Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-03 / 177. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 3. ' Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Januártól 40 év szolgálati • idő után életkortól függetlenül nyugdíjba mehetnek a nők - tudta meg a Népszava a Fidesz szakpolitikusától. Iván László kijelentette: a kabinet már döntött erről, a parlament az őszi ülésszakon szavaz az ügyben. Más konkrét lépésről egyelőre nem nyilatkozott, annyit mondott: őszre „korszerű és igazságosabb” nyugdíjellátást dolgoznak ki. A lap szerint továbbra sem tudni, folytatják-e a nyugdíjkorrekciós programot, meg- őrzik-e a méltányossági nyugdíjemelést, kifizetik-e a nyugdíjprémiumot és változatlan formában marad-e a korhatáremelés. Iván László szerint az elfogadott, bevezetett törvények „egyelőre változatlanul mennek tovább” - úja a lap. (MTI)- Szerencse, hogy nem voltam tagja az előző kormánykoalíció valamelyik pártjának, mert már biztosan leváltottak volna. (Peter Gossányi rajza) Míg nagyanyáink borítékba tették a pénzt, mi kártyával vásárolunk, s nem tudjuk, mikor elég Pénz... A pénz nem boldogít. A pénz szükséges rossz. A pénz elrontja az embereket. Helyhiány miatt nem másolom ide azt a több tucat aforizmát, amit a pénzről meg lehet találni a világhálón, de azt nem volt nehéz észrevenni, hogy a traktátumok túlnyomó része negatív kontextusban állítja be a pénzt. Pedig... LOVÁSZ ATTILA Pedig - akárhogyan nézzük - a 21. század emberének jellemzése-, kor sok mindent elmondhatnánk, de abban biztosak lehetünk, hogy ma a civilizált társadalomban senki sem élhet úgy, hogy életéből kitessékelhetné az univerzális árut, a többi áru értékmérőjét. E sorok írója a magyar költészet feltétlen tisztelője, de azt is tudja, hogy az iskolapadból kikerülve a polgárok jelentős hányada élete végéig nem találkozik verssel. A pénzzel viszont mindenki rendszeresen találkozik, mégsem tanuljuk. Nagy hiba. A pénz ugyanis pontosan úgy viszonyul hozzánk, ahogyan mi a pénzhez. A századelő természeti katasztrófáin és balesetein túl a legtöbb tragédia okozója a társadalomban a pénzhiány. Az a helyzet, amikor kevesebb van, mint amennyi kell. No nem a szükségleteinkre, hanem a már kielégített szükségleteink miatti kötelezettségekre gondoljunk. Legújabb sztártéma Magyarországon a devizahitelesek sorsa, pedig alsó tagozatos számtani műveletek segítségével is kiszámítható, hogy az euró drágulásakor a forinthitelesekkel szemben még mindig ők jártak jobban. Ha hiteleiket „fo- rintosítják”, olyan mértékben emelkedik a törlesztő részlet, hogy hat-hétszer annyian dőlhetnek be, mint euró-alapon. Mégis politikai kampányt lehet folytatni a deviza- hitelezéssel kapcsolatban, mert a politika méltán számol azzal, hogy a polgárok zömének halványlila fogalma nincs arról, miként működnek a legegyszerűbb pénzpiaci történetek. De várják a csodát, mert az euró drágul. Arról már rengeteget írtunk e hasábokon, hogy az a lakáspolitika, amelynek alapján a lakosság nyolcvan százaléka saját ingatlanban él, rossz. Mint ahogyan az is rossz, hogy mivel bérlakások megfizethető áron alig akadnak, tisztességes hosszú távú vállalkozások nem foglalkoznak lakásépítéssel, a polgár meg lakni akar, eladósodik. Sokan úgy vesznek fel hosszú távú hiteleket, hogy nem tudják, mennyit fognak visszafizetni. Sokan