Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-14 / 187. szám, szombat

10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 14. www.ujszo.com Néhány héttel a kormány megalakulása után Simon Zsolt miniszter széke is ingadozott a környezetvédelmi terület személyi kérdései miatt Óriási előrelépés a kormányprogram a kisebbségeknek (Somogyi Tibor felvétele) A parlament kedden meg­szavazta a kormányprog­ramot, amivel lezárult a kormányalakítás folyama­ta. A kabinet már az első törvényeket is beterjesztet­te a parlament elé, szep­tembertől megalakulhat a környezetvédelmi minisz­térium, és hamarosan konkrétabb formát nyer­nek a kisebbségi ügyekkel megbízott miniszterelnök­helyettes jogkörei. Bugár Bélával, a Híd elnökével beszélgettünk. LAJOS P. JÁNOS A kormányprogramot a héten fogadta el a parlament. Nincs azonban külön kisebbségi ré­sze, az emberi jogi területbe ékelték be a kisebbségekkel kapcsolatos terveket. Elfogad­hatónak tartja a kormányprog­ram kisebbségekre vonatkozó részeit? Ha összehasonlítjuk az 1998-as és a 2002-es kormány- programokkal, amikor az MKP is tagja volt a koalíciónak, a jelen­legi tartalmazza a legjobb elkép­zeléseket a kisebbségi politikát il­letően. Ennyi, kisebbségeket érintő javaslat, elképzelés még sohasem került a kormányprog­ramba. Ezek egy része természe­tesen arról szól, hogyan adjuk vissza mindazt, amit a Fico-kor- mány elvett. De vannak más dol­gok is, például a kisebbségi kul­túrák finanszírozásáról szóló tör­vény, amelyet már az előző idő­szakban is szorgalmaztunk, de nem lett belőle semmi. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy ugyan megnevezésében nem hi­vatalként, de kiépítünk egy in­tézményt, amely a kormány ki­sebbségügyi alelnökéhez tarto­zik, s amelynek egyrészt saját jogkörei lesznek a kisebbségi kul­túrával, az emberi jogokkal kap­csolatban, saját törvény-előkészí­tési osztálya lesz, másrészt egyetértési joggal rendelkezik a kisebbségi oktatásügy kérdései­ben. Szerintem ez lehet egy ki­sebbségügyi hivatal alapja. Ha ezt sikerül megvalósítanunk - és erre jó esélyünk van -, akkor a szlovákiai magyar kisebbségi ügyek, sőt a kisebbségi ügyek te­rületén általában is - óriási lépést teszünk előre. A kormányprogram azonban nem tartalmazza ennyire konk­rétan mindezt. Ilyen konkrétan nem is tar­talmazhatja, a kormányprog­ramba azt nem lehet beleírni, hogy a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes melyik törvény melyik paragrafusát ho­gyan módosítsa. Ez részben a té­zisekben, részben a koalíciós szerződésben szerepel. A kor­mányprogram csak arról szól, hogy mit akarunk elérni a ki­sebbségi ügyek területén. Első lépésben a Fico-kormány idején elfogadott, a kisebbség számára hátrányos törvénymó­dosítások, törvények kiigazítá­sát tervezik. Mikorra várható például a szlovák nyelvtörvény módosítása? Egyre fenyegetőbb ugyanis, hogy ennek alapján pénzbírságot is kiszabnak. Beszéltem a kulturális ügyi miniszterrel is annak érdekében, hogy bírságokat ne szabjanak ki, az MKP ügyében sem, még akkor se, ha az MKP provokált a válasz­tási plakátjaival. Ez nem lenne jó, precedens értékű lenne és feles­leges. El kell készíteni a törvény módosított szövegét - amit mi a pártban már előkészítettünk - koalíciós javaslatként. Abban ál­lapodtunk meg, hogy a miniszté­rium a hétvégéig előkészíti az alapelveket, ezeket megpróbál­juk összerakni a mi kész javasla­tunkkal úgy, hogy az mielőbb tárcaközi egyeztetésre kerülhes­sen. Ezt a javaslatot első olvasat­ban október elején tárgyalhatná a