Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-25 / 196. szám, szerda
www.ujszo.com UJSZO 2010. AUGUSZTUS 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ EL MUNDO A spanyol kormány hétmillió euró váltságdíjat fizetett azért a két férfiért, akit tavaly novemberben Mauritániában ejtett túszul az Iszlám Magreb al-Kaidája terrorszervezet, és hétfőn visszanyerte szabadságát - írja a spanyol napilap. Madrid januárban közvetítőknek kifizetett 3,8 millió eu- rót, de azok ebből 2,3 milliót megtartottak maguknak. A kormány ezután kifizetett még 3 millió eurót, 2,3 milliót az emberrablóknak, és 770 ezret a közvetítőknek. Az Ac- cio Solidaria szervezet két önkéntese segélyt szállított a szegény falvaknak, amikor lecsaptak rájuk. A terrorszervezet megerősítette, hogy elengedte a spanyol önkénteseket, mert „követeléseik egy részét teljesítették”, (mti) A kormányzat a nemzetek és nemzetiségek közti együttélés önszabályozó dinamikájába avatkozik bele... Identitás és piac: szlovákok Rajkán A Pozsony központjától mintegy 25 kilométerre fekvő magyarországi Rajka lakossága az elmúlt években szlovákiai betelepülők jelentős hullámával dúsult fel. RAVASZ ÁBEL Az okok felettébb prózaiak: Rajkán (és a Szigetközben általánosan) sokkal alacsonyabbak az ingatlanárak, mint Pozsonyban, sőt a mindennapi élet költségei is elviselhetőbbek. A szlovák-magyar határ 2007. decemberi megnyitása óta pedig az ingázás is könnyedén kivitelezhető, ráadásul a település határától a D2-es sztráda egészen a belvárosig vezet. A településen a szlovák és magyar mobilszolgáltatók hálózatai egyaránt elérhetőek, és hasonló a helyzet a televíziós és rádiós csatornákkal is. A reformkor idején még főként németek által lakott, ám 2001-re immár csaknem színmagyarrá váló nagyközség demográfiai profilja a betelepülések miatt jelentősen megváltozott. Bazsó Lajos polgármester saját becslése szerint mintegy 4-500 szlovákiai állampolgár élhet ma Rajkán, a 2004-ben 2625 főt számláló település lakosságának tehát mintegy 15-20 százalékát alkothatják a frissen letelepedők. Ezen csoport legnagyobb részét vélhetően pozsonyiak adják, de akadnak más településekről érkezők és osztrákok is, és a szlovákiai magyarok aránya sem elhanyagolható. A többségi nemzeti szerephez szokott, ráadásul nagyvárosi közegből érkező szlovákok integrációja nagy kihívás elé állítja a település lakosságát, a közösségek azonban a jelek szerint sikeresen kezelik a helyzetet. Ezt a képet Bazsó Lajos is megerősítette, szerinte a néhány éve a médiában feltűnő, összetűzésekről szóló beszámolók jelentősen túloztak, sőt maguk gerjesztették a feszültséget. Ezek a vélt vagy valós konfliktusok a helyi lakosság életében soha nem voltak és ma sem érezhetőek: a polgármester szerint mindkét fél a békés együttélésben érdekelt. Martin Piaček pozsonyi születésű képzőművész, aki a helyi szlovákok többségéhez hasonlóan 2008 óta él családjával a településen, ez idő alatt szintén nem emlékszik komolyabb összetűzésre. Benyomása szerint ez a néhány év még nem volt elég hosszú ahhoz, hogy kialakuljon egy valódi rajkai szlovák közösség, egy közös hang. Jelenleg inkább csak a szomszédok, munkatársak, a gyerekeiket egy iskolába járatók vagy éppen a korábbi ismerősök azok, akik összetartanak. A betelepültek hozzáállása sem azonos, egyesek - a szintén Pozsony vonzáskörzetébe tartozó, ám a szlovák oldalon lévő Jarovce (Horvátj árfalu) és Rusovce (Oroszvár) frissen feldúsult lakosságához hasonlóan - csak enni és aludni járnak a településre, mások viszont kifejezetten próbálnak bekapcsolódni a közösségi életbe. A szlovákok az utóbbi években egyre nagyobb számban tűnnek fel olyan eseményeken is, mint a falunap vagy a helyi önkéntes tűzoltók akciói, és igyekeznek a saját településfejlesztési ötleteiket is megvalósítani. A községbe érkezve rögtön a betelepülők jelenlétéről tanúskodnak a házak előtt álló autók is, melyek jelentős része szlovákiai rendszámú. Talán még látványosabb az tény, hogy a házak udvarában és az út mentén álló táblákon megjelentek a szlovák nyelvű feliratok is, a legtöbb helyen két nyelven, de van, ahol kifejezetten csak szlovákul - leginkább a mindenhol jelen lévő, zömében szlovákiai bejegyzésű ingatlanügynökségek tábláira jellemző az egynyelvűség, sokat mondva az ingaüanpiac vásárlói körének jelenlegi összetételéről. Rajkán