a törlesztések után létminimumból tengődnek. Mert nem számoltak. A hitel jó dolog, Széchenyi alapműve éppen arról értekezett anno, hogy mennyire fontos a modernizációban a pénzpiac. De az a hitel, amely keretet szab mozgásunk szabadságának, melynek révén megoldhatatlan élethelyzetekbe kerülünk, nem jó. Mint ahogyan az sem jó, hogy mind a közintézmények, mind a polgárok egyre kevésbé tudatosítják, ha 100 euróm van, nem költhetek 101 eurót. S míg nagyanyáink (Soros Györgyöt meghazudtoló körültekintéssel) borítékba tették a pénzt adóra, villanyra, ennivalóra, gyerek cipőjére, mi kártyával vásárolunk, nem tudjuk, mi- korelég, akkoregyhitelkártyátis kérünk, karácsonykor részletekre vesszükazelektronikát... Mind, mind olyan magatartás, amit semmilyen más emberi tevékenységben nem gyakorolnánk, mert tudnánk, végzetes lehet. E sorok írója nem tudja elmondani, hogyan kell beosztania a pénzét a 200 euróból élőnek, de olyannak sem, aki 2000-ből él. E sorok írója csak azt tudja, szép bonmot szépemlékű Gyökeres György fotós mondása, mely szerint „a fizetésünket beosztani nem lehet, csak beszorozni” - de bon- mot-nál nem több. A pénzre mint szükséges rosszra nézünk, de mindenki szeretné a csodát és a jack- potot a héten behozni, mért a pénz ugyan nem boldogít, de az általa megszerezhető javak már hozzásegíthetnek a boldogsághoz. Valljuk be, hogy szeretjük a pénzt, hogy nem szégyellnénk kicsit gazdagabbak lenni. S ugyanúgy, ahogyan meg lehet tanulni autót vezetni, s nem kell hivatásos sofőrnek lenni, meg lehet tanulni a pénzzel is bánni - s így partnernek lenni a pénzintézeteknél és partnernek lenni a közpénzek elosztásakor oly szívesen költekező kormányzatoknál. S ami a legfontosabb: nyugodtan aludni, mert a nyugodt álomra már némi boldogságot is építhetünk. Nem pénzért... JEGYZET Van, aki érti? PÉTERFISZONYA Elnézést a hasonlatért, de a gyóntatópap és az orvos között nincs, nagy különbség. Ha csak az nem, hogy míg a paphoz kizárólag a hívők fordulnak, az általános orvosnál a hitetlenek is megkapják mindazt, amire szükségük van. Mi, betegek nem csupán a hagyományos vizsgálatok, gyógyszerfelírás miatt keressük fel orvosunkat, hanem gyakran azért is, hogy megosszuk vele apró örömeinket, bánatunkat. Ajó orvos akkor is meghallgatj a a be térét, ha tudja, tele a váróterme. Mert tisztában van azzal, hogy a testi nyavalyák mögött lelki baj ok húzódhatnak meg, s ezeket másképp kell orvosolnia. Ajó orvos-betegviszony persze nem alakul ki máról holnapra, ám ha a páciens megbízik orvosában, mindkettenjól járnak. Úgy tűnik, a jelenlegi egészség- ügyi miniszter nem nézi jó szemmel orvos és betege meghitt kapcsolatát, azt szeretné, ha a beteg a gyógyszerészhez fordulna nagyobb bizalommal. Ennek érdekében azt tervezi, hogy a kezelő orvos hamarosan már nem a gyógyszer nevét írja fel a vényre, hanem csak az orvosság hatóanyagát. Azért, hogy a gyógyszergyártó cégekképviselői (ilyen-olyanjuttatás fejében) ne befolyásolhassák a fehérköpenyeseket bizonyos orvosság(ok) felírására. Kétlem, hogy az a miniszter, aki hosszú évtizedekig külföldi gyógyszergyártó cégek vezetőjeként kerestekenyerét, ne tudná, ezentúl a rendelők helyett a patikákban lobbiznak a gyártók képviselői, s a gyógyszerészek lesznek érdekeltek a „megfelelő” orvosságajánlásában. Betegként tehát