parlament, és decemberben már jóvá is hagyhatná. Erről beszél­tünk, amikor azt mondtuk, az el­ső száz napban szeretnénk ezek­nek a rossz törvényeknek a több­ségét kijavítani. A miniszterelnök-helyettes hivatala mikorra épülhet ki? Az ilyen változásokhoz időre van szükség, ehhez a hatásköri törvényt kell megváltoztatni. Gyorsított eljárásban csak a kör­nyezetvédelmi minisztérium visszaállítását tudtuk elérni, a hatáskörökre vonatkozó többi kérdés a következő módosítás­ban szerepel, ami akár már a szeptemberi ülésen a parlament elé kerülhet. Azt sem lehet azonban kizárni, hogy csak az októberi ülésen kezdjük tárgyal­ni. Ez azt jelenti, hogy december 1-től vagy legkésőbb január 1-től állhat fel a miniszterelnök-he­lyettes hivatala. Az előkészületek már foly­nak? Igen, addig ki kell építeni a háttérben, de a hatáskörök nél­kül. Ez azt jelenti, hogy például mindenben meg kell egyezni a kulturális ügyi miniszterrel, mert az ő hatáskörébe tartozik a leg­több kisebbségi ügy. Amiben si­kerül megegyezni, az a kisebbsé­gi miniszterelnök-helyettes ha­táskörébe kerül át. Most egyez­kedünk. Azt tehát kijelenthetjük, hogy jövőre a kisebbségi támogatá­sokat a miniszterelnök-helyet­tesi hivatal osztja fel? így van. Vannak ugyan olyan kisebbségi intézmények, amelyek továbbra is inkább a kulturális minisztériumhoz szeretnének tar­tozni. Erről még tárgyalnunk kell. Melyek ezek az intézmények? Az most nem fontos. A lényeg az, hogy ezt az egészet meg kell tárgyalni, ugyanis sokan még nem értik a lényegét. Maga az MKP sem érti, amikor arra fi­gyelmeztet, hogy mi van akkor, ha a következő kormányváltás után Rafael Rafaj lesz a kormány kisebbségügyi alelnöke. Ez buta­ság, hiszen ha ilyen kormány jönne létre, akkor mi bármilyen törvényt elfogadhatunk, ők bár­mit meg tudnának változtatni. Az a legfontosabb, hogy az újdonsá­gokat elfpgadtassuk a partnere­inkkel is. Most nem akarták meg­érteni, miért kellene egy külön hivatalt kiépíteni a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettesnek. A jövőben már ezt is sikerül elfo­gadtatni velük, és én bízom ben­ne, hogy sikerül kialakítani egy olyan hivatalt, amely a kisebbsé­gek összes ügyét kezeli, és ki­sebbségi szakemberek állnak az élén - természetesen nem csak magyarok. Szeptembertől megalakulhat a környezetvédelmi minisztéri­um. Ki áll az élén? Több jelölt van, de egyikről sem beszélek addig, amíg a köztársa­sági elnök jóvá nem hagyja a tör­vényt. Ha ugyanis elutasítja, ak­kor újra kell tárgyalni a jogsza­bályt, és szeptembertől nem jöhet létre a minisztérium. Martin Ružinský államtitkár személye vitákat váltott ki a pártban. Gyurovszky László be­jelentette, hogy kilép a pártból. Mi van most vele? Én úgy látom, hogy Gyurovsz­ky elkövetett egy hibát, amihez mindenkinek joga van. Bejelen­tette, hogy távozik, de maradt. Létrehozott azonban egy prob­lémát, amit a sajtó előszeretettel emleget azóta is. Szerinte Ružinský nem a legjobb jelölt er­re a posztra, viszont nem jelölt helyette senkit. Ha Ružinský mi­niszter lenne már egy hónapja, akkor azoknak a követeléseknek a többségét, amit a környezet- védő szervezetek felvázoltak, már teljesíteni tudta volna. A környezetvédők legélesebben azt bírálták, hogy a minisztéri­um egyes osztályai élén még az előző kabinet emberei állnak. Ez jelenleg Simon hatásköre. Ru­žinský nem válthatott le senkit, csak Simon, ő a felelős ezért a minisztériumért. Azért sem mondunk előre neveket, mert a sajtó darabokra szedné őket, azt is, aki meg sem érdemli. A kör­nyezetvédők is nagyon durvák