Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-09 / 182. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 9. www.ujszo.com Sziget: színházi és múzeumi látnivalók a fesztiválon Programok zeneszünetekre MTl-ELŐZETES Thirring Viola kulcsot adott szívéhez Komáromban, a nyári Múzumi Szalonban Félnék egy új utat kezdeni „Elrohanunk minden fölött, csiszoltabban beszélni sincs időnk” (Görözdi Szilárd felvétele) Budapest. Idén sem csupán koncertek váljék a mínusz egyedik nappal már hétfőn kezdődő Sziget fesztivál közönségét: az Óbudai-szigetre látogatók számos színházi és múzeumi program közül válogathatnak augusztus 11. és 15. között. Az Octopus Összművészeti Helyszín augusztus 13-án délután a Jövő Történeti Múzeumává alakul, ahová belépve a látogató 2060-ból tekinthet vissza a katasztrófa felé haladó, 2010-es emberiségre a holland-magyar Space Színház A Felhő című, angol nyelvű előadásában. Augusztus 15-én este az Octopus a Vígszínház társulatának ad otthont: Hegyi Barbara, Kovács Patrícia, Molnár Áron, Borbiczki Ferenc, Gyuriska János és Józan László a teátrumban 2010 decemberétől futó Túl a Maszat-hegyen című zenés kalandjátékból mutatnak be részleteket. A színészek mellett feltűnnek a szerzők: Presser Gábor zeneszerző és Varró Dani költő; a rendező Néder Panni és a Vígszínházát igazgató Eszenyi Enikő is. Mindennap este 10-kor bukkan fel a francia Malabar utcaszínházi és cirkuszművészeti társulat titokzatos hajója. Ahogy a Le Voyage des Aquareves című előadás 16 méteres, holdfényszínű bárkája lehorgonyoz, gólyalábasok, kaszkadőrök, akrobaták, zsonglőrök és pirotechnikusok teszik teljessé az utazás álomszerű képét. A társulat tagjaival napközben is találkozhat a Sziget-közönség: a Naprendszer legfontosabb égitestét megjelenitő Napőrök, illetve a butaságot és maradiságot bíráló, éneklő rizsporos márkízok hol itt, hol ott bukkannak fel. Idén tizenhat múzeum jelentkezik programokkal a fesztivál Múzeumi negyedében. Az Aquincumi Múzeum sátrában antik római táblásjátékokkal játszhatnak az érdeklődők, kint gladiátorok mutatják be életmódjukat és felszerelésüket. A hagyományőrzők időnként körbejárják a szigetet, és rabszolgákat zsákmányolnak, hogy kiképezzék őket gladiátornak. A Bajor Gizi Színészmúzeum sátrában híres színészekkel fotózhatják egymást a színházrajongók, míg az Iparművészeti Múzeum munkatársai a punk szemléletmódot és műfajt megalkotó, áprilisban elhunyt Malcolm McLarenre emlékezve Do It Yourself varrodát nyitnak, ahol a hétköznapi öltözködés alternatíváira adnak tanácsokat, és segítenek megvalósítani minden személyiségkifejező ötletet. Bókokkal kezdte Miklósi Péter publicista, a nyári Múzeumi Szalon komáromi délutánján, a Madách Art Cafe irodalmi kávéházban. Azt mondta a Szlovák Nemzeti Múzeum mellett működő A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma sorozatának újabb rendezvényén, hogy Thirring Viola színésznő régebben is, ma is dekoratív jelenség. Üde, fiatalos. És a színpadon kívül is ügyel a szép beszédre, sőt oktatja azt. SZÉL JÁNOS Miféle varázslat birtokosa? Faggatta a vendégszékben ülő beszélgetőtársát az újságíró. Jó képessége van arra, hogy boldog legyen, a tragédiák ellenére is, mondta a színésznő. Háromévesen veszítette el édesapját, nyolcesztendős volt, amikor nagyapja is elment. „Sétáltunk az utcán, és a csillagokról