ezek a táblák a polgármester szerint nem szúrnak szemet a helyi lakosság többségének sem. Kezdetben néhányakban rossz érzést kelthetett ugyan az idegen nyelvű felirat, végül azonban a piac szabályai diadalmaskodtak: a táblák tartalmát a kereslet határozza meg, és mivel az főleg Szlovákia felől érkezik, alkalmazkodnak a helyiek is. A rajkai modell arról tanúskodik, hogy lehetséges szlovákok és magyarok többé-kevésbé zökkenőmentes együttélése akkor, ha azt nem kormányzati intézkedések, hanem a piac törvényei irányítják. A nyelvtörvény Szlovákiájában ugyanis immár nem lenne lehetséges legálisan hirdetni példának okáért egy kifejezetten a szlovákiai magyar lakosságot megcélzó magyarországi zenekar pesti vagy éppen győri koncertjét egynyelvű óriásplakátokkal - melynek fordított analógiája megtalálható Rajka utcáin. A nyelvtörvény szövegezése ráadásul öncenzúrára is kényszeríti az itteni magyar és szlovák lakosságot, melyeknek jelentős része most már aligha merné határ menti ingatlanját egy a kertje végében álló, kizárólag magyar nyelvű táblával reklámozni - ellentétben a rajkaiakkal. A kormányzat az ilyen és efféle intézkedéseivel a nemzetek és nemzetiségek közti együttélés önszabályozó dinamikájába avatkozott és avatkozik bele, méghozzá természetellenesen. Ezért azt javasolnám Daniel Krajcer miniszter úrnak: ha már elfoglaltságai miatt Komáromba nem jutott el, hajtson le a kiváló sztrádán Rajkáig - az út ugyan csak néhány percig tart, az ott látottak azonban tovább erősíthetnék remélhetőleg már most is szilárd meggyőződését azzal kapcsolatban, hogy a nyelvtörvénynek jelenlegi formájában mennie kell, méghozzá azonnal. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője A náci vezér valószínűleg maga is egy olyan népcsoporthoz tartozott, amelyet lenézett... Hitler nem volt „árja” MTl-HÍR Egy belga újságíró megvizsgáltatta Hitler rokonainak DNS- ét, és arra az eredményre jutott, hogy az egykori náci vezér genetikai térképe szerint ősei berberek, szomáliaiak, sőt, akár aske- názi zsidók is lehettek, de legkevésbé németek. Jean-Paul Mulders a belga Knack hetilapban tette közzé kutatásai meglepő eredményét. Ezek szerint a megvizsgált Hitler-rokonok nagy azonosságot mutatnak a kromoszómák hét fő haplocsoportjából az Elblb- vel, amely meglehetősen ritka Nyugat-Európában. Amiből az is következik, hogy ezzel az eredménnyel Adolf Hitler aligha lett volna boldog. Az általa „árja” fajnak kikiáltott germánokkal szemben a náci diktátornak nagy valószínűséggel sokkal több köze lehetett egykoron Afrikához. Haplocsoport- ja a görögök és, szicíliaiak 20 százalékában, az észak-afrikaiaknak viszont 50-80 százalékában van jelen. A szóban forgó kromoszómák a leggyakrabban marokkói berberek, szomáliaiak, sőt askenázi zsidók között fordulnak elő - utóbbiak közül minden második ehhez a hap- locsoporthoz tartozik. A Knack által megszólaltatott Ronny Decorte, a Leuveni Egyetem genetika szakértője szerint „nincsenek rasszok. A fajelmélet »Übermensche« nem létezik, tehát az ehhez kapcsolódó »tökéletes faj kitenyésztése« csupán a fantázia terméke.” Hitler valószínűleg - mondja a tudós - maga is egy olyan népcsoporthoz tartozott, amelyet lenézett. A belga magazin bejelentette, hogy ezek után az orosz kormányhoz fordul, hogy engedélyezzék egy német bunkerből származó állkapocs megvizsgálását, amelyről feltételezik, hogy az öngyilkosságot elkövető Hitleré volt. KOMMENTÁR Referendum előtt LOVÁSZ ATTILA Nincs szerencséje e kis országnak a referendumokkal. Az uniós csatlakozásét kivéve egyik sem volt sikeres, volt a történelemben olyan, hogy a referendumot maga az államhatalom szabotálta el, de a nép közvetlen akaratából ez országban még törvény nem született. Most sem néz ki úgy a dolog, hogy a referendum bármit is megoldana. A kérdéseket ugyanis részben megválaszolta a kormány- program, részben pedig komoly alkotmányos aggályokat fogalmazhatunk meg a népszavazás kapcsán. Az ún. koncessziós díjak ügyében a kormány kimondta: a köztévé és rádió előfizetési díját megszünteti és a közintézményeket közvetlen állami forrásokból támogatja. Igen ám, de amint elhangzott, hogy nem kell MAJD fizetni, abban a pillanatban több ezer előfizető eltekintett havi díjának befizetésétől, ami a veszteséges és csőd szélén álló televíziót térdre kényszerítheti, az eddig