Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-02 / 176. szám, hétfő
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 2. TALLÓZÓ SCIENCE A selyem erősebb lehet a golyóálló mellénynél is. A Science tudományos folyóirat legfrissebb számában az amerikai Tufts egyetem kutatói összegzik a selyemalapú anyagok szerepét az anyag- tudományokban, hangsúlyozva, hogy az elmúlt pár évtizedben hightech irányokban növekszenek a selyem felhasználási területei. A selyemszálak és képződésük kutatása során kiderült, hogy a folyamatban a kémia, molekuláris biológia és a biofizika is szerephez jut. A felfedezések szolgáltatták az alapját a selyem új generációs alkalmazásainak az orvosi eszközöktől és gyógyszeradagoló rendszerektől az elektronikáig. (MTI)- És ezért a pénzért az idegenvezetőt is megkapom? (Peter Gossányi karikatúrája) A KMKF olyan jelképes intézmény, amely a politikusok nemzeti elkötelezettségének igazolását szolgálja Magyar? Szlovák? Játssza az eszét Nem lesz könnyű a szlovák kormányköröknek, amint ezt a külügyi tárca vezetője, Mikuláš Dzurinda beharangozta volt, ajó szándék jegyében konstruktív párbeszédet folytatni Budapesttel, ha jelenleg az Országgyűlés intézményeként működő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának jogállását épp úgy firtatni szándékozzák, mint elődeik, a Fico-féle nemzeti szocialisták. BARAK LÁSZLÓ Annak ellenére, hogy belátható - ha ezt némely, a rántott húst is nemzeti színű pántlikával ki- csicsázott kolompból kanalazó búsmagyar ember akár nemzetárulásnak tartja -, a KMKF tulajdonképpen egy gittegylet. Olyan jelképes intézmény, amely Magyarországon a politikusok nemzeti elkötelezettségének igazolását szolgálja. A határon túli közéleti szereplők számára pedig majdnem csak arról szól, hogy időnként ingyen költhetnek el egy-egy többfogásos ebédet vagy vacsorát az Országház valamelyik dísztermében. Miután egy-egy ilyen kulináris eseményt megelőzően meglobbizták, Magyarország határain túl kinek legyenek leosztva - úgymond a magyar azonosság- tudat megőrzése céljából - a vonatkozó költségvetési pénzek, és a Szent Koronával meg egymással is lefotózkodtak. A Magyar Állandó Értekezlet ugyanilyen rendezvény. Előszeretettel MÁÉRT betűszóként emlegetik, holott egyrészt múltba forduló, mivel a valamikori Nagy- magyarország nosztalgiáját idézi, másrészt pedig ugyanebben a szellemben kecsegtet piros-fehér- zöld, szebb(?) jövővel. A KMKF és a MÁÉRT közt mindössze annyi a különbség, hogy előbbit a szocik, konkrétan anno Szili Katalin hívta életre házelnökként, az előzőleg Fidesz- politikusok kiötölte MÁÉRT truc- cára. Bizonyítandó az efféle hókuszpókuszokra fogékony választóknak, hogy a szocik nemzeti buzgalom tekintetében semmivel sem hitványabbak, mint fideszék. Mármost, a Robert Fico & gang elnevezésű szlovák nemzetpolitikai káeíté, akárha az élő fába, ebbe a leggagyibb népszínműveket idéző magyar nemzeti szimbolizmusba kötött bele, hiszen ugyanolyan ideológiai alapon gründolták maguknak a hatalmat, mint szóban forgó magyarországi pandanjaik. Mikuláš Dzurinda minapi megnyilatkozása, miszerint a jó szándék jegyében rendezhető, hogy a KMKF ne az Országgyűlés intézményeként működjön, leginkább azért sajnálatosan álságos, mert épp oly szűkkeblű perspektívából tekint a „problémára”, mint a hatalmukat a látens nacionalizmusra építő Robert Fico vagy urambo- csá! Orbán Viktor. Dzurinda magatartása azért nem minősíthető jó akarattal sem jó szándékúnak, mert olyan tetteket vár el a magyarországi hatalomgyakorlóktól, amilyenek gyakorlására - lásd, KMKF-el kapcsolatos üzenetét - ő maga sem képes, de legalábbis nem hajlandó. Miközben tudván tudja, a nemzeti egoizmus bűvkörében regnáló Orbán-ad- minisztráció még egy ideig előbb hajlandó lemondani Magyarország valós EU-tagságáról, mint jelképes nemzetegyesítési szlogenjeiről. Pláne, ha üyesmit egy szlovák politikus fogalmaz meg, úgymond a konstruktív, baráti párbeszéd feltételeként. Mi lehetne akkor mégis a megoldás a szlovák-magyar viszonyban? Talán az, ha a jelenlegi szlovák kormánykoalíció politikusai az általuk hangoztatott jó szándékjegyében a helyén kezelnék a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. Hiszen az egyébként is csak jelképes jelentőséggel bír. Néhány habókos autonomis- tapista tényleg identifikálhatóan irredenta vágyálmainak tárgyát leszámítva ugyanis nem jelent többet, mint például a csíksom- lyói búcsújárás. Magyarán, a szlovák kormánykoalíció tagjainak tapintatból, jó diplomáciai érzékkel nem kellene firtatniuk a KMKF jogállását. Ennek a megoldásnak az egyetlen akadálya azonban sajnos épp a szlovák politikai osztály mentális állapota. Amely tulajdonképpen csak annyiban különbözik magyarországi kollégáikétól, hogy ők jelképesen sáncolnak egy ugyancsak jelképes támadás miatt. Miközben mindkét fél kizárólag politikai kampányt folytat, azaz játssza az eszét. JEGYZET „Egyetemes” probléma JUHÁSZ KATALIN Annak idején büszkén dagadt az én keblem, amikor 1992-ben felvételt nyertem az ország legjobb felsőoktatási intézményeként számon tartott pozsonyi Comenius Egyetemre. Az oktatás színvonalát illetően ugyan nem volt összehasonlítási alapom, annyi azonban bizonyos volt, hogy külföldön - beleértve Magyarországot is— nem tudtam volna megfizetni a képzést, még Pozsonyban is dolgoznom kellett a tanulás mellett, hogy létezni tudjak. Később, külföldi útjaim során büszkén hirdettem, hogy hol diplomáztam, de mindenütt értetlenül bámultak, vagy udvariasan bólogattak. Láttam, fogalmuk sincs, miféle egyetemről beszélek. Ezen intézményjó híre ugyanis csak az országhatárig terjed, nem szerepel a világ legjobb egyetemeinek 500-as listáján. Ez arról jutott eszembe, hogy Eugen Jurzyca oktatási miniszter a minap közölte, a következő négy évben sem lehet javulásra számítani e téren. „Azon le- < szünk, hogy minél rövidebb időn belül változzon a helyzet” - jelentette ki, gyorsan hozzátéve, hogy ez szinte lehetetlen. A lista első három helyén tavaly három amerikai egyetem végzett, a Harvard, a Stanford és a University of California. A rangsor készítői elsősorban az egyetemek kutatási teljesítményét veszik alapul. Az oktatás színvonalát az intézményekben dolgozó Nobel- és Fields-díjas tudósokkal mérik, míg az oktatói minőséget a nemzetközileg is nagy presztízsű folyóhatokban megjelent publikálások és az idézettség jelenti. Számolják az intézmények Nobel-díjas vagy Fields Medált elnyert öregdiákjait is, ám az időben 1991-től visszafelé haladva évtizedenként egyre kisebb súllyal esnek a latba. Vagyis az intézményhez kötődő kutatóknak gyakran, és rangos külföldi lapokban kell(ene) publikálniuk, és mivel nálunk a kutatásra szánt állami támogatás még csak meg sem közelíti az európai uniós átlagot, a tudományos babérokra törő szakemberek kénytelenek külföldi egyetemeken elhelyezkedni. Az eredmény azonban nem csak ezért lehangoló, hanem mert a környező országokból legalább egy-egy felsőoktatási intézmény szerepel a listán. A prágai Károly Egyetem, a lengyelországi Jagelló Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem rendre megtalálható a listán, még ha csak a középmezőnyben foglalnak is helyet. A legjobb kétszázban egyébként olyan országokat is találni, mint a Dél-afrikai Köztársaság, India, Kína, Argentína, sőt Törökország. Ez azt mutatja, hogy ott nem sajnálják a pénzt kutatásfejlesztésre. Ráadásul most már nyitott a világ, különböző ösztöndíjak léteznek, azaz a legjobbak szinte ott tanulnak tovább, ahol akarnak. És később sokan ugyanott kezdenek el kutatni, oktatni. És a kör ezzel bezárul... Langy MOLNÁR NORBERT Holnap kezdődik a kormányprogram-cirkusz-a parlamentben. A programot nemcsak az ellenzék, hanem a koalíció négy, egyszerű embernek nevezett képviselője is bírálta, s valószínűleg több kormánypárti is kritizálná, de nem teheti, mert erről papítja van. Ezzel a kormányprogrammal nem is az a baj, ami benne van, hanem az, ami hiányzik belőle. A nyelvtörvény agyament büntetéseinek eltörlése ugyan benne van, de a nyelvrendőrök maradtak, a sajtótörvény butaságai egy kivételével szintén maradnak, az ósdi hazafiassági törvény pedig teljes egészében érintetlen marad. Akár nevethetnénk is, ha nem lenne ez az egész olyan szomorú. Folytassuk: a gazdasági válság kellős közepén túl óvatos utat választott a koalíció. A dokumentumból nem igazán derül ki, hogy mit akar kezdeni a költségvetéssel, az egészségüggyel, de az sem, miként kezeli majd az első, azaz állami nyugdíjpillér hiányát. A kiadási oldal óvatos visszafogása mellett hiányzik a bevételi oldal bővítésének konkretizált terve. Olyan, mintha a Fico-kormány tehetetlen teszetoszasága folytatódna némi pragmatizmussal fűszerezve. Ha Ficóék leállították a privatizációt, akkor Radičováék sem folytatják, ha beállítottak egy szociális status quót, abba az újak sem nyúlnak bele. Radičová szerint nem lehet a népet sanyargatni, ha nem a nép okozta a gazdasági helyzetet. Igen ám, de a nép „sanyargatása” 2002-ben, a Mikloš-féle reformok életbe lépése után kezdődött. Amikor már látni lehetett, hogy eredményei vannak, a választási időszak vége felé lazítani kellett volna rajtuk, de a kormány nem tette meg, ez lett a veszte 2006-ban. A kellemetlen lépéseket most is a ciklus elején kellene meglépni, hogy aztán a vége felé felvehesse a kormány a szociális szerepet, így viszont úgy tűnik, mindjárt az elején szociális maskarában indít. A szeretetreméltó kormányfő néni és a miniszterelnök-helyettes bácsi mögött a kissé nagyszájú minisztercsapat sose tud elég baloldalinak látszani, mert nem is az. Nem is azért választották őket, hanem azért, hogy rendbe rakják az országot - mindezt a jobboldali szavazatoknak köszönhetően. Bármennyire is próbálnak szociálisak lenni, a következő választás eredménye azon múlik, hogy az otthon maradt baloldali szavazók elmennek-e legközelebb voksolni. Azon pedig fölösleges gondolkodni, hogy hajlandóak-e a jobboldalra szavazni, főleg így, a választási ciklus elején. Persze, minden kormány megérdemel száz nap nyugalmat. De aztán mi lesz? Akkor is a kormányprogram alapján fognak működni, az eredmény valószínűleg langy szellő. Ha meg nem az alapján, akkor minek az a papírhalmaz? A jobboldal szerdán megszavazza az egy helyben topogás programját, de ezt a kormányprogramot nyugodtan megszavazhatja a Smer és az SNS is, nem mondanának különösen ellent saját programjuknak. FIGYELŐ Erőre kap a brit gazdaság A brit gazdaság az Egyesült Államoknál és az eurózóná- nál is nagyobb mértékben bővülhet a Goldman Sachs előrejelzése alapján. A pénzintézet a Sunday Times című lap beszámolója szerint a konzervatív-liberális kormány által meghirdetett adóemelések és kiadáscsökkentés ellenére is kedvezőbb eredményeket vár a szigetországban, mint más fejlett gazdaságokban. A tekintélyes befektetési bank jövőre a hazai össztermék (GDP) 2,9 százalékos növekedésére számít, 2012-ben pedig 3,2 százalékos bővülést vár Nagy-Bri- tanniában. Az Egyesült Államok az előrejelzés szerint kissé lemaradva, 2,4 százalékos növekedést könyvelhet el a következő évben. Az euró- övezetben a gazdaság bővülésének mértéke a számítások szerint 2,2 százalékos, míg Japánban 1,7 százalékos lesz. A Goldman Sachs rámutatott: az amerikai gazdaságban rendszerint a britnél erősebb a növekedés üteme, a gazdasági válság hatására azonban különbség mutatkozik egyebek közt a munkanélküliség mértékében; az Egyesült Államokban sokkal nagyobb mértékben nőtt a munkanélküliség, mint Nagy-Britanniá- ban. Az amerikai gazdaság az idei második negyedévben 2,4 százalékkal nőtt, ez jóval elmarad az év első három hónapjában jelzett 2,7 százalékos bővüléstől. A brit számítási módszereket alkalmazva a 2,4 százalék 0,6 százaléknak felel meg, ami alig több mint a fele a szigetországban mért 1,1 százalékos második negyedéves növekedésnek. A Goldman Sachs összehasonlító kutatása nagy jelentőségű a brit kormány tanácsadói számára: általa sikerült megerősíteniük azt a véleményt, hogy a költséglefaragások nem hátráltatják a válságból való kilábalást, és a gazdaság a megszorításokkal együtt is növekedési pályán marad. A befektetési bank elemzése szerint a világgazdaság 2010-ben 4,7 százalékkal, jövőre 4,8 százalékkal növekedhet, nagy mértékben a kínai gazdaság erőteljes, mindkét évre 10 százalékra becsült bővülésének köszönhetően. (MTI)