mesélt...” Amióta nyugdíjas lett, tudatosította, hogy boldog. „Édesanyám, öcsém, anyukám húga, mind meghaltak, és azt hittem, nem lehet túlkerülni ezen. De a sors egy olyan ember mellé sodort, akivel boldog lettem. Negyven éve vagyunk együtt, de még nem veszekedtünk.” Félje, Gosztonyi János rendező a délután során többször szóba került. Már nem találná a múlt századi folytonosságot Érsekújvárott, gyermekkora színterein, mondta a piacra, a marhavásárra, a búcsúra emlékezve. „A porcinkulát nem szerettem, mert a fiúk mindig a lányok fenekére csaptak egy fakanállal.” De jár még Érsekújvárba. Az, hogy színésznő lesz, Komáromban fordult meg először a fejében. Szavalóversenyt nyert a legendás Legényegyletben. A Ge- dővár asszonyát, Kis József balladáját szavalta. Énekórákra, táncórákra járt. Azután a balettintézetbe jelentkezett, de elkésett. Érettségi után ment, azt mondták, öreg már, hogy elkezdje. A pozsonyi színművészetire felvették. Ján Borodáč lett az osztályfőnöke, Milka Vášáryová, Božidara Tur- zonovová, Elenka Galanová, Jelka Bučková voltak az osztálytársai. Jelkával és Milkával a mai napig a legjobb barátnők. Ma is gyakran találkoznak Pozsonyban. Milyennek tartotta a főiskola után a Komáromi Magyar Területi Színházat? - kérdezte Miklósi Péter. „Volt patinája” - hangzott a válasz. Manón Lescaut volt először a MATESZ-ban, azután Lüzisztraté. Utoljára Júlia. Beke Sándor vizsgaelőadása volt a Rómeó és Júlia. Ezt az előadást látta Kazimír Károly, és meghívta Budapestre, az Isteni színjátékba. Thirring Viola hatvankilencben Budapestre ment, és ott maradt. Nem fájt soha, hogy itt hagyta a MATESZ társulatát? „Nem akartam elmenni, így alakult. Az élet, ami azzal tárult ki előttem, hogy férjhez mentem, titokzatos, varázslatos és csalogató volt.” Új közegbe érkezett. „Mintha addig olajfestményeket festettem volna, és hirtelen elkezdtem volna kollázsokat készíteni. Minden tiszteletem az itt maradt kollégáké” - így a színésznő. Budapesten élt és játszott, a Körszínházban és másutt. Sokáig nem keresték innen. Húsz év után, a kilencvenes években a kassai Thália Színház hívta három szerepre. „Szerény ember vagyok, és a szerénység nem tud megélni ezen a pályán. Á színész egy kis állat, akit simogatni kell. A férjemet sohasem kértem, hogy segítsen, pedig a Radnóti Színház művészeti vezetője volt.” Amikor a fiát várta, kitalált egy önálló estet az asszonyi sorsról. Egy másik estje, a finnugor népművészetről, tizenötnél is többször ment. Ügyel a beszéd méltóságára. Ezért kezdett színpadi beszédet tanítani. Budapesten, a bábszínházban, a Keleti István Művészeti Szakközépiskolában és Pozsonyban, a színművészeim is. A tanítással a színházat éli tovább kicsiben. Bizonyos szókapcsolatok színpadi beszédben való egymáshoz kötésének témája annyira izgatta, hogy hat évig dolgozott rajta, majd ebből doktorált. Miklósi Péter szóba hozta 2008 márciusát. May Davenport szerepét, az akkor ötvenöt éves Komáromi Jókai Színház Forgószínpad című produkciójában. „Megható volt. Romantikus alkat vagyok. Nagy szívvel éltem meg a próbákat, az előadásokat és a tájelőadásokat.” A színház, vagy az élet forgószínpadán érzi jól magát? ,JK saját privát életem nélkül nem volnék az, aki vagyok, és a művészeti életemet sem élvezném annyira” - válaszolt a színésznő. Most könyvet ír a beszédtechnikáról. Férjével