Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-16 / 188. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 16. www.ujszo.com Találkozás címmel mutatta be a füleki Zsákszínház Edward Albee klasszikusát, a Nem félünk a farkastóit Démonikus játék az éjszakában George szerepében Mokány Csaba gyarországra is. Igaz, ehhez kell Mike Nichols filmje is Richard Bur- tonnel és Elizabeth Taylorral. A magyar, Lengyel György rendezte előadásban a két főszerepet Gábor Miklós és Tolnay Klári játszotta. Több személyes emlékem is van az Albee-darabbal kapcsolatban, mivelhogy láthattam a Gothár rendezte 1996-os változatot Bálint Andrással és Csomós Marival, ná­lunk a Komáromi Jókai Színház játszotta Ľubomír Paulovič rende­zésében: George Holocsy István egyik utolsó szerepe volt Petrécs Anna oldalán, az előadásból mégis a hiperérzékeny Vincze Emőke maradt meg az emlékeimben. A SZEVASZ is játszotta Gágyor Péter felvezetésében Gál Tamással és Kiss Szilviával. Számomra a darab máig legérvényesebb olvasatát a marosvásárhelyiek adták, George szerepében a felejthetetlen Lo- hinszky Loránddal. Gyomorforgató darab, amely nem könnyen adja meg magát. A füleki Zsákszínház Találkozás cí­men adja két részben. A rendező, Mázik István jelentősen megkurtí­totta, s rászabta a színészeire, akik az eredeti szereposztástól eltérően jóval fiatalabbak, s a darabban meglévő két házaspár közötti ge­nerációs különbség is eltűnik, alig pár év lehet a párok között. A hú­zások egy-egy kivételtől eltekintve jót tesznek a darabnak, sőt még ta­lán több is elkelne belőlük. Mázik rendezésének legna­gyobb érdeme, hogy remekül is­meri a színészeit, ezért az egyes tudásbeli különbségek is többnyire szerencsésen eltűnnek, s az ifjabb párt alakító Balázs István és Gyet- vai Viktória is harmonikusan il­leszkedik a rendezői koncepcióba. Az előadást természetesen itt is George (Mokány Csaba) és Martha (Bódi Andrea) vérre menő játéka uralja. Mokány fokozatosan veszi át az uralmat neje fölött, aki rá­döbben, hogy a fiatal pár csak tük­röt tart eléjük, ami azonban nem nyújt kiutat a morális válságból. Hiszen mintha csak önmaguk if­jabb kori képe elevenedne meg a tükörben, amelyet ugyan össze le­het törni, de nem segít. Mokány remekül bánik a hang­jával, s néha a visszafogott szordí- nói fenyegetőbbek, mint a kellé­kekkel való, többnyire nem túl iz­galmas manipulálások (gondolok itt a zongorára vagy az első felvo­násban előhúzott játékpuskára). Bódi Andrea Marthája izgalmas felütés, de elfárad a játék végére. (Schmelzer Zoltán felvétele) Amikor a meg sem született gyere­kéről mesél Honeynak, már nem vagyunk rá kíváncsiak. Persze, ez lehet a dramaturgia hibája is. Meg­töri az előadás ívét a rendezői kon­cepcióba nem illő adaggiós szen­velgés. Gyetvai Viktória Honeyja vi­szont menetközben lesz érdekes, buta, festett szőke libaként kezdi, aki nem ért semmit az egészből, s ott is végzi, de idővel sok-sok apró színt rak magára, amiből kirajzo­lódik a saját életrajza is, amely bi­zonyos helyeken eltér a félje, Nick által elrajzolt képtől. Te jóságos Isten, azt hiszem, már értem - ki­ált fel az utolsó jelenetben Nick, holott már rég túl vannak a ven- dégszorongatón, s mintha Balázs István tényleg csak itt bújna bele Nick jelmezébe. Kár, mert így nem tud szolvens partnere lenni a hoz­zá képest rafinált, minden hájjal megkent George-nak, aki ördögi tervet eszel ki Martha megleckéz- tetésére, s megöli meg sem szüle­tett fiukat. A bemutató közönsége feszült figyelemmel kísérte a démonikus találkozást, amely mintha 1962 óta töretlen fénnyel őrizné aktua­litását. S ez a fény