, fontolóra vettem, hogy próbálkozom magam is. Az egyik hipermarketben például tizenöt euróért láttam felfújható gumicsónakokat, s havi bruttó nyolcszázkilencve- nért azt is megmutatom, miképp kell működésbe hozni. Vagy: nagyon jutányos áron tudnám messziről vadászgépnek tűnő sárkányrepülőkhöz juttatni a légierőt; a kondenzcsíkot bonuszként adom. Az orosz haderő most rakétabázisnak, bunkernek, repülőtérnek tűnő díszleteket, Patyomkin-falvakat vásárol - ezek mintájára vállalni merem egy egész hadiflotta, továbbá néhány atom-tengeralattjáró élethű másának beszerzését. Hogy hülyén fog kinézni a szlovák hegyek között? Ne már ilyen apróságon múljon a haza becsülete!