festmények reprodukcióit gyűjti színés folyóiratokból, már a tizenötezer darabnál járnak. Kertjük nincs, a balkonon nem marad meg a virág, mindig fúj a szél a Dunáról. A budapesti szlovák színházban szép szerepeket játszik. Zárkózottan élnek, vendégeket nem fogadnak. Kell a barlang. Ha újra kezdhetné? - hangzott az utolsó kérdés. „Félnék egy új utat kezdeni” - búcsúzott a nyári Múzemi Szalon közönségétől Thirring Viola. A hétvégén nyílt meg, s augusztus 28-ig látogatható a Pozsonyi Képző - művészeti Egyetem kiállítótermében (Galéria Médium, Hviezdoslav tér 18.) Cséfalvay András Answered Prayers (Meghallgatott imák) című kiállítása. A tárlat a tavalyi évi Oskár Čepan-díjjal járó elismerés része, s a fiatal szerző videoinstallációjából áll. A képen a szerző, Cséfalvay András és a kiállítás kurátora, Alexandra Kusá (Peter Procházkafelvétele) A köztéri kiállítás azt is megmutatja, hogyan színesedhetnek újfajta tartalmakkal, funkciókkal, public-art jellegű akciókkal Budapest közterei Aroma - Színek, képek és arcok a romák világából ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS A magyarországi romák világa, életszemlélete évszázadok óta színezi a többségi látásmódot, zenei és képi világot, mégsem ismerjük fel és értékeljük jelentőségét. A hamarosan látogatható kiállítás több mint 90 tablóképből - kortárs festményből, fényképből és „fotófestményből” - áll, s nem a romák problémáira, hanem speciális látásmódjára, vizuális szemléletére és alkotásaira figyel. Az ,Aroma” bizonyítja: a művészet lényegén keresztül képesek vagyunk meghaladni előítéleteinket, és a valóság teljesebb, izgalmasabb arcát mutatja felénk. A köztéri tárlatot három nagy vizuális fejezet alkotja. A Ragadjon a kultúra! című rész az utóbbi 40 év magyar roma festőinek legérdekesebb alkotásaiból válogat. Lucian Enasoni: A fényben A képeken keresztül a roma szimbólumrendszert és eredeti színvilágot ismerhetjük meg. Péli Tamástól Szentandrássy Istvánon át a fiatalabb festő-nemzedéket képviselő alkotókig terjed a kiállító művészek sora. A kiállítás keretében bemutatásra kerül egy 40 fotóból álló válogatás a Chachipe Diák nemzetközi fotópályázat anyagából. A chachipe romani nyelven igazságot, valóságot jelent. A versenyre a Roma Integráció Évtizede programban részt vevő 12 ország fiataljai nevezhettek képeikkel. A pályázat célja az volt, hogy szembeszálljon a negatív sztereotípiákkal, szakítson a romák előítéletekkel teli ábrázolásával, és a fiatalok lencséjén keresztül sokkal összetettebb, árnyaltabb módon mutassa be Európa legnagyobb etnikai kisebb- (Kép: archívum) ségét, a romákat. Végül itt látható Terri Potoczna Londonban született lengyel származású brit művész tíz fotófestménye, melyeken mai magyar romák válnak híres Vermeer- és Caravaggio-képek főszereplőivé. Az Aroma megnyitóján, 17 órakor a Szabadság téren a zenei produkció, könyvbemutató és ke- rekasztal-beszélgetés mellett öt roma festő folyamatos akciófestése örökíti meg a délután atmoszféráját. A roma köztéri kiállítás a Magyarországi Roma Galéria Egyesület és a Törökfürdő Alapítvány szervezésében, az Open Society Institute (OSI) és a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ együttműködő partnerségével valósul meg. (Aroma. Roma köztéri kiállítás. 2010. augusztus 19.-szeptember 2., Budapest, V. kerület, Szabadság tér.)