tudnak lenni. Azt is el tudom képzelni, hogy valaki a háttérből szervezte, hogy Ružinský ellen levelet írjanak Iveta Radi- čovának. A leendő környezetvédelmi miniszter személye körüli vita a párton belüli érdekellentétekre mutat. Vannak különböző ér­dekcsoportok a pártban? A környezetvédelmi miniszter­ről nem is vitatkoztunk. Akkor a környezetvédelmi te­rülettel megbízott államtitkár körül folyt a vita, aki miniszter is lehet. Államtitkárról volt szó, nem kötelező, hogy ő legyen a minisz­ter. Az államtitkárról egyeseknek az volt a véleménye, hogy nem alkalmas, Gyurovszky elmondta, hogy szerinte nem a megfelelő ember. Azt azonban nem mondta el, hogy ki lenne jó. A kisebbségi miniszterelnök-helyettes posztjá­ra viszont volt két jelölt. (Rudolf Chmel mellett Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere - a szerk. megj.) Egyes információk szerint jú­liusban Simon Zsolt földműve­lésügyi miniszter széke is inga­dozott bizonyos párton belüli ellentétek miatt. Ez igaz? Nem azt mondom, hogy ve­szélyben volt, de voltak bizonyos dolgok, amelyek a jelenleg még a Simonhoz tartozó környezet­védelmi terület körül alakultak ki. Olyan emberek maradtak ott, akik nem éppen egészséges dol­gokat szerettek volna keresztül­vinni. A környezetvédő szerve­zetek éppen ezt bírálták. Ez volt az a probléma, amelyet meg kel­lett oldani, és ez megtörtént. A kormányprogram része az autópályák építése is. Ebből az derül ki, hogy 2014-ig talán megkezdődik az R7-es építése. Nem talán megkezdődik. Eb­ben a ciklusban az R7-es Pozsony és Egyházgelle közti részének ja­vát meg kell építeni. Én örülnék, ha át lehetne adni, de ebben a kérdésben óvatos vagyok, ugyanis az előző minisztérium által java­solt változatot, ami Pozsonypüs- pökire vezetné a forgalmat, elve­tettük. Az A variáns a körgyűrűre csadakozna, ezt támogatjuk. Ez­zel 7 km-rel hosszabb utat kell megépíteni, ami különböző kör­nyezetvédelmi tanulmányokat igényel, ezzel van gondunk. Most már folynak az előkészületek. Tehát nemcsak elkezdődik, hanem nagyrészt el is készül az R7-es legfontosabb szakasza? Mi azt szeretnénk, ha be is feje­ződne, de ez több tényező függ­vénye. Fékezhet bennünket pél­dául az is, ha parcellákat kell kisa­játítani. Én azt szeretném, ha 2014-re a nagy része befejeződne, de a plusz 7 km-t Pozsonyban kell megépíteni, ami sokkal bonyolul­tabb, mint a falvak között. A parlament már a negyedik ülését zárta le. A választások után felmerült, hogy a Konzer­vatív Polgári Párt (OKS) tagja­ként bejutott négy képviselő za­vart kelthet a koalícióban. Ho­gyan sikerült őket integrálni a frakcióba? Akik azzal riogattak, hogy most lesz a leggyengébb a szlovákiai magyarok érdekképviselete, na­gyot tévedtek. Talán a legkemé­nyebb felszólalásokat a szlovákiai magyarok védelmében éppen az OKS-es képviselők mondják el. És nem azért, mert mi nem akarunk olyan határozottan felszólalni, csak nekünk elsődlegesen a koalí­ciós tárgyalásokon kell képviselni a magyarokat. Az érdekképviselet tehát nem csorbult. Néhány kér­désben többet kell velük egyez­tetni, mivel egyes témákban sajá­tos nézeteik vannak, és ha ők kije­lentik, hogy nem, akkor nagyon nehéz őket meggyőzni. Bízik abban, hogy a koalíció kibírja a következő négy évet? Már most felmerültek problé­mák, elég a Liberális Házra gondolni, de említhetjük a mi­niszterelnök és egyes miniszte­rei közötti nézetkülönbségeket, Jozef Mihálnak vagy Ivan Miklósnak egyes bejelentéseit Iveta Radičová nyomására vissza kellett vonnia. Vannak tapasztalatian embe­rek, a problémás