hamarosan már nem csupán átnyújtjuk a receptet a patikusnak, hanem megvitatjuk vele anyagi helyzetünket is. Ugyanis tőlünk függ, hány eurót vagyunk hajlandók áldozni a gyógyító mérgekre. Nem szeretnék akadékoskodni, hiszen vannak európai országok, ahol bevált ez a gyakorlat, ám a hazai viszonyokismeretében nem vagyok optimista. Mertlehet, hogy azokban a kisközségekben, ahol csupán egyetlen patika üzemel, idővel kialakulhat a meghitt páciens-patikus kapcsolat, de másutt... Mivelnemegyszerakí- gyózósorokláttánforduloksar- kon a lakótelepi patika ajtajában, elképzelni sem tudom, mekkora lesz a zsúfoltság, ha a gyógyszerésznek kell majd felsorolnia a beteg nyavalyáit orvosló szerek listá- j át, árát, s összetételét is, megelőzve az esetleges allergiás reakciót. Abban viszont biztos vagyok, hogy vadidegen patikusokkal (miközben emelem kalapomat szakmai tudásuk előtt), ráadásul a várakozók füle hallatára nem le- szekhajlandó ecsetelni sem testi, sem anyagi problémáimat... Az egészségügyi miniszter szerint csak így érhető el a gyógyszerkiadások csökkentése, illetve a patikusok társadalmi elismerésének növelése. Biztos?! KOMMENTÁR Töréspont TOKÁRGÉZA Igor Matovič ugyan megállapodott Richard Sulikkal, az Egyszerű Emberek nem lép ki a kormányból, de visszatérő kérdés marad, mennyi ideig bírja ki a törékenynek tűnő négypárti koalíció. Pontosan nem lehet megmondani, de sejthető, hogy mi fogja előrejelzni a véget. Nem pártkonfliktus, nem pár sértődött személy magánakciója, hanem a közhangulat befolyásolja a kormány élettartamát. A választások után ugyan többen hangsúlyozták, mennyire egységes ideológiát képvisel a négy párt, valójában viszont ebbe a koalícióba bele vannak kódolva a konfliktusok. Nem Matovičék ügye volt az utolsó villongás egy frakción belül, és akkor még nem is beszéltünk arról, mekkora nézetkülönbségek vannak némely kérdésekben az SaS és a KDH, vagy az Egyszerű Emberek és a Híd között. Az SDKÚ-n belül továbbra sem tisztázott Dzurinda és Radiéová egymáshoz való viszonya, a Híd és az SaS sem egységes. Magyarán: a koalícióspártok még sokat fognak veszekedni egymással és önmagukkal, nem telik el harmonikusan a következő négy év. Akormány élettartama szempontjából ez nem számít olyan sokat, mint hinnénk, mert a koalíciót nem a közös ideológia tartja össze. Radičováék nem az ígéreteiknek, hanem azoknak a tömegeknek köszönhetik a hatalomra jutásukat, amelyeknek elegük lett Ficóból, Slotából és Meéiarból. Olyan választópolgárok, akik hisznek a jobboldali együttműködésben, és bíznak abban, hogy lehet másképpen, ráadásul sokkal jobban politizálni, mint a Smer-kormány. Ezek a választók tartják össze jelenleg is a koalíciót. Ha megbomlana az egység, a saját szimpatizánsai büntetnék meg azt a pártot, amelyik elfordul a közös együttműködéstől az egyetlen valós alternatíva, a Smerrel megkötött alku kedvéért. Egyetlen szlovákiai jobboldali párt, de még az Egyszerű Emberek sem mernék megkockáztatni a választóik haragját azzal, hogy heteken belülszétverikakoalíciót. Abelviszályokmás okból jelentenek veszélyt: tehetetlennek és erőtlennek tüntetik fel Radiéová kormányát a választók szemében. A folyamatos cirkuszból előbb-utóbb pont a szimpatizánsoknak lesz' elegük, smaguk teszik majd felakérdést: érdemes erőltetni az együttműködést, vagy valóban