felelősségteljesen gazdálkodó rádiót pedig mínuszba kergeti. S a kormány csak másfél év múlva, 2012-től válna meg a koncessziós díjaktól. Addig akaija elmondani, hogyan képzeli a közmédia finanszírozását, a ciklus második felében viszont érdemleges változás nem történik, Fico emberei döntenek majd a vezérek személyéről és a költségvetésről. Pedig ez a kérdés aránylag könnyű, mit fog kezdeni a kormány a nagy elosztórendszerekkel, ha egy százmillió eurós tétel ügyében ennyit vacillál. Van a koncesszió kapcsán egy alkotmányos aggály is: a koncesszió, nevezzük, ahogy akarjuk, adójellegű járulék. A törvény rója ki, mindenkinek fizetnie kell és nem fizetése szankcionált - a bevételnek közterhet kell finanszíroznia. Mi ez, ha nem egy speciális adófajta? Az a javából, az adókról viszont az alkotmány értelmében nem lehet népszavazást kiírni. Alkotmánymódosítás nem várható, ergo majd némi ekvilibrisz- tikával elérjük, hogy „ez a luk ne legyen luk”, oszt jó napot. A másik alkotmányos aggályunk abból ered, hogy a mentelmi jogot az alkotmány fogalmazza meg, bár törvény pontosítja. A mentelmijog olyan mértékű szűkítése, mint amilyen a népszavazásban szerepel, feltehetően csak az alkotmány módosításával érhető el maradéktalanul. Márpedig alkotmányt sem lehet - az alkotmány értelmében - referendummal változtatni. Marad hát az aggályok nélküli kérdés, a kormánylimuzinok árának korlátozása, ami elintézhető egy kormányrendelettel, s ha van vér kormányunk megfelelő helyén, akkor ezt a rendelkezést már az árvízkárokra való tekintettel, pusztán méltányosságból meghozza. A népszavazás ügyében tehát itt tartunk: senki nem kiáltott fel, hogy alkotmányosan zűrös a dolog, az államfő eleget tett kötelességének, kiírta a teljesen fölösleges népszavazást. Ilyenkor a demokrácia elkötelezett hívének, a politikai újságírónak azt kellene írnia, hogy mindegy, a népuralom nem olcsó mulatság, most mégis azt véljük leghelyesebb megoldásnak, ha nem nagyon futtatjuk a népszavazás intézményét, s lemérhetjük, hogy a referendumkérdéseket egy liberális párt és annak koalíciós partnerei mennyire veszik komolyan. Addig, kedves Olvasóink, legalább leellenőrizhetik, rajta vannak-e a szavazólistán, mert egy sokkal komolyabb, helyhatósági választás előtt is állunk. 6L0SSZA Véres leszámolás VERES ISTVÁN Huszonnégy vaddisznót gázolt el tegnap hajnalban egy kamion Szered és Nyitra között. Hajnali három óra körül történt az eset, az autópályán száguldó gépjármű elé becsörtetett a három felnőtt állatból és huszonegy kismalacból álló csorda. A sofőr vérében a vizsgálat nem talált alkoholt, senki nem sérült meg, a vaddisznók viszont mind odavesztek. Az ügynek a rendőrség nem tulajdonított különösebb figyelmet, annak ellenére, hogy egy nem mindennapi esetről van szó. Bizonyos, magukat megnevezni nem kívánó körök arra gyanakszanak, hogy a huszonnégy disznó ámokfutása nem volt véletlen. Erre utal szerintük a csordában jelen levő kifejlett állatok száma. Szokatlan ugyanis, hogy éppen három kifejlett példány vezesse a csapatot. Elemzők azt feltételezik, hogy a szóban forgó három disznót a csorda belviszályái vezették az autópálya síkos aszfaltjára. A nyomozást (amely nem indult meg) megkönnyítené, ha legalább az elgázolt állatok súlyát nyilvánosságra hoznák, viszont ebben az esetben ez még boncolással sem lenne lehetséges, annyira szétroncsolódtak az ütközés következtében a testek. Mivel az ügy a rendőrséget nem érdekli, valószínűleg boncolás sem lesz. Ahivatalos szervek érdektelenségét jól mutatja a sajtóhír, amit a Nagyszombati Kerületi Rendőrkapitányság az ügyről kiadott. Ebben az szerepel, hogy az incidensben huszonnégy állat vett részt, és mind a huszonnégy odaveszett. Ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a többi állat az ütközés után a helyszínen megvárta volna a rendőröket, ami már első hallásra is nevetséges. Hányán lehettek eredetileg a vaddisznók? Huszonnégyen haltak meg közülük. Ha ezt a nap huszonnégy órájára kivetítjük, máris egy érdekes kiindulópontot kapunk. A hazai nyilvánosságot az eset nem érdekli, a sajtó nem foglalkozik vele, a rendőrség tehát kénye-kedve szerint tálalja az ügyet. Valaki alighanem nagyon nem akaija, hogy kitudódjon, mi állt a mészárlás hátterében. (Peter Gossányi karikatúrája- Most voltak a választások, és már minden fontos hely foglalt...
