Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-10 / 183. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Ismét lesz írótábor Tokajban Tokaj. A határon túli magyar irodalom ügyeivel foglalkozik az ezúttal immár 38. alkalommal megrendezendő Tokaji írótábor, amely augusztus 11-től 13-ig várja az írókat, költőket, esszéírókat, esztétákat, irodalomtörténészeket. A tanácskozásoknak és a kiállításoknak hagyományosan idén is a borok fővárosa, Tokaj ad otthont. A rendezvényen a magyar irodalom erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, felvidéki, nyugat-európai és tengerentúli mívelői, szerzői szólalnak meg, fejtik ki véleményüket - mondta el Mezey Katalin, a Tokaji írótábor Egyesület kuratóriumi elnöke. Fogalmazása szerint az írótábor kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írástudókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék azokat; Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt, és az ma is. A Tokaji írótábor nagy hagyományokkal rendelkezik, az egyik legrégebbi regionális, nemzetközi irodalmiközéleti fórum. (MTI) Elhunyt Maigret alakítója Párizs. Hosszan tartó betegség után nyolcvan éves korában elhunyt Bruno Cremer francia színész, akit elsősorban Maigret felügyelőként ismerhetett meg a világ. Cremer a Párizsi Konzervatóriumban olyan színészekkel tanult együtt, mint például Jean- Paul Belmondo. Karrierje az 1950-es években különböző színpadi szerepekkel kezdődött, majd számos mozifilmben is játszott. Legismertebb alakítása a francia közszolgálati televízió megrendelésére 1991 és 2005 között készült 54 részes sorozat volt, amelyben Georges Simenon belga regényíró világhírűvé vált pipázó felügyelőjét személyesíthette meg. A színészt a rákkal folytatott hosszas küzdelem után egy párizsi kórházban szombaton érte utol a halál. (MTI) Vámpírok uraltak a kamaszok közönségdíj-átadóját Elkeltek a szörfös díjak MTl-TUDÓSÍTÁS Universal City. Az Alkonyat- filmszéria és a Vámpírnaplók című tévésorozat kapta a legtöbb díjat a hollywoodi Universal stúdióban vasárnap megrendezett Teen Choice Awards ceremónián. A nagy sikerű vámpírrománc, az Alkonyat-saga 12 díjat gyűjtött be, míg a Vámpírnaplók hét szörfdeszkát mintázó elismerést vehetett át a vámpírkultusznak számos külsőségben is hódoló díjátadón. Az Alkonyat-sorozat sztárja, Robert Pattinson négy díjat is elnyert, közülük az egyiket az Emlékezz rám című romantikus drámában nyújtott alakításáért kapta. „Remek, hogy valamivel az Alko- nyaton kívül is nyertem” - jegyezte meg a színész. A kamaszok közönségdíjával a televízióban, filmvásznon, zenében vagy sportban kiemelkedőt alkotó hírességeket jutalmazzák a szavazók. Idén 85 millió onlineszavazat alapján dőlt el a díjak sorsa. Sandra Bullock a legjobb drámai filmszínésznő díját kapta A szív bajnokaiért, Channing Tatum pedig a legjobb akciókaland filmszínészét a G. I. Joe: A kobra árnyéka című moziért. A távollevő Justin Biebernek is Robert Pattinson négy díjat is elnyert (TASR/AP-felvétel) jutott a díjesőből: az énekes kamaszsztár négy kategóriában győzött, többek között ő lett a nyár zenei sztárja. Taylor Swift, aki szintén nem volt jelen a ceremónián, videofelvételen üzent a közönségnek: négy közül egyik szörfös díját egy tóban úsztatta meg. Egy kazah filmrendező a Borat folytatását tervezi Testvérem Borat, másként MTl-HÍR Almaty. Egy kazah filmrendező folytatni kívánja Sacha Baron Cohen angol komikus Borat-filmjét, hogy bemutathassa a valódi Kazahsztánt a világnak. A „Testvérem Borat” címmel tervezett filmben egy amerikai Borat-rajongó fogja elmesélni kazahsztáni útját, amikor is látogatása során egy virágzó, kőolajban gazdag társadalmat talál - mondta el Erkin