hatékonyabb alternatívát nyújthat a Smer. Nehéz elképzelni, hogy az SaS fiataljai vagy a Híd magyarjai elfordulnak az együttműködéstől, de a KDH, sőt, az SDKÚ szimpatizánsainak Fico-ellenes attitűdje hamar elillanhat. A pártok pedig - logikusan - azonnal lépni fognak, ha látják, hogy a választóik már nem büntetik őket az alternatívák kereséséért. Robert Fico rengeteg ellenséget szerzett magának arroganciájával és politikájával. Az utolsó dolog, amire a jelenlegi kormánykoalíciónak szüksége van, hogy a tehetetlenségével és az állandó belviszályáival lassan, de biztosan maga ellen fordítsa a közvéleményt. 2010-ben 17 őrült 101 ember életét oltotta ki Halálos ámokfutások MT1-KRONOLÓG1A Kína Hopej tartományában vasárnap egy ittas ámokfutó tizenegy embert megölt exkavátor munkagépével. Összeállítás a 2010-es halálos ámokfutásokról: ♦ Január 13. Franciaország: Perpignan egyetemén henteskéssel 1 embert megölt, hármat megsebesített egy kínai diák. ♦ Január 18. Egyesült Államok: Virginia államban egy 39 éves férfi 8 embertlelőtt, többet megsebesített. ♦ Február 1. Kína: Tiencsinben egy közlekedési vállalat ügyintézője összeszólalkozott egy munkatársával, kést rántott és elkötötte a cég autóbuszát. 9 embert halálra gázolt, 11-nek sérülést okozott. ♦ Február 12. Egyesült Államok: Az Alabamai Egyetemen Amy Bishop Anderson docens 3 kollégáját megölte, 3 személyt megsebesített, mert nem véglegesítették. ♦ Február 18. Németország: Egy ludwigshafeni szakiskolában egy 23 éves férfi késsel támadt egy 58 éves tanárra, aki életét vesztette. ♦ Március 23. Kína: Fucsien tartomány egyik iskolájában egy 41 éves férfi 8 diákot késsel leszúrt, ötöt megsebesített. Aférfitkivégezték. ♦ Március 30. Egyesült Államok: Washingtonban egy gépjárműből lövöldöző ámokfutó 3 emberrel végzett, hatot megsebesített. ♦ Április 4. Egyesült Államok: Egy Los Angeles-i étteremben egy fegyveres tüzet nyitott a vendégekre, 4 életét vesztette, 2 életveszélyesen megsérült. ♦ Április 14. Egyesült Államok: Egy chicagói házban egy férfi, 1 nőt és 3 gyermeket lelőtt. ♦ Május 8. Kína: Csianghszi tartomány egyikfalujában 8 embert, köztük 3 rokonát agyonszúrta egy férfi. ♦ Május 12. Kína: Senhszi tartományban konyhai bárddal 7 gyermeket és 2 felnőttet megölt, közel tucatnyi embert megsebesített egy ámokfutó, majd végzett magával. ♦ Május 15. Bosznia-Hercegovina: Visoko környéki településen 3 embert megölt, hetet - 4 gyereket - megsebesített egy késes ámokfutó. ♦ Június 1. Kína: Jungcsou bírósági épületében egy 46 éves férfi géppisztollyal megölt 3 bírót, hármat megsebesített, majd magával is végzett. + Június 2. Nagy-Britannia: Cumbria megye több településén lövöldözött egy 52 éves taxisofőr, aki később öngyilkosságot követettel. 12-en meghaltak. ♦ Június 20. Egyesült Államok: Kaliforniában egy 56 éves férfi egy étteremben rálőtt mostohalányára és családjára. A férj a helyszínen, 6 éves gyermekük a kórházba szállítás után halt bele sérüléseibe. A tettes öngyilkosságot követett el. ♦ Július 6. Egyiptom: egy építőmunkásokat szállító vállalati autóbusz vezetője lövöldözni kezdett kollégáira. Hat ember meghalt, 17 megsérült. ♦ Július 12. Egyesült Államok: Albuquerque-ben hatan meghaltak, négyen megsebesültek, amikor egy száloptikai üzemben egy volt alkalmazott lövöldözött. Á tettes öngyilkos lett.
