Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-20 / 192. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A csepeli kettős emberölés gyanúsítottja szerint egy ismeretlen álarcos ölt a csepeli iskolában - írta a Népszabadság. Kun Tamás, a Cšepel-sziget Általános és Szakképző Iskola kettős gyilkossággal gyanúsított pedellusa a másfél éves nyomozás alatt egyszer jegyzőkönyvön kívül azt mondta a nyomozóknak: a bűncselekményt egy ismeretlen álarcos követte el. Szigeti József, a BRFK megbízott vezetője elismerte, hogy nem sikerült tisztázni Kun tettének indítékát, a BRFKmasemtud többetamás- fél éve történt kettős gyilkosság hátteréről, mint a nyomozás kezdetén. A nyomozók szerint semmi nem támasztja alá az ismeretlen gyilkos teóriáját. (MTI)- Merüljön minél mélyebbre, tudni akarom, hogy valóban olyan mélyre süllyedtek az MKP preferenciái, ahogy egyes ügynökségek állítják! (Peter Gossónyi rajza) Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet Augusztus 20. - ünneptörténet Augusztus 20. államalapító Szent István ünnepe, nemzeti ünnep, a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe. MT1-HÁTTÉR Augusztus 20. az egyik legrégibb magyar ünnepnap: Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot. Élete végén azon a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, s 1038-ban azon a napon halt meg. Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-r‘a, mert 1083-ban ezen a napon, VII. Gergely pápa hozzájárulásával oltárra emeltette I. István relikviáit a székesfehérvári Bazilikában. I. (Nagy) Lajos uralkodásától (1342-1382) kezdve egyházi ünnepként élt tovább e nap. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurban és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-banXI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa akkor elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján az egész katolikus világ évente emlékezzen meg Szent István ünnepéről, amelyet az egyetemes egyház augusztus 16-án tart. 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s így a Szent István-nap kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia (1740-1780) ismét elrendelte a Szent István-nap megtartását, sőt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára István kézfej-ereklyéjét, a Szent Jobbot, amelyet ekkortól körmenetben vit- tekvégigavárosonaugusztus20-án. István ereklyéjét a legenda szerint 1083-as szentté emelésekor épen találták a koporsójában, s már az 1222-es Aranybulla is törvénybe iktatta tiszteletét. Valószínűleg a tatárjárás vagy a török idők alatt veszett el, 1590 körül a raguzai dominikánus kolostorban találtak rá, talán még IV. Béla vitette oda menekülésekor. (A Szent Jobb ezüst ereklyetartóját 1862-ben készítették, ma Budapesten, a Szent István Bazilikában őrzik.) Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, hiszen Szent István a független magyar állam szimbóluma volt. Először 1860-ban ünnepelhették meg a napot, amely nemzeti tüntetéssé vált. Az 1867-es kiegyezés után az ünnep visszanyerte régi fényét 1891-ben Feren'c József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben a belügyminiszter elrendelte a köz- épületekfellobogózását. A két vüágháború között az ünneplés kiegészült az össz-nemzeti célkitűzésre, a Szent István-i Magyarország visszaállítására való emlékeztetéssel. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután eltörölték, egyházi ünnepként 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947-igismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. (A Szent Korona 1978-ban kerültvissza az USA-ból.) A kommunista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, de teljes megszüntetését vagy jelentéktelenné süllyesztését sem látta célszerűnek, és inkább tartalmilag újította meg. Először az új kenyér ünnepének nevezték el augusztus 20-át, majd az új alkotmány hatályba lépését, mint új - szocialista - államalapítást, 1949. augusztus 20-ra időzítették. 1949-1989 között augusztus 20-át az alkotmány napjaként ünnepelték. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleté a Magyar Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította. A rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, 1989 óta ennek megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára. OLOiSIA Szoborológia KÖVESDl KÁROLY Éppen arról készültem társalogni, hogy a pozsonyi vár udvarán álló Szvatopluk-szoborról mi mindent összeírtak, kivéve azt, hogy a szerencsétlen fejedelem úgy, ahogy van, elfuserált. Ruházata (rövid, hónaljig érő ing, széles öv, térdig érő bőgatya) kísértetiesen hasonlít egy gyetvai néptáncos viseletére. Ráadásul mindehhez bocskor helyett csizmát hord, és lovon ül. De elment a kedvem a szobrok taglalásától, és eszembe jutott, mennyi szobrot, kopjafát, keresztet, kipingált szakrális emléket, felújított, ám üresen kongó templomot láttam az elmúlt években Dél-Szlovákia- szerte. Főleg (tisztelet a kivételnek) olyan településeken, ahol fogy az iskola, nincs munkahely, de nagyon magyar a polgármester és nagyon szeret szobrokat avatni. Pozsonyban, az egykori koronázó városban, de Komáromban és bárhol az országban ma már egyébként is mindenki azt csinál, amit akar. Ma már az apostoli keresztet skrupulusok nélkül odarittyenti bárki ahová és amikor kedve tartja (pedig az apostoli kettős keresztet világi uralkodók közül egyedül István király kapta meg Európában, mert a pápa a kereszténység apostolának nevezte) , dehát a szentséggyalázás bűne ma már senkit sem zavar. Úgyhogy szoborügyben egyre zavaróbb a szélmalmok rozsdás csikorgása. Volna azonban egy-két gyakorlatiasjavaslatom, ki mindenkinek lehetne mégis szobrot állítani. A sort nyithatná annak a magyar gyermeknek a szobra, aki utolsóként lépett ki faluja bezárt iskolájából. Folytathatnánk annakaszülőnek a szobrával, aki - miután szülőföldjénnemjutkenyérhez- Magyarországon dolgozik, és valami idült fatalizmustól hajtva (majd a kölök többre viszi), vagy azt gondolva, meghálálja az állam gondoskodását, szlovákiskolába taszaj tja be a gyermekét. Aztán következhetne annak a magyar- nak a szobra, aki nem mer magyar állampolgárságot kapni, mert valaki csúnyán néz rá emiatt, s felzaklatott állapotában nem tudná nyugodtan megmászni az esti Maunikasaó szellemi magaslatait a tévében. Szobrot érdemelnének azok a magyar nemzetiségű politikusok, honatyák és miniszterek, akik választás után egy nappal elhajítják Ígéreteiket, és négy évig magyarázkodnak, hogy bármekkora volt a beléjük inszeminált bizalom, kénytelenek elárulni a közösséget, amely pozícióba juttatta őket. Apropó: abársonyszékszob- ra is szobrászért kiált. Feltétlenül emléket kell faragni azoknak a polgármestereknek, akikszem- rebbenés nélkül nézik, hogyan ürül ki a falujuk, és azoknak, akik nagy lelki vívódás után, önzetlenül egyeznek bele, hogy városuk történelmi falait multik dúlják fel, hogy otromba, pénzbeszedő hangárjaiknak helyet csinálj anak. Szobrot kell emelni annak a fiatalnak, aki retúrjegynélkül indul külföldre, mert itthon csak reménytelenséget lát. Aztán az is szobrot kaphatna, aki végre felmérné, a dél-szlovákiai magyarság hány százaléka kényszerült feladni a földművelést, és hány százalék adta el bagóért a földjét, vagy miért műidig Dél-S zlovákia vezeti a munkanélküliségi és a halálozási statisztikát. Sok ötletem volna még, de kevés a hely. Talán a sort zárja annak a magyar embernek a szobra, aki szobrot állít aj övőre megszámlált félmü- liomodikszlovákiai magyarnak. KOMMENTÁR Jó rendőr, rossz rendőr MOLNÁR IVÁN Iveta Radičová és Ivan Miklós a választások óta kockázatos politikai játékot űz, amelynek e heti felvonása nem az első volt, és biztosan nem is az utolsó. A forgatókönyv nagyvonalakban mindig ugyanaz. A szigorú tekintetű, a gazdasági reformokat a kevésbé tehetős rétegek ellehetetlenítése árán is véghezvivő neoliberális pénzügyminiszter újabb megszorításokat, az adófizetőkre háruló terhek újabb növelését jelenti be, széleskörű társadalmi elégedetlenséggel találva magát szembe. S miután a köznép, a média és az ellenzék kellőképp kitombolták magukat, megjelenik a színen a megmentő, a szociálisan hiperérzékeny kormányfő személyében, aki bejelenti: nem eszik olyan forrón a kását. Miklós hétfőn már szinte kész tényként közölte, hogy az iparosok átalányként elszámolható költségeit drasztikusan lefaragják, jelentős mértékben keresztbetéve azon kisvállalkozóknak, akik könyvelés helyett az egyszerűbb, átalányként elszámolható költségeket alkalmazzák adóbevalláskor. Emellett a