Ra- kisev rendező a Kazahsztanszkaja Pravda hétvégi jelentése szerint. ,A Borat népszerűségét meglovagolva, szeretnénk a nyugatnak a valódi Kazahsztánt bemutatni” - hangoztatta Rakisev. A 2006-ban készült filmben Borat, az Egyesült Államokban különféle kalandokba keveredő kazah álriporter, akit Cohen alakít, szívesen játszik a kulturális sokkra, s a szélsőségektől sem riad vissza, hogy megbélyegezze az antiszemitizmust, az intoleranciát és az egyéb hasonló előítéleteket. A színész ezzel magára zúdította a kazah hatóságok haragját. Bár a filmet Kazahsztánban betiltották, Cohen meghívást kapott Kazahsztánba. A pozsonyi Peter Pavlač drámáját, a Dolcsaja vitát Szentendrén, a Művészeti Malomban mutatták be Moszkvai pezsgőszimfónia Molnár Áron és Csákányi Eszter a Dolcsaja vitában (Szkórossy Zsuzsa felvétele) Pezsgősüvegen „lovagol” Csákányi Eszter, alias Galina Brezsnyeva, egy zsarnok apa luxust, pompát, fényűző életet imádó lánya a pozsonyi Peter Pavlač Dolcsaja vita című színpadi fikciójának magyarországi plakátján. SZABÓ G. LÁSZLÓ Mögötte s előtte csillagok hullnak a mélybe, vörös és aranyszínű csillagok, a szovjet nagyhatalom, a Kreml, a kommunizmus csillagai. Ő maga, Leonyid Brezsnyev, a rettegett pártfőtitkár lánya is nagy sebességgel zuhan már lefelé, amikor megjelenik előttünk a színen. A moszkvai televízió stúdiójában látjuk őt egy esti talk-show sztárvendégeként. A Kgye uzse proslogodnyij sznyeg (Hol van már a tavalyi hó) 283. adása ez. Oleg, a műsor házigazdája szemmel láthatóan régóta fente már a fogát „a vörös hercegnőre”. Mellesleg Pozsonyban, az As- torka Színházban ezen a címen fut a darab több mint egy éve. Zita Furková, a pártvezér széthullott lányát lenyűgöző hiteleséggel megformáló színésznő ötlete alapján született a darab. Látott ugyanis egy angol portréfilmet Galina Brezsnyeváról, s a dokumentum hatásától szabadulni nem tudván megkérte Peter Pavlač pozsonyi írót, dramaturgot, hogy járjon utána e zaboládan természetű, egész életében pezsgőben fürdő, briliánsoktól csillogó, szexuális örömöket hajszoló, apja és a szovjet rendszer által megszomorított és megnyomorított, majd önpusztításba kergetett, a családja által is fekete bárányként kezelt, legendás figura sorsának. Pavlač remek darabbal ajándékozta meg Furkovát, a mű magyar változata azonban már nemcsak az ő kvalitásaival - Parti Nagy Lajos írói zsenialitásával, nyelvi „tűzijátékával” kápráztatja el a nézőt. A szlovákból készült nyersfordítás alapján olyan magyar szöveget ad Csákányi Eszter szájába, hogy a nem is olyan távoli múlt pillanatok alatt úgy elevenedik meg előttünk, mintha csak húsz éve itt ólálkodna a kertek alatt, s most egyetlen aprócska jelre azonnal visszasettenkedne az életünkbe. Pavlacnál, vagyis az eredeti műben Galina Brezsnyevát lepusztult dácsájában látogatja meg a televíziós stáb, hogy interjút készítsen vele nem éppen vegytiszta életéről. Parti Nagy a kereskedelmi csatornák ma divatos kibeszélő show-ját rakja a nő mögé. A cirkusz világáért már gyerekként is rajongó, bakfisként még balerinának, majd artistának készülő, húszévesen egy nála húsz évvel idősebb trapézművésszel megszökő és a világot járó Galina arcán a delirium látható jeleivel lép be a stúdióba, ahol a „vallatást”, az „élveboncolást” egy nála jóval fiatalabb, korából eredően tapasztalatlanabb, ám szakmailagjól felkészült moderátor végzi. Csákányi Eszter szájában minden mondat igaz és őszinte. Akkor is, amikor viselkedése közönséges, de akkor is, amikor a néző már az emberi roncsot látja benne, s már- már sajnálja őt. Galina Brezsnyeva szerepéhez nem elég kiváló színésznőnek lenni. Ehhez kell valami olyan emberi plusz is, a személyiségnek egy olyanfajta