ügyek szinte ki­vétel nélkül az SaS-hez kapcso­lódnak. Ivan Miklós pedig gazda­sági kérdésekben meglehetősen radikális, őt fékezni kell. Nem engedhetjük meg, hogy rögtön óriási spórolásba kell kezdeni. Lassabban fogunk takarékoskod­ni, és ezt magunkon kell kezdeni! Nemcsak a politikusokra gondo­lok, hanem például az állami cé­gekre is. Az mégsem normális, hogy mindenki a képviselői fize­tésről beszél, közben vannak olyan állami cégek, amelyek ve­zetői ennél sokkal többet keres­nek, miközben a cég veszteséges, legyen az a vasút vagy bármelyik másik cég. Miklošt tehát fékezni kell, az SaS-nek pedig meg kell tanulnia, hogy előbb kell gondol­kodni, azután nyilatkozni. Az Egyszerű Emberek négy képviselője jelentheti a legna­gyobb veszélyt? Ez egyáltalán nem biztos. Sze­rintem nekik is az a legnagyobb gondjuk, hogy először beszélnek, aztán gondolkodnak. Azt nem le­het megtenni, hogy kijelenti, nem szavazom meg a kormányprogra­mot, majd mégis megszavazza. Az ellenzék egy napig azzal nyagga- tott bennünket, hogy ki tudja, mit ígértetek nekik, már a saját képvise­lőiteket is lefizetitek. Kellett Uyen fegyvert adni az ellenzék kezébe? A kormányban, a parlamentben nem egyszerű, hanem politikai gondol­kodásra van szükség. A koalíciós tárgyalások sem voltak egyszerűek, hiszen az az inteijű, amelyet júliusban ké­szítettünk önnel, azért nem je­lenhetett meg lapunkban, mert néhány nap alatt aktualitását veszítette, éppen a koah'ción be­lüli helyzet miatt. Mi váltotta ki a legnagyobb vitát, miben volt a legnehezebb megegyezni? Két olyan téma volt, amelyről nagyon sokat vitáztunk. Az egyik a kisebbségi ügyek. Én elmondtam a koalíciós partnereinknek, hogy ennek az az oka, hogy nekik nincs kisebbségi programjuk. Sokszor nem értik a mi indokainkat. A ha­zafiassági törvény módosítását például mi nem kisebbségi ügy­ként szorgalmaztuk, mivel az nem csak a kisebbségeket érinti, min­denkinek hátrányos. Nem fogad­ták el, nem került be a kormány- programba. Én mindenhol elmon­dom, hogy ezt a másik három párt utasította el. De említhetem a ket­tős állampolgárságra reagáló szlo­vák állampolgársági törvényt is. Kaptam egy levelet egy családtól, az apa magyarországi, az anya szlovákiai, itt élnek Eszak-Komá- romban. A lányuk kétéves. Egy na­pig volt útlevele, utána kiderült, hogy magyar állampolgár is, és a szlovák szervek elvették a szlovák útlevelét. Erre nincs joguk, de így értelmezik a törvényt. Ezt meg kell értetni Dániel Lipšic belügyminisz­terrel is, hogy nem lehet sokáig várni a törvény módosításával. Számos olyan dolog van, amit a szlovákok nem értenek meg. Nem tudják, hogy mit jelent egy ma­gyarnak, amikor egy hivatalban azt kapja meg, hogy na Slovensku po slovensky. A másik nagy prob­lémát az etikai kérdések jelentet­ték, a vatikáni szerződések, a ma­rihuána dekriminalizálása, a me­legek jogai és még sorolhatnám. A többiben nagyon gyorsan meg tud­tunk egyezni. A programunk nagy része bekerült a kormányprog­ramba, elég csak a startlakásokat említenem, ami ugyan más néven, de ott van, vagy a nyugdíjasokkal kapcsolatos javaslatainkat, vagy az R7-est. A kisebbségi progra­munkból csak a kisebbségi tör­vényt nem sikerült átültetni. Erre azonban senki sem készítette fel a szlovák társadalmat, nem tudják, miről van szó, ha ezt meghallják, azonnal behúzzák a kéziféket, mondván: ez az elszakadás moz­gatórugója. A következő négy évben ez a felkészítés megtörténhet? Véleményem szerint igen, er­re lesz jó a miniszterelnök-he­lyettes hivatala.

Next

/
Thumbnails
Contents