szerződéses munkaviszonyban lévőket is járulékfizetésre kényszerítik, miközben megszüntetik az adókedvezményt az önkéntes nyugdíjbiztosításra. A pénzügyminiszter által bejelentett módosításokat még hosszan sorolhatnánk, azonban már ebből is látszik, hogy Miklós az államkasszában tátongó űrt a kevésbé tehetősebbekkel kívánta betöltetni. A színen azonban ezúttal is megjelent a megmentő. Radičová már a szerdai kormányülés után jelezte, hogy a Miklós által bejelentetteket nem kell készpénznek vennünk, vagyis még semmi sem biztos, ráadásul olyan megoldást keresnek, amely nem érintené az „egyszerű embereket”. Az SDKÚ két frontemberének elmúlt időszakbeli „együttműködését” tekintve két forgatókönyvből választhatunk. Az első szerint Radičová és Miklós az ellenzékben eltöltött elmúlt négy év unalmas perceit amerikai filmek nézésével múlatta, ellesve a rossz rendőr, jó rendőr sémáját: a gyanúsított kihallgatásán a rossz rendőr fenyeget, bekeményít, a jó rendőr szép szóval kínálja fel az enyhébb büntetést, a verejtékben úszó letartóztatott pedig hálát ad az istennek, hogy ennyivel megússza. Az egész lényege egy apró lélektani trükk: a pszichológusok szerint a nagyobb rossz elkerülése által előidézett megkönnyebbülés segít elfogadtatni a kisebbnek tűnő rosszat. Nos, valami hasonlót játszik velünk Radičová és Miklós. A pénzügyminiszter által kiszivárogtatott brutális megszorítások után Radičová verzióját ugyanis könnyebben el lehet adni a lakosságnak. Hogy mindez a választók durva átvágása? Természetesen igen. Ám még mindig elfogadhatóbb, mint a második forgatókönyv. Ez utóbbi szerint ugyanis mindaz, amit eddig mondtunk, nem igaz. Radičová és Miklós nem játszik össze, egyszerűen csak durva hatalmi harcot folytat, ott téve keresztbe egymásnak, ahol tud. Ez még az előbbieknél is durvább becsapása lenne a választóknak, akik elsősorban annak reményében adták rájuk a szavazatukat, hogy Robert Fico négyéves dorbézolása után a jelenlegi kormánypártok új politikai kultúrát hoznak a közéletbe. Nos, egyelőre nem ezt látjuk, és csak reménykedhetünk abban, hogy mindezek csak kezdeti botladozá- sok, és nem egy négy éven tartó kínos döcögés első lépései. JEGYZET Két hír magyar turistáknak VOJTEK KATALIN Kéthírem vana pozsonyi Szent Márton-dómmagyarlátogatói számára: egy rossz és egyjó. A rossz, hogy az épületben egyetlen magyar nyelvű felirat sem található. Jó, hogy így a magyarok mentesülnek az adakozás alól, rájuknemvonatkozikaza felirat, amelyaz épületjavításának támogatásáraszólítfelszlovák, német és angol nyelven. Belépődíjat viszont nekikis kell fizetni: kerek 2 eurót, kevesebbért a nyugdíjas sem tehetibe a lábát. Illetve a lábát beteheti, mert a kasszabentvan, abejáratmö- gött, így a sarokban szerényen meghúzódva, vagy kihívóan, pont a pénztárnak kinevezett asztalka mellett álldogálva, nyugodtan szemrevételezheti a terepet, amíg rá nem szólnak, hogymindenlátogatónakfizet- niekell. Ekkor sarkon fordulhat, és egypercnyi nézelődés után kiballaghat, mint azaz osztrákfiatalember, aki kaján mosollyal megjegyezte: „Schongesehen!” Nagyobb és gazdagabb katedrá- lisokhoz vannak szokva a nyugati turisták, de itt épp azt kell megfizetni, ami nincs. Mert a római Szent Péter-bazilikában micsoda látnivalók vannak, egy óra sem elégamegtekintésükre, abécsi Szentlstván-dómravagyafiren- zeiresemeléghúszperc, ezekben -ésaviláglegtöbb templomában -mégsemkellfizetnibelépődíjat, csakhaakincstáratóhajtjalátniaz ember, vagy felakarmenniato- ronybais. Amagyarlátogatónakjó is, hogy nem olvashatja anyanyelvén a sekrestyében kiállított szakrális tárgyak feliratait, mert nehezen emésztené meg a magyar korona másolatának feliratozását, ott ugyanis idézőjelben szerepel a „Szent István koronája” („Sváto- štefánska koruna”) kifejezés. Érdekes, a cseh koronát is egy cseh szent uralkodóról nevezték el, de senkineknemjutna eszébe idézőjelbe tenni a Szent Vencel koronája szóösszetételt, noha Szent Vencelt sem koronázták megvele, csupán a koponyájához érintette készíttetője, IV. Károly. Bezzeg aborsos belépődíjaméin csakidézőjelbenfizet- tetikmegazokkal, akika Szent Márton dóm turistaattrakciójára, az idézőjeles korona másolatával elkövetett koronázási ceremóniára kíváncsiak. Hja, az egyház is csak pénzből él.