kisugárzása, amely mindenen áthatol, és a nézőtér legtávolabbi pontján is „látható”, érzékelhető. Egy megállíthatatlan, szénsavdús böffentés például így nyer dramaturgiai funkciót, és már nem csak az egyre erősödő részegség hallható velejárója. A talajt vesztett nő, a párt soraiba soha be nem keveredett, az alkohol fogságától szabadulni azonban egy napra sem képes, gyerekét megtagadó asszony, aki sem apja, sem a szovjet birodalom hatalma alól nem tudta kivonni magát, a szemünk láttára ég el a vodka és a pezsgő füzében. De ha csak ezt kapnánk, ez nem lenne több a szimpla alkoholizmus ábrázolásánál. Csákányi színészi nagysága azonban egy végérvényesen magára maradt, segítő kézre egyáltalán nem számító (talán már nem is igénylő) ember érzelmi és értelmi vergődésének, végső alámerülésének halálosan pontos ábrázolásában rejlik. ,A múltat nem lehet benyö- mösztökélni” - mondja Parti Nagy megfogalmazásában a „baszovány okos” Olegnek Galina, s ő már csak tudja. A múlt nyomását még a delirium állapotában is folyamatosan érzékeli. Miközben hol nagyon fent, hol nagyon lent éli meg mindazt, amit apja, a birodalom Ljonyája hagyott rá örökül. Csákányi Eszter a groteszk, az irónia, a tragikomédia minden árnyalatát megmutatja. Ártatlan, ha a szentet játssza, profán, amikor közönséges perszóna. Szerencsétlen, szánalmas, emlékeitől szenvedő, démonaival viaskodó figura, aki dra- bális humorával, sajátos szófordulataival még eredeti is. Egy nagy színésznő nagy szerepe ez, amelyhez az Oleget alakító (vígszínházi) Molnár Áron nem pusztán asszisztál, hanem az ifjonti hévvel, ráme- nősséggel és kíméletlen őszinteséggel kérdező riporter bőrébe bújva még az ilyen esti talk-show-k „előre gyártott elemekből összerakott” moderátorát is hitelesen hozza. Ardai Petra, a darab színpadra állítója nagyszerű ötlettel dúsította az előadást. Molnár Áronnal együtt Budapest belvárosában miniinterjúkat készítettek a korszak vezéregyéniségeiről, történelmi alakjairól. Tűző nap alatt teljes sötétség. Brezsnyevet írónak, miniszterelnöknek, „valami művésznek” gondolták a megkérdezettek. Volt, aki szerint a 17. században élt. A Szovjetuniót Szlovákiához csatolták. Gagalint (!) teniszjátékosnak hitték. A peresztrojkát arab jövevényszónak. Húszévesek Magyarországon, 2010-ben. Mintha csak a jégkorszakban jártak volna. Pavlač darabja ezért aztán történelmi lecke is. Természetesen cSak a fiatalabb nézőknek, az „érintettek” ezt már rég megtanulták. S ha teljes mértékben még nem is tették túl magukat a múlt rendszer fájó emlékein, az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum égisze alatt létrejött előadás révén, amely ősztől Budapesten kerül közönség elé, és várhatóan Pozsonyba is eljut, egészen közelről tekinthetnek bele egy valaha gyilkos gépezet rozsdamarta belsejébe. Ami húsz év távlatából egyre szórakoztatóbb. Szeptember másodikától látható a hazai mozikban Jón Chu rendező Step Up 3D című zenés filmje Az örök ritmust követő táncosok az új sztoriban (Fotó: SPI-lnternational) Utcai táncok új történettel Mindaz, amit eddig láttunk Jón Chu rendezőtől a Streetdance - Step Up 2. című alkotásában az eleven utcai táncokról, amelyekben „mozgásba lendül a test, felforrósodik a szív, és szárnyra kap a képzeled’, most háromdimenziós változatban folytatódik, és szeptember 2-ától a hazai mozikban is nyomon követhetjük. Ekkor érkezik meg hozzánk a Step Up 3D című amerikai zenés film, amelynek „középpontjában - a port.hu előzetese szerint - ugyancsak a városi utcai tánc áll, amely felvillanyoz mindenkit a szívek, álmok és az örök ritmust követő táncos testek új történetével. Izgalmasabb, mint valaha, a legmodernebb 3D-s technikát alkalmazva.” (tb)