Füleken sem tört meg. Fent ülünk a színpadon, parányi tér. A játékteret még leszűkíti egy kisebb pódium, amelyen a játék nagy része zajlik. Csak egy zongora, s egy fogas lóg ki a képből meg egy faliújság, amelyet hőseink fest­ménynek neveznek. Erre kerülnek fel a játék során a fekete és a piros pontok, valamint a tárgyi bizonyí­tékok. JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Kegyetlen éjszakai játék zajlik egy amerikai egyetemi professzor lakásán úgy hajnali két óra után. O'Neill után szabadon: utazás az éjszakába. Edward Albee mintha ott folytatná, ahol 0 'Neill pontot tett darabja végére. George és Martha régi (kényszer)házasok, s egyetlen örömük az életben egy­más marcangolása. Szakmai életük már rég megfeneklett, egykori va­lós vagy kényszerszerelmük is a múlté. Mi mást tehetnének hát: isznak, és morbid játékokat játsza­nak. Például kitalálnak maguknak egy saját gyereket, akinek „felépítik” az életét. A történet ide­jén Albee-nál 21 éves, Füleken 15. De erről a gyerekről sokáig csak ők ketten tudnak, mígnem egy éjszaka megjelenik a lakásukban egy náluk jóval fiatalabb házaspár, akikről gyorsan kiderül, hogy ugyanazt az utat járják be, mint ők. Egy idő után pokollá válik a kapcsolatuk, s nem marad más, mint egymás végeérhe­tetlen marcangolása. A már-már rutinszerű élveboncolások mene­tében remek kikapcsolódásnak ígérkezik Nick és Honey. Ugyan­azok pepitában, csak egy kicsit gyatrább változatban. Magyarul: még kevésbé tehetségesek. S itt hadd álljunk meg egy rövid ismertetőre a mű keletkezéstörté­netéről: Albee 1959-ben az Állat­kerti történettel mutatja meg ma­gát, s ezt követi négy év múlva a Nem félünk a farkastól, amely egy csapásra világhírnevet hoz neki. S bár látszatra amerikai nihilnek tűnik mindaz, amivel foglalkozik, mégis nagyon gyorsan eljut Ma­Kínai rendező kapta a locarnói filmfesztivál fődíját Román filmé a különdíj MTl-TUDÓSÍTÁS Genf. Li Hung-csi (Li Hongqi) kínai rendező Han csia (Téli vaká­ció) című filmje nyerte el a locar­nói filmfesztivál fődíját, az Arany Leopárdot szombat éjjel. A zsűri különdíját Marian Crisan Morgen című, román-magyar-francia ko- produkciós alkotása érdemelte ki, a legjobb rendezőnek járó elisme­rést a kanadai Denis Coté kapta Curling című filmjéért. Fliegauf Benedek első angol nyelvű film­jét, a Wombot az ifjúsági zsűri kü- löndíjával méltatták. A magyar rendező negyedik játékfilmjének főszerepeit az egykori Bond-lány, Eva Green és Matt Smith alakítja; az operatőr Szatmári Péter, a pro­ducer Gerhard Meixner, Muhi András és Roman Paul, a kopro- ducer Cédomir Colar és Mécs Mó­nika. A Curlingben szereplő Emma­nuel Bilodeau nyerte el a legjobb férfi, Jasna Durici szerb színésznő pedig a legjobb női alakítás díját, utóbbi az Oleg Novkovic Beli beli Svet című, szerb, német, svéd ko­produkcióban készült film fősze­repéért. A 63. Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgató­ja, Olivier Pére igazán izgalmas programot állított össze - annak ellenére, hogy a tavalyi 390 film helyett csak 290-et mutattak be. Marian Crisan román rendező a zsűri különdíjával (TASR/AP-felvétel) RÖVIDEN . A Star Wars-sorozat Blu-ray lemezen Washington. George Lucas amerikai rendező produkciós cége bejelentette, hogy a Csillagok háborúja-sorozat 2011 őszén jelen­het meg Blu-ray lemezen. „A BD Star Wars-doboz tartalmazza majd mind a hat filmet a lehető legmagasabb kép- és hangminőségben” - adta hírül a Lucasfilm egy közleményben. „A Blu-ray valóban a legalkalmasabb eszköz a Csillagok háborúja so­rozat otthoni megtekintésére a tökéletes minősége miatt. A filmek kép- és hangminősége sosem lehet ennél jobb” - tette hozzá a ren­dező. A BD-kiadás természetesen nem szűkölködik majd extrák­ban sem, dokumentumfilmek, kihagyott jelenetek és interjúk is szerepelnek majd a lemezeken. (MTI) Vasárnap déli Sziget: szombat este 72 ezer látogatója volt a fesztiválnak, és az utolsó éjszakán is várható ennyi, hacsak az időjárás nem szól közbe „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég” JUHÁSZ KATALIN Budapest. „Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.” Kapóra jönnek most Vörösmarty sorai, mivel fül­ledt időnk van itt a Szigeten, és a meteorológusok semmi jóval nem kecsegtetnek: komolyabb viharok és esőzések következhetnek a délután folyamán. Önök persze hétfőn olvassák mindezt, így profi időjósnak kellene lennem, hogy megsaccoljam, vajon elsodorja-e a vihar a „ma” esti Muse-koncer- tet, amelyet mellesleg repesve vá­rok immár négy hónapja, vagyis amióta közhírré tették a szerve­zők. Az eget kémlelve bármi le­hetséges, és bár Vörösmartynál „A vész kitört”, az én optimizmusom egyelőre még nem lankad, annak ellenére, hogy péntek éjjel egy­szer már péppé áztam egy hirtelen égszakadásban. A fesztivál technikai személyze­te, a tűzoltók, az egészségügyi és a biztonsági szolgálat már várják a délutáni vihart, a sátrakat megerő­sítik, a szigetlakokat figyelmezte­tik. Szükség esetére arra is felszó­lítják őket, hogy a villámok miatt kerüljék a fás területeket. A fesztivállal kapcsolatos rossz hírekből ezenkívül eddig kettő ju­tott el hozzám, mert a helyszínen bulizó ember csak az internetről értesülhet a látóterén kívül eső történésekről. Az egyik, mely sze­rint szlovák sátorfosztogatókat fogtak el a biztonságiak, mélysé­gesen elszomorított. Az sem vi­gasztalt, hogy ugyanazon a napon román és magyar tolvajok is rendőrkézre kerültek a szigeten, mivel az az ember, aki határozott lopási céllal jön ide, megveszi a félárú éjszakai belépőt, majd pe­dig társaival együtt „munkához lát”, szerintem a törvényes eljárás mellett huszonöt botütést is ér­demel, mert rontja a fesztivál re­noméját. Akinek ugyanis kifoszt­ják a sátrát, az többé nyilván nem kívánkozik vissza a Szigetre. Bár nekem az elmúlt tizenhét évben, amióta ide járok, semmim sem tűnt el (igaz, egy törülközőt egyszer a zuhanyozóban felejtet­tem, nem is lett meg), sok ijesztő történetet hallottam. Egy ismerő­söm ismerősét például sikerült tel­jesen kirabolni, úgy, hogy még magát a sátrat is felszedték, és amikor az illető társaival megér­kezett egy koncertről, csak a sátor hűlt helyét találták. A másik szomorú hír, hogy a Dunába fulladt egy Sziget-látoga­tó. A 23 éves fiatalember a feszti­vál általam is kedvelt hajójáratát vette igénybe, és nyilván jó kedve és melege volt, mert a bajóról a vízbe ugrott. Érdekes, hogy a leg­több magyarországi hírportál szi­getes balesetként számol be a tör­téntekről, ami azért furcsa, mert az áldozat már távozott a rendez­vényről, mielőtt a baleset történt vele, így az eset csak annyiban hozható összefüggésbe a feszti­vállal, hogy az áldozat a baleset előtt a Szigeten járt. A szervezők­nek tényleg elég a majd 400 ezer látogató biztonságos szórakozta­tásának felügyelete, nem lehet­nek ott még a Dunán is. Szombat este egyébként 72 ezer látogatója volt a fesztiválnak, és az utolsó éjszakán is várható ennyi, legalábbis szerintem. Ha­csak az időjárás nem szól közbe, vihar formájában. És mivel önök hétfőn többet tudnak erről, mint én itt, vasárnap délben, most nem kérhetem meg önöket, hogy szur­koljanak... Ülők és állók a világzenei